Noha konkrét adatokat nem tudok mondani (szerintem senki sem tud), az biztos, hogy az idősgondozói munka rendkívül népszerű a külföldön munkát keresők körében. Érthető, hiszen különösen a bentlakásos változata ad némi biztonságot a határátkelőnek. Ugyanakkor érzelmileg rendkívül megterhelő lehet, nem is irigylem senkitől, aki ilyen munkát végez.

Idősápolóként dolgozol külföldön? Szívesen mesélnél róla? Írj a hataratkeloKUKAChotmail.com címre.

A minap teljesen más témában keresgéltem a neten, amikor belefutottam a KSH Népességtudományi Kutatóintézet oldalán a PTE Demográfia és Szociológia Doktori Iskoláján hallgató Gábriel Dóra ebben a témában született tanulmányába. 

Mivel nagyon érdekesnek találtam, és tényleg úgy gondolom, jellemző és sokakat érintő téma ez a határátkelésen belül, gondoltam, összefoglalom nektek (akit az egész érdekel, az itt olvashatja el, szerintem érdemes).

Az alaphelyzet mindannyiunk számára ismert: egyfelől adott egy elöregedő, és az idősek ápolásával nehezen megbirkózó Európa, másfelől egy sokszor nagyon nehéz körülmények között élő kelet-európai embertömeg – a gazdaság már csak úgy működik, hogy ez a kettő nem meglepő módon egymásra talál. 

Az idősek gondozásának sok szempontból leginkább kényelmes módja az otthoni ápolás. Egyrészt komfortosabb az idős embernek, aki így otthon maradhat, és hát akármilyen számítónak is hangzik, az államnak is kevesebbe kerül, a hozzátartozók pedig gyakran olcsó, külföldi munkaerőt bérelnek fel erre a munkára, hogy mentesítsék magukat a feladat alól. 

A tanulmány is megjegyzi, hogy nagyon nehéz megbecsülni a sokszor illegális munkát végző gondozók számát. A tanulmány Ausztriát veszi alapul, ahol ráadásul ez a korábban szabályozatlan tevékenység rövid idő alatt legálissá vált. 

A kizsákmányolás elemei 

Mint már említette, a házi gondozás (live-in care work) a gondozói munka azon fajtája, amikor a gondozó is a gondozásra szoruló otthonában él. Gábriel Dóra megjegyzi, hogy ez egy olyan „egyenlőtlen viszonyrendszer, amely a kizsákmányolás elemeit tartalmazza”. 

Ez megnyilvánulhat bántalmazásban, szexuális visszaélésben, megalázó munka- vagy lakhatási körülményekben. Fontos megjegyezni, hogy a férfi migráns munkavállalók szintúgy globálisan érintettek a problémában – olvasható a tanulmányban. 

A munkának gyakorlatilag semmilyen presztízse sincs, fizetésben és sokszor emberileg is alacsonyan megbecsült tevékenység. Ha ez nem lenne elég (vagy talán éppen ezért) előfordul, hogy a munkavégző kiszolgáltatott helyzetben találja magát. 

Ez a kiszolgáltatottság az őt külföldre juttató intézményrendszernek és az információhiánynak köszönhető, valamint annak a globális egyenlőtlenségi viszonyrendszernek, amely a gondozói munka végzésére kényszeríti. 

Az európai házai gondozók életére a szakirodalomban körkörös migráció jellemző, ami nem napi, hanem annál ritkább ingázást jelent. Ausztriában például a kétheti váltás az általános, de simán előfordulhat négyheti vagy még ennél is ritkább csere. 

(Ez nyilván attól is függ, milyen messzire kell hazautazni. Magyarország azért Ausztria bármelyik részéhez elég közel van ahhoz, hogy pár óra alatt haza lehessen érni.) 

A live-in care sajátossága, hogy napi 24 órás munka, az ápolók ilyenkor a gondozott otthonában laknak. Nem meglepő, hogy a közép- és kelet-európai térség gondozói migrációjának egyik fő vonása, hogy a munkavállalónak nem áll szándékában huzamos ideig a befogadó országban maradni. 

Olyannyira nem, hogy mivel rendszeresen hazajárnak, az ilyen munkát végző házigondozóknak a jó része nem is tartja magát határátkelőnek, azaz nem érzi úgy, hogy elhagyta volna Magyarországot. (Ilyen szempontból ez egy speciális helyzet mondjuk az ázsiaival összehasonlítva.) 

A külföldön házigondozói munkát vállalók érdekes jellemzője a tanulmány szerint, hogy Ausztriában (ha már ennél a példánál vagyunk) csak alig, vagy egyáltalán nem fogyasztanak, a megkeresett pénzt szinte teljes egészében hazaviszik vagy hazaküldik. 

Aki ezt a munkát vállalja, az szinte kivétel nélkül a család, mindenekelőtt a gyermeke(i) jövője vagy például a szülők támogatása érdekében dönt így, azaz anyagi megfontolásból. 

Gábriel Dóra szerint a migráns házi idősgondozás szakirodalmában nem jelent meg olyan tanulmány, amely arról számolt volna be, hogy inkább szakmai szempontból választotta valaki az idősgondozói munkát, mintsem gazdasági megfontolásból. 

Ez azért felveti azt a kérdést, hogy valójában mennyire nevezhető professzionálisnak a házi idősgondozói munka, mely fizikailag és érzelmileg is megterhelő, és nem bír társadalmi presztízzsel. 

Ha már itt tartunk, érdemes megemlíteni a pénzkérdést is, hiszen a bevándorló idősgondozók a helyieknél jellemzően olcsóbban dolgoznak. Ausztriában a magyar munkavállalók már napi 40 euró körüli bérért is elvállalják a 0–24 órás házi idősgondozást, azaz a kétheti munkájukért kapott fizetésük nem haladja meg a 600 eurót, ami egy kórházi ápoló nettó havi fizetésének a töredéke – igaz, utóbbi azért mégiscsak igényel szakmai végzettséget. 

Az ügynökségek 

Térjünk ki pár gondolat erejéig az ügynökségek szerepére, annál inkább, mert egy egész iparág épült rá. Gábriel Dóra elemzése szerint két eltérő toborzó ügynökségi profil különíthető el, az egyik olyan egészségügyi szakembereket keres, akiket kórházakban, idősek otthonában tud foglalkoztatni, a másik háztartásokba toboroz gondozói munkaerőt. 

A szolgáltatásokat a házi gondozók közül van, aki a munkavállalás kezdetén (tehát például kereséskor) veszi igénybe, de olyan is akad, aki évekig ügynökségen keresztül vállal ilyen típusú munkát. 

Ami igazán durva, hogy míg tíz évvel ezelőtt körülbelül 37 ilyen ügynökség volt ebben a régióban, addig mára tízszer ennyi lett, azaz számuk megközelíti a 400-at – és ez csak Közép-Európa! 

Az „euró-árvák” 

A szakirodalomban azokat a családokat nevezik transznacionálisnak, melyek tagjai különböző országokban élnek, a nagy távolság ellenére azonban a kivándorló ugyanúgy a közösség tagjának tartja magát, tagjai jólétéért felelősséget vállal. 

Közös jellemzőjük, hogy a család legalább egy tagja külföldön dolgozik és keres pénzt, míg más tagjai az anyaországban élnek, szocializálódnak és fogyasztanak. 

Az „euró-árvák” azok a gyerekek, akiket édesanyjuk vagy esetleg mindkét szülő „elhagyott”, hogy Európa nyugati felén dolgozva teremtse meg a megélhetés fedezetét. 

Mivel a gondozói munkát jellemzően nők végzik, egy gondolat erejéig érdemes kitérni az otthon maradt férfiak helyzetére is, akiknek elég jelentősen átalakul ezzel a családon belüli szerepük. 

Az otthon maradt férj ugyanis tisztában van azzal, hogy át kell vennie az anya szerepét, sokszor mégis elveszettnek érzi magát a ház körüli teendők elvégzésében. 

Ráadásul sokan érzik úgy, hogy ebben a helyzetben megrendül a férfiasságuk, a családfenntartó szerepet ugyanis a nő veszi át. Ezek a férfiak sokszor érzelmileg sem felkészültek arra, hogy egy magát még ellátni nem tudó kisgyermekkel kettesben maradjanak. 

A külföldön idősgondozóként dolgozók és családjuk helyzete tehát cseppet sem irigylésre méltó, és valószínűleg hosszú távon nem is nagyon egészséges szétszakított családban élni. 

HÍRMONDÓ

Minimum tőmondatos kommunikáció 

Rengeteg levél, üzenet érkezik olyanoktól, akik egyáltalán nem, vagy csak kicsit beszélnek a magyaron kívül bármilyen nyelvet, mégis nekivágnának a külföldi munkavállalásnak. Nem könnyű ilyenkor mit mondani, mert hát nyelvtudás nélkül nagyon rizikós elindulni, de azért mindig akadnak olyan állásajánlatok, ahol elvileg elég magyarul tudni, de ez kiszolgáltatottsággal is jár.

Levél Orbán Viktornak: ezért lépek le Magyarországról 

„Adóforintjaim, nyugdíjpénztári, egészségpénztári befizetéseim, vagy mindennapi kenyerem megvásárlásával befizetett áfa egyike sem szolgálhatja az ön gazdagodását, hiszen a minden képzeletet felülmúló vagyonfelhalmozása mellett a három legfontosabb és legalapvetőbb területet, az oktatást és az egészségügyet és a szociális szférát építi le.”

Az angolok megtorpantak, a németek szárnyalnak

Az angol gazdaság növekedése lassult, a németek viszont a vártnál is jobb adatokat produkálnak – derül ki a legfrissebb adatokból.

Őrületes a lakáshiány Németországban 

Hiába épült az egy évvel korábbihoz képest 12 százalékkal több lakás, és adták át ezzel 278 ezer új otthon kulcsát tavaly Németországban, ez sem elég. Ezt nem árt észben tartani, ha valaki oda indulna munkát vállalni.

(Fotó: focuscarelink.co.uk)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.