Kivételesen nem a technikai részletekről, ügyintézésről lesz szó (arról már csak a Határátkelőn annyi poszt volt, hogy ihajj), hanem mindennek a lelki oldaláról. Aztán feltesszük a Nagy Kérdést, jelesül: Wolfsburg vagy Göteborg (hogy miért éppen ez a két város, az elég gyorsan kiderül majd), végül rádöbbenünk arra, hogy azért Svájcban is akadnak hiányosságok így, tél derekán.

Az ember lélekből is áll, nem csak húsból – állapította meg a romantikus nevű Dr Fejbőr rendelése blog. Szerzője nekiállt, és összeszedett pár dolgot, ami szerinte a külföldre költözéshez szükséges.

1. Elszántság

Ha külföldre költözöl, legyél benne biztos, hogy ott akarsz élni és nem akarsz visszamenni látható időn belül. Ha nem így mész ki, akkor el se indulj. Azért akarsz odamenni, mert azt gondolod, ott jobb és az ottani kultúrát jobban szereted.

2. Legyél rugalmas

Vagyis nem fogsz Amerikában olyan palacsintát enni, mint otthon (ha csak meg nem csinálod). Az olaszok bizony macskát is esznek, a franciák meg hetente 3x fürdenek csak. Az osztrákok meg felvágják a palacsintatésztát és belevágják a húslevesbe, és Frittatensuppénak hívják. Baszki, te akartál odamenni, fogadd el, szokd meg, vagy húzz el onnét, ha nem tetszik.

3. Elkezdeni elölről

Matematikusok, orvosok, mérnökök, stb. nem csak a szívcsakra országában élnek, Steve Jobs sem magyar volt... Mindenkinek, még annak is, aki orvosnak, mérnöknek, rakétakutatónak jön ki, elölről kell kezdenie. Mit??? - kérdezitek. Megmondom: be kell állni a sor végére. Vagyis. Még ha te specialistának is mentél ki valahova, akkor is te leszel az „új, külföldi srác”. Mindenki régebb óta van ott, mint te, jobban ismeri a ház szabályait, tudja, hol a kávégép, stb. Ezt el kell fogadnod és elölről felépíteni magadat.

4. Erős integritás

Tudd, ki vagy, honnan jöttél, és mi a múltad. Ne hagyd beolvasztani magad, mert ennyivel tartozol saját magadnak, hogy az identitásodat nem adod fel, bármi is az. De tudd hajlítani, ha épp szükséges. :)”

A teljes posztot itt találjátok, érdemes elolvasni!

Wolfsburg vagy Göteborg? 

Alapvetően a kérdésnek persze semmi értelme, hiszen ilyen erővel lehetne Lyon vagy Helsinki, esetleg Birmingham vagy Köln is (és persze hosszan sorolhatnánk). Úgy már több értelme van, ha tudjuk, hogy az Élet a határon túl blog Wolfsburgban élő szerzője és családja (a nyitóképet is nekik köszönhetjük) a svéd városban látogattak. Mi több, nem csak több értelme van, de érdekes is!

„Nyilván botorság lenne összehasonlítani Göteborgot Wolfsburggal, mert hát Göteborg nem csúnya, Wolfsburg pedig nem szép, Göteborg egy nagy város, Wolfsburg pedig kicsi, Göteborgban is szokott hideg lenni, Wolfsburgban is, ott vannak sirályok, itt meg libák. 

Megjegyzem, ez utóbbiakat senki nem hívja a tenger patkányainak, és nem is lopják el a kaját az erkélyről, tehát simán kitehetem hűlni a tepsi sültcsirkét, nem úgy, mint göteborgi barátaink. 

Ott lehet vitorlázni, itt is, csak nem nagyon. Szóval értelmetlen lenne összehasonlítani, akárcsak Svédországot Németországgal. Mi azért megtettük, és alaposan kibeszéltük a magyar, a svéd és a német oktatást is. 

Eléggé irigylem Gáboréktól, hogy az ő lányaik alanyi jogon tanulnak magyart, mert az jár nekik, és nem csak a nyelvet gyakorolják, hanem tanulják a földrajzot, irodalmat, ünnepeket, szokásokat is, erre jegyet is kapnak, tehát nem csak úgy üldögélnek a gyerekek az órán. Ezt valaki bevezethetné itt is. (...) 

Összességében nagyon kevés időnk volt bármire is, de azért szembetűnt pár dolog. Például az, hogy Göteborgban nagyon sok a koldus, tudom, hogy egyébként nagyobb német városokban is, de itt Wolfsburgban elszoktam már ettől. 

Nem mondom, hogy itt nincsenek, de valahogy Göteborgban ez sokkal szembetűnőbb volt, vagy csak a koldusmaffiáról szóló skandináv krimit nem kellett volna olvasnom. 

Ami tetszett, hogy nagyon sok apuka volt gyerekkel a parkban, játszótéren, meg úgy, városszerte. Annak idején, mikor az én lányaim picik voltak, alig látták az apjukat. 

Persze voltak apás programok, de a Zuram folyton dolgozott, mellette egyetemre járt, és volt, hogy több munkahelyen is teljesítenie kellett. Az, hogy hétköznap délután 3 körül ő legyen a lányokkal a játszótéren, na, olyan nem fordult elő. 

Olvastam, és ettől még lehet, hogy tévesek az információim, hogy Svédországban elfogadott dolog, hogy apu menjen gyesre a gyerekkel, amíg anyu dolgozik, és ez elég jól hangzik. 

Nem csak abból a szempontból, hogy apu többet lehet a gyerekkel, hanem hogy van rá reális esély, hogy a családban ezt el tudják dönteni, anélkül, hogy a család éhen haljon apu keresete nélkül. Bár nem ismerem a svéd szociális rendszert, szóval lehet, alapból nem halna éhen senki. 

Az Ikea parkolójában az is feltűnt, hogy apu fogja a gyereket a karján, míg anyu pakolja be a böhöm nehéz kartonokat a kocsiba. Nos, az egyenjogúság fontos, de inkább azért a gyereket fognám. 

Bármikor visszamennék, sőt nyaralni is, de a Zuram szerint hülyeség olyan helyre menni nyaralni, ahol hideg van (nem tudom honnan veszi), de legalábbis hideg a tenger (nekem tök mindegy, amúgy se megyek bele), szóval a nyári skandináv körút még várat magára. 

Hazafelé bementünk a város outletjébe, mert állítólag olcsón lehet vitorláscuccokat venni a szezon elején, és hát mi még bőven az elején voltunk. Itt elég furcsa volt az eladók hozzánkállása, eddig, ha bármilyen boltba bementünk, legalább köszöntek. No, itt nem. 

Nagyjából, mintha ott se lettünk volna, kicsit kezdtem már magam úgy érezni, mint Julia Roberts a Micsoda nőben, mikor kinézték a puccos ruhaboltból, a Rodeo Drive-on. 

Itt mondjuk nem kinéztek minket, csak átnéztek rajtunk, kivéve egy üzletet, ahol az eladó, egy fiatalember igen kedves volt. Nemcsak, hogy köszönt, de még segített is, meg tanácsokat adott, és miután nagyobbiknak bevásároltunk a vitorlázáshoz szükséges holmikból, még a lányok ingyen elhozhattak egy baseball sapkát is. 

Mondtuk, hogy mire lenne még szükségünk, ő meg, hogy majd júniusban jön az új áru, és szeretettel vár minket. Mondtuk, hogy ennek nagyjából semmi esélye sincs, de talán idén, vagy jövőre, vagy azután.” 

A teljes posztot már csak azért is érdemes elolvasni, mert a sokkal bővebb leírás mellett jó pár kép is akad.

Azért a svájciak sem tökéletesek 

Mivel az ember már csak olyan, hogy szívesen gondolkodik sablonokban. Így aztán a svájciak pedáns, tiszta népként élnek a legtöbbek tudatában, és Svájc az az ország, ahol már azelőtt eltakarítják a havat, hogy az leesett volna. Na, ez az, ami nem feltétlenül, vagy legalábbis nem mindenhol igaz – derül ki Svájci S(CH)apka legutóbbi posztjából.

„Sokszor hallom az otthoniakat méltatlankodni, hogy már megint nincs letakarítva a járda és az út.

Nyugi, itt sem.

Badenben a járdát sem takarították le, volt olyan havas lépcső, ami egy olyan mélygarázsba tartott, ahol egyébként 2.- frankot fizetek a parkolásért óránként.

Nem kicsit veszélyes.

A falunk utcája még délben sem volt eltakarítva (és utána sem). Én viszont rendes vagyok és kitakarítottam (már kétszer) a szomszéd előtt is, egészen a parkolóig (ja, az sincs takarítva).

Szóval, no para. Itt se jobb a helyzet hó ügyileg.” 

Aki sok képet akar látni trehány, a hótakarításban nem jeleskedő svájciakról, az ki ne hagyja az eredeti posztot!

HÍRMONDÓ

Több lett, mint egy kaland

„Először két évre írtam alá, miközben úgy gondoltam, utána hazamegyek. Kis kalandnak fogtam fel, ahol megtanulhatok egy új nyelvet, megismerhetek egy más közeget." Ennek lassan hat éve...

A cseheknél is elfogytak a szakemberek

Alacsony munkanélküliség, viszont nagyon kevés szakember, így várható béremelés – ismerős a helyzet? Pedig most Csehországról van szó, ahol a cégeknek alighanem kemény próbatétel lesz az idei év.

Komoly szigorítás az osztrák utakon 

Németország, Franciaország és Olaszország után Ausztria is bekeményít, a fuvarosok és a személyszállítók jól teszik, ha nagyon vigyáznak.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.