Mit kell tenni ahhoz, hogy egy függőágyból nézd a világot? Milyen lehet, ha a munkahelyed a laptopod és a világ az otthonod? Érdekes kérdések, nem? Különösen, hogy ez az életmód elsőre nagyon hívogatónak tűnik, ám mielőtt az ember nekivágna, nem árt kicsit jobban belegondolni, mert bizony akadnak bőven nehézségek is. Emellett ma főleg Skandinávia felé vesszük az irányt, így lesz szó arról, miért boldogok a dánok, és a legújabb norvég kávéőrületről is.
(Fotó: pixabay.com/AdrienBe)
Milyen ügyeket kell elintézni, ha szeretnénk egyik országból a másikba költözni, amikor csak kedvünk tartja? Egyáltalán elég modern-e a világ, hogy ezt viszonylag könnyen megtehessük? A kérdéseket a Végtelen… talán blog tette fel – és válaszolta is meg.
„Gazdagok nem vagyunk, se nem diplomaták, és (sajnos) a családunk sem hagyott ránk óriási cégbirodalmat. Egyszerű emberkék, akik elhatározták, hogy világot látnak és nem csak turistaként, hanem életvitelszerűen. (...)
Nagyon menőnek tűnik ez az élet, főleg, ha egész gyerekkorodban még Balcsira sem mentetek el nyáron, pedig folyton arról álmodoztál, hogy majd utazgatsz. Én nem erről álmodoztam, egy nagy családot szerettem volna, egy nagy kertes házzal, kutyával meg nyugis melóval.
Ehhez képest az első alkalommal, mikor volt rá mód, kipróbáltam magam külföldön és az a fél év Olaszországban 21 évesen, megváltoztatta a világképem. Rájöttem, hogy annál nagyobb dolog nincs, mint megismerni az életet minél több helyen.
Annyira kinyitja az ember szemét, annyira változtat, annyira megnyit és ledönt minden korlátot benned, hogy nincs semmi ehhez fogható. Aztán meg jöttek a lehetőségek és mi megragadtuk.
Szóval így lettünk utazó család. De mikkel kell szembenézni, ha az ember utazgat két-háromévente? (...)
A papírok
Minden országban először is kellenek papírok a letelepedéshez. Még ha csak ideiglenesen is telepedünk le, kell tartózkodási engedély és netalántán vízum és munkavállalási engedély, de legalább helyi lakcím. Enélkül nem lehet általában semmilyen szolgáltatást igénybe venni. Kell egy helyi, regisztrált lakcím és utána jöhet a többi.
Ha az ember egy olyan állásra megy, mint én Bangkokban, ahová külföldiként odahívnak és van tapasztalatuk abban, hogyan kell külföldiként élni egy országban, akkor fel vannak arra készülve, hogy segítsenek ezekben a bürokratikus útvesztőkben.
Azt hinné az ember, hogy Európában könnyebb dolgunk van, mert ugyan nem kell vízum és munkavállalási engedély – ami azért tényleg óriási segítség – de mondjuk Olaszországban elintézni a hivatalos „rezidenciát”, azaz hogy bejelentkezünk egy lakcímre, 4 (!!!) hónapunkba tellett.
És ne feledjük, hogy a rendszer egyáltalán nincs felkészülve minderre, hiába Unió! Merthogy például 1.5 hónapot állt az ügyünk az egyik hivatalban csak azért, mert a házassági papírunk nem volt szerintük elég „friss”! (...)
Egészségügy
A következő állomás általában az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés.
Ha azt gondoljuk, hogy milyen menő egy laptoppal egy maláj tengerpartról dolgozni egy függőágyban fekve, azért akkor is végig kell gondolnunk, hogy hova megyünk, ha épp begyullad egy fogunk, vagy milyen segítséget tudunk kapni, ha egy úszkálásnál megcsíp egy medúza. Merthogy nem mindegy, hogy mi, és mennyiért elérhető az adott országban.
Ha gyerekeid vannak vagy valami állandó betegséged, akkor még fontosabb a dolog. Mert mondjuk el tudjuk-e mi látni Levi 1-es típusú diabéteszét rendszeres orvosi felügyelet nélkül? Igen.
De ha hirtelen kórházba kell vinni, mert hányni kezd (ami azért nem ritka egy gyereknél), akkor hol és milyen kórház van a közelben egy kis trópusi szigeten?
Aztán beszélni kell még az oltásokról is. Mielőtt Thaiföldre mentünk, az utsó pillanatban jutott eszünkbe, hogy kellenének valami extra oltások is.
