oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2012. november 03. 18:00,  Mint gyárakban a félkész termék 13 komment

2012. november 03. 18:00 Határátkelő

Mint gyárakban a félkész termék

Japánba látogatunk ezzel a poszttal, méghozzá tableno vezetésével, akinek kalandjai első részét olvashatjátok az alábbiakban. Felhívnánk a figyelmet a un-ortodox (elnézést...) megoldásra, mellyel kijutott Tokióba.

Japán, Tokió.jpg

„Szóval az úgy volt, hogy 2002-ben mindenből elegem lett. Na nem mintha nyomorogtam volna, épp ellenkezőleg: jól fizető állásom volt egy mérnökcégnél, egy kicsi, de szép lakásban laktam Pesten, rendezett életet éltem. Mégsem éreztem túl jól magamat a bőrömben.

Ennek a fő oka az volt, hogy 28 évesen úgy éreztem, megrekedtem. Ugyan a munkámból jól megéltem, de semmiféle továbblépési lehetőségem nem volt: a 90-es évek vége után elkezdtek Magyarországon bemerevedni a dolgok.

A cégnek, ahol dolgoztam, egyre nehezebb lett megbízáshoz jutnia, ráadásul 5 év után ugyanabban az állásban már nem tudtam szakmailag továbbfejlődni. Ugyanakkor nem volt könnyű munkahelyet váltani sem, mindenki görcsösen kapaszkodott a székébe, miközben egyre kevesebb új állás volt (legalábbis az én területemen). Magánéleti gondjaim is voltak, egy csúnya szakítás után két éve nem volt barátnőm, és sokat betegeskedtem is. Szóval úgy éreztem, lépni kell, ha nem előre, hát le.

Kerülőúton külföldre

Persze két évvel az EU-csatlakozás előtt ezt sokkal könnyebb volt elképzelni, mint megvalósítani. Hiába küldözgettem önéletrajzokat, hiába beszéltem jól angolul, munkavállalási engedély nélkül sehol sem akartak velem szóba állni (azt pedig állásajánlat nélkül nem adnak, szóval sakk-matt).

Egy idő után feladtam, és úgy döntöttem, más utat keresek. Az MBA diploma akkor nagyon menőnek számított, úgy okoskodtam, hogy ha külföldön (USA-t vagy Angliát céloztam meg) szerzek egyet, megnyílnak előttem a kapuk, akár otthon, akár máshol. Már csak azt kellett kitalálnom, hogyan teremtem elő a tandíjra szükséges minimum 40 ezer dollárt, plusz miből tartom el kint magamat két évig. Ehhez a problémához képest már gyerekjátéknak tűnt letenni a bitang kemény nyelvi és egyéb vizsgákat, amik a felvételihez kellettek.

Szóval pénz... Hát az nem volt. Hiába kerestem jól magyar viszonylatban, a töredékét sem tudtam volna megszerezni annak, ami ehhez kellett. Néztem ösztöndíj-lehetőségek után, de hamar kiderült, hogy MBA-re nem adnak. Tervek ismét a kukában, más ötlet kell.

Vagy meghívólevél, vagy bevásárlólista

Ekkor esett meg, hogy elvetődtem egy nagyon szimpatikus japán professzor előadására a hagyományos Nó színházról (fogalmam sincs, mit kerestem ott). Jelen volt a japán nagykövetség egy munkatársa is, akitől félig viccből megkérdeztem, hogy ha én MBA-zni szeretnék Japánban, kaphatnék-e ösztöndíjat. Nagy meglepetésemre igennel felelt.

Kiderült, hogy van egy japán állami ösztöndíjprogram, amire Magyarországról is pályázni lehet, nem kell hozzá japánul tudni, csak az a feltétele, hogy elfogadjon egy kinti egyetem professzora vendégdiáknak. Ja, és MBA-re is érvényes. Szuper! Most már csak azt kéne kitalálni, hogy a fenébe tudnám meghívatni magamat egy professzorral Japánba, amikor az egyetlen, akivel életemben két szót váltottam, Nó színházat tanít?!

Jobb híján ezen az úton indultam el. Írtam egy szép levelet angolul, ahol elrebegtem a kérésemet. Hatalmas mázlimra nem csak hogy az adott egyetemen volt MBA kurzus, hanem a professzor be is ajánlott egy ottani kollégájának, aki két hónap múlva elküldte a várva várt meghívólevelet (legalábbis feltételezem, hogy az volt - mivel japánul volt írva, tőlem akár a bevásárlólistája is lehetett...).

Menni akarok!

A többi már ment, mint a karikacsapás: rengeteg dokument, ajánlás, diploma stb. összegyűjtése, néhány interjú a követségen, egy nagyon gyorsan lezavart japán nyelvi szintfelmérés (azért volt olyan gyors, mert a tudásom pont 0 volt)... És jó egy évvel a nagy elhatározás után végre kezemben volt a diákvízum és a tokiói repülőjegy!

Ekkor persze bejött az, hogy a család-barátok-kollégák szentháromság, akik addig csak ártalmatlan rigolyának hitték az egész cécót, rádöbbentek, hogy a dolog komoly. A reakciók a "te megőrültél"-től a "jaj de jó neked, mehetek én is?"-ig terjedtek.

Mondjuk sokan nem értették, miért hagyok ott egy biztos egzisztenciát a nagy ismeretlenért, de bennem nem volt semmi kétség: menni akarok! Japánról meglehetősen részletes ismeretekkel bírtam - tudtam hogy vannak ott szamurájok, nindzsák, gésák, mangák és öööööö... szusi?

A nyelvtudásomat is kielégítőnek ítéltem: konicsi wa, arigato, banzai. Felmondtam a munkahelyemen, összecsomagoltam egy nagybőröndöt, és egy szép tavaszi napon felültem a Budapest-Frankfurt-Tokió járatra.

A megérkezés

A repülőút, mint olyan, a várakozásoknak megfelelően zajlott: pokoli volt. Nem részletezem, de a mosott szarra a vége felé már mint olyan állapotra tekintettem, amit csak egy kiadós wellness-kúra után érhetek el. Ekkor megláttuk fentről a Szigeteket... Hát, bevallom, megdobbant a szívem, ahogy a Csendes-óceánról a havas hegycsúcsok fölé kanyarodtunk. Akkor egy kicsit megértettem, mit is érezhetett Kolompos Kristóf 1492 egy ködös vasárnap reggelén...

Csodálatos érzés volt újra szilárd talajt érezni a talpam alatt, úgyhogy egy megriasztott bölénycsorda kulturáltságával rontottam ki a gépből. Azért álltam csak meg egy pillanatra, hogy felragasszam magunkra az előírásos cetlit, amiről felismernek a japánok, akik az ösztöndíjasokat várják.

Ekkor meglepődtem, ugyanis a tömött Jumbo Jet utasainak csaknem a fele ugyanezt a rózsaszín stemplit viselte. Kiderült, hogy szinte az egész repülőgépet leendő vendéghallgatók töltötték meg, kb. a világ minden országából. Ekkor kezdtem gyanakodni, hogy talán még nincs vége az utazás megpróbáltatásainak...

Felcímkézetten

Hát, sajnos jó volt a megérzésem. Kb. egy óra alatt ugyan sikerült átjutnunk az útlevél-ellenőrzésen (a határőr amúgy kedvesen elbeszélgetett velem arról, hogy azon az egyetemen végzett, ahova én megyek, miközben mögöttem vagy ötven ember várt a sorára) és a vámvizsgálaton, de ekkor belefutottunk az AIEJ (Japán Nemzetközi Oktatási Szövetség) mosolygó alkalmazottaiba, akik összeterelték az összes külföldi diákot, majd ízelítőt adtak a híres japán szervezési készségből.

Hát, szó ami szó, nem kispályáztak: először mindenkinek kikeresték a nevét egy listából, majd a szó szoros értelmében felcímkéztek. Vagyis ránk ragasztottak egy cetlit a nevünkkel, a fogadóegyetemmel, és a szállásunk címével. Innentől kezdve kb. úgy terelgettek minket ide-oda egyik regisztrációs asztaltól a másikig (volt egy pár), mint ahogy a gyárakban a futószalag mellett a félkész termékeket szokták (Kanban rendszer). Kb. két óra tökölés után végre felpakoltak egy buszra és elindultunk Tokióba.

Namármost tudni kell, hogy nem Ferihegy – Deák tér távolságról beszélünk, sokkal inkább Budapest – Székesfehérvár viszonylatról. Mondjuk a látvány a buszból nem volt utolsó, ahogy egyre sűrűbb lett körülöttünk a betondzsungel, úgy kezdtük felfogni, hol is vagyunk. Azért nagyon örültünk, mikor jó kétórás buszozás után kiszállhattunk... A Tokió buszpályaudvaron! Ami egy újabb elosztóhely volt.

Ez már viszonylag gyorsan ment (szerencsére, mert szó szerint tántorogtunk a fáradtságtól), mindenkit bepakoltak egy-egy taxiba, a vezetőnek elmondták, hová vigyen, aztán uzsgyi, be a tokiói csúcsforgalomba. Hát, itt kezdem egy kicsit megijedni: itt vagyok a világ legeslegnagyobb metropoliszában tökegyedül, egy taxissal, aki egy szavamat sem érti, fogalmam sincs hol vagyok, hova visznek, hova kéne mennem és még a táblákat sem tudom elolvasni. Bevallom, akkor és ott nagyon elveszettnek éreztem magamat."

(Ez egy archív poszt, melynek eredetijét itt olvashatod.)

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Japán Tokió

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr404878077

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tildy[UK] · http://tildy.blog.hu 2012.11.03. 20:25:03

Jol kezdodik, varom a folytatast:D

Rasszista eszkimó (törölt) 2012.11.03. 21:20:07

Erdekes! Kivancsi vagyok a folytatasra. A Lost in Translation cimu film jut eszembe a posztrol. Ott is elegge elveszettnek erzi magat a foszereplo.

Fric1 2012.11.03. 23:22:27

Pár hete találtam rá a blogra, nagyon jó írások vannak az oldalon, gratula hozzá, öröm őket olvasni, viszont azt valaki meg tudná mondani hogy az utóbbi időben miért főleg archív posztok vannak?

Nagyon jók ezek is, aki még nem olvasta (mint mondjuk én) csak mivel nem friss, a kommentek is kevesebbek,nincs a témáról diskurzus, és ugye a cikk szerzője se tud válaszolni az esetleg felmerülő kérdésekre .

berliner12 2012.11.04. 08:22:26

Ez tényleg egy jó poszt volt, nagyon tetszik a szerző stílusa.

2012.11.04. 08:30:00

En is varom nagyon a folytatast!

nigara 2012.11.04. 09:14:24

Kedves bloggazda,

Lécci kérj a szerzőtől folytatást!

tableno 2012.11.04. 09:38:26

@nigara: Nyugi, van folytatás. Gondolom pár napon belül az is megjelenik majd. Addig is szívesen válaszolok kérdésekre. :)

nyuszigonosz 2012.11.04. 09:41:02

Nagyon jó poszt! Élvezet volt olvasni!
Várom a folytatást!

Zuiro · http://zuiro.blog.hu 2012.11.04. 09:55:42

@tableno: Nagyon tetszett! :)) Most hol élsz, mivel foglalkozol?

tableno 2012.11.04. 10:31:33

@Zuiro: Nyugat-Európában dolgozom, pénzügyi területen. Gondolom a következő kérdés az, hogy miért nem maradtam Japánban. A helyzet az, hogy bár az ország a szívem csücske, és diákként a létező legkirályabb hely, ott dolgozni (főleg gajdzsinként) nagyon nem egyszerű. Nem lehetetlen, de nem biztos, hogy megéri a macerát.

Alikam 2012.11.04. 13:13:38

Japán tényleg az az ország, ahová érdemes ellátogatni - ha van elég pénzed - mert pisolghatsz nagyokat, teljesen más élményt nyújt mint Európa.

Dolgozni ki akarna ott amúgy?:) Legendásan híres arról, hogy agyonhajszoltak az emberek. A metrókocsiban szunyókáló fazonokról ma már mindenkinek Japán jut az eszébe, és ez nem sztereotípia.

Diákként sem egyszerű, lehet, te ösztöndíjas, diplomaképzésre jelentkeztél, és az egyetemistáknál már lazulnak a dolgok, de a középiskolásoknál, az iskolai rendszer miatt, kb. ugyanaz a hajtás van mint a dolgozóknál. Egyetemi felkészítő, felvételi alatt max. 4-5 órát alszanak és ez hónapokban mérhető, nem napokban, hetekben. Amúgy meg a cél az, hogy minnél rangosabb egyetemre juss be és az igazán jó egyetemeknél nagyon magas a követelmény.

Amit te is írtál, hőszigetelésről nem is hallottak, és valóban nem ritka, hogy 5-10 fok van télen a házban, lakásban, de inkább a szuterénben.

Szóval azért óvatosan, aki hosszabb távra tervezne Japánba, annak azért komoly megpróbáltatásokon kell átesnie, szóval inkább gyűjtsön az ember pénzt, és mennyen ki egy hónapra turistaként, lakj szállodába, turázz sokat, mert amúgy nagyon klassz hely, és a mentalitás is teljesen más, izgalmas és szép, de hosszabbtvára szerintem csak az vállalkozzon, aki tudja mit csinál és tisztában van az ottani viszonylatokkal.

Tokió meg kapásból felejtős, mert ott olyan csillagászati árak vannak, hogy ha nem vagy milliomos akkor maximum egy 1 napos városnézésre futja.

almare 2012.11.06. 09:10:11

mekkora sztori! csak most találtam meg, de hatalmas, nagyon tetszik! :) a Nó színházas része különösen :)

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása