Határátkelő

„2010 őszén jöttem Párizsba tanulmányi célból. Tisztában voltam vele, hogy Párizs a világ egyik legdrágább fővárosa, ezért fél évig minden keresetemet, ösztöndíjat félretettem, hogy ne okozzak anyagi terhet a szüleimnek.

Az első félévem ezekből a forrásokból finanszíroztam. Később kiderült, hogy maradhatok még egy fél évet. Mivel kiskorom óta álmom volt külföldön élni, ezért anyagi bizonytalanságban is bevállaltam.

Munkát kerestem, és találtam egy gyorsétteremben. Részmunkaidőben heti 20 órában dolgoztam, de elég volt ahhoz, hogy megéljek és félretegyek belőle. A tanulmányok mellett dolgozni fárasztó volt, de fél évet ki lehet húzni. Sokan évekig ezt csinálják.

Szerény körülmények között

Mivel abban az évben végeztem az alapképzéssel, úgy döntöttem kint maradok.
Most egy gyakornoki állást sikerült találnom.

Az összeg, amit részmunkaidőben és gyakornoki állással lehet keresni párizsi viszonylatban nagyon alacsonynak számít, közben a magyarországi minimálbér kétszerese.

Szerény körülmények között, kis szobában élek, de a fizetés még így is elég mindenre, és félre is tudok tenni belőle.

Ha rendes állásban foglalkoztatnának - és itt nem menedzseri és vezetői állásokra gondolok, hanem egy asszisztensi, bolti eladó vagy recepciós állásra -, akkor egy nagyobb szoba bérlése mellett is félretehetném a fizetésem szép részét.

Franciaország hátrányai

Szeretek Magyarországon lenni, ott a családom, barátaim. De sajnálom kimondani, nem szeretnék ott élni. A jelenlegi helyzet tényleg nem megfelelő az élethez. Mert a robotolást nem hívnám annak.

Mindenhol vannak nehézségek, kisebbek, nagyobbak. Franciaországnak is megvannak a maga hátrányai. Igen, tényleg igaz, hogy az emberek nem szeretnek angolul beszélni, a párizsiak nagy része magának való ember, aki nem szívesen barátkozik külföldiekkel. De mindenhol vannak kivételek, és mindig lehet találni jó embereket.

A munkamorál számomra lenyűgöző. Itt nem nyavalyog senki, hogy dolgozni kell, nem stresszelnek, ráérnek, van idejük mindenre. Persze ekkora fizetés mellett érthető.

Mindenkinek a saját döntése hol él. Én nem is bíztatok senkit, hogy külföldön dolgozzon. Ha mindenki így gondolkodna nem lenne munkaerő Magyarországon. Mindenesetre úgy gondoltam, lehet van pár ember, akit érdekelne az itt szerzett tapasztalatom.”

(A poszt eredetijét ide kattintva olvashatod el.)