Nem, nem Magyarországról van szó (noha az az ember benyomása, hogy akár lehetne is). Ma egy olyan helyre látogatunk el Kutya79 segítségével, ahol egy átlagos albérlet könnyen többe kerülhet, mint egy átlagfizetés; ahol a használt lakás sokszor drágább, mint az új – és ahol komoly probléma, hogy a népesség egyre kisebb arányban használja anyanyelvét.

„Első, bemutatkozó posztomban arról írtam, hogy kik vagyunk mi, miért jöttünk Oroszországba, és miképp indult az itteni kalandunk. Mostani írásomhoz két, egymástól független témát választottam. Egyrészt szeretném egy kicsit részletesebben bemutatni az udmurt nyelv és az udmurt kisebbség helyzetét Izsevszkben, másrészt pedig azt, hogy mekkora keresetre számíthat itt egy átlagember, és hogy abból milyen ingatlanokra futja.

Milyen nyelven beszéljünk?

A kérdés bizonyára banálisan hangzik, de azért ez Oroszország területén nem mindenhol evidens. Az Orosz Föderációt sok kis köztársaság, több autonóm körzet és különböző területek alkotják. Sok ilyen területen különböző népcsoportok élnek, akik saját nyelvvel és kultúrával rendelkeznek.

Természetesen az orosz nyelvet mindenhol beszélik, de a '90-es évek óta felerősödtek az önállósodási törekvések a köztársaságokban, és attól függően, hogy mekkora volt az őslakosok aránya a betelepített oroszokhoz képest és hogy milyen hatásosan tudtak kiállni az érdekeik mellett, lett kisebb vagy nagyobb mértékben elfogadott és használható a helyi nyelv az adott köztársaságban.

Az udmurtokkal szomszédos tatárok például elég harciasak voltak e téren és ott Kazany városában minden ki van írva tatárul is, és a legtöbb helyen használható is a tatár nyelv.

Ezzel szemben az udmurtok nem tudtak ennyire kedvező pozíciót kiharcolni maguknak, és sajnos nincsenek is elég sokan ahhoz, hogy kellő nyomást gyakoroljanak az oroszokra. A törvények szerint ugyan hivatalos nyelvnek számít az udmurt a köztársaság területén, de ennek gyakorlati jelentősége sajnos nincsen. (A következő képen egy, az udmurt zászló elemeit felhasználó graffiti látható.)

Nagy a szórás

A legutóbbi (2010-es) oroszországi népszámlálás során már csak alig több mint 550.000-en vallották magukat udmurtnak, és közülük is csak kb. 400.000 beszéli a nyelvet. Ez a szám durván 100.000-es csökkenést mutat a 2002-es népszámlálási adatokhoz képest.

Ráadásul ez a népesség nem csak Udmurtia területén oszlik el, hanem egy kevés jut belőlük a szomszédos Kirovi Terület, illetve a Tatár és Baskír Köztársaságok területére is. Tehát a közel 1,6 millió lakosú Udmurt Köztársaságban az udmurtok az évek során kisebbségbe kerültek és mivel főleg falvakban élnek, a városok szinte teljesen eloroszosodtak.

Ennek következtében itt Izsevszkben udmurt beszédet alig lehet hallani és se hétköznapi, se hivatalos ügyeket nem lehet a városban udmurt nyelven intézni. Ezért itt a városban mindenképpen az orosz nyelvet kell használnunk, de ha például kisebb falvakba visz az utunk, ott bátrabban lehet próbálkozni az udmurt nyelvvel is, mert nagyobb a valószínűsége annak, hogy érteni fogják.

Komoly dilemma a kétnyelvűség

Szerencsére azért van néhány hely Izsevszkben is, ahol az udmurt nyelvet (is) használják. Például az Udmurt Állami Egyetemen udmurt–angol, udmurt–német, udmurt–finn és udmurt–magyar szakokon is folyik a hallgatók képzése, és vannak olyan általános- és középiskolák, ahol udmurt nyelvet is tanítanak a diákoknak.

Ennek ellenére sok szülő számára komoly dilemmát okoz a kétnyelvűség lehetősége és sajnos sokan inkább úgy döntenek, hogy elég lesz a gyereknek az oroszt megtanulnia, úgyis azzal lehet itt érvényesülni. Elkeserítő, hogy udmurt nyelvvel foglalkozó nyelvészek se tanítják meg saját gyerekeiket az anyanyelvükre. Amíg ez a mentalitás nem változik, addig nem vár fényes jövő az udmurt nyelvre.

Talán majd az új generáció változtat ezen, akik már felismerték, hogy udmurtnak lenni jó és különleges. Van egy kis fiatal értelmiségi csoport, akik rendszeresen szerveznek udmurt nyelvű megmozdulásokat, kulturális eseményeket. Kéthetente van például udmurt diszkó, ahol udmurt DJ-k keverik a zenét (udmurtot is).

Időnként szerveznek divatbemutatókat, ahol udmurt dizájnerek kollekcióiban vonulnak föl manökenek. Volt filmfesztivál, ahol udmurt hangalámondással játszottak néhány filmet, sőt, 2011-ben bemutatták az első udmurt nyelvű játékfilmet, és idén nyáron forgatták a másodikat is. Érdekes módon mind a kettőnek egy lengyel srác, Pjotr Palgan a producere.

Nyáron szerveztek udmurt „street art" eseményeket, ahol amellett, hogy kosárlabdaversenyek voltak, gördeszkás és BMX-es bemutatókat tartottak, fiatal udmurtok saját verseiket is elszavalták udmurtul. Megjelentek a városban udmurt graffitik, amelyek szintén az udmurtság témájával foglalkoznak, szóval van valami mozgolódás és talán ezekkel az akciókkal sikerül is kellően vonzóvá tenniük az udmurt kultúrát az azt eddig fel nem vállaló társaik számára, vagy egyszerűen csak tudatni az oroszokkal, hogy ők igenis léteznek.

Az „underground" vonalon túl természetesen megvannak az udmurt kultúrának a „hivatalos" képviselői is. Van a városban udmurt nyelvű színház, és vannak ismert és elismert udmurt képzőművészek is, akik időnként szerveznek kiállításokat. Kérdés, hogy mindez elég lesz-e ahhoz, hogy megállítsák az udmurtok gyors fogyását. (A következő képen jelenet egy zenei performanszból.)

Keresetek, lakhatás

A helyi emberek keresetéről kevés pontos adatunk van, de azért nagyjából sejtjük, hogy mekkora lehet. Az utcán sétálva vagy egy bárba beülve is tisztán látszik, hogy az orosz társadalom alaposan szétszakadt két jól elkülöníthető rétegre.

Van egy – nem is olyan vékony – jól kereső, gazdag réteg, akik hatalmas autókkal mászkálnak a városban, megengedhetik maguknak, hogy drága éttermekbe járjanak és nagy családi házakban laknak a város szélén. Velük szemben viszont az átlagemberek számunkra nehezen elképzelhető szűkösségben élhetnek.

Mi úgy tudjuk, hogy havi 15.000 rubel már normális fizetésnek számít, ezzel szemben például egy egyetemi tanár kb. 8.000 rubelt kaphat, míg a falvakban a kolhozokban dolgozók jó esetben keresnek 4.000 rubelt, de hallottunk olyat is, hogy még ennél is kevesebbet.

Ezeken a becsült adatokon túl két számot tudok konkrétan. Amikor tavasszal a város egyik kenyérgyárában voltunk gyárlátogatáson, elárulták, hogy a két műszakban, 12 órában dolgozó munkásnők átlagban 9.000 rubelt keresnek. Továbbá találtam egy 2009-es prezentációt a neten az izsevszki autógyár fejlesztési lehetőségeiről, amelyben az udmurtiai gyári munkás átlagos bére 12.000 rubelban volt megadva. (A rubelt jelenlegi árfolyama 7 forint körül mozog.)

Beinduló vállalkozói réteg

Egy orosz barátunk szerint a jól kereső réteg vállalkozókból és a közigazgatásban dolgozókból áll. Az mondjuk tényleg látszik is a városon, hogy az elmúlt néhány évben sok kis vállalkozás indult, és kívülről szemlélve úgy tűnik, hogy működnek is. A lakóházak földszinti lakásait és alagsori helyiségeit sok helyen felvásárolták, és boltokat nyitottak bennük.

Talán itt nem pörgött soha annyira a gazdaság, mint nálunk, vagy nyugaton a válság előtt, viszont a válság is sokkal kevésbé érintette ezt a területet, most is megy minden szépen a maga tempójában.

A lakásbérlés elviheti az egész fizetést

A lakásbérlés költségei itt Izsevszkben a budapesti árakhoz hasonlíthatóak. Egy jobb helyen lévő, átlagos minőségű kétszobás (másfélszobás) lakás havi bérleti díja kb. 13.000 rubel. A külvárosban mindez mondjuk egy rosszabb állapotú lakás esetében lemehet 8.000 – 9.000 rubelig is.

Vannak a piacon európai színvonalon felújított, igényes bútorokkal berendezett (ún. „jevroremont") lakások is, amelyekért akár egy normális lakás díjának a dupláját is elkérhetik. Egy több szobás lakásban egy szoba bérlése 4.000–5.000 rubel között mozog.

Ebből is látható, hogy a keresetek sajnos egy nagyságrendben vannak a bérleti díjakkal, így azok, akiknek nincs saját lakásuk, nem tudom, hogyan boldogulnak. Még két átlagkeresetből is nehéz új életet kezdeni egy normális albérletben.

Összehasonlításképp, mi körülbelül havi 12.000 rubelt költünk el fejenként (az albérleti díjon fölül) az itteni életünk során, úgy, hogy visszafogottabban élünk, mint korábban tettük Budapesten. Nem mondtunk le semmiről, de azért felesleges dolgokra nem költjük a pénzt és nem járunk el annyit szórakozni, mint korábban odahaza.

Olcsóbb az új

Érdekes sajátosságokat mutat a helyi ingatlanpiac is. Már korábban is furcsálltam, de most a poszt kedvéért újra rákerestem eladó lakásokra és újra azt tapasztaltam, hogy itt az újépítésű lakások hasonló árban vannak, mint a használtak, sőt, talán mintha egy kicsit olcsóbbak is lennének. 

(A képen például egy újépítésű ház látható

Elképzelhető, hogy itt jobban számít a lakás elhelyezkedése az árban, mint az, hogy új-e vagy régi. Új lakásokat ugyanis inkább már csak a külső kerületekben építenek, a belvárosban nem láttam egyetlen építkezést sem.

A példa kedvéért: kétszobás lakásokat 1.600.000 rubeltől egészen akár 3.000.000 rubelig is kínálnak. Mint látható, ezek szintén a budapesti árakkal vetekszenek, miközben az épületek kinézete, környezete, a lakások állapota és alaprajza egyáltalán nem mondható versenyképesnek az otthoni kínálattal.

Végezetül hadd tegyek ide be egy videót, amit ismerősünk, Darali Leli (és barátnője) készített. Ő a helyi udmurt közösség egyik fő szervezője, rendszeresen DJ-zik klubokban, szervezi az udmurt Fashion Show-kat, ő írta mindkét udmurt játékfilm forgatókönyvét és mind e mellett kitűnően beszél magyarul is. (Akit érdekel, további részleteket itt olvashat.)