Rendre visszatérő kritika a bloggal szemben, hogy a külföldi élet és munkavállalás pozitív oldalára koncentrál. Hát akik ezt róják fel, azok ma jól figyeljenek, mert Beáta posztja mindennek tekinthető, csak elfogultan pozitívnak nem. Lassan közeledünk az 500. poszthoz, de őszintén szólva hirtelen nem is tudom, olvastam-e ennyire elkeseredett írást külföldön dolgozó magyartól. Ha igen, az is elég régen volt. Nem is ragozom tovább, vágjunk bele!
„Írországi történetemet szeretném elmesélni, ami ugyan még nem zárult le, de folyamatban van a lezárása. 2010. augusztus 4.-én érkeztünk Írországba a barátommal, aki már kint élt egy évet. Talán eszem ágában sem lett volna külföldön próbálkozni, mivel nem szerettem túlságosan elszakadni a megszokottól. Bár nem volt egy boldog gyerekkorom, sőt... azért nagyon kötődtem az édesanyámhoz legfőképp. De a barátomat sem akartam elhagyni, nem is tudom, hogy mi vett rá arra, hogy egy teljesen más országban egy teljesen új életet kezdjek közvetlenül a főiskola után.
Nem dolgoztam még hosszú távon Magyarországon, talán ez a legnagyobb probléma, hogy nincs viszonyítási alapom, 2 éve élek kint és húz a szívem haza, lehet megbánom majd ha hazamegyek, de valahogy én itt nem vagyok boldog, megvan mindenem az tény, de valahogy mégsem vagyok boldog.
Semmit nem értettem abból, amit beszélt
2010. augusztus 4.-én, amikor megérkeztünk, már üzentek nekünk, hogy lenne egy munka nekem, egy takarítói állás, ott ahol a barátom munkahelye is volt, egy bevásárlóközpontban.
Mivel én nagyon féltem, hogy az életben nem fogok itt állást találni az angolom miatt, (holott volt nyelvvizsgám, szakmai, mégsem makogtam valami jól angolul) így nagyon örültem, hogy kiérkezésünk utána én is munkába állhatok egyből, és ez nagyban segíti majd a lakásbérlést is.
Másnap reggel már interjúra mentem, ahol kb. semmit nem értettem, amit a férfi beszélt. Az írek furcsa angolt beszélnek, csúnya angolt, u-betűvel ejtenek sok mindent pl. a pénzt: money, azt úgy ejtik hogy muni, ami szerintem elég „parasztosnak" hangzik - de ők így beszélnek, hát el kell fogadni.
Szerencsére az, hogy nem értettem semmit, nem volt akadály, felvettek. Előttem egy magyar lány helyére kerestek embert, szerencsére ő tanított be, így legalább magyarul magyarázta el a dolgokat, és szerencsém volt.
Meg voltak velem elégedve, én viszont minden nappal egyre jobban utáltam a munkát, de muszáj volt elviselnem, mert kellett a pénz. Két hónapig dolgoztam, mint takarító, utána a barátom munkahelyén, egy McDonald's-ba kerestek embereket, és mivel sok volt ott a magyar, megkérdeztek engem is, hogy nem akarnék-e váltani – hát hogy a fenébe ne akarnék, így aztán októbertől már a mekiben dolgoztam.
Az írekről
Az biztos, hogy nem szívbajosak. Leparkolnak a leglehetetlenebb helyekre, imádnak inni, sok a részeg. Az öltözködési stílusukat én nem tudom mi alakította ki, de ez szörnyű.
A bundás csizma a csajoknál egész éves kellék. A smink olyasmi, amit nem lehet eltúlozni, ha felkenik magukra az összes terméket, akkor sem. Az öltözékük még a téli hidegben is lenge marad, én pedig értetlenül nézek, hát igen, ők ide születtek, nekik ez megszokott.
Sokszor bunkók az írek, vannak nagyon kedves emberek is, de vannak nagyon parasztok és nagyon bunkók, mint mindenhol ugyebár. Mellesleg sajnos az írek nem a tisztaságukról híresek.
