Alapvetően nem kérdés, hogy amikor egy család külföldre költözik, akkor a gyerek szépen beiratkozik a helyi iskolába, és ott folytatja tanulmányait. Csakhogy ez nem mindig ilyen egyértelmű döntés, előfordulhat olyan élethelyzet, amikor a szülő arra a nem egyszerű döntésre jut, hogy a gyerek magántanulóként folytassa. Ennek sok oka lehet, ezek taglalásába most nem mennék bele, azt viszont érdemes körüljárni, milyen előnyei és hátrányai lehetnek az otthoni tanulásnak.
A határátkelés alapvetően rengeteg lehetőséget jelent a család minden tagja számára, a felnőtteket csakúgy, mint a gyerekeket új nyelvi környezetnek, kultúrának, világszemléletnek teszi ki.
Az esetek döntő többségében még akkor sem kérdés, hogy a gyereket beíratjuk valamelyik helyi iskolába, ha tulajdonképpen otthon is maradhatna tanulni, éppen azért, hogy elsajátítsa a nyelvet, a kultúrát, megtanuljon beilleszkedni.
Ugyanakkor abszolút el tudok képzelni olyan élethelyzetet (például ha egyértelműen meghatározott időre, mondjuk egy évre költözünk valahova, és a gyerek nem beszéli megfelelően az adott ország nyelvét), amikor komolyan felmerül annak a lehetősége, hogy a gyerek inkább legyen magántanuló, és vizsgázzon le Magyarországon.
A döntésig persze rengeteg kérdés vezet (nem szakítom-e meg rosszkor a gyerekem tanulmányait?; milyen oktatási lehetőségek vannak az új helyen?; megengedhetem-e magamnak, hogy esetleg ne állami iskolába járjon?; várhatóan hamarosan újra költözünk-e?; és még folytathatnám), de most tegyük fel, hogy végül úgy határozunk, saját kezünkbe vesszük az oktatását.
Ha megpróbálsz belehelyezkedni ebbe a helyzetbe, akkor az első gondolat nyilván a félelemé, én például nem feltétlenül merném bevállalni, a pedagógusszakma mégis csak komoly dolog, nem? (Speciel a tragikusan rossz friss PISA-eredmények ismeretében azért még pár kérdőjel akár oda is férhetne az előző mondat végére…)
Szóval ha eldöntöttük, hogy a gyerek magántanuló lesz, akkor az első dolgunk, hogy megnézzük, az adott országban, ahová költözünk, ez egyáltalán lehetséges-e. Például ha kiderül, hogy Németországban nem, akkor a továbbiakban a dolog tárgytalan.
Ha jogi akadály nincs, akkor vehetjük elő a papírt, hogy felírjuk a mellette és az ellene szóló érveket. Például így:
Mellette
- Egy teljesen új kulturális és nyelvi környezetben találjuk magunkat, a gyerek valószínűleg nem beszéli még elég jól a nyelvet – valószínűleg mi jobban tisztában vagyunk a képességeivel, a tanulási tempójával, és könnyebben tudunk alkalmazkodni hozzá
- Nagyobb rálátásunk és beleszólásunk van a tananyagba és a tanítási módszerekbe (pontosabban: egyáltalán van beleszólásunk)
- A családi kötelékeket jó esetben erősíti az, ha együtt tanulunk a gyerekkel (bár ez erősen család-, szülő- és gyerekfüggő)
- Az egyébként napi utazással eltöltött időt hasznosabb dolgokra lehet fordítani, egyéb hobbikra, a gyerek érdeklődésének megfelelő tanulnivalókra
- Az otthoni környezet kevesebb feszültséggel jár, mint az iskolai, ráadásul kevésbé zajos is, így könnyebb koncentrálni, gyorsabban lehet haladni a tananyaggal
- Sokkal rugalmasabb, mint az iskolai oktatás
- Ha előre látjuk, hogy nem maradunk évekig egy helyen, akkor az otthontanulás akár a stabilitást is jelentheti a gyerek életében, és ez elég fontos lehet
Ellene
- A legnagyobb (majdhogynem döntő) ellenérv az, hogy mi vállaljuk a felelősséget a gyerek oktatásáért. Ami durva és félelmetes. Kérhetünk persze segítséget, akadnak már mindenféle távoktatási és egyéb segítségnyújtási módszerek, de azért a nap végén mégis csak mi felelünk mindenért. Mi leszünk a hülye matektanár. (Brrr…)
Szóval kérhetünk távsegítséget, ami egyrészt pénzbe kerül, de sokat lendíthet a dolgon. Szintén érdemes megkeresni különböző online közösségeket, akad belőlük jó pár, vagy megpróbálhatunk felkutatni a közelben élő, hasonló helyzetben lévő szülőket.
- Egyáltalán nem biztos, hogy minden gyerek (és felnőtt…) esetében működőképes a dolog. A hatékony közös munkának számtalan feltétele van, és óhatatlanul lesznek feszült pillanatok. Ha a gyerek nincs benne 100 százalékig, akkor inkább el se kezdjük.
- Az otthoni tanulás mellett muszáj megtalálni azokat az alkalmakat, amikor a gyerek saját korosztálya társaságában lehet
- A hatékony tanulás magas szintű koncentrációt és motivációt vár el mind a gyerek, mind a szülő részéről, elkötelezettség nélkül nem megy. Ha tanulni kell, akkor tanulni kell, és akinek van (vagy volt) iskolás gyereke, az pontosan tudja, milyen közelharcot kell néha vívni a leckekészítés esetében – most képzeljük el ezt egész napos programként…
Három történet
Persze ez egészen eddig csak okoskodás, azzal együtt is, hogy a magam részéről egy időben én is sokat gondolkoztam a témán, szóval lássunk három ide vágó történetet az Expat arrivals oldalról!
1. Rossz időpontban külföldön
Minden iskolarendszerben vannak olyan évek, amikor nem a legszerencsésebb kivenni a gyereket a suliból (mondjuk ha éppen felvételi következik). Nagyjából így járt Ann-Marie és lánya, Krystina, amikor az Egyesült Királyságból Németországba költöztek.
Kettős problémával szembesültek: egyrészt Németországban muszáj beíratni a gyereket iskolába, másrészt tudták, hogy nem sokkal azután, hogy visszatérnek, a lánynak vizsgáznia kell (GCSE előtt állt). Így aztán a távoktatás mellett döntöttek matekból és németből, hogy ne okozzon zavart a hazatérés.
„Azt tudom tanácsolni a határátkelő családoknak, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki a külföldi oktatásból. Ugyanakkor azt gondolom, bizonyos országokban a magántanulói forma jobb megoldás. Tisztában vagyok vele, hogy némely szülő fázik az otthoni oktatástól, ezzel együtt érdemes megfontolni, különösen, ha nem vagyunk biztosak a helyi oktatás színvonalában. A gyerekek iskola hiányában is könnyen tudnak kapcsolatokat teremteni, és én még mindig inkább az otthoni tanulásra szavaznék, mintsem kitegyem a gyerekem egy olyan környezetnek, melyben nem boldog” – mondta Ann-Marie.
2. Rugalmasság a nehéz időkben
Maria és férje még 2007-ben költöztek az Egyesült Királyságból Dubaiba. Odahaza a lányaik kitűnő londoni magániskolába jártak, és ugyanez várt rájuk új lakhelyükön.
Csakhogy 2008-ban jött a válság, és a család egyszer csak arra volt kénytelen rádöbbenni, hogy nem engedhetik meg maguknak a drága dubai iskolát. Úgy alakult, hogy átköltöztek Dohába, de ott sem tudták fizetni a sulit, ráadásul hatalmas várólista volt.
Így aztán Maria úgy döntött, otthon tanul majd a gyerekekkel, ami a spórolás mellett azért is volt jó megoldás szerinte, mert így fel tudta készíteni a lányokat arra, hogy a majdani hazatéréskor zökkenőmentesen be tudjanak kapcsolódni az oktatásba.
Ráadásul szegény embert az ág is húzza alapon az egyik kislány, Lucia súlyosan megbetegedett, de így nem maradt le olyan nagyon a tanulmányaiban, mint egyébként történt volna.
3. Fedezd fel magad!
A most 18 éves Deborah családja 13 éve költözött az Egyesült Arab Emirátusokba, és ott is járt iskolába 14 éves koráig, de ezen idő alatt négyszer is iskolát váltott.
Mivel az ottani iskolák vagy drágák és nehéz bejutni, vagy nem a legjobb színvonalúak, ráadásul szeretett volna brit érettségit tenni, ezt követően bentlakásos iskolába ment, de aztán a GCSE letétele után visszaköltözött Dubaiba.
„A családdal úgy döntöttünk, hogy alighanem jobb lesz nekem magántanulóként folytatni” – mesélte Deborah, aki nem bánta meg a döntést, mert elég sokat költözik, és így „magával tudja vinni” a tanulmányait, ráadásul az iskolai környezetet meglehetősen stresszesnek találta, így viszont állítása szerint jobban tud koncentrálni a tanulásra.
Persze tisztában kell lenni azzal, hogy az otthoni tanulás komoly elkötelezettséget követel meg a benne résztvevők mindegyikétől: „Komoly ébresztő volt, mert rá kellett döbbennem a legrosszabb tulajdonságomra: arra, hogy hajlamos vagyok halogatni a teendőket. Viszont azóta sokat fejlődött szervezőkészségem és kezdeményezőbb vagyok”.
Összefoglalva: a magántanulói életforma nem való mindenkinek, és szerintem komoly veszélyeket is rejt magában, de ha valaki elég elszánt, és meg van hozzá a tudása, akkor érdemes alaposan végiggondolni az előnyeit és a hátrányait, és körbenézni egy kicsit.
Ti bevállalnátok, hogy ti tanítsátok a gyereketek?
Határátkelő találkozó!
Tavaly azt írtam, hogy ha nem vigyázunk, lassan hagyomány lesz az év végi budapesti Határátkelő-találkozóból. Nos, nem vigyáztatok, az lett… A szervező idén is Digger, a lehetséges időpontok pedig: december 27., 28. Aki szeretne jelen lenni, az vegye fel vele a kapcsolatot emailben (janoshorvath65KUKACyahoo.com). Akár mind a két napot meg lehet jelölni, amelyik napra a legtöbb visszajelzés érkezik, azon lesz a találkozó délután 5-kor a Menzában, a Liszt Ferenc téren. Jelentkezési határidő dec. 20.
HÍRMONDÓ
Szigorítaná Svájc az uniós bevándorlást
A tervezett módosításokat csak márciusban jelentik be, majd ezt követően kezdődhetnek az egyeztetések az Európai Unió és Svájc között.
A brit kormány is rájött, hogy hiányozni fognak a határátkelők
Mondogatjuk egy ideje, most már a miniszterek is rájöttek, hogy szükség van az alacsonyabban képzettek külföldiekre is. Lesz még meglepetés!
Muszlim gyerekek katolikus iskolában
Az angliai és walesi katolikus iskolákba járó gyerekek harmada nem is katolikus, és meglepően sokan vannak köztük a muszlimok. Választani pedig az erkölcsök és az értékrend miatt választják.
(Fotó: flickr.com/woodleywonderworks)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek