oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2016. július 23. 06:44,  Kirándulás a föld legnagyobb mocsarába 81 komment

2016. július 23. 06:44 Határátkelő

Kirándulás a föld legnagyobb mocsarába

Brazíliáról ezekben a hetekben mindenkinek az olimpia (rosszabb esetben a belpolitikai viharok és a zika vírus) jut az eszébe. Ma egy teljesen más arcát ismerhetitek meg, ha Ágival tartotok. Azt garantálom, hogy ismét egészen csodás fotókat csodálhattok meg, és az élmények sem akármilyenek (lesz itt piranha-horgászattól kezdve mesés gasztroélményekig sok minden) – csakúgy, mint a szerző dél-amerikai körútjának eddigi állomásain.

Immár hagyomány így, nyaranta, hogy arra kérlek titeket, küldjetek nyaralós sztorikat, fotókat, esetleg videókat. Ne szakítsuk meg ezt idén sem, szóval várom, hogy megmutassátok, merre jártatok, mi érdekeset, szépet láttatok! A cím a megszokott hataratkeloKUKAChotmail.com!

7_11.JPG

„Miután megnéztük az Iguazu brazil oldalát és a feledhetetlen Madárparkot, kettévált a társaságunk. Akik nem vállalták a továbbutazást Brazília belsejébe, ZIKA vírus, sárgaláz, Dengue láz, közbiztonság s egyéb okok miatt, azok visszafordultak Buenos Airesbe és ott töltötték a hátralevő két hetet, de minket a barátnőmmel hat ökörrel sem lehetett volna visszatartani Brazíliától, a Pantanaltól és még egy sor más csodától, amit útba ejtettünk.

Már az Iguazu bejáratánál érdeklődtünk a helyi buszról, mely a brazil határvárosba, Foz do Iguaçuba visz. Megmutatták honnan indulnak a helyi járatú buszok, de ott sok perces várakozás után is csak turistabuszok álltak meg, így más lehetőség nem lévén, kénytelenek voltunk bevállalni a taxit.

Szerencsére a határ közelében simán elfogadják a brazilok fizetőeszközként az argentin pesót, így az alkudozás pesóban zajlott. A tarifa 6oo pesóról (12e ft) indult, s végül ezt 4oo-ra sikerült lecsökkentenem (8e Ft), de még így is drágálltam.

A borsosnak tűnő árat akkor kezdtem megérteni, amikor mentünk, mentünk a hullámvasút-szerű országúton és sehogy se akartunk odaérni Foz do Iguaçu-ba. Nem tudtam, hogy ekkora a távolság...

ut.JPG

Mikor végre sikerült beérnünk a városba, a központi buszterminálra vitettük magunkat, hogy megtudjuk, mikor tudunk tovább indulni Campo Grande városába, ahonnan a legtöbb Pantanalba induló tour indul.

buszterminal.JPGBuszterminál Foz do Iguaçu-ban

Szerencsénk volt: másfél óra múlva ment a következő busz a 12 órányi távolságban fekvő városba. Campo Grande Brazília, Mato Grosso do Sul államának megyeszékhelye, több mint 800.000 lakossal.

terkep_4.jpg

A jegyeladó a terminálon azonnal megkérdezte, hogy a Pantanalba igyekszünk? Mondtuk, hogy igen, mire ő kedvesen felajánlotta, hogy felhívja egy jó ismerősét, aki szervez Pantanal tourokat (nyilván összeköti a kellemes extra pénzkeresetet a munkájával, hisz neki is csurran-cseppen a létrejött üzletekből), lebeszélni se tudtuk volna róla.

A Levakarhatatlan

Egy percen belül megjelent egy pasas és buzgón elkezdte mesélni, hogy ha az általa szervezett tourral megyünk, mennyi mindent láthatunk. Mivel régi motoros vagyok a szakmában (és azt is tudtam, hogy minden Pantanalos csomagban kb. azonos programok vannak), ezért félbeszakítottam a szuperlatívuszokban bővelkedő monológját (mellé még hullafáradtak és farkaséhesek is voltunk, és semmi kedvünk nem volt álldogálni a terminál közepén, míg ő áradozik), szóval durván a szavába vágtam és megkérdeztem:

 - Mennyi?

- Ööö... tudnia kell, hogy ez a legjobb tour és a legtöbb...

- MENNYI??

- Ööö 450 USD

- Köszi, nem érdekel.

- De tudunk esetleg alkudni és amúgy is Campo Grande-ban csak drágább és...

- Megmondtam: köszönöm nem érdekel.

- DE... stb.... - levakarhatatlan volt.

Végül úgy tudtunk megszabadulni tőle, hogy azt mondtam, megtárgyaljuk kettesben a dolgokat a barátnőmmel, aki nem tud spanyolul és le kell neki fordítanom, és ha érdekel minket, majd megkeressük.

Én azonnal eldöntöttem, hogy a pasassal semmiféle üzletet nem kötök. Egyrészt utálom az ennyire erőszakos, levakarhatatlan alakokat, másrészt a 450 USD-os ár egyszerűen irreálisnak tűnt (később derült ki, hogy nem is annyira az).

Boldogan, hogy megszabadultunk tőle, beültünk az egyik étkezdébe a terminálon végre pihenni és enni valamit. 5 reálos (kb. 440 Ft) áron kaptunk ilyen húsos izével töltött forró izét, melynek, mint utóbb kiderült, coxinha volt a becsületes neve.

Akkor még fogalmunk sem volt róla, de egy igazán tipikusnak számító brazil ételre esett a választásunk. Ez egy fűszeres sült csirkehússal töltött tészta alapú batyu, amit aztán kirántanak. Így nézett ki a mienk:

tesztabatyu.JPG

Nem volt rossz és jól is esett, mert farkaséhesek voltunk az egész napi gyaloglás után. De alig álltunk neki végre a vacsoránknak, a touros pasas újra megjelent (ezek szerint körberohanta az egész terminált, hogy megtaláljon minket), és leült az asztalunkhoz, pedig senki nem invitálta. Ekkor már kezdtem komolyan dühös lenni rá.

- Úgy érzem, Önök valamiért nem akarnak az én általam kínált tourral menni.

- Ezt nagyon jól érzi... és ha most megengedni folytatnánk a vacsorát...

- Ó, csak egy percre tartom fel magukat!

Én ekkor már dühből is úgy döntöttem, hogy ez a hapsi akár a feje tetejére is állhat, nála akkor sem fogok befizetni semmit, úgyhogy rendkívül rossz laposztással játszott ellenem, még ha ezt nem is tudta. Ebből a buliból csak én jöhettem ki nyertesen. :)

Elkezdte sorolni, hogyan tudnánk faragni a költségeken (nem kétágyas szoba, hanem hatágyas + ne menjünk el erre meg erre a programra). Én közöltem, hogy egyik programot sem óhajtom kihagyni, úgyhogy felejtse el, nem érdekel, de a kis hapsi levakarhatatlan volt.

Végül a 450 USD-ról induló licit vége 150 USD lett, az összes programmal, teljes ellátással, stb. :) Erre nagy kegyesen rábólintottam, bár ez egy „fapados” Pantanal volt, mert sátorban alvást jelentett (igaz ágyakkal felszerelt).

Végül azért bólintottam rá, mert ezzel a szervezéssel nyertünk egy napot. Így ugyanis amikor megérkeztünk Campo Grande városába, már várt minket az autó és még aznap reggel elindulhattunk a Pantanalba.

Campo Grande

Délután indult a buszunk és reggelre értünk Campo Grande városába. Az mindjárt feltűnt, hogy itt a buszokon nem dívik a háromszori étkeztetés, forró kávé és tea felszolgálás (borkóstolásról már nem is beszélve), mint Argentínában.

Egyedüli kényelmi szolgáltatás annyi volt, hogy olyan kis fóliával lezárt műanyag dobozokban, mint ahogy nálunk a kefírt és a tejfölt árulják, korlátlan mennyiségben állt az utasok rendelkezésére hideg, pohárnyi mennyiségű ivóvíz, ami a negyven fokban bizony jól jött.

Mikor kora reggel megérkeztünk Campo Grande városába, bizony nem várt minket senki. Végül odamentem az egyik irodához a terminálon, mutattam a voucherünket a tourra, a pasi nagyon segítőkész volt, bár a konkurenciával mentünk. Leültetett és mondta, hogy máris hívja a mi cégünket - ismeri őket. Meg is jött értünk a pasas, akihez tartoztunk és elvitt minket egy kis hostalba, ahol lehetőséget kaptunk egy jó forró zuhanyra, ami már nagyon hiányzott és rettenetesen jólesett.

A képeken a hostal és a hostalos néni a házi arapapagáj-fiókáival, akik ott garázdálkodtak a házban és a kertben és eszük ágában nem volt elmenni.

Aztán megjelent a pasi, hogy elvigyen a mikrobuszhoz, ami majd elvisz minket a Pantanalba (5-6 órányi távolság), de mint kiderült, az a pasas csak készpénzt fogad el és csak reált, nekünk meg az nem volt (pedig mi tudtunk volna szolgálni euróval, dollárral, uruguay-i, chilei és argentin pesóval, úgyhogy a választékkal nem volt gond, de neki csak a brazil reál volt jó).

Úgyhogy elfuvaroztak minket előbb egy bankba, ahol kártyával le tudtunk venni pénzt és utána a mikrobuszhoz, így kicsit láttunk a városból is. Összbenyomás: általában rendezett városkép, széles sugárutak és millió motoros életveszélyesen szlalomozva az autók között, a sávokról és záróvonalakról a legcsekélyebb tudomást sem véve.

Dívik a motoros taxi szolgáltatás is: felpattansz a motoros taxira a sofőr mögé, kapsz egy bukósisakot és már mehettek is. Mi légkondis, tisztességes kisbusszal mentünk, ránk is fért, mert valami rettenetes hőség volt - vagy 4o fok. Több mint 5 órán át mentünk egyenesen toronyiránt el a városból.

Ez az országút szinte teljesen egyenes és a Pantanal szívébe vezet. Települések az út mellett nincsenek, csak kb. félúton egy Miranda nevű, nagyjából 25 ezer lakosú város, ahol meg is álltunk pihenni. Egy világörökségi helyszín felé tartottunk, a föld legnagyobb mocsarába, mely a szakemberek szerint a világ legsűrűbb növényi és állati ökoszisztémája.

A Pantanal

Amit a Pantanalról tudni érdemes: a mintegy 150.000 km2-es terület java része Brazília déli részén terül el (kis részei átnyúlnak Bolíviába és Paraguayba is). Ez egy szelíd, lankás vidék, rengeteg kanyargós folyóval. A nedves évszak folyamán rengeteg eső esik és ilyenkor az óriási terület 8o%-a víz alá kerül s így tartja fenn a világ leggazdagabb vízinövény együttesét.

A Pantanal egy óriási kiterjedésű, homorú terület, mely a Mato grosso fennsíkról érkező vizeket gyűjti össze, majd engedi le lassan az egyetlen lefolyást jelentő Paraguay folyóba.

A nedves évszak alatt akár 3-4 méterrel is megemelkedik a vízszint, majd a lassan levonuló víz után gazdag és termékeny talaj marad, ami kiváló lehetőséget nyújt az állattartásra és mezőgazdasági tevékenységre.

A Pantanal területén több mint 25oo fazenda (farm), található és a java része magánkézben van. Viszont a turizmus fellendülésével lassanként egyre többen térnek át az ökoszisztémára lényegesen kevesebb veszélyt jelentő turizmusra. Mi is egy ilyen fazendára tartottunk, a Santa Clarába.

A Pantanal növényfajaiból több mint 3500-at ismernek, él itt vagy 650 fajta madár, 100 fajta emlős és 80 fajta hüllő, köztük az aligátor, melynek több mint 10 millió példánya él itt.

Ez a terület a jácintkék ara természetes otthona, de rengeteg más végveszélyben levő fajnak is otthont ad a mocsár. Él itt jaguár, fekete kajmán, sörényes farkas, óriás tatu, vízidisznó és tapír is.

A Pantanal élővilágát több dolog is fenyegeti: az ellenőrizetlen halászatok, a veszélyeztetett állatok vadászata és csempészete és persze a környezetszennyezés. Az Unesco világörökségi listára a Pantanal Természetvédelmi Terület került fel.

Így védik az állatokat

Az országúton haladva nagyon tetszett, hogy miképpen próbálják védeni az állatokat. Itt a világ végén nincsenek rendőrök, akik valami bokor mögül traffipaxoznak, viszont kb. 5oo méterenként, az úttest fölött, jól látható helyeken traffipaxok vannak kihelyezve és ezek nagyon hatékonyan működnek. Hamar lemondasz a száguldásról, ha 3-400 méterenként úgyis le kell fékezned az autót.

Mindezen túl az út mentén végig nagy táblák vannak kitéve, melyek egy-egy itt honos állatot ábrázolnak, vagy feliratok: Óvd az állatok életét! Vagy: A Pantanal nemzeti kincsünk. Vigyázzunk rá! Vagy: ne hajts gyorsan, az állatoknak is joguk van az élethez! És így tovább. Szerintem hatékonyabban működik. mint a bozótban elbújt rendőrök.

Mikor végül 5 és fél óra autózás után kiszállítottak minket a kisbuszból, megálltunk a betonon és egy lépést sem tudtunk megtenni: szó szerint kapkodtunk a levegő után. Elképesztő, leírhatatlan volt a hőség.

Gyere és csatlakozz te is a Határátkelő Instagram-oldalához, ahová folyamatosan kerülnek fe érdekesebbnél érdekesebb képek! 

Azt hittem az Iguazunál forróság van, holott az semmi nem volt, ehhez a rettenethez képest. Árnyékban is 4o fok fölött lehetett a hőmérséklet és iszonyatos a páratartalom.

Azt gondoltam ehhez lehetetlen hozzáedződni és én itt meghalok, pedig az emberi szervezet egy fantasztikus valami. Két-három nap után már nem csak elviseltük, de még a napon is képesek voltunk hosszabb ideig gyalogolni, anélkül, hogy összeestünk volna.

Dugó a dzsungelben

Mikor kiszálltunk a buszból, azt gondoltuk megérkeztünk. Pedig dehogy. Ez még a „civilizált” világ volt országúttal. Innen dzsungeltúrás járművekkel szállítottak tovább minket, de most már úttalan utakon, a bolygó legnagyobb mocsarának, az anacondák és kajmánok otthonának a mélyébe:)

dzsungeljarmu.JPG

A kb. másfél órás úton már valóban a mocsárban voltunk: kis fahidakon haladtunk keresztül, szinte tíz méterenként. Előttünk az úton és a hidak két oldalán mellettünk, madarak rebbentek fel, felettünk tukánok repkedtek... Néha dugó volt a dzsungelben.

Az egész terület vizenyős-lápos volt, sok helyen kilátszott a fű a víz alól, másutt a lovak hasáig ért a víz. Nem tudom láttam-e már ennél fantasztikusabb, végtelenbe nyúló tájat...a tudat, hogy a víz alatt anacondák, kajmánok és piranhák rejtőzködhetnek, csak fokozta a varázst.

Santa Clara

Hamarosan megérkeztünk a minket vendégül látó fazendára, a Santa Clarába.

A fazendának állandó lakosai is voltak, úgymint papagájok, libák, kecskék, lovak, de a legaranyosabbak a pekarik, Dél-Amerika vadmalacai voltak. Azt mondják róluk nem igazán szelidíthetők, de ezek a kezünkből ettek és rendszeresen belógtak a reggelizőhelyiségbe kaját kunyizni, pedig tényleg tisztességesen el voltak látva.

A konyhás nénik ilyenkor hangosan kiabálva, partvissal kergették ki őket: - Te szemtelen!!!! Jobb ételt eszel, mint én! Nem szégyelled magad??!! :)

Mellesleg teljesen igaza volt. Hajnalban láttam az etetésüket: leterítettek egy tiszta nylont és rátornyoztak egy óriási halom, szépen megtisztított zöldséget és gyümölcsöt. Szívem szerint odamentem volna közéjük csipegetni.

Egyik pekari rosszban sántikálva a reggelizőhelyiségben ólálkodva… Mindig az asztalok mögött közlekedtek, mert tudták, hogy ott nehezebben veszik észre őket. Amúgy nagyon tiszta és tökéletesen szagtalan állatok voltak, hogy hova jártak WC-re egy rejtély: a tábor területén soha nem láttam, hogy a dolgukat végezték volna...

pekari_rosszban_santikal.JPG

Amikor a vendéglátónk kinyitott egy szobát és megmutatta, hogy itt fogunk aludni, én szóltam, hogy mi csak sátorra vagyunk jogosultak. Erre a pasi rám mosolygott és annyit mondott: csak nem képzeli, hogy kitesszük magukat sátorba, mikor vannak szabad ágyaink?!?!

Azt kell mondjam, a brazilok lenyűgöző vendéglátók. A fazenda dolgozói, még a konyhás nénik is, akik az ötven fokban, a gőzölgő fazekak fölött főttek egész nap, ha szóltunk hozzájuk, sugárzó mosollyal válaszoltak, miközben patakokban folyt róluk az izzadtság és a legkisebb kívánságunkat is teljesítették. Mielőtt elmentünk, tisztességes borravalót hagytunk a szállásadónknál... nagyon megérdemelték!

A gasztronómiai Paradicsom

Miután késő délután érkeztünk, azt gondoltam, majd csak vacsorát kapunk, de azonnal hívtak ebédelni, és amikor körülnéztünk, nem tudtuk elhinni hova cseppentünk az ehetetlen argentin reggelik és silány egytálételek után. Ez maga volt a Kánaán! :) Három-négyféle saláta, 7-8 féle főétel, húsok, levesek, 5-6 féle édesség, rengeteg friss gyümölcs...megérkeztünk a paradicsomba!

Ez a legelső egy rakott húsos, sajtos zöldbabos izé volt, nagyon finom, de sok ételt egész egyszerűen beazonosítani sem tudtunk, de azért mindent igyekeztünk megkóstolni.

Két hétig nem ettünk valamirevaló tisztességes ételt, el lehet képzelni, hogy úgy estünk neki ennek a terülj-terülj asztalkámnak, mint a kiéhezett farkasok. Két tányért pakoltam meg és pucoltam be, sőt a végére még egy kis hideg dinnye is befért.

Aznap már csak egy kis tájékoztató est volt, melyen elmondták, hogyan zajlanak a programok, megismerkedtünk az idegenvezetőnkkel, aki az itt töltött napjainkon a kalauzunk lesz.

A mi idegenvezetőnk stöpszli, kis pocakos ember volt, de rettenetesen kedves és aranyos. Toni volt a neve, de már a második napon a Tónikámra is szépen hallgatott. :)

Megtudtuk, hogy az ellátásunkba minden beletartozik, így a tűzhelyen folyamatosan forrón tartott víz, kávé, tea, hűtött ivóvíz korlátlan mennyiségben, egyedül az alkoholos italokért kellett fizetni. Nekem 5o fokban valahogy eszembe sem jutott az alkohol.

Ami azonnal feltűnt, hogy már egy délutánt töltöttünk a mocsárban és egy fia szúnyoggal nem találkoztunk. Tónikánk csak alkonyatkor zavart el minket befújni magunkat, mert este tényleg jöttek szép számmal. De az Off tökéletesen elég volt ellenük: 5 nap alatt Brazíliában egy fia szúnyog nem sok, annyi nem csípett meg, pedig engem amúgy imádnak.

A társaság és egy csodás hajnal

Érdekes társaság gyűlt össze a fazendán: volt egy-két vagányabb család, de a többség legalább olyan elvetemült világjáró volt, mint én vagy még olyanabb. Volt egy 22 éves, vékony, törékeny japán kislány, aki nulla spanyolnyelv-tudással barangolta éppen körbe Dél-Amerikát, teljesen egyedül.

Aztán volt egy ausztrál srác, aki utazó mérnök volt. Mindig másutt vállalt munkát, dolgozott egy darabig, aztán elutazta a pénzét (most épp Dél-Amerikában).

Valahol az előző túráján megsérült, gipszben volt a bokája, de ez a legcsekélyebb mértékben sem akadályozta abban, hogy az összes pantanalos túrán részt vegyen, még akkor is, ha ehhez bokáig kellett a sárban tapicskolni.

Végül volt egy francia nyugdíjas hölgy, akinek a sok évtizedes házassága futott zátonyra s egy időre belesüllyedt a depresszió mocsarába, de úgy mászott ki belőle, hogy eladta valamennyi ingóságát, lakását, stb. és jelenleg utazgat a világban.

Igazi elvetemült világjáró csapat üldögélt a vacsora után is éppúgy fennálló, rekkenő hőségben. Bár sokszor nem beszéltük egymás nyelvét, de akkor a guglit hívtuk segítségül vagy a kezünket és a lábunkat. Nagyon élveztük az estét. Végül nyugovóra tértünk a légkondis, privát fürdős szobánkban, melyet a japán kislánnyal és a francia nyugdíjas hölggyel osztottunk meg.

Én világ életemben rossz alvó voltam, s legkésőbb hajnali 5 körül szoktam felébredni. Most is így történt. Felkeltem és egyedül barangoltam körbe a fazendát - más nem volt olyan elvetemült, hogy megnézze a napfelkeltét a Pantanalban. Én megtettem:

napfelkelte.JPG

Hajnalban a focipályát ellepték a déli bóbitás karakarák (helyi neve Carancho). Ez a sólyomfélék családjába tartozó faj Észak-Amerika déli részétől egészen a Tűzföldig honos (Mexikó nemzeti madara).

Gyakran húzódik emberlakta vidékek közelébe és érdekes módon inkább gyalog jár, mint repül. Táplálékát leginkább a földön keresi. Megeszi a dögöt, de rovarokat, kisebb ragadozókat, tojásokat, hüllőket, szinte bármit, amihez hozzájut.

Általában magányos madár, de táplálékbőség esetén elég sok összegyűlhet egyetlen területen. Na, a mi focipályánk ilyen terület volt, mert vagy 5-6 bóklászott a fűben.

carancho.JPG

A reggeli

Reggel 7-től lehetett menni reggelizni, s mivel öt óta fenn voltam, én voltam az első, aki megtámadta a reggeliző helyiséget. Argentínában két hétig éltünk gejl cukros croissant-on, lekváron és még annál is édesebb karamellkrémen és már egyszerűen inkább nem reggeliztünk mintsem ezt a rettenetet együk.

Nem tudtam mi vár rám, de az előző napi bőségtálból már sejtettem, hogy annyira rossz nem lehet a helyzet, mint Argentínában. Nem is kellett csalódnom. Olyan brazilos volt a reggeli is.

Akkor fogjunk piranhát!

Az aznapi programunk piranha horgászat volt. Mire mindenki felcihelődött, megreggelizett és útra készen állt, éppen indulnunk kellett. Okosan oldották meg a csoportok elosztását. ritkán volt egy csapatban több 4-5 embernél, így az állandó csapattársakkal hamar összebarátkoztunk.

Jó 2 km-t kellett gyalogolnunk a folyóig, s közben több vízátfolyáson gázoltunk át, sokszor térd fölött érő vízben. Mikor megérkeztünk, a csali már az asztalon volt és Tónikánk fente a kést.

hus.JPG

kesfenes.JPG

Ezután kiosztotta a pecabotokat. Én kaptam egyedül rendes felszerelést, mert én voltam az egyedüli, aki tudott egy tisztességes fenekezővel bánni. :) Indult a piranha horgászat, mely igen szórakoztató elfoglaltság volt. Itt ugyanis nem úgy zajlik a horgászat, mint Európában: az ember leül és vár, vár hátha egyszer kapás lesz. Itt amint belógatod a botot, nekiesik vagy 30 piranha egyszerre és rángatják szanaszét a zsinórt.

Vagyis az a baj, hogy kapás-túlkínálat van és a varázslat ahhoz kell, hogy megérezd, mikor kell bevágni, mikor van olyan pozícióban egy piranha, hogy ki tudod rántani. Mivel a víz alá nem látsz, ez jórészt a vakszerencsén múlik. A következő képen barátnőm elszántan markolja a botot.

baratno_pecabottal.JPG

Mindezek ellenére folyamatosan fogták ki mellettünk a piranhákat. A legtöbbször kicsiket, melyeknek megcsodáltuk a fogazatát, aztán Tóni visszaengedte őket a vízbe hadd gyarapodjanak.

piranha.JPG

piranha_visszaengedese.JPG

Majd végre megszületett az első igazi nagy kapás. Már az ordításból tudtuk, mert a hölgy, aki fogta kieresztette a hangját.

Én elmondhattam magamról, hogy egészen délutánig egy hatalmas halom piranhát jóllakattam, mert csak annyit értem el, hogy lezabálták az összes csalimat, de kifogni egyet sem tudtam. Ki mikor adta fel, akkor indult haza - mi a barátnőmmel kitartottunk, s kettesben indultunk hazafelé.

Ahogy gázoltam egy vízátfolyáson keresztül, hirtelen egy lyukba léptem és azt éreztem, hogy menthetetlenül eldőlök. Sok mindent átfutott a fejemen: jaj piranhák! Úristen hogy mászom ki, de mindegyik fölött az süvített át az agyamon, hogy JESSSZUSMÁRIÁM A FÉNYKÉPEZŐGÉPEM ÉS VALAMENNYI FELVÉTELEM, AMIT KÉT HÉTEN ÁT ARGENTÍNÁBAN LŐTTEM!!!!

Így valami utolsó kétségbeesett kísérlettel, úgy dőltem el a vízben, hogy a fényképezőgépes táskámat magasan a fejem fölé emeltem! Piszok nagy mázlimra én teljesen elmerültem a vízben, de a táskát elszántan markoló kezem, kb. csuklóig kiállt a vízből.

A barátnőm a nagy csobbanásra ekkor nézett hátra és csak azt látta, hogy a vízből kiáll egy kéz, mely markol egy fényképezőgépes táskát. Ahelyett, hogy kétségbeesetten rohant volna segíteni, úgy röhögött, hogy a térdét csapkodta és potyogtak a könnyei... fafejű lelketlen banda. :)

Egyáltalán nem voltam vicces kedvemben, mikor sikerült kidugni a fejemet a vízből és azt láttam, hogy a legjobb barátnőm sír a röhögéstől és a térdeit csapkodja. A fonál végképp akkor szakadt el nálam, mikor odaordított:

- Anya! Dugd vissza a víz alá a fejedet!! Ezt le kell fényképeznem!!!

Erre a pimaszságra már csak hápogni tudtam. Mikor megtaláltam a hangomat visszasüvöltöttem:

- Menj a fészkes fenébe!!!!! Dehogy bújok a víz alá!!! Azonnal gyere ide és húzzál ki! Nem vagyok én fóka, az Isten szerelmére! Te szemétláda!!! Jössz ide, de rögtön?? :))))

Végül kedves barátném, bár még mindig vadul csuklott a visszafojtott röhögéstől, odagázolt hozzám a vízben, kivette a kezemből a fényképezőt, felsegített és kicaplattunk a vízből. :)

Patakokban folyt a víz rólam, amikor bevonszoltuk magunkat a fazendára és egy vízcsíkot húztam magam után. Egyik csapattársam nagy éleslátásról téve tanúbizonyságot megkérdezte:

- Jézusom! Beleestél valamibe?

Erre már csak egy lesújtó pillantással válaszoltam.

Annyit azonban leszögezhetünk: a piranhák erősen vonakodtak megtámadni engem, biztosan nem olvasták a megfelelő hollywoodi forgatókönyvírók jegyzeteit, vagy egyszerűen nem jöttem be nekik.

Amúgy a piranhák csak akkor támadnak, ha vérző sebed van. Ha nincs, nyugodtan úszkálhatsz a piranhás vízben, egy sem fog neked esni. Ettől függetlenül én ebből nem fogok rendszert csinálni. :)

Kellemes estét töltöttünk el ismét, beszélgetve újdonsült barátainkkal, fantasztikusakat ettünk (többek között a csapat által fogott piranhákat is). Íme, szegény jobb napokat is látott piranha maradványai a tányéromon.

piranha_a_tanyeron.JPG

Kirándulás a (piranhás) folyón

A kellemesen eltöltött éjszaka után, másnapra csónakkirándulás volt a program, a piranhás folyóban. Természetesen Tónikánk kísért el ide is, részletes előadást tartva a folyóról és a benne élő állatokról.

Láttunk a fákon majmokat ugrálni, papagájok repkedtek a bozótosban, tukánok a fejünk felett, varázslatos élmény volt. Persze egy mozgó csónakból repülő madarakat fotózni felér a lehetetlen küldetéssel, de azért a tájról csatolok képeket.

Tóni elmesélte, hogy a nedves évszakban (mi a száraz évszak első felében voltunk ott), ezek a fák, szinte a koronájukig víz alatt állnak, és ha akkor mész keresztül csónakkal ugyanezen a  folyón, akkor csak max. 1 méter zöld áll ki a magasan álló vízből.

Aztán Tóni a csónakkal hirtelen a part felé fordult, bár eleinte nem értettük, miért, de aztán megláttuk a parton heverésző kajmánt. Akkor sem ijedt meg, amikor az orra előtt partra futtattuk a csónakot. Én ültem a csónak orrában, ha kinyújtom a kezem, akár meg is érinthettem volna.

kajman_1.JPG

A másik állat, melyet közvetlen közelről (kb. egy méterről), láthattunk az a kabipara, vagy más néven vízidisznó volt. Ő a föld legnagyobb rágcsálója, 35-66 kg lehet a súlya. A nőstények a nagyobbak. Az eddig megtalált legnagyobb állat 73 kg-os volt. Dél-Amerika meleg, vizes vidékein szinte mindenütt megtalálható.

Természetes ellensége sok van, pl. az anakonda, kajmán, jaguár és a puma. Ennek ellenére nem teljesen védtelen... láttam már filmen jaguárt átlyuggatott bőrrel megfutamodni egy nagytestű kapibarával folytatott harc után.

Nagy (15-2o fős) csapatokban élnek, melyet egy öreg domináns hím vezet. Igazi kétéltű, a lábujjai közt úszóhártya is van. Egyre többen tartják házikedvencként. Nagyon jól kijön a háziállatokkal, a kutyákat és macskákat kifejezetten szereti.

Visszafele már alkonyatkor kanyarogtunk a folyón és feledhetetlen élmény volt.

Este mikor hazaértünk, az aznapi bőségtálból ezt pakoltam a tányéromra.

vacsora_tanyer.JPG

Krokodillesen

Aznap este vacsi után kis szieszta jött, de volt még egy programunk, ami éjszaka indult. Mentünk krokilesre. Felcsomagoltak minket megint egy dzsungeltúrás autó tetejére, Tónikánk egy hatalmas fényszóróval fegyverkezett fel és indultunk meglesni az éjszakai Pantanalt.

Most is láttunk koatikat, vízimalacokat és a vízben sok-sok világító szempárt. De sok kajmánt, amelyik a vízen lebegett, a kis fapallókról, teljes egészében megvilágítva is láthattunk.

Fényképek erről a kirándulásról sajnos nincsenek, mivel egyikünknek sem volt olyan gépe, amivel a vaksötét éjszakában, több méterről értékelhető fotókat tudott volna lőni.

Ez a bejegyzés kezd egy gasztroblogra emlékeztetni, de kénytelen vagyok megosztani még egy reggeli képeit (a menüsor minden reggel más volt). Nem, nem panaszkodtam. Az aznapi reggelim: volt ott rántotta, hagymás virsli, fasírt, sonka, sajt, dinnye, ananász - elképesztőek ezek a brazilok!

Hangyás dzsungeltúra

Az utolsó napi programunk dzsungeltúra volt. Reggeli után elvittek kocsival a dzsungel mélyére egy kis patakhoz és onnan indultunk egy két órás gyalogos túrára, Tónival az élen.

Előre szóltak, hogy patakokon, vízátfolyásokon gázolunk majd keresztül, úgyhogy eleve nem húztunk zoknit, arról viszont nem szólt a fáma, hogy az erdő hemzseg a tűzhangyáktól.

Alig gyalogoltunk két percet, valami istentelenül megcsípett a bokámon. A fájdalom olyan erős volt, hogy megálltam és igen cifra káromkodást adtam elő magyarul.

Tóni ugyan nem értette (még szerencse), de rájött, mi bajom lehet - benyúlt a bokámnál a cipőmbe és előbányászott egy bazi nagy hangyát. Hogy mászott bele, nem tudom.

Az erdő varázslatos élmény volt, de erősen csökkentette az élvezeti értékét, hogy buzgó flagelláns módjára csapkodtuk magunkat és mindenféle trágár káromkodásokat hallgattunk, legalább öt nyelven.

A baj legfőképpen az volt, hogy ezek a dögök nem ám megálltak a lábszárunkon és szúrtak, hanem bemásztak észrevétlenül a ruhánk alá és mivel elégedetlenek voltak a helyzetükkel vadul haraptak. Nem egyszer, nem kétszer, folyamatosan.

A csípés olyan kegyetlenül fájt, hogy nem tudtál továbbmenni, míg el nem intézted a hangyát. Sokszor a társainkat kellett segítségül hívni, hogy bányásszák elő a pólónk alól, a hátunk közepéről a hangyát. Kiselőadásokat hallgattam arról mielőtt erre az útra indultam, hogy jaj, szúnyog vigyázzatok! Holott hangyát kellett volna mondani.

Amúgy az erdőben szúnyogok is voltak, de csak akkor jelentek meg, ha pár percre megálltunk valahol. Ha gyalogoltunk, nem zaklattak és a kirándulás alatt egy sem csípett meg - ahogy az egész Pantanalban sem.

De lássuk a képeket, melyeket két hangyacsípés között készítettem. :) A csapatunk két tagja az első pataknál és érdekes növények.

Az erdő mélye lenyűgözött minket.

Egy koati bóklászik az erdő mélyén.

koati.JPG

Ez a pálmagyilkos lián. Tóni mesélte, hogy a lián magja a pálma testére a madarak közvetítésével jut el. A pálma letört levelei tövébe rengeteg madár raktároz magának táplálékot szűkösebb napokra, többek közt ennek a liánnak a magvait is.

A mag gyökeret ereszt a levéltőben és élősködik a pálmán, majd szép lassan körbenövi, s idővel szó szerint megfojtja azt. Nagyon sok ilyen „kivégzett” pálma holttestét láttuk az erdő mélyén:

lian.JPG

Szépséges és hatalmas fák az erdő mélyén.

fak_1.JPG

fak_2.JPG

Láttunk még tatukat, majmokat, de a bokrok között nehéz volt értékelhető képet készíteni.

Délre értünk vissza és fél egyre volt kiírva az indulásunk vissza Campo Grandéba, így nem is gondoltam rá, hogy ebédet kapunk, mert az ebéd rendesen 2-kor volt. De amint visszaértünk azonnal mondták, hogy fürödjünk le gyorsan és menjünk ebédelni, nem engednek el 6 órás útra üres gyomorral... végig kellett fotóznom a búcsúebédet is, na - annyira finom volt.

Volt itt kenyértekercs majonézes salátával töltve belülről és kívülről is, két megpakolt tányér és még egy kis dinnye is lecsúszott. A pantanalos tartózkodásunkat a lenyűgöző mocsár és a még lenyűgözőbb brazil konyha hatotta át.

Búcsú a Pantanaltól

Estére értünk a buszterminálra Campo Grandéba és szinte azonnal indult is a buszunk visszafele az argentin határra. Másnap délelőtt egyszer át kellett szállnunk Dourados városában, itt azért már kopogott a szemünk, így va

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: sorozat Brazília

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr808907646

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ChristineK · http://christine-jartamban-keltemben.blogspot.com/ 2016.07.23. 08:11:07

Jó írás, külön köszönet a rengeteg fotóért. Gyönyörű hely, de sose jutnék ki innen élve. :)

tucano 2016.07.23. 09:19:24

Ez gyönyörű kirándulás lehetett! 2 apròság: Brazil vaddisznò nem a pekari, hanem a queixada, ès örülj, hogy nem találkoztál vele :D Piranhak meg bármire mennek, nem èrdekli őket hogy van-e vèr. De èn is mindig ezt mondtam, amikor indegent vezettem, meg előre èbredtem udvariasan mindig valakit ès s osem mentek be vìzbe utolsòkènt az a specialitásuk, hogy marhacsordábòl betámadják az u tolsot.

Catgirl · http://chile-beautiful.blogspot.com/ 2016.07.23. 09:48:21

@tucano:Imádtam a Pantanalt, gyönyörű volt és szidtam mindenkit aki félt és nem jött velünk:)))
Amúgy vadmalacot írtam és a pekari disznóféle, Brzíliában is él és vadállat - vagyis vad is és malac is :)))) Piranha: támadhatnak emberre, előfordul, de rendszerint csak akkor ha nagyon kevés a kajájuk, a száraz évszak végén, mikor alacsonyak a vizek. A piranhas folyóban(ahol horgásztunk), simán beengedték a vállalkozó kedvűeket a vizbe és fürödhettek(gondolom az idegenvezetők nem szánt szándékkal kockáztatták az emberek életét. Úsztak is páran(gyerekek is) - őket is vonakodtak megtámadni, úgy ahogy engem is. De mint írtam is - én tuti nem csinálnék rendszert belőle:)))

Muscari 2016.07.23. 09:56:30

Nagyon szep kepek, koszonjuk a beszamolaot. En is ugy elmennek, de hat en szinte mindenhova :-)

Muscari 2016.07.23. 09:58:33

Kedves HA! Nagyon varom mar David (Nomad Matyi) posztjat, mikor fog megjelenni? Azt mondja, hogy jo regen bekuldte mar.

Hari Seldon 2 2016.07.23. 10:44:54

A képek szépek. Érdekes leírás... - Innen a 22 fokos szobámból.
(30 fokos helyre hosszabb időre, önként soha)

Muscari 2016.07.23. 10:55:10

@Hari Seldon 2: itt ma nagyon jo ido keszul, nem 30 fok, de 26 es az tok jo lesz.

Este meg mini HA talalkozo! Itt van egy kisebb magyar es kazah kuldottseg, igy mi londoniak (es kornyekiek) kicsit elmegyunk veluk pub-ozni :-)

Hari Seldon 2 2016.07.23. 11:24:29

@Muscari:
Tesómék? (Minhta említették volna)

Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2016.07.23. 11:36:20

Nagyon jól megírt-illusztrált, olvasmányos beszámoló!

svájci sapka (ch) · http://svajcisapka.blogspot.ch/ 2016.07.23. 12:43:17

Nagyon érdekes volt!
Köszönjük szépen.
:)

P.Elliot 2016.07.23. 12:51:45

Nagyon olvasmanyos es jo poszt, had gratulaljak a posztolok vallalkozo kedvehez, bennem ekkora nincs hogy barmit vallaljak es barhova elmenjek vallalva mindent.
Ezeket az allatokat amit leirt en is lattam a brazil allatkertben Rioban, biztonsagos tavolsagbol, affele dzsungelturara sem szivesen megyek csak a szelere egy darabig, nemigazan be a melyre vagy a surube, nem erdekel hogy jo vezeto van-e vagy nem. Egyszeruen gyava kukac vagyok, meg fiatal koromban is az voltam, aranylag biztonsagos tavolsagrol szeretem nezni a vadont bar en meg a biztonsagos Matraban is amikor elcsavarogtam messze be az erdobe egyedul mert hogy ott nincs mitol felni is sikerult felzavarnom egy csondben hevereszo disznocsordat ami felugorva majdnem legazolt, azt hittem hogy vaddisznok/ valami hazi konda lehetett/ es csak azert nem kaptam ott rogton szivrohamot mert meg fiatal voltam es eros, hehehem most tuti hogy nem usznam meg...
Szoval elismeresem a posztolonak, nagyon olvasmanyos amit leirt, orulok hogy kepzeletben ott lehettem veluk, sok szerencset es jo sok kirandulast kivanok nekik, nekem meg azt hogy meg sokszor irjanak posztot mert hallatlanul erdekes es jol is irja le.

Határátkelő 2016.07.23. 14:25:46

@adg: Hú, valamiért lemaradt. Próbálom majd pótolni. :(

adg 2016.07.23. 14:37:12

@Határátkelő: az jo, mert igy eleg rovidke lett, siman tudnam meg olvasni. Nem is tudom, mikor volt utoljara ilyen rendkivul erdekes es jo poszt, mar az en szubjektiv szempontombol nezve. Jobban erdekelnek az ilyen egzotikusabb irasok, mint az otvenedik "hogyan olik majd le a magyarokat a brexit utan az angol lagerekben" retteges, vagy valami nyakatekert statisztikas pamflet.

Határátkelő 2016.07.23. 15:40:07

Elnézést kérek mindenkitől (főleg Ágitól), de valami komoly rendszerprobléma lehet, mert nem hagyja kitenni az utolsó pár sort. Már vagy tízszer megpróbáltam, de egyszerűen nem megy. :( Szólok a blog.hu-soknak, remélem, a szombat ellenére tudnak valamit kezdeni vele.

Bredpitt Monika 2016.07.23. 15:43:34

Nagyon elveztem a beszamolot, izgalmas lehet egy ilyen tura, az ilyen es a tegnapi posztok utan elgondolkozom az en morbid romantikamon es arra jutok, hogy nem vagyok normalis.

Koszonjuk a posztot, tenyleg szuper volt.

Bredpitt Monika 2016.07.23. 15:46:49

@P.Elliot: voltal Rio ban?
Irigyellek. Azt neztuk multkor ferjemmel hogy ha jol emlekszem meg Miami bol is vagy husz ora repulovel.

Határátkelő 2016.07.23. 16:21:06

SZERK. KÖZL: Mivel egyelőre nem tudom betenni a poszt végét a poszt végére, így bemásolom ide. Aztán ha helyreáll a rendszer, beteszem rendesen is. Még egyszer elnézést!

"Estére értünk a buszterminálra Campo Grandéba és szinte azonnal indult is a buszunk visszafele az argentin határra. Másnap délelőtt egyszer át kellett szállnunk Dourados városában, itt azért már kopogott a szemünk, így valami harapnivaló után néztünk. A brazil pastelek kínálatából választottunk egyet: hagymás húsos töltelékkel volt töltve.

Délre értünk vissza, másfél napos buszozás után Argentínába, Iguazuba, ahol a buszterminál irodáiban álltam neki kérdezősködni, hogyan tudunk innen továbbutazni a Saltos del Moconá vízeséshez.

Ugyanis innen ismét Argentína belsejébe indultunk, Buenos Aires felé, de hosszú volt az út és úgy döntöttünk, két szépséget is útba ejtünk a visszaút során. Ezek egyike a Saltos del Moconá zuhatag-együttes volt.

Bementem az egyik busztársasághoz találomra és megkérdeztem hogyan tudunk eljutni ide és hány átszállással (tudtam, hogy közvetlen járat ide tuti nincs). A pasi mondta, hogy egy átszállással megközelíthető, menjünk a most induló busszal San Ignacióig és onnan pedig lesz egy csatlakozás egy kisebb faluba, ahol megszállhatunk. Másnap colectivóval (iránytaxi) lehet megközelíteni a vízesést.

Mivel ezen a kontinensen már hozzáedződtem, hogy egy információt csak akkor tekintek biztosnak, ha több forrásból is megerősítik, ezért még négy irodában feltettem ugyanezt a kérdést. Az eredmény lehangoló volt.

Mind a 4 helyen tök más útvonalat javasoltak és legalább 4 (!!!) átszállást. Mikor mondtam, hogy egy másik irodában egy átszállásos utat javasoltak, közölték, hogy olyan nincs, legkevesebb 4x át kell szállni.

Mivel négy átszállásról hallani sem akartam, visszamentem az első pasihoz és mondtam neki, hogy mit mondtak máshol. Erre azt mondta: én ismerem az útvonalat. Jártam ott. A többieknek fogalmuk sincs arról, hogy lehet odamenni.

Elmennek San Ignacióig, bő fél óra múlva lesz csatlakozás El Soberbióig. Amikor megérkeznek, ahol leszállnak a buszról, átmennek az úttesten és épp a megállóval szemben találnak egy nagyon jó és olcsó kis hostalt. Ott megszállnak, és reggel mennek a colectivók a vízesésekhez. Abszolút hitelesnek tűnt, amit előadott - rá hallgattam és megvettem a jegyet San Ignacióba.

A következő bejegyzésben a Saltos del Moconá vízesésekhez látogatunk és egy mesebeli, őshonos erdőbe, melyet még emberi kéz nem érintett, s olyan amilyennek valaha a természet megalkotta. Érdemes lesz oda is velem tartani.”

Addig is olvassátok Ági blogját, én nagyon szeretem, úgyhogy őszintén ajánlom!
chile-beautiful.blogspot.hu/

Golf2 2016.07.23. 16:24:40

Jó helyek lehetnek,de inkább maradok a kerületben.

Golf2 2016.07.23. 16:33:20

@Bredpitt Monika: Alig tévedtél 8 óra 30 perc.

P.Elliot 2016.07.23. 16:38:24

10 es fel ora volt New Yorkbol non stop jarat.
Ne irigyelj, vegig viharban mentunk bekapcsolt ovvel, dobalta a szel a gepet es ott akkor ertettem meg hogy mit jelent az a szo hogy nem megy le a falat az ember torkan, meg a vizivas sem igazan ment, gorcsbe szukolt a torkom, a ferjem higgadtan megszemlelte a vacsoramat/ ejjeli jarat volt, valamikor delelottre ertunk oda/ es megevett minden fogara valot a tanyeromrol, nem hagyta visszavinni, en viszont ott tanultam meg felni egy eletre a repulestol, csak akkor megyek azzal ha mas mod nincs.
Megis, azt tudom mondani hogy a visszaut volt a legrosszabb pedig szelcsendes ido volt, sima repules, keves utas, ket ulest egybenyitottam es lefekudtem mert csukott szemmmel azon tunodtem hogy vajon mit szedhettem ossze abbban az aldott Rioban, ha leprat akkor inkabb itt haljak meg mielott kiderulne. Az utcakon annyi nyomorekot lattam amennyit meg sehol, sok felnott aki koldult meg jarokelo, hianyzott a karja, a keze, ujjai/ mar ha volt/ a vallabol nott ki vagy a konyokebol es masfajta nyomoreksagot is lattam amit csak valami helyi nyavaja, szunyogcsipes, akarmi okozhatott. Sok sok szuletesi nyomorek volt.
Amugy nagyon szep 3 het volt, rengeteg tolvaj, / minket is kiraboltak a buszon egy kanyarban ahogy egymasra doltek az utasok de a ferjem elkezdett uvolteni hogy police, police, erre a labunk ele repultek a penztarcaink/ mint hallottuk a rendorok rendkivul durvan bannak az orszoban a tolvajokkal.
Az etterem meg szivszorito volt hogy alig ettuk meg az ebedunket mar le is csapott ra egy csapat gyerek es vitte a tanyert a maradekkal, a tulaj csak tessek-lassek szolt rajuk, latszott hogy itt es igy szerzik meg az ebedjuket pedig ez jo reastaurant volt, sok etelt adtak es joizut.
Nagyon sok szegeny ember el ott....
A strandok tele vannak szep brazil nokkel, de tenyleg szepek es olyan vekony es jo alakuak amirol magunkfajta csak almodni tud, hehehe....
Sok erdekes elmenyem volt, ha azt mondjak hogy Rio, rogton megjelenik a szemem elott egy nagy poros palma egy csatornanal, egeto nap es "Molnar Gabor"-i hangulat a konyveibol, aztan egy maganmuzeum kepe, egy vekony, szikar 40-es spanyol noi arc vagy 200 eves festmenyrol aki olyan szigoruan nezett hogy rogton az jotott eszembe hogy nem lehetett vele konnyu elni a ferjenek, egy kislanyportre aki oldalt volt lefestve, sotetben tartott egy gyertyat es az vilagitotta meg az arcat, meg ugyanott a kertben egy mikulasvirag amit itthon cserepben veszek de ott fava nott es gyonyoru volt...
Meg persze rengeteg mas emlek is...

VPBA · http://albania.cafeblog.hu/ 2016.07.23. 17:16:50

@P.Elliot: Nahát, ez a komment olyan jó lett, hogy néhány fénykép (persze, csak a szép dolgokról), és máris megvan egy bejegyzés. :) Tényleg írhatnál róla, az olimpia miatt most úgyis aktuális.

VPBA · http://albania.cafeblog.hu/ 2016.07.23. 17:20:02

@P.Elliot: Nekünk volt egy ismerősünk még Mo-on, egy brazil nő, a Copacabanán volt butikja. Minden nyáron a Balatonon nyaralt a barátjánál. Depressziós volt...

P.Elliot 2016.07.23. 17:34:29

@VPBA: Mitol lett depresszios az a no? a Balatontol vagy Braziliaban szerezte be, esetleg szuletesi nyavaja amit valami helyi hatas miatt szerzett be meg embrio koraban.

Bredpitt Monika 2016.07.23. 17:41:02

@Golf2: megneztel egy jaratot vagy fejbol tudtad? Azert koszi a javitast, legkozelebb inkabb ellenorzok mielott ekkora tevedest irok ki,

P.Elliot 2016.07.23. 17:42:31

@VPBA: Mentsen Isten elvinni a posztolo temajat, nagyonis erdekes poszt az ove.
Egyebkent hogy gondoltad? Hogy irjak posztot Riorol?
Tobb mint 30 eve volt, azert emlekszem meg ra rendesen hogy hogy volt de azota rengeteget valtozhatott, pozitiv iranyban aligha, a most ott utazgato ki is nevetne vele...most sem lett gazdagabb. Neha feljon a teveben egy-ket hir Riorol amit azert erdeklodessel nezek, utolso valamikor egy paprol szolt aki osszecsoditette a Copacabana beach-en a hiveit es belekapaszkodott egy csomo heliumos leggombbe hogy bemutassa hogy hogy szallhat fel a levegobe....A mennybemenetel tokeletesen sikerult, a meteorologiaban nem jaratos papot a szel kivitte a viz fele, akkor lattak utoljara pedig meg hajokat, helikoptert is kuldtek utana.
Alig varom egyebkent az olimpiat, latni ujra Riot, megprobalni felismerni a helyeket ahol jartunk...

P.Elliot 2016.07.23. 17:44:40

@Bredpitt Monika: Gondolom ugyis korulbelulre irtad csak ki. Floridabol, / nincs terkep elottem/ meg valoszinu hogy hosszabb, esetleg le is szall valahol, New Yorkbol keresztbe szeli, amig oda nem ersz csak az ocean van alattad. Felemelo erzes lehet baj eseten ugyebar...

Bredpitt Monika 2016.07.23. 17:47:41

@P.Elliot: hu, ez marmajdem egy poszt volt, tudom, hogy morbid amit leirok, de engem Rio pont a nyomornegyedes hegyoldal miatt vonz a leginkabb, mondjuk en oda eppen azert mennek, hogy az utcagyerekeken segitsek valahogy,

Olvastam egy cikket egyszer egy vandor cirkuszrol, ahol ilyen gyerekek kozul kerulnek ki az artistak

Golf2 2016.07.23. 17:48:34

Soknak tűnt beírtam hogy miami rio repülő és kiadta.Ha nem indiszkrét te mi voltál amerika elött itthon?

P.Elliot 2016.07.23. 18:09:36

@Bredpitt Monika: Ha te bemennel a nyomornegyedekbe/ favellak/, lehet hogy akkor lattak volna utoljara. A turistat siman kiraboljak es meg meg is olhetik ha oda beteved, nezzel csak utana hogy mi van ott. A gyerekeken segiteni hogy akarnal? Vannak szervezetek akik azon keresztul segitenek amit tudnak de odamenni ezzel, es egyaltalan mit tudnal rajtuk segiteni? Tele vannak fegyverrel, mar egy 10 eves is cipelhet pisztolyt es konnyeden hasznalja is, nem en mondtam, lattam egy riportfilmet a favellak eleterol, el vannak ott nagyon vadulva pedig milyen szep kis gyerekek es jovojuk az nincs. Egy hetet nem tolthetnel kozottuk ugy hogy meg ne eroszakoljanak, utana vagy agyonutnek vagy eladnak valahova, mit gondolsz...A kormany korrupt, tolvaj, nem csinal semmit.
Otthon, Magyarorszagon tudnal segiteni most hogy otthon vagy a gyerekek koreben, ott is vannak szegenyek..

Herr Géza 2016.07.23. 18:20:12

@Bredpitt Monika: Már csak azért sem stimmelhet, mert a jelenlegi leghosszabb nonstop menetrend szerinti járat a Dubai-Auckland, 14.200 km, és elég hozzá 17:15 óra menetidő (Emirates). Terveztek egy Dubai-Panamaváros járatot is, ami még egy kicsit hosszabb lenne, de végülis nem tudom, hogy az jár-e már.
Szóval a húsz órás út az a nonszensz kategória....:)))

VPBA · http://albania.cafeblog.hu/ 2016.07.23. 18:21:31

@P.Elliot: Na, hát pont ez lenne az érdekes. Milyen volt 30 évvel ezelőtt. Mert most az olimpia miatt próbálják a szép arcát mutatni.

A nővel kapcsolatban: ennek a nőnek, Angela a neve, ahogy írtam a Copacabana közelében volt egy ruhaboltja (vagy még van is, amit a testvérével együtt üzemeltetett). Kb. 25 évvel ezelőtt megismerkedett egy akkori frissnyugdíjas svájcival, aki már 30 évvel ezelőtt (a felesége halála után) minden telét a Copacabanán töltötte. Az illető svájci 5 évig jókat csajozott, majd megismerte ezt a nőt. Komolyabban összejöttek, elvitte Svájcba, majd Mo-n vettek a Balatonon egy házat, és minden nyarat a Balaton-parton töltöttek, minden telet pedig Brazíliában. A gondja az illető nőnek az volt, hogy a svájci férfi nem akart semmit csinálni, hanem a "boldog" svájci nyugdíjasok életét élte (lefekszünk a partra napozni, megiszunk naponta 15 sört, kicsit römizünk, és eltelik a nap). A brazil, mindig tevékeny nőnek ez egy nagyon ingerszegény környezet volt. Gyógyszert is szedett a depresszió ellen. Közben a testvére meg üzemeltette egyedül a pörgős ruhaboltot, ami az egyik vezető nélkül egyre rosszabbul ment. Hát, ennyi a történet. Most nem tudom, mi lehet vele, de amikor még a Balaton parton volt, ingyen tanította portugálul az érdeklődőket, mert annyira nem tudott mit csinálni magával. Meg természetesen remekül táncolt, és azt is oktatta ingyen a korabeli magyar hölgyeknek. :) Ne gondoljál egy fiatal brazil csajra, 50 év körül volt már akkor is, amikor mi megismertük, kb. 8 évvel ezelőtt.

Catgirl · http://chile-beautiful.blogspot.com/ 2016.07.23. 18:24:36

Azért ma már a favelák sem a régiek:)) Ma már tourokkal viszik a turistákat favela nézőbe:))
Persze egyeztetve a lakókat épp felügyelő bandával:. De egymagának oda senkinek sem tanácsos menni. Mindenesetre ha Rioban leszek én okvetlen befizetek egy favela tourra:)
A rendőrség amúgy ezekbe a negyedekbe max tankokkal mer bemenni:)

Bredpitt Monika 2016.07.23. 18:40:15

@Catgirl: erre majd irok valamit kesobb, mar ugyis mindegy, a jo hiremnek mar annyi

VPBA · http://albania.cafeblog.hu/ 2016.07.23. 18:40:54

@Catgirl: Egyébként gratula a poszthoz. Az előző is szuper volt. A kisfiam( 11 éves) nagyon szereti a különleges állatokat, ő is elolvasta. :) A kajás képek is szuperek, azért ezek a brazilok tudnak élni.

Bredpitt Monika 2016.07.23. 18:42:07

@P.Elliot: meg meg akarna valaki eroszakolni?
De jo hir!!!!!

Bredpitt Monika 2016.07.23. 18:44:36

El tudja valaki magyarazni mi a kulonbseg az alligator A Kajman es a krokodil kozott?
Koszonet.

P.Elliot 2016.07.23. 19:11:13

@Bredpitt Monika: Megnezem hogy milyen jo hir lenne ha egy tucat mosdatlan durva alak vegigmenne rajtad...
A kivant szex es az eroszak kozott hatalmas kulonbseg van.

Catgirl · http://chile-beautiful.blogspot.com/ 2016.07.23. 19:16:06

@Bredpitt Monika: jujjj:) Mi köze annak amit írtam a jóhíredhez?:) Azt semmiképpen nem akartam kikezdeni:) Itt élek a kontinensen(Chile) és sok a barátom Brazíliában..

P.Elliot 2016.07.23. 19:16:31

@VPBA: Erdekes tortenet, egyebkent azt sem tudtam hogy a svajciak ilyen lustak nyugdijas korban. Itt a nyugdijas kivirul es rengeteg dolgot csinal, mar eleve a haz korul is van rengeteg munka ha rendesen karban akarjak tartani.

P.Elliot 2016.07.23. 19:19:30

@Bredpitt Monika: A kajman szor boritja, gondolom nagyon rovid eppencsak de az.
Az alligator meg maskeppen nez ki mint a krokodil, csak hasonlitanak de nem ugyanaz, meg a szinuk sem.
Nemigazan ismerem az allatvilagot.
Nem gondoltal foldrajz tanarnak visszamenni?

tanato 2016.07.23. 19:23:13

index.hu/gazdasag/2016/07/23/mire_szamitsanak_a_hollandiaba_kivandorlo_magyarok/

Egy kis holland off.De belinkeltem mert a menjek vagy maradjak sorozat alkotógárdájának része a bloggazdánk ha jól tudom.

Golf2 2016.07.23. 19:27:11

@Bredpitt Monika: a kajmán a jó (kocsiban)alig rossz a kroki,csúf az aligátor.

tanato 2016.07.23. 19:27:46

@Catgirl: Mint mindig,most is remek a posztod,a mocsarak élővilága mindig érdekelt,különös világ.Pantanal Everglades,Duna delta,Okavango,SUd mocsár,izgalmas helyek.Valaha itthon is kiterjedt mocsárvilág volt a Tisza szabályozás előtt.Sok állatfaj kipusztult,és sok mocsárból élő ember/pákászok,halászok,csónakvájók/ megélhetése csökkent a lecsapolás után.

tanato 2016.07.23. 19:33:16

@Bredpitt Monika: Kajmán dél -Amerikában él,Alligátor Észak -AMerikában,a Krokodil meg Afrikában .Ázsiában,Ausztráliában,rokon népek,de a kajmánok és alligátorok kevésbé vadak mint a krokodilok és kisebbek is méretre.PL. a vagy 40 éve egy repülőszerencsétlenség után életben maradt kamaszlány a dél amerikai dzsungelben/film is készült róla/annak köszönheti az életét hogy ismerte az állatvilágot,a a kajmánokat. pl.Leírta hogy mindig a kajmánokkal teli folyóvizet követte folyásirányban,mert tudta hogy direktbe nem támadnak az emberre.Ő mondta hogy aki ezt nem tudta volna annak vége.

P.Elliot 2016.07.23. 19:40