Ismét jelentkezett egy régi szerzőnk, Lobelt Ledfold, aki egy korábbi posztra reagálva írt arról, miként működik a protekció a multivállalatoknál. „Az én munkaadó cégemen belül az állások, különösen a jó állások Svájctól Ausztráliáig, Kínától Argentínáig ismerős alapon kelnek el" – írja. Aki ismeri őt, tudja, mire számíthat, aki pedig nem, annak csak annyit: megéri elolvasni!

„A minap megjelent Magyarországon csak a kapcsolatok számítanak? című posztra szerettem volna reagálni. Úgy gondolom, hogy nagyon is belevág a Határátkelő profiljába, mivel a határokon átívelő kapcsolatok jellemzően határátkelések sorozatát indukálhatják, ráadásul sokan érvként hozzák fel a magyar "rendszert" a határátkelés mellett.

Saját szemüvegemen keresztül (nem vagyok birtokában az objektív valóságnak) rövid szösszenetben mutatnám tehát be egy bazi nagy multiban a tudatos "networking" általam eleddig feltárt jellemzőit. Menedzser jellegű munkakörről lesz szó, nem állítom, hogy minden körülmények között érvényesek a lent leírtak.

Figyelmeztetés: Az iromány stílusa tudálékos és olyan mellékzöngéje van, mintha egy "Hogyan gazdagodjak meg egy hónap alatt?" jellegű szennykönyvből lenne kimásolva. Azaz olyan „kis liberális köcsög" világszemlélet van mögötte. Bocs, így sikerült.

Ismerős alapon kelnek el

Urambátyám rendszer. Protekció. Referencia. Szólni egy jó szót az érdekemben. Netvörk. Ismerősök.

Egy olyan multinál dolgozom, amely a világ tíz legnagyobb munkaadójának egyike, és zömmel fehérgalléros munkavállalói vannak (nem gyárt semmit, szolgáltat a szervezeti piacon). Egy gyerekkori jóbarátom egy technológiai gyártó multinál dolgozva hasonló dolgokat fogalmaz meg, egy másik régi barátom pénzügyi szolgáltatónál dolgozva sem cáfolta észrevételeimet. Ez engem ugyan megerősít igazamban, ettől még lehet, hogy tévedünk.

Az én munkaadó cégemen belül az állások, különösen a jó állások Svájctól Ausztráliáig, Kínától Argentínáig ismerős alapon kelnek el. Első körben - külső meghirdetéstől függetlenül - a már eleve a cégcsoporton belül dolgozó arcokat részesítik előnyben. Vannak a helyi (országos) szintek, melyek egyes esetekben (USA, Kína, Németország) hatalmas szervezetet jelentenek, de általában csak néhány irodát, ott - főleg a piramis alján tevékenykedve - nagyjából a helyi viszonyok és szokások és kultúra determinálják a munkavállaló lehetőségeit.

Ha viszont sikerül tovább lépni (lokál szinten valamilyen, akár csak néhány beosztottat jelentő vezetői pozícióba keveredni) vagy alrégiós, régiós pozíciót megfogni, akkor hirtelen kitárul a horizont. Munkakörtől függ persze, de mivel a teljes tevékenység nemzetközi, a melósok 90%-a napi szinten levelezik külfölddel. Az okosabbja és ügyesebbje telefonál is.

Egy jó szó aranyat ér

Aki tényleg érdemi szinten beszéli az angolt (további nyelvek természetesen sokat segítenek a kapcsolatépítésben és öneladásban) és hajlandóak kidolgozni a belüket, azok nagy része elindulhat (ha akar). Belső pályázatokon dőlnek el a dolgok, de mindig vannak valahol valakik, akik meghozzák a döntéseket. Olyankor egy jó szó aranyat ér.

Egy öregecske belga ürge mondta nekem 4 éve: „Jó veled együtt dolgozni, megkönnyíted az életemet, szólj, hogyha tehetek valamit érted". És tett. Belesusogott egy német fülbe. A német aztán a főnököm lett egy darabig, majd eljutottunk az "old buddy" szintig, és most legutóbb ő susogott tovább, mikor szükségem volt a protekcióra.

Szerencsére az időközben egyik főnökömmé avanzsált osztrák, és másik főnökömmé avanzsált francia is szólt pár jót szót a leendő ír illetve holland főnökeimnek érdekemben, így kaptam új szerződést 2013-ra. Felhívom a figyelmet arra, hogy nem a történetem a lényeges, hanem a szereplők nemzetisége.

Magyar kollégáim közül azok, azok a jelzett két kritériumnak megfeleltek (nyelv és elszántság) 5 éven belül mind feljebb léphettek minimum helyi szinten, de konkrétan egy tucat olyan csávót/csajt ismerek, akik ugyanennél a cégnél változatos országokban dolgoznak most Ausztráliától Dubajon át Svájcig, Angliáig, Németországig illetve az Államokig.

Nem kicsi, de limitált a világ

Előfordul, hogy kívülről hoznak embert, ez igaz. Egy jól meghatározott szolgáltatási szektor véges számú ismert szereplővel a piacon. A szakemberek 5-10 év tapasztalt után nem nagyon hagyják már el a szektort (hacsak nem saját céget alapítanak), szinte minden időpillanatban dolgozik melletted olyan ember, aki a fő versenytársaknál húzott le éveket. 7+ év távlatában jópár tucatnyi ismerősöm van, aki kollégám volt és most egy másik cégnél dolgozik. Ha nem is éppen kicsi a világ, de erősen limitált.

A napi munka során én is értékelem a kollégáimat (melyik teszi könnyebbé, és melyik nehezebbé az életemet). Tettem már le 3 alkalommal úgy önéletrajzot a megfelelő asztalra, hogy a delikvens egy hónap múlva ott dolgozott. Akárkinek én sem teszem ezt meg, saját reputációmat teszem kockára, ha felveszik és nem válik be. Feltételezem, hogy velem is így járnak el.

Igyekszem jól dolgozni és folyamatosan korrekt, emberi kapcsolatot fenntartani minél több kollégával. Korrekt munkakapcsolatra törekszem, néha nem jön össze, néha azon veszem észre magam, hogy már nem természetes módon ápolok ismeretségeket, hanem számító tudatossággal. Olyan embereknek és olyankor írok levelet vagy csörgök rájuk, akik nem a barátaim, de tudom, hogy egyszer talán fontosak lehetnek.

Nem nyalok sz*r*s s*gg*t, ha hiszitek, ha nem, de szívbaj nélkül gratulálok egy új kinevezéshez vagy gyerekszületéshez két kontinenssel odébb is, még úgy is, ha 2 éve nem beszéltem az emberrel. Hogy ki tart engem is partnernek, általában onnan tudom, hogy visszajön-e egy 3-5 szavas válasz, mint a "Thanks a lot". Szívbaj nélkül feláldozom néhány estémet, ha aktuális tartózkodási helyemre üzleti útra érkezik valaki és elviszem vacsorázni, ha jófej esetleg be is csiccsentünk, és megismerem életének történetét.

A céges fejpénz

Véges az idő meg energia, amit az ember ennek a ronda kapcsolati hálónak az ápolására tud költeni, de nem csak nekem, ha mindenkinek, aki ezt a játékot játssza. Évi 1-2 rövid, de érdeklődő és poénos levél elég lehet ahhoz, hogy amikor eljön az idő nyugodt lélekkel lehessen felkeresni valakit, 5 percben elmerengeni a közös múlton, aztán kihasználni az ember nyújtotta előnyöket.

Cégemnél egyes országokban fejpénzt fizetnek azért, ha egy meghirdetett állásra egy munkavállaló ajánl valakit és az illető felvételt nyer. Ilyen Kína is, a gigamultin belül intézményesített a „protekció". Mégpedig azért, mert hatalmas a piac, még botorkál a gazdaság, rengeteg jó ember kellene, és iszonyúan nehéz gyorsan beváló, kvalifikált és tapasztalt munkaerőt találni.

Még mindig tanulom, nagyon idegen, nagyon távoli az egész rendszer, engem nem így neveltek, szüleim nagyon nem értették (érthették) a nyugati multivilág kultúráját, még kevésbé a keletet. Magyar, német, francia, jenki, koreai, kínai mesterektől lesem el a fogásokat.

Magyar sajátság?

Vicces lenne, de sajnos nem az. Racionális döntés. Referencia. Előnyben részesíteni valakit, aki a saját kapcsolatrendszerembe tartozó, általam ismert és bizalmamat élvező haverjaim szerint be fog válni egy idegennel szemben, akit egy önéletrajz, két interjú, két teszt meg a LinkedIn profilja alapján kellene megítélnem.

Minél magasabban van valaki, annál nagyobb a kapcsolatrendszere, és annál inkább saját jól felfogott érdeke, hogy különösen a saját szervezetén belül a megfelelő emberek üljenek a megfelelő székekbe, akik talán még kissé lekötelezettek is neki. És a végén mindenki boldog (kivéve a külső pályázó, aki eleve csak egy gyűjtőcímre küldött emailt, és akinek a HR elfelejtett válaszolni).

Egy multinál a végső értékelést jellemzően az úgynevezett részvényesek hozzák. Aki lehetnek elégedettek vagy elégedetlenek az eredménnyel. Pszichopata rendszer, a humán faktor háttérbe szorul és csak az eredmények számítanak. Mégis, a teljesítménykényszer hozza azt magával, a piac kíméletlensége, hogy nem lehet rokonokkal meg haverokkal feltölteni zsírosan javadalmazó helyeket. Vagyis lehet, de nem sokáig.

Komplett vezérkarcserét én kétszer láttam 7 év alatt, ami ráadásul akvizícióhoz meg stratégiaváltáshoz kötődött, nem rossz eredményekhez. Ha veszteség van és zuhannak a részvények, akkor jó eséllyel szuperszónikus sebességgel repül a menedzsment.

Multivilágban, hosszú távon az "urambátyám rendszer" a piac és a profitvadászat logikája miatt szerintem nem tud működni.

Felszabadul egy kevésbé jó

És mi lesz azokkal a helyekkel, amelyeket az amúgy sikeres, a szamárlétrán feljebb lépkedő egyedek hagynak maguk mögött? Ha valahol betöltenek egy állást, akkor máshol jó eséllyel felszabadul egy másik. Feltéve ha nem tartós munkanélküli vagy pályakezdő a belépő persze.

Tartós munkanélküli meg pályakezdő esélyes lehet a többszörös nyelvtudást meg sok éves tapasztalatot igénylő helyekre? Aligha. Ugyanis azt nem hiszem el, hogy érdemi nyelvtudással és több éves fehérgalléros szakmai tapasztalattal valaki tartósan munkanélküli tud lenni. Magyarországon sem.

Sőt, nyelvtudással a szakmai tapasztalatot is kiveszem a sorból, ha TÉNYLEGES nyelvtudással nem tud elhelyezkedni, akkor vagy nem töltött még elég időt a neten a sikeres önéletrajzírás illetve fejvadászcégek rejtelmeit kutatva, durván túlértékeli magát, vagy komolyabb változást kell eszközölni a személyes higiéniáját tekintve.

Ez annyit tesz, hogy a legtöbb betöltött jobb állás mögött felszabadul egy talán kevésbé jó, de még mindig perspektivikus pozíció (létezik "staff freeze" zuhanó meg éppen átalakuló cégeknél, ha az ember profi abban, amit csinál, akkor illik ismerni saját iparágát annyira, hogy tudja, melyen cégeket nem érdemes éppen zargatni). Azaz a legtöbb meghirdetett állás azzal fog járni, hogy egy másik felszabadul.

Nyelvtudás és tapasztalat

Nyilván nehéz, vagy még inkább értelmetlen összehasonlítani a magyar meg mondjuk a német gazdaságot. Utóbbi harmincszor nagyobb, mint a magyar (nyolcszor annyi ember termel harmincszor annyi értéket). Otthon/itthon recesszió, odaát óvatos emelkedés zajlik, a munkanélküliségi ráta a fele a germánoknál. Azaz jóval nagyobb gazdaságba, jóval kisebb munkaerőpiaci verseny mellett keresnek százszor több embert.

Nagyobb az igény, mint amit a belső kapcsolati háló fel tudna tölteni (jól tudom, hogy bizony ott is pillanatok alatt elkelnek a népszerű gyerekek). Perfektül beszélsz németül plusz angolul, van szakmai tapasztalatod és kicsit kevesebbel is beéred, mint a bennszülött német? Pár hónap alatt tucat ajánlatot kaphatsz, ez nem kérdéses. Németország csak egy példa volt, tucatnyi másik európai országot említhettem volna... Íme, két link (ez itt és itt egy másik) a német meg magyar gazdaság összehasonlításához.

Néha megalkudni, néha mosolyogni

Nagyon furcsa világban élünk, amikor a mi kis posztkommunista országunk évezredes kultúránkkal nyakon öntve szembesül a globális versennyel. Szüleink (én a harmincas éveim közepén járok) nem nagyon értik, mi zajlik és fogalmuk sincs, milyen környezetben kell nap mint nap helyt állni a munkahelyeken. Nem is tudtak erre megtanítani, nem volt benne tapasztalatuk. Ettől függetlenül ez a nyers és véres valóság.

"Barátokat" kell szerezni, tudatosan ki kell építeni egy aktív, fenntartott, ápolt és használt kapcsolatrendszert. Néha meg kell alkudni, néha mosolyogni kell meg színészkedni, amikor nincs hozzá kedved. A cég piacról él, a dolgozó fizetése és egzisztenciája is a cég sikerétől függ, végső soron csak a vásárló, az ügyfél dönti el, hogy hol nyaralunk következő évben. Műmosolya van a jenki "Can I help you?" bolti eladónak? Mi a helyzet a "Mi a répának jöttél be ide?" nézéssel Miskolcon, ami viszont őszinte? Te melyiket szereted jobban, a mű kedveset vagy az őszinte utálkozót?

Ha pedig egyetértünk abban, hogy végletekig leegyszerűsítve a képet a „professzionális mosoly" vezet oda, hogy enni tudsz adni a gyerekednek, akkor nem lehetséges-e, hogy ezt a viselkedési mintát ki lehetne terjeszteni a kollégáidra is?

Szolgáltatók és ügyfelek vagytok egymásnak a napi melóban is, és bizony eljöhet a pillanat a távoli jövőben, amikor éppenséggel a munkakeresésben egyiktek fejvadásszá a másik pedig vaddá avanzsál. Dolgozz úgy, hogy szeressenek, ismerd fel az értékes példányokat és fordíts a haverságba kis energiát.

Ha így teszel, néhány év múlva azt tapasztalod, hogy az átkos protekció Neked dolgozik."