A gyerekek és a fiatalok bármit megtehetnek, ez itt törvény, hogy őket nem büntethetik. Nálunk a mekiben imádják szivatni a biztonsági őröket, és imádnak bejönni, hogy kikészítsék a managert. Hatalmas csoportokban jönnek, és elég nehéz őket kitenni.
Imádnak lopni, vandálkodni, kocsikat gyújtanak fel általában, ordítoznak este az utcán végigvonulva, olyat is hallottam, hogy egy utcával lejjebb tőlünk végigmentek a fiatalok és minden kocsinak letörték a visszapillantóját, a lakótársam egyszer állt kint a kocsival, és lelopták a frissen rendelt Volkswagen-es szelepsapkáit. Amikor mi vettünk egy autót, másnapra már meghúzta valaki kulccsal vagy valamivel... mesélhetnék még.
Sokan mondják, hogy húúú Írország, ott az emberek mennyire nyugodtak. Lehet, de itt is megvannak ugyanazok a gondok, mint otthon. A fiataloktól eléggé kell tartani, pofátlanok, beszólnak, beléd kötnek.
A felnőttek egy külön téma. Nem egyszer előfordult, hogy este 11-kor, záráskor még Happy Mealért jött a gyerekkel együtt. Hol tanítják ezeknek a nevelés tudományát? Itt a gyerekek csak mekit esznek, vagy valami kész kaját, de hogy otthon főzött ételt nem, az biztos. Ja, és imádnak pizsamában beszaladgálni vásárolni, enni, ilyesmi. Ennyit róluk.
A munkahelyről
A meki egy jó hely volt, egy házaspár volt a főnökség. Nekik az volt a lényeg, hogy dőljön a lé, semmi más. Mostanában sokszor visszasírjuk a dolgot, pedig akkor ők voltak a rosszak a szemünkben, mert úgy tűnt, nagy elvárásaik vannak. 2011-ben főnökségváltás volt - bár ne lett volna. Onnantól kezdve tart máig is a pokol és szerintem egyre rosszabb lesz.
A mi egységünk a többihez képest nem nagy. Nálunk megpróbálják a legkevesebb embert foglalkoztatni, nehogy esetleg veszteség érje a céget. Ez a hely egy szeretetszolgálat, nálunk senkit nem rúgnak ki, ha nem muszáj, még ha egy használhatatlan, béna emberről is van szó.
Sokan voltunk magyarok, mára mindenki elment szinte innen, mert ami itt folyik, azt nem lehet bírni.
Hát igaz az, hogy a külföldivel mindent megcsináltatnak. Egyszer volt egy nagy ellenőrzésünk, és 2 hétig csak takarítani kellett azt a mocskot, amit az előző főnökség sose takaríttatott.
Mit gondoltok, kik takarítottak az utolsó napon, a nagy nap előtt? Hát a magyarok. Mert mi voltunk a legjobbak, a legprecízebbek. Nem a lengyelek, nem a litvánok, mi voltunk.
Délután 4-kor kezdtük a műszakot, és másnap reggel fél 8-ig nyomtuk a takarítást, utána aludtunk egy órát, vagy a többiek még annyit se, és mehettünk vissza a nagy napot átvészelni. A nap végén azt hittem, felbukok.
És ami a legnagyobb felháborodást okozta, hogy a nap végén előbb küldtek haza egy litván csajt, aki mindig előbb megy el, mint kellene – na, akkor azt mondtuk, hogy elmennek ezek a jó... tudjátok hova, mikor mi meg tegnap óta itt vezeklünk.
Litván és lengyel hatalomátvétel
Utána mi is elmehettünk, el is mentünk volna, még ha nem engedték volna, akkor is. Igazságtalanság, az itt van, rendesen. Lassan kezdik átvenni a hatalmat itt a litvánok és a lengyelek.
Itt, ha sír a szád litvánként, akkor azt a shiftet kapod, amelyiket akarod, akkor mehetsz haza, amikor akarsz, ja, és ott dolgozhatsz, ahol akarsz, mivel nálunk vannak a konyhások, vannak a hostessek, akik az éttermet takarítják, stb., és vannak a kasszások, és vannak, akik mindenhova berakhatók.
Van egy-két ember, aki az angolja miatt nem lehet kasszás, van, aki lehetne kasszás, de nem rakják ki, mert fél tőle... és itt vagyok én, aki pl. utál kasszában lenni, mert utálja a vásárlókat, de muszáj ott lennem, mert ugye aki fél a kasszától, az mindig konyhára van berakva.
Mellesleg megjegyezném, hogy amikor én konyhán vagyok, akkor tudják, hogy nem kell várni semmire, mert jó vagyok, gyors és minden rendben megy, a litván csaj meg elröhögcsél, nem csinál semmit. De hát ő legyen a konyhán, mert ugye inkább ő, mint én.
Sok a használhatatlan ember
Tegnapelőtt nagyon összevesztem a manageremmel, mert rám szólt, hogy ne beszéljek magyarul. Mondtam neki, hogy miért ne beszélhetnék, amikor a lengyelek és litvánok se beszélnek sose angolul. Ezen ment a vita fél óráig, amikor mondta, hogy oké, akkor csekkoljunk ki és menjünk haza. Mentünk volna, de most nem állunk jól anyagilag, és nem tehettük meg. Persze a litvánok röhögtek a markukba, hogy rájuk sose szólnak. Ennyit erről, utálom őket.
Sok a használhatatlan ember, nagyok az elvárások. Amikor zárjuk a mekit, egyedül zár egy ember, egy helyen, én általában konyhát zárok. Ezt úgy kell elképzelni, hogy elkezded a shiftet, jó sok béna emberrel vagy körülvéve, akik akkora mocskot csinálnak, hogy elképzelni nem lehet.
Eltakarítasz utánuk, megpróbálod elkezdeni a zárást, majd elküldenek szünetre és lám mire visszajössz, minden ugyanolyan mocskos, mint amikor megérkeztél. Rohadtul idegesítő. Nagyon sok az értetetlen ember, van, aki csak azért dolgozik nálunk, mert anyuci vagy apuci a főirodán dolgozik, és valahova be kellett rakni a gyereket. Igaz, hogy egy nyomorék, de mégis...
Addig tudod csinálni a dolgaidat, ameddig el nem megy az utolsó ember fél 8, 8 között. Utána egyedül vagy, ami azt jelenti, hogy el kell mosni mindent, és közben csinálnod kell a kaját is. Ha pedig sokan vannak, akkor megszívtad, mert az életben nem végzel. Nagyon nehéz, elképzelni nem lehet, mennyire nehéz, egy csütörtöki, pénteki és szombati napon. Nagyon stresszes.
Utálom már ezt a helyet, lehet, hogy megfizetik, de kikészülök teljesen, nem bírom. Nem kéne stresszelnem, végzek, amikor végzek, lesz, ahogy lesz, de persze elvárják, hogy végezzél, mert a manager is menne haza minél előbb.
Nem szeretem már ezt a helyet, kicserélődtek az emberek és így már nagyon nem jó itt dolgozni, nincs összhang, nem jól dolgoznak az emberek, rájöttem, én hogyan szeretek dolgozni, és ez nem felel így meg.
Amikor ketten vagyunk a konyhán egy másik magyar munkatárssal, minden tökéletes rendben megy, tisztaság van. Úgy lehet dolgozni, de amikor minden úgy néz ki, mint a hányás, az elviselhetetlen. Ennyit szerettem volna a munkahellyel kapcsolatban elmondani.
Az időjárás
Utálom ezt az időjárást. Aki elviseli az esőt, annak jó. De hogy egy napon egy kirándulást ne lehessen úgy megtervezni, hogy ne ázzál el hatszor... Az idei nyár jónak volt mondható. Voltak nagyon meleg napok, csak sajnos dolgozni kellett akkor is, amikor azok a ritka napok voltak.
A levegő nagyon jó. Én otthon allergiás voltam nagyon, itt eszméletlenül tiszta a levegő, nagyon jó érzés reggel a friss levegőt belélegezni, talán ez fog a legjobban hiányozni, hogy nem fulladok meg. Szinte mindig fúj a szél, sokszor esik az eső, van, amikor fúj a szél, süt a nap, és valahonnan esik az eső, mert ide fújja a szél. Imádom...
Télen nem volt hó, előző télen meg marha nagy hó volt, változó a dolog. Télen nincs túl hideg, 0 fok, nappal kicsit több, este picit kevesebb, elviselhető. Szeptember végén mi már fűtöttünk, mert majd meg fagytunk, amikor otthon még javában 30 fok volt. Na, ez idegölő. Aki olyan ember, mint én, az nem fogja bírni hosszútávon. Itt tényleg igaz, hogy egy napon belül megtapasztalhatod a négy évszakot!
A kaják
A kaját szörnyűek, még szerencse, hogy van lengyel, meg magyar bolt is! Főzni alig lehet, ha nincs otthonról hozott magyar cuccod. Az epernek semmi íze, a málna még csak-csak, a banánt érlelheted még egy hétig, mire lesz íze, a szeder nem rossz, de csak azért, mert jó országból hozzák.
Itt szerintem senki sem főz, csak a kész kaja megy. Sokszor a mekiből viszik a vacsit, mert hmmm, de fincsi még 20 év után is ugyanazt enni.
Vannak olcsó dolgok, de például a hús nagyon drága. Egy kis doboz marhahús 6 euró, egy 6 db-os csirkemell filé 10 euró, két doboz eper 5 euró, ez mondjuk jó. Tejet már lehet venni 97 centért is, kenyeret pedig 1,50-ért.
A Lidlben vannak péksütik, imádjuk. Viszont nagyon hiányolom a baracklekváros fánkot, vagy a virslis kiflit, a túrós batyut. Ja, igen, itt minden almás, almás pite és annak mindenféle változata, ők csak ezt ismerik.
Szegény nép ez az ír, nem tudják, mi a jó kaja. Ja, még annyit, hogy például egy gyökérkezelés 1000 euró - abból inkább hazamész, és megcsináltatod. Egy fogtömés 120 euró, nem értem, miért ennyire drága.
Közlekedés
Hát igen, itt türelmesek, itt mindenki elenged mindenkit, le szokták néha dudálni a másikat, de szerintem csak figyelmeztetésképpen. A gyalogosokat bárhol átengedik, bármikor megállnak az autósok, ez nagyon jó dolog, példát vehetnénk róluk ebből a szempontból.
Végszó
Szeretek itt élni, de az időjárást nem bírom. Jó a pénz itt, az tény, lehet, megbánom, ha egyszer hazamegyek, mert tervezem. De talán jobb lesz otthon a családhoz közel, lesz igazi nyár, barátok, stb.
Aki kint él valahol, és szereti, az maradjon, aki nem szeretne hazajönni, szíve joga, mindenki úgy dönt, ahogy neki jó. Én szeretnék hazamenni, lehet, nem fogom halálra keresni magam, de sok szempontból talán jobb lenne nekem otthon.
Ki tudja, majd meglátjuk, mi lesz, ha hazamegyek és elkezdek dolgozni, mit fogok mondani. Szívesen kipróbálnék más helyeket is, mint pl. Dubai, Egyiptom, Spanyolország, szívesen élnék Korzikán is, vagy a Kanári szigeteken. Ki ne akarna ezeken a helyeken élni?
Mindegy, ennyi volt az én beszámolóm, köszönöm annak, aki elolvassa és hozzászól esetleg!
Mindenkinek sok sikert az életben, akárhol is van és találja meg a számítását!"
Utolsó kommentek