Bár bemutatkozó posztjára Ravis sok kritikát kapott, ez szerencsére nem szegte kedvét és most egy jóval részletesebb, igazán hasznos posztot írt arról, miként kerültek ki Írországba. Szó lesz motivációról, számolgatásról, munka- és szálláskeresésről – egyszóval mindenről, ami ahhoz kell, hogy a körülményekhez képest az ember biztonságban vághasson neki. Aztán persze úgyis jön a meglepetés...
„Először is mindenkinek szeretném megköszönni megtisztelő figyelmét előző / legelső megszólalásomra. Arra kérném a kritikusokat, hogy vegyék figyelembe, nem vagyok hivatásos újságíró, ennek fényében fogalmazzátok meg kritikáitokat.
Tehát a második írásomat az elsőre kapott kritikákból tanulva, nem pedig rájuk reagálva próbálom megírni. A történet pedig "Hogyan kerültem Írországba" – részletek.
Motiváció
Mivel ezt többen is sérelmezték és nem értették, lefordítom a számok nyelvére. 2006 őszén egy multinál dolgoztam 350.000Ft-os bruttó fizetésért, ez akkoriban nettó 176.000Ft-ot jelentett. Bejelentve, adózva, igazolva. Nyugalomban, 8 órában? Ugyan már...
A párom pályakezdő munkanélküliként, kereset és mindenféle szociális ellátásra való jogosultság nélkül.
Írországban a minimálbér €7,79/óra volt 2006-ban. Ez az összeg adó- és járulékmentes. A mérnökök munkakörtől, tapasztalattól függően €15 – €35/óra. (Gondolom a határ a csillagos ég, de azt Írországban ritkán látni...)
Tehát kétféleképp számolhattam, legjobb eset és legrosszabb eset. Mivel soha nem voltam hurráoptimista és számolni is lusta voltam, a legrosszabb esetet néztem csak meg.
Így ha heti 40 órát dolgozok én egyedül, akkor 40 x €7,79 = €311,6/hét, vagyis €1246,4/hó. Az mnb.hu honlap szerint az átlagos EUR árfolyam 2006 július és decembere között 250Ft és 280Ft között változott, akkor én valószínűleg megpróbáltam középértékkel számolni, de még a 250Ft-al is 311.600/hó nettó fizetést kapok. Ez közel a duplája az én otthoni komoly felelősséggel terhelt keresetemnek.
Motivációs matek
Itt én olyan költségekkel számolhattam, amik akkor keletkeznek, amikor már viszonylagosan megtaláltad a helyed, tehát nincsenek várható nagyobb kiadások, mint kaució a szoba/lakás bérléséhez. A teljesség igénye nélkül, csak a legfontosabbak.
Tehát, 2006-os árakon
* Bérlet: €350/hó (en-suite, double room – saját fürdővel, íresen nagy szoba)
* Rezsi: €70/hó (villany, internet, TV – fűtést itt még nem kalkuláltam!)
* Élelmiszer: €250/hó (Heti egy Tesco/Lidl nagybevásárlás kettő személynek)
* Közlekedés: 2x€35/hó Buszbérlet. (2006-ról beszélünk!)
Ezek mondjuk a legminimálisabb költségek. Ez így €740/hó vagyis 185.000 Ft. Ami ezen felül marad 126.600 Ft az megspórolható vagy elszórakozható. Ezzel a számítással pedig még nem vettem figyelembe, hogy a barátnőm talál-e munkát. (Írországban aztán rájöttem, hogy sántít egy kicsit a matek, na de merre...)
Ehhez valamelyest hasonlító számítással jutottam arra a gondolatra, hogy inkább dolgozok Írországban minimálbérért nyugalomban, mint otthon sikeres projekt menedzserként idegbetegen. Bízva természetesen abban, hogy amikor kiérkezünk, rövid időn belül találok végzettségemnek megfelelő munkát. Vele együtt a minimálbérnél komolyabb fizetést.
Tudatosság
A fentebb leírt motivációs matek után felkészülési tervet kellett készíteni. Hatalmas segítséget jelentett az iranyirorszag.com
Ahol már kint élő emberek osztották meg tapasztalataikat. Az ott leírtak alapján listát készítettem.
1.) Angol nyelvtanfolyam, még otthon, a meglévő tudást tovább mélyíteni
2.) A kezdő tőke összegyűjtése
3.) Repülőjegyet jó időben megvenni, mert akkor még olcsó(bb)
4.) Munkakeresés már otthonról (pl.: www.monster.ie)
5.) Szálláskeresés otthonról (pl.: www.daft.ie)
6.) Megérkezés utáni első napok tennivalói
Találni egy igazán jó nyelviskolát vidéki kisvárosban, hát több mint nem egyszerű. Lényeg, hogy a helyi gimnázium angol faktos csoportjába kezdtem bejárni munka után. Azok a gyerekek körülöttem... Apám, de irigy voltam rájuk... nagyon ment nekik az angol! Tehát 2006 őszétől 2007 nyaráig keményen készültem a nyelvi akadályokra.
A kezdőtőke összegyűjtése gyakorlatilag azt jelentette, hogy fizetésnapon elmentem és beváltottam 100.000 Ft-ot euróra, a maradékból meg gazdálkodtunk. Gondolom, nem kell magyarázni, hogy havi 76.000-ből nem valami nagyvilági életre futotta. (Itt nem kell sajnálni, ez tényközlés.)
De így az indulás napjára egészen pontosan €4.000 volt a kezünkben. Ezt a pénzt mi egy kockázatos befektetésnek tekintettük, és inkább erre a lépésre költöttük, mint fizettük volna ki belőle a Diákhitelt...
Repjegyet, mint már az első posztban említettem, jó időben megvettük. Oda-vissza!
Munkakeresés otthonról
Valószínűleg én csináltam valamit rosszul, de egy-két ügynökség hívásán kívül semmi sem volt. De azért regisztráltam minden webes munkaközvetítő oldalon, amit csak találtam.
Szálláskeresés otthonról
Ez nagyon simán ment, kb. egy héttel az érkezésünk előtt felhívtam kettő hirdetést a daft.ie -ről, mindkettő azt mondta, hogy fenntartják a szobát. (Az egyik, akivel beszéltem, ír volt a másik meg talán orosz.) A biztonság kedvéért foglaltam szobát egy hostelben is, de mivel nem tudtam előre fizetni semmit (és nem is akartam) így csak gyakorlatilag tudtak rólunk, de nem volt érvényes foglalásunk. Mindenesetre kinyomtattam a belváros térképét illetve a lefoglalt szobákhoz vezető legrövidebb utat is.
A megérkezés pillanatától a forgatókönyv az volt, hogy: reptér, rokonok, következő reggel tovább vonattal. Vonatjegyet neten foglaltam, majd a pénztárban a fickó azt mondta, hogy tud ő nekem ennél olcsóbbat is erre az útra, szóval kijavította olcsóbbra, csak úgy.
Dublinban átszállás, villamossal a Conolly-ből a Heuston-ra. Itt volt egy kis hiba az útvonaltervezőben, mert azt írta, hogy ez a villamosozás 45 perc lesz, de, szerintem 15-nél nem volt több.
Galwayba érkezve felhívtam az egyik szobát, amit fenntartottak nekünk. Hát nem tartották fenn... Semmi gond, hívom a másikat, épp a városban van a tulaj, menjünk ki a vasútállomás elé és felszed minket, elvisz a házhoz. Mivel íresen gyönyörű nyári nap volt, sűrű apró szemű esővel, nagyon örültünk ennek a fuvarnak.
A ház az egyetemi kórház nyugati oldalában volt, szóval nem túl közel és nem túl messze a központtól. A bérleti díj viszont a telefonos €350/hóról €500/hóra emelkedett megérkezésünkre. Ezen vitatkoztam volna egy kicsit, de akkor örültem, hogy van egy lyuk, ahol lehajthatom a fejem. Ezer bocsánat, egy szoba... Mivel nem volt semmilyen ágynemű, már indultunk is neki a városnak, fölfedezni, no meg venni valami ehetőt és legalább egy pokrócot. Kb. 3 óra talpalás után értünk vissza.
Álláskeresés a helyszínen
A következő napon bebuszoztunk a központba, és a meglévő kinyomtatott térkép alapján bementünk PPS Numbert (A TAJ- és adószám ír megfelelője.) csináltatni, amihez nálunk volt minden, köszönhetően a részletes leírásnak a citizensinformation.ie-n.
Egy internetkávézóban önéletrajzokat nyomtattunk és nekiláttunk azokat gyakorlatilag minden agency-hez beadni, boltokban leadni. Aznap kb. 7-8 órát gyalogoltunk. Ez volt a pont, amikor rájöttünk, hogy autó nélkül ez elég nehézkes, nem lehetetlen, de behatárolja a lehetőségeinket a hiánya. Szóval olcsó autó keresésébe kezdtünk.
Egy közel 10 éves Opel Astra lett szívünk (pénztárcánk) választottja. Több mint 250.000 mérfölddel, koromfekete olajjal mindössze €600-ért. Emlékszem, hogy úgy voltunk vele, ha nem is találunk munkát hamarosan, akkor is utazhatunk vele, a legrosszabb esetben pedig a dublini reptéren hagyjuk kulcsostól, papírostól.
Így teltek 2007 júniusának utolsó napjai.
Folyt. köv."
Utolsó kommentek