Szerencsére otthon már elérhető magán úton egy oltóközpontban, hogy akár egy nap alatt bejelentkezz és megkapd az összes oltást (egyszerre!) ami kellhet. De azért ne feledjük, hogy a gyerekek kapnak növekedésük során is oltásokat, ami ugyan az EU-n belül körülbelül ugyanazok, de azért a rendszeressége vagy a kötelezősége nem. (...)
Valahogy olybá is tűnik, hogy a rendszerek valahogy nincsenek arra felkészülve, hogy az emberek „csak úgy” ide és oda utazgatnak és dolgoznak – EU ide vagy oda.
Arról nem is beszélve, hogy ha épp valami ahhoz kell, hogy a másik valamid meglegyen, ami ahhoz kell, hogy az első valamid meglegyen, akkor itt valamit ki kell találni!
Vagy szépen mosolyogsz az ügyintézőre, hogy légyszi-légyszi most tekintsen el ettől a dologtól, vagy bekamuzol valamit, mondjuk, hogy egy ismerős címét adod meg, hogy ott laksz, mikor igazából csak épp a reptérről estél be a hivatalba… (...)
Suli
Ha gyerekeid vannak, akkor utána kell nézni a helyi iskoláknak, oviknak, a helyi szabályozásnak is. Eddig ahol laktunk külföldiként, mindenhol kevesebb stresszel járt beíratni a gyereket a suliba, mint otthon.
Spanyolországban egyszerűen csak azt kérdezték, hogy hány éves, és az alapján közölték, hogy melyik osztályba kerül.
Thaiföldön a magániskolában győzködtek minket, hogy kezdjen eggyel lejjebb, mint az életkora, hiszen egyik nyelven sem tudott, amin tanultak a gyerekek (thai és angol).
Az olaszoknál nem volt gond, az életkora szerint ment suliba, attól függetlenül, hogy mit tanult és hol korábban. Megmondom őszintén nem mindenhol végezte el Levi az egész évet, így például a spanyol suliból csak egy félévi papírunk van – ami egy A4-es, kinyomtatott oldal, pecsét és aláírás nélkül a tantárgyakról és a teljesítményéről. De legtöbbször csak egy bizit kérnek, az utolsót, vagy még azt sem.
Mikor egy év Spanyolország és két év Thaiföld után hazamentünk Magyarországra egy évre, akkor viszont elég nagy kihívások elé állítottak minket, mert mindenáron a következő évbe akarták Levit beíratni.
Hogy ez mit jelentett? Magyarországon végezte az általános iskola első osztályát, Spanyolországban a harmadikat, Thaiföldön a másodikat és a harmadikat.
Ez alapján akarták itthon a negyedikbe íratni, mikor életkora alapján már ötödikes lett volna. De hiába mondtam, hogy más a thai iskolarendszer, hogy más típusú az oktatás és az évek, ez nem számított. A legutóbbi iskolai papíron az volt, hogy 3. – és kész! (...)
Valójában az expat létben az egyik legkellemesebb dolog, hogy senki nem akarja megmondani neked hogyan élj, sokszor csak a bevándorlási osztályon vagy nyilvántartva, így azt csinálsz a gyerekkel, amit akarsz. Például taníthatod otthon és kész. (Persze mi azért inkább beadjuk a helyi suliba, hogy legyenek barátai és tanulja meg a nyelvet.)
Nyugdíj
Nyugdíjra gondolom nem gondoltál, persze annak idején mi sem. De ha az ember már évek óta csak utazgat egyik országból a másikba, akkor néha el kell gondolkodnia azon, hogy mégis honnan és hogyan lesz nyugdíja, és ha felhagy ezzel a reménnyel, akkor meg miből fog megélni, ha már csak a tengerparton akar heverészni és nem lesz kedve nyomogatni a billentyűzetet.
Egyéb kihívások
Nagy kihívás még egyébként egy helyi bankszámlát nyitni, ami végülis nem feltétlenül kötelező, de nem árt. Mert ha mondjuk van helyi munkád, akkor külföldi bankszámlára utalniuk a fizudat elég drága lenne, így célszerű, ha van helyid.
Na, a bankokról azt hinné az ember, hogy örülnek, ha ott akarsz számlát nyitni. De nem ám úgy van az! Ennyi különböző szintű banki szolgáltatást mi még nem láttunk!
Spanyolországban kell munkaszerződés, hogy bankszámlát nyiss, Olaszországban meg rezidencia. Vagyis az olaszoknál persze enélkül is nyithatsz számlát, csak azért kifizetsz egy vagyont! (...)
Összefoglalva
Összefoglalva viszont csak annyit mondanék, hogy tök jól néz ki ez a mobilis élet, a modern nomádság, de valójában a világ még korántsem olyan modern, hogy ezeket a nomádokat olyan jól tartsa, mint ahogyan azt elképzeljük.
Ezért mégiscsak célszerű egy országban állandó lakosságot fenntartani és alaposan utána nézni, összehasonlítani az országokat, ha letelepedni vagy befektetni szeretnél.
Addig meg hintázzunk csak a maláj függőágyban és reménykedjünk, hogy nem fog még a fogunk sem megfájdulni az ott tartózkodásunk alatt."
És ez messze nem a teljes poszt, amit itt olvashattok el – érdemes!
Miért a dánok a legboldogabbak?
A mindenféle boldogságkutatásokban Dánia rendre az élmezőnyben végez, mi több, nem ritkábban egyenesen az első helyen. Vajon mi a titkuk? Ezt próbálta meg némi helyszíni tapasztalat után megfejteni Elvira, a Vargabetűk blog szerzője.
„Jóllét és jólét
A kutatás szerint is bizonyságot nyert az a népi bölcsességből ismert tétel, hogy az egészség kéz a kézben jár a boldogsággal. No meg, ahol jómód van és jó oktatási rendszer, ott valószínűleg boldogság is honol.
Dániában, a skandináv jóléti állam egyik megvalósítójában, mindez adott: ingyenes és magas színvonalú az egészségügy és az oktatási rendszer, az állam nagy összegekkel járul hozzá a gyerekneveléshez, és az állam becsülettel finanszírozza a nyugdíjakat.
A dán állampolgár úgy érzi, gondoskodnak róla, mindezért azonban 50% adót fizet (nem elviekben, hanem ténylegesen) – amivel a dán állam becsülettel gazdálkodik a jólét megteremtése érdekében.
Mit tudnak a dánok?
Tegyük félre azt a tényt, hogy az élettel való stabil elégedettséghez – a kutatók szerint – szükséges valamiféle skandináv jóléti állam. A dánok ugyanis mentalitásukkal is sokat tesznek a saját boldogságukért. Nézzük, hogyan!
Foglalkozz azzal, amit igazán szeretsz!
A dánok nem aszerint választanak foglalkozást, hogy mennyit fognak keresni, és milyen presztízzsel jár a munka, hanem hogy mivel foglalkoznának szívesen, mire éreznek elhivatottságot. Az értelmes és örömöt okozó munka pedig folyamatosan, nap mint nap sokat hozzátesz a boldogságérzethez. (...)
Ezek is érdekelhetnek:
Legyen mindenki egyenlő!
Dániában, mivel egyformán becsülete van a takarítónőnek, a tanárnak, a kukásnak és a bankárnak, sokkal kevésbé hierarchizált a társadalom, nincsenek alsóbbrendű és felsőbbrendű csoportok. Itt is vannak tehetősek és kevésbé jómódúak, de nincsenek leszakadtak és elszaladtak (magasba rugaszkodottak).
Élvezd az élet apró örömeit!
Dániában mindig jut idő olyan apróságokra, mint kocogás, séta az erdőben, baráti összeröffenés; a család és a hivatás mellé sokaknak belefér az idejébe valamilyen hobbi, például kórus, táncklub. Akár még állami támogatást is lehet szerezni egy-egy ilyen szabadidős csoportosulásra.
A pénzköltés, vásárlás többé nem prioritás, együtt csinálni valami jót, ez a becses dolog. A fogyasztói társadalom ideje lejárt, beköszöntött a „posztfogyasztói társadalom”.
Bízz a másikban!
A dánok bíznak egymásban, és bíznak az államban is (oda merik adni a fizetésük felét). A szupermarketben nincsenek biztonsági őrök, mert mindenki tudja, az áruért fizetni illik.
Amíg vásárolnak, a közért előtt hagyják a babakocsit, nem tartanak lesben álló gyerekrablóktól. A dánok bíznak és biztonságban érzik magukat, nem félnek attól, hogy kijátsszák vagy becsapják őket.
Ne várj túl sokat!
A dánoknak nincsenek nagy álmaik, nem akarnak magasra törni, sok javat szerezni. Nem kergetnek illúziókat. Sőt, inkább kevesebbet várnak, mint többet, így nem csalódnak, ha nem hullik csoda az ölükbe. (...)
Csak semmi kilengés!
