Nyugi, semmilyen választás és politika nem lesz a mai posztban, annál inkább egy távoli, a legtöbbünk által csak nagyvonalakban ismert ország, amelynek politikai berendezkedése olyan, amilyen, ám emellett olyan természeti csodákat is megmutat magából, melyek tényleg párjukat ritkítják. Nomád Matyi mai posztja utóbbiakból villant fel valamennyit rengeteg fotóval. Nem akármilyen út lesz, induljunk is!

„Következzen egy kis úti beszámoló Kazahsztánból. Két kedves barátommal való utazásunk pont egy ünnepi hétre esett, mégpedig a május 9-i Győzelem Napjára, valamint a május 7-i Haza Védőinek Napjára (bár ez utóbbi kevésbé jelentős, és nem is tapasztaltunk belőle sokat).

Ez alatt az egy hét alatt nekem is szerencsém volt eljutni olyan helyekre, amiket előzőleg, még az ott töltött majdnem 1 év alatt sem sikerült megnéznem.

Május 6.

Késő esti érkezés az asztanai, most már a regnáló elnökről Nurszultan Nazarbajevre átnevezett repülőtérre.

A késő estének annyi a hátránya, hogy a repülőtérre közlekedő buszok már nem járnak (amire 90 tenge = kb. 73Ft a jegy), tehát az ember kénytelen taxival menni.

A tavalyi EXPO idején szigorúan ellenőrzött, valamint eltüntetett illegális taxisok sajnos visszatértek, sőt mi több, még együtt is dolgoznak a hivatalos taxisokkal. Tehát a külföldi látogató mindenképp többet fizet, mint a hivatalos ár.

(A hivatalos ár ugyan ki van táblázva a taxiállomáson, de pofátlanul azt hazudják, hogy azok régek. Itt még az orosz tudásom sem segített, és bár lehetett volna még erőlködni kicsit, de az alkudozás nem az én terepem túlzottan).

Szállásunk szinte a Bajterek-torony mellett volt, a központban, ami megkönnyítette a másnapi városnézést.

Május 7.

A hét első ünnepe volt, a Haza Védőinek Napja, bár ebből szinte semmit nem láttunk.

Úgyhogy nekiindultunk a városnak, és természetesen a Bajterek-toronnyal kezdtünk, amit információim szerint maga Nazarbajev elnök „tervezett” (sőt, elvileg az egész várost ő „tervezte”).

Innen egyenesen, a csontig hatoló, jeges, szinte állandó orkánerejű szélben folytattuk "kellemes" sétánkat a Khan Shatyr nevezetű bevásárlóközpontba, amelynek sátor alakja adja különlegességét.

De az épület alakja mellett hatalmas örömmel töltött el minket, hogy ezen a „sátoron” nem fúj át a szél.

Ezután én tettem egy köszönő kört a magyar nagykövetségen, majd átbuszoztunk a Jeszil (oroszul Isim) folyó másik oldalára, ahol a Nemzeti Múzeum és a „Kazah Jeli” (Kazah Ország) emlékmű mellett elsétálva megérkeztünk a Khazret Szultan mecsethez.

A mecset kívülről-belülről való megtekintése után kicsit meg akartunk pihenni, de egész kihívás volt egy alkoholt is felszolgáló „kulturális intézményt” felkutatnunk. Azért sikerült.

Ezután az utastársakat hazakísértem, én pedig egy másik ismerősömmel ismét egy, a fent említetthez hasonló, elég sznob „intézményben” oltottam még szomjam (nem kumisszal!). Asztanában egyébként elég korlátozottak a szórakozási lehetőségek, valamint elég drágák.

Május 8.

Korán reggel már indultunk is a reptérre. Transzferünket a szállásadó szervezte (ami valószínűleg még így is drágább volt, mint a hivatalos taxi ár, de legalább nem annyi, mint első utunk a reptérről a szállásra).

Reggel 9 előtt már le is szálltunk Almatyban, ahol szerencsére már járt a repülőtéri busz. Erre 150 tenge = kb. 120ft a jegy annak, akinek nincsen közlekedési kártyája ... szerény személyemnek még megvan ez a kártya (és ebben az esetben 90 tenge a jegy, vagy 80, nem emlékszem már), és volt is rajta pénz - nagyon előremutató, hogy a reptéri buszmegálló mellett felállítottak egy automatát, amelyben lehet ilyen kártyát venni, vagy a már meglévő kártya egyenlegét ellenőrizni és feltölteni.

Bár a buszút meglehetősen hosszú, 1, nagyon olcsó, 2, rögtön ízelítőt ad Kazahsztánból.

Szállásunkat a kint tartózkodásom alatt bérelt lakáshoz közel foglaltam, mert ismerem a környéket. Egy meglehetősen elit épületben volt a lakás, de arra még én sem számítottam, hogy milyen lenyűgöző kilátásunk lesz.

A szállás elfoglalása után én különváltam a többiektől, hogy visszalátogassak az irodába, ahol dolgoztam, valamint, hogy egy hasonló típusú találkozót megejtsek kora este.

Május 9.

HURRÁ! HURRÁ! - lehet mindenhol hallani ezen a jeles napon, a Győzelem Napján.

Bár barátaim elsősorban a természeti látványosságok miatt kérték, hogy szervezzem meg ezt a kazahsztáni kiruccanást, de megegyeztünk, hogy mindenki kívánságait figyelembe vesszük a programok tervezésénél, így én ragaszkodtam az ünnepségek megtekintéséhez (amit sajnos kihagytam régebbi kint tartózkodásom során, nem is értem, hogy miért).

De azért a felvonuláson kívül hegyet is mentünk nézni, este pedig koncerttel és tűzi játékkal zárult a nap.

Május 10.

Ezen a napon egy félnapos kirándulást tettünk a Nagy-Almaty tóhoz, amelyhez egy ex-kolléganőm által ajánlott sofőrt béreltünk fel.

Május 11.

Korai indulás a Csarin-kanyonhoz és a Kaindy-tóhoz, ami általában egy kétnapos kirándulás szokott lenni, de mint az utazásszervező, én ragaszkodtam, hogy ezt egynaposra szervezzük, mert eleve ki volt fizetve a szállásunk Almatyban, valamint jobban szeretek estére „hazatérni”.

Sikerült mindkét természeti csodát megszemlélni, amihez azért túrázni is kellett, még épp hogy a tűréshatáromon belül, és a tóhoz közeli faluban egy vendégházban kaptunk ebédet, mi mást mint plovot (ami azért jó, mert így barátaim megkóstolhatták ezt a „gasztronómiai csodát”, viszont ha rajtam múlt volna, én nem szervezek kazah konyhakóstolót).

Ez a kirándulás arra is jó volt, hogy azért legalább felületesen megláthassuk, hogy a kazah falvak nem meglepő módon már közel sem olyan képet nyújtanak az országról, mint Asztana és Almaty (bár ez minden országban így van).

Május 12.

Utolsó teljes napunkon felbuszoztunk a Medeu nevezetű sportkomplexumhoz, ahonnan egy másik busszal továbbmentünk a Shymbulak nevezetű síkomplexumhoz, és a havas hegycsúcsok látványa mellett elfogyasztottunk egy nagyon kellemes ebédet.

Május 13.

Busszal irány a reptérre, majd Asztanában ismét busszal a központba, ahol ismerőseimmel ettünk-ittunk, majd indultunk vissza (busszal) a repülőtérre a késő esti járatunkhoz Budapestre.

Még maradtunk volna! Mindenesetre remélhetőleg hamarosan újra megyünk.”

Ha szívesen olvasnátok még többet a szerzőtől, látogassatok el a blogjára, érdemes!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.