Rengeteg adat kering arról, vajon hány magyar él és dolgozik külföldön, pontos számot nem nagyon tudott még eddig senki mondani, és nem is úgy néz ki, hogy a közeljövőben mondani tud. Ám legyen szó 300 ezer vagy 570 ezer emberről, mégiscsak elég nagy szám ez, hogy felmerüljön a kérdés: ki képviseli az érdekeiket a magyar parlamentben? Majd következik még egy kérdés: hogyan lehetne intézményesíteni ennyi ember érdekképviseletét? Jöjjön egy szerény ötlet, elsősorban vitaindítónak.
Kezdjük azzal, hogy vajon hányan is lehetnek a külföldön élő magyarok? Pontos számot elsősorban azért nem lehet mondani, mert nagyon sokan nem jelentik be, hogy külföldre mentek élni vagy dolgozni, illetve az Európai Unión belüli szabad mozgás is nehezíti a nyilvántartást.
Számok persze röpködnek, mindenki a saját jól felfogott érdekei mentén mond sokat vagy keveset. Legutóbb a Portfolio állt neki a számlálásnak, nekik 2016-os számok alapján egy közel 570 ezres szám jött ki Európára vonatkoztatva.
„A legtöbben hivatalosan Németországban élnek, de még Dániában is van több mint ötezer magyar. Jórészt a tagállamok által megadott adatokból igyekeztünk dolgozni, és menetközben egy sor érdekességre is bukkantunk” – írta a gazdasági portál.
Az elemzés elsőre azt adta ki, hogy legtöbben Németországban élnek, ezen nem is lehet megütközni. Az ezüstéremért azonban Franciaország jelentkezett be, ami valljuk be, meglepő adat.
Aztán jött csak Nagy-Britannia, ott viszont a 90 ezres adat tűnt irreálisan alacsonynak. Utóbbi esetben a 200-300 ezres adat sokkal reálisabb lehet, így a korrigált modellben 250 ezer fő jött ki.
A lényeg, hogy végül azzal számoltak, hogy az Egyesült Királyságban 250 ezer, Németországban 192 ezer, míg Ausztriában 72 ezer magyar él, majd jön egy nagy szakadék, hogy Svédországgal (17 ezer), Hollandiával (14 ezer), Spanyolországgal (9 ezer), Írországgal (8600) folytatódjon a sor.
Ezek az emberek magyar állampolgárként természetesen szavazhatnak a parlamenti választáson, és most a levélben-személyesen vitába nem mennék bele. (Azért sem, mert ebben erősen torzít a magyar média jó része, hiszen aki kijelentkezik Magyarországról, az ugyanúgy levélben szavazhat, és csak listára, mint például az erdélyi magyarok, azok érzik magukat becsapva, akik nem jelentkeztek ki, mert nekik bizony utazniuk kell.)
Szóval mindenki szavazhat, de szerintem elég furcsa, hogy egy mondjuk Berlinben vagy Manchesterben élő magyar voksoljon arra, ki legyen például Sátoraljaújhely egyéni képviselője, miközben az adott politikus az ő speciális érdekeit, problémáit nyilvánvalóan nem fogja képviselni a magyar Országgyűlésben.
A pártok közül persze több is kampánytémaként használja a határátkelők ügyét, legutóbb éppen az MSZP dobta fel az új konzulátusok kapcsán, hogy mennyire méltatlan, ahogyan a külföldön élő magyarokkal „packáznak” a hatóságok, de a magam részéről semmilyen átfogó koncepciót nem érzek egyetlen pártnál sem.
Talán nem túlzás: se kiköpni, se lenyelni nem képesek az egész helyzetet.
Mi lehetne a megoldás?
Egy ideje már foglalkoztat a kérdés, hogy mégis, milyen módon lehetne biztosítani azt, hogy ez a több százezer külföldön élő magyar mégis valamennyire hallathassa a hangját, ne csak különböző tévéműsorokban, cikkekben és posztokban jelenhessenek meg a problémái.