A dánok saját bevallásuk szerint sem túl szenvedélyesek. Ez nem a nagy hőfokon lángolások és hamvába hullt szenvedélyek országa – Dánia visszafogott, mértéktartó. Ha kiegyensúlyozott elégedettségre vágysz, járj a középúton! Ha az inga kibillen, mindkét oldalt meg kell járnia, mielőtt középre visszaáll.”
Ebben az esetben is érdemes elolvasni a teljes posztot, itt tehetitek meg.
Kávékultúra Norvégiában
A boldogsághoz nagy mértékben hozzá tud járulni a gasztronómia, mondjuk egy jó kávé… Tudják ezt a norvégok is, mi több, az utóbbi években kifejezett kávéőrület tört ki az országban, olyannyira, hogy a fejenkénti átlagos fogyasztást nézve Norvégia évek óta benne van a világ top 3 országában. Hogyan néz ki ez a mindennapokban? Kiderül a Jegvettike blog posztjából.
(Fotó: pixabay.com/StockSnap)
„Norvégiában baristának lenni menő, több barista versenyt is rendeznek évente, és a díjnyertes baristák büszkén rakják ki a kávézók polcaira a serlegeket.
Itt sztár lehet valakiből, aki igazán jó kávét készít, vagyis:
- jó kávét szerez be, jó ültetvényről, jó időben (igen, az évjárat is számít)
- pont jól pörköli meg (nem túlságosan, mert a norvégok nem szeretik az „odaégetett”, olaszos pörkölést)
- tökéletesen megfelelő méretű darabkákra őrli (a majdani elkészítési mód függvényében), lehetőleg közvetlenül az elkészítés előtt
- és ügyesen csöpögteti át a Celsius fok-pontosággal mért, ideális hőmérsékletű (nem 100 C, kevesebb!) kristálytiszta vízzel.
Kb. ennyi az egész. :)
Az első kifejezetten kávéra specializálódott „kávé-bár” 1994-ben nyílt meg Oslo főpályaudvarán. Most, 2018-ban már hat darab ilyen bár van csak a főpályaudvaron(!), a városban pedig rengeteg.
Szinte minden sarkon van valami kávézóféle, és mindig tele vannak. Van pár nagyobb lánc is, de sok a kicsi, „egyboltos” kávézó is. Kicsit olyan itt most a kávé, mint Magyarországon a kézműves sör: tombol a mikroműhelyek / -főzdék és kísérletezések kora.
Pár kis kávéműhely odáig is elment, hogy kávéültetvényt, illetve földet vegyen magának mondjuk Kolumbiában vagy Peruban. Aminek megvan az a mellékhatása, hogy közvetlenül szembesülnek - és szembesítik alkalmanként a privilegizált fogyasztóikat - az ottani helyzettel.
Például hogy a klímaváltozás nem teszi könnyebbé a kávétermesztők életét, sőt. És hogy a kávécserjék egyre gyakrabban betegszenek meg, mert nincsenek hozzászokva a megváltozott körülményekhez.
És mivel a kávé nagyon-nagyon fontos az itteni élet zavartalan működtetéséhez, szerintem sokakra lehet a kávén keresztül hatni: motiválni őket a szelektív szemétgyűjtésre, hogy ne pazaroljanak az étellel, utazással, stb. (...)
Nekem először furcsa volt az alig-pörkölt kávé, aminek néha inkább savanykás mint keserű az íze, de végül persze mi is jól rászoktunk az itteni kávéra. :) Reggelente itthon főzünk magunknak, napközben pedig az irodában szürcsölgetjük feketén. Jó kávézást nektek is!”
Ehhez csak csatlakozni lehet, ha szeretnétek még többet olvasni a témáról, semmi akadálya, itt az eredeti bejegyzés.
HÍRMONDÓ
Minden nyolcadik egészségügyi dolgozó külföldre megy
A Magyar Kórházszövetség adatai szerint az egészségügyi dolgozók 12 százaléka vállal munkát külföldön. Ami viszont igazán érdekes, hogy van ennél nagyobb baj is.
Hálálkodott a kormány a külföldi magyaroknak
Mintegy 160 hétvégi iskolában több mint 10 ezer magyar kisgyermek tanul külföldön. Olyan országokból érkeztek most Budapestre a résztvevők, mint Németország, Észtország, Törökország, Ciprus, Spanyolország vagy az Egyesült Államok.
Elképesztő fényképek New York múltjából
New York város múzeuma online elérhetővé tette azt az illusztráció- és fotógyűjteményt, ami a régmúltban készült képeket és metszeteket mutatja be.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek