„Én lassan 2,5 éve élek Franciaországban, és gondoltam megosztom a tapasztalataimat az érdeklődőkkel. Először néhány szó rólam és arról, hogy miként kerültem ide.

Gyerekkoromat szüleim munkája révén Észak-Afrikában töltöttem, francia iskolába jártam és visszatelepülésünk után is maradtam a francia iskolában, így francia érettségim van, sőt, az első diplomámat is a Közgáz francia képzésén szereztem, így francia diplomám is van.

Öt nyelvvel állás nélkül

Ennek ellenére eleinte Magyarországon próbálkoztam saját cégemmel, nem is sikertelenül, és mivel nyelvekkel foglalkoztam, elvégeztem a tolmácsképzőt is a Közgázon, illetve akkor már Corvinuson.

Itt kell megjegyeznem a kétkedőknek, hogy én Magyarországon már egyszer felépítettem magam, sikeres vállalkozásom volt és multiknak dolgoztam be hosszú éveken át, tehát nem a sikertelenség miatt „menekültem" az ún. "tutiba".

Már régebben motoszkált a fejemben a külföldi munka és élet, így a válság okozta nehézségek miatt elővettem a tervet. Rá kellett azonban jönnöm, hogy hiába beszélek folyékonyan franciául, angolul és olaszul, plusz középszinten németül és alapszinten spanyolul, távolról gyakorlatilag lehetetlen állást találni.

Egy ilyen munkanélküli napon chatelni kezdtem egy régi francia barátommal, akinek egyetemista koromba tolmácsoltam, majd segítettem neki a cégét beindítani úgy, hogy én voltam a magyarországi kapcsolattartó az esetleges ügyfelek felé. Mivel többé-kevésbé rendszeresen beszéltünk, amikor megtudta, mi történt velem, felhívott telefonon, majd közölte, hogy keres valakit a cégébe értékesítőnek.

Más külföldön tanulni és más kiköltözni

Ugyan nem vagyok egy kifejezett értékesítő típus, kaptam az alkalmon és elfogadtam. Ráadásul pont el kellett neki hozni egy új autót Magyarországról, így a költözés mikéntje is megoldódott. Szállás ugyan nem volt előre, de leendő kolléganőm (aki szintén magyar, de már 9 éve itt él) felajánlotta a vendégszobát, így meg tudtam magam húzni nála. Szerencsére nagyon jól kijöttünk az első pillanattól kezdve vele is és a barátjával is.

Bár viszonylag gyakorlott vagyok a külföldön történő beilleszkedésben a gyerekkori algériai évek, a franciaországi szakmai gyakorlat és az olaszországi egyetemista félévem után, így utólag azt kell mondanom, hogy teljesen más tészta elmenni fél évre külföldre tanulni, mint kimenni az ismeretlenbe dolgozni és felépíteni egy új életet. Nem azt mondom, hogy lehetetlen, de kell kitartás és hit saját magunkban.

22-es csapdája francia módra

A francia rendszer elég sajátosan működik. Magyarországon az ember például besétál bármelyik bankba és 5 perc múlva van bankszámlája. Itt ez nem ilyen egyszerű. A bankszámlához kell lakcímigazolás. És mivel a franciák nem ismerik a lakcímkártyát, általában villanyszámlával vagy más rezsiszámlával igazolják a lakcímüket.

Három hétig laktam a kolléganőmnél, mire felszabadult a kinézett lakás, ekkor besétáltam a bankba a bérleti szerződéssel és az első fizetést igazoló bizonylattal, de azt nem fogadták el. Így hát beszaladtam a francia telekomhoz, rendeltem egy telefonvonalat gyorsan, és ki is akartam gyorsan előre fizetni, hogy kapjak számlát, de azt nem lehetett, ellenben kérték a bankszámlaszámomat, mivel itt minden csoportos beszedéssel megy.

Magyarra fordítva: ha kell a kék papír, akkor hozz előtte sárga papírt, de ahhoz, hogy kapj sárga papírt, be kell mutatnod a kék papírt... Végül ideiglenesen megnyitották a bankszámlát (bankkártya nélkül) és azzal tudtam intézni a dolgokat, de kellett egy kiadósat ordítani a bankfiókban.

Kanossza-járás minden mennyiségben

Hozzáteszem, hogy lakást bérelni se könnyű, a szabály az, hogy a bérleti díj háromszorosát kell keresnie az embernek, a törvény szerint 1 hónap kauciót kérhet a bérbeadó, illetve e mellé még kérhet egy kezest is és általában kérik is, különösen ha az ember most jött külföldről és nem tudja igazolással bemutatni, hogy az előző bérleténél rendben fizetett.

A TB kártya volt a következő kanosszajárás. A kérelemhez csatolni kell az anyakönyvi kivonatot, amit édesapám beszerzett Magyarországon és elküldte nekem, tehát elvileg minden rendben volt, mivel legális munkám van, csatoltam a munkaszerződésem másolatát és fizetési papírokat is. Kaptam is ideiglenes TB számot, de a rendes TB kártyát nem kaptam meg.

Tudni kell, hogy itt a TB csipes kártya, amit minden orvos lehúz, te kifizeted a díjat csekkel vagy kp és a TB automatikusan utalja a támogatott részt, a fennmaradót pedig a magánpénztárad, ha van olyanod. A kártya hiányában nincs automatikus utalás, hanem minden alkalommal ki kell tölteni egy nyomtatványt, azt elpostázni a TB-nek és várni az utalást, ami 1 hónapon belül jön meg a bankszámlára jó esetben.

Ennyi idő alatt egy gyerek is megszületik

A TB-szervtől kb. minden hónapban kaptam egy levelet, amiben ezt vagy azt a papírt kérték még be a végleges TB-szám megadásához, jellemzően olyanokat, amiket már korábban beküldtem. A cérna akkor szakadt el bennem, mikor a kérelem beadása után kb. 9 hónappal egy újabb levélben egy hivatalos szerv által lefordított anyakönyvi kivonatot követeltek rajtam.

Megírtam nekik (újra becsatolva az anyakönyvi kivonatom másolatát), hogy a Magyar Állam eleve 3 nyelven adja ki ezt a papírt, amiből az egyik nyelv francia, és megírtam nekik, hogy ha 30 napon belül nincs a kezemben a TB kártya, akkor feljelentést teszek diszkriminációért és felsoroltam az összes fórumot ahol panaszt teszek, így lett meg a kártya végül.

Mindezt csak azért írtam le ilyen részletesen, mert korábban olvastam egy posztot, amiben a hölgy ezeket egyszerűnek írta le. Egyszerű is, ha az ember egy francia állampolgár élettársaként vagy házastársaként költözik ki, de „mezei bevándorlóként" nem megy könnyen, még úgy sem, ha az ember anyanyelvi szinten és akcentus nélkül beszéli a nyelvet.

Barátkozni nehéz, de jó hely

A kezdeti adminisztrációs nehézségeken kívül viszont én kifejezetten jó helynek tartom Franciaországot még akkor is, ha a franciák nem olyan nyitott emberek, mint spanyol vagy olasz társaik. Barátkozni valóban nehéz, ellenben mindenki nagyon udvarias és előzékeny ebben az országban.

Különösen jó érzés a feszültség hiánya, ami Magyarországon a levegőben és az emberekben szinte kézzel foghatóan jelen van. Persze hozzátartozik, hogy a francia gazdaság messze nem szenvedi úgy meg a válságot, mint a legtöbb kelet-európai vagy dél-európai ország. Itt még mindig 2-3 évente cserélik az emberek az autóikat (ezen a téren dolgozok, tehát első kézből látom) és inkább a magas felszereltséget keresik, mint a fapados változatokat.

Az adórendszer a hab a tortán

Olvasom a magyar híreket és nem értem ezt az egész hisztit az egykulcsos adó igazságosságáról. Itt Franciaországban 5 adókulcs van sávokra bontva 0 és 41 százalék között, nyilván az éves keresettől függ az összeg.

Tudni kell, hogy itt a munkáltató csak a TB és nyugdíjjárulékot vonja le a munkavállaló fizetéséből, az adót mindenkinek magának kell befizetnie. Júniusban kell bevallani és augusztusban jön értesítés az adóhatóságtól a fizetendő összegről amit év végéig kell befizetni.

Az adó kiszámításakor eleve levon a hatóság az éves keresetből 10 százalékot költség címén, vagyis ennyit magától elismer azon a címen, hogy munkába kell járni és hasonló költségeid vannak. Ha ennél nagyobb a költséged, akkor be kell írni, és ellenőrzés esetén minden bizonylatot be kell tudni mutatni.

Hogy konkrét számot is adjak a kíváncsiaknak: a 2011-es éves jövedelmem 16.700 euró volt TB és nyugdíjjárulék levonása után. Az adóhatóság oldalán megtalálható a szimulátor, amibe ezt az összeget bepötyögve kidobja, hogy 563 eurót kell befizetnem, ami konkrétan 3,75 százalékos adókulcsnak felel meg. Szerintem ez sokkal igazságosabb, hiszen nyilván aki keres többszázezer eurót, az jóval többet adózik.

Mindent kapni, csak elég drágán

Ezen túlmenően ugyanakkor annak, aki Franciaországba akar jönni, tisztában kell lennie azzal, hogy ez az ország elég drága hely. Az élelmiszerek megfizethető áron vannak, amihez nyilván okosan is kell vásárolni és körül is kell nézni, hogy mi hol olcsóbb, illetve érdemes az akciókat is követni.

A kínálat rettenetesen nagy, mindent kapni, azt is, amit az ember el sem tud képzelni, egészen olyan gyümölcsökig, amikről az ember életében nem is hallott. Ami nagyon tetszik nekem itt, az az, hogy 1,5 euróért kiváló Bordeaux-i borokat lehet kapni (persze felső határa nincs az áraknak). Étterembe járni nem igazán kifizetődő, alsó hangon kb. 20 eurót kell számolni egy-egy ilyen kiruccanásra egy alap étteremben, ahol semmi különöset nem eszel.

És a szokásos amit mindenki elmond ezen a blogon, de nem lehet eleget mondani. NYELVTUDÁS. Különösen Franciaországban, ahol az átlagpolgár nem beszél angolul sem, ha történetesen mégis tud, akkor sem szólal meg. De ha mégis, abban sincs köszönet, mert aki még nem hallott franciát angolul beszélni, az nem is fogja érteni. Olyan, mintha kb. koreaiul beszélne.

Összefoglalva: a kerítés itt sincs kolbászból, munkát se könnyű szerezni (távolról meg egyenesen lehetetlen), de az általános légkör nyugodt, nincs stressz, meg lehet élni egy átlagos fizetésből normális szinten és a klíma is jobb annak, aki szereti a meleget, különösen Dél-Franciaországban."