Jelen pillanatban ugyanis az a helyzet, hogy például a 250 ezer (az egyszerűség kedvéért maradjunk ennél a számnál) Egyesült Királyságban élő magyar szavazatai teljesen szétforgácsolódnak a különböző választókerületek között (legalábbis azoké, akik rendelkeznek magyar lakcímmel), és így politikai hatásuk gyakorlatilag nincs.
A minap viszont belefutottam egy érdekes ötletbe a brit Independent levelezési rovatában, amit most megosztanék veletek, mert szerintem megfontolásra érdemes gondolat.
A levél szerzője a Németországban élő Robert Greasley, aki azt írta, hogy egy átlagos brit választókörzetben 66 150 polgár szavazhat (Angliában ez 72 400, Skóciában 69 ezer, Észak-Írországban 66 800, Walesben pedig 56 800).
A külföldön élő brit állampolgárok számát nagyjából 5 millióra teszik, amit több, mint Wales és Észak-Írország együtt, és nagyjából annyi, mint Skócia, ami kétségkívül elég elgondolkodtató szám.
Javaslata a következő: minden egyes több, mint 67 ezer lélekszámú határátkelő közösségnek biztosítani kellene egy parlamenti képviselőt. Nem többet, mint egyet országonként.
Nem egy már megválasztott politikus képviselné az érdekeiket, hanem kifejezetten az adott országban élő expatok, határátkelők választanák meg, akár maguk közül.
Mivel nem minden országban élnek ennyien, a szomszédos országokban (például a Benelux-államokban vagy Skandináviában) akár össze is lehetne adni a számukat, és így nekik is lehetne egy képviselőjük.
Mindez Robert Greasley szerint lehetővé tenné, hogy a több mint ötmillió külföldön élő brit valódi képviselettel rendelkezzen szülőhazája parlamentjében.
Mi a helyzet Magyarországon?
Mindezt tovább lehetne gondolni Magyarországra is. Utánakerestem, a magyar választópolgárok száma 2010-ben 8 205 967 volt. Jelenleg ugye 106 választókerület van, ami azt jelenti, hogy egy kerületre 77 415 ember jut.
Ez persze csak az átlag, de induljunk ki abból, hogy olyan nagy eltérések nincsenek, tehát húzzuk meg 77 ezer főben a határt. A fenti adatokból az derül ki, hogy az Egyesült Királyságban, Németországban, és Ausztriában lehetne egy-egy képviselőt választani, ami nem sok, de több, mint a semmi.
A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy lenne legalább három olyan képviselő a magyar parlamentben, akinek a feladata az lenne, hogy felszólalásaival, szavazataival, lobbijával – szóval minden erejével az őt megválasztó határátkelők érdekeit képviselje.
Az ötlet persze nagyon kezdetleges, nyilván rengeteg hibája van (mást ne mondjak különbséget tenne egy Londonban és mondjuk Párizsban élő magyar állampolgár között, hiszen az egyik választhatna saját képviselőt, míg a másik nem), de gondolatkezdeménynek, ötletcsírának talán nem rossz.
Legalább kezdjünk el beszélni róla!
HÍRMONDÓ
Álmaidban Ausztria, Németország?
A hetet a magyar határátkelők két kedvelt országával, Ausztriával és Németországgal nyitjuk, itt találtunk pár érdekes álláslehetőséget, melyek közül reméljük akad olyan, amin nektek is megakad a szemetek.
Nem lesz könnyű menet Európa újragondolása
Miközben az nagyjából biztosra vehető, hogy a német választásokat követően a német-francia tengely elkezdi újragondolni az Európai Unió (azon belül is az eurózóna) jövőjét, az is látszik, hogy ez nem lesz egyszerű.
A londoni polgármester „kőbevésett” garanciákat adna az EU-s polgároknak
Sadiq Khan az eddiginél sokkal erősebb garanciákat adna az Egyesült Királyságban élő európai uniós állampolgároknak a Brexitet követő időszakra. A londoni polgármester szerint a brit kormánynak is össze kellene kapnia magát.
(Fotó: pixabay.com/skeeze)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek