Az elmúlt egy-két nap egyik legnagyobb vihart kavaró eseménye minden bizonnyal Elizabeth Swaney (vagy ha úgy jobban tetszik: Swaney Elizabeth) olimpiai produkciója volt. Magyar színekben. Aminek kapcsán felmerült bennem pár kérdés, ezeket osztanám meg ma veletek, utána pedig remélem, jól elbeszélgetünk majd minderről.

Az alapsztori röviden azoknak, akik nem hallottak volna róla (bár ez őszintén szólva meglepne): a phjongcshangi téli olimpián a női síakrobaták félcsőversenyének selejtezőjében a magyar színekben induló Elizabeth Swaney körülbelül olyan produkciót nyújtott, mint egykoron Eddie, a Sas (aki síugrásban hódította meg a világot azzal, hogy túlélte), vagy Eric Moussambani, az egyenlítői-guineai úszó, aki azzal lett világhírű, hogy éppen csak nem fulladt bele 100 méteren a medencébe a 2000-es olimpián. 

Szóval az idei olimpia (egyik) Eddie-je és Ericje a magyar Elizabeth, aki finoman szólva felkavarta a nemzetközi sportot, hozzáállás és vérmérséklet szerint dühöng vagy mosolyog rajta az ember, gondolja azt, hogy ez a sport, az olimpiai eszme meggyalázása, vagy éppenséggel az eredeti eszme egyik lényege.

(Csak zárójelben: hajlamos vagyok egyetérteni azzal, aki azt írta: „Miért van az, hogy simán együtt tudunk örülni az olimpián bukdácsoló mexikói vagy tongai sífutóval, de ha valaki magyar színekben nevetteti meg a világot, egyből botrányt kiáltunk?  Miért kell mindig olyan komolyan vennünk magunkat, miközben akár büszkék is lehetnénk rá, hogy nálunk az ilyesmi is belefér?”) 

Ám mivel ez nem egy sportblog, engem ennél jobban érdekelne a történetnek az a része, amely határátkelő szempontból érdekesebb, ez pedig a címben feltett kérdés: ki képviselheti Magyarországot? 

Elizabeth Swaney történetét ugyanis több dolog árnyalja. Például az, hogy édesanyja magyar származású, de már Caracasban született, így aztán ő is bepróbálkozott azzal, hogy venezuelai színekben induljon az olimpián szkeletonban (ez kb. egy speciális „szánkó”, amin fejjel lefelé kell leszáguldani egy jégpályán), aztán amikor ez nem működött, megtalálta a magyar gyökereit. 

Szóval a jelek azt sugallják, hogy nem feltétlenül a magyarsága határozta meg eddigi életét (bár ugye ismeretlenül nem tudhatjuk), és inkább csak egy lehetőséget látott benne, hogy megvalósítsa az álmát és kijusson az olimpiára.

És akkor eljutottunk ahhoz a kérdéshez, hogy ki képviselheti Magyarországot? Elizabeth Magyarországot képviselte, vagy származása inkább csak lehetőséget nyújtott neki arra, hogy voltaképpen önmagát képviselve részt vegyen a világ egyik legnagyobb sporteseményén? És ez baj-e? 

Mi határozza meg a magyarságot? 

Sokszor elgondolkodom a külföldön született gyerekek magyarságáról. Vajon az a gyerek, aki magyar szülőktől születik akár Németországban, Angliában vagy Amerikában, mennyire lesz magyar? 

Mitől függ mindez? Ismerek olyan családokat, ahol mindkét szülő magyar, ám a gyerekek mégsem beszélnek (vagy maximum jól-rosszul) magyarul, nem ismerik a magyar kultúrát, soha nem éltek Magyarországon egyetlen percet sem – ők magyarok? 

Állampolgárként persze lehetnek azok, ennek semmi akadálya, de ha mondjuk elindulnak magyar színekben egy világversenyen, akkor már magyarok? Akkor is, ha mondjuk egyetlen szót sem tudnak magyarul? Vagy akkor vagyunk büszkék rájuk, ha nyernek, de ha olyan produkciót nyújtanak, mint Elizabeth Swaney, akkor felháborodunk? 

Képzeljük el, hogy Elizabeth Swaney mondjuk 3. lesz a számában, és érmet szerez Magyarországnak az olimpián. Akkor azok, akik most azzal érvelnek, hogy „hát nem is magyar” büszkék lennének rá? 

Mert ha igen, az azt jelentené, hogy a teljesítmény határozza meg a magyarságot, ami hát minimum furcsa lenne. 

De ha nem az meghatározó, akkor mi? 

Ezt a kérdést már csak azért is érdemes szerintem feltenni, mert a jövőben egyre több olyan eset lesz, hogy külföldön élő szülők már külföldön született, de legalábbis ott felnőtt gyereke, unokája dönt majd arról, hogy magyarként vagy annak a bizonyos másik országnak a polgáraként mutatja meg magát a világnak. 

Három állampolgárság, két nyelv 

Hogy szintén a sportból, de teljesen más színvonalról hozzak példát, ott van a teniszező Konta Johanna esete. Nagyapja, Kertész Tamás 1955-ben kétszer volt magyar válogatott labdarúgó (ez ugye az Aranycsapat utolsó időszaka), dédapja Marschall József többszörös magyar és Európa-bajnok hajtó. 

Ő maga Ausztráliában született, de szinte tökéletesen beszél magyarul, viszont brit színekben versenyez, azaz három állampolgársága van. Ja, és volt már a világranglistán negyedik. 

„Szerencsés vagyok, hogy több országot ismerek, képviselek. Ausztráliában születtem, sok helyen éltem a világban, még több helyen jártam, a legtöbb szál talán a rokonok miatt Magyarországhoz köt. A szüleim Eastbourne-ben élnek, az az én otthonom is, de a család többi része miatt évente egyszer-kétszer igyekszem eljutni Magyarországra. Nekem úgy van, hogy sok az otthonom, és van a hazám. Mindennél nagyobb örömmel tölt el, ha az otthoniaknak a büszkeségére lehetek” – nyilatkozta két éve a Nemzeti Sportnak. 

Az Ausztráliában született, brit színekben versenyző Konta Johanna tehát sok szempontból „magyarabb”, mint az olimpián magyar színekben induló Swaney Elizabeth. 

Hát érdekes időket élünk. 

A kérdés tehát az, mitől lesz valaki magyar (vagy angol, francia, német, osztrák…): a családi gyökerektől? Az állampolgárságtól? A kulturális betagozódottságtól? Vagy ez az egész nem számít, és magyar az, aki annak vallja magát? 

Ti mit gondoltok?

HÍRMONDÓ 

Tengerparttól a repülőtérig

Ki hitte volna, hogy horvátországi állásajánlatba is belefutunk, de hát ez történt. Emellett persze akad más is, például írországi négycsillagos szálloda, vagy németországi reptéri meló.

Mit keres egy finn tanár Magyarországon? 

Jukka Sinnemäki nem csak rövid látogatásra érkezett Magyarországra, a finn pedagógus annyira szereti az országot, hogy már házat is vette. Természetesen legalább ennyire érdekes a magyar iskoláról alkotott véleménye. 

Akik alig várják a távozást 

Miközben sokan vélik úgy, hogy a britek uniós kilépésének nincs túl sok értelme, mi több, az inkább csak károkat okoz, a napokban vezető brit értelmiségiek érveltek a Brexit haszna mellett. 

(Fotó: instagram.com/lizswaney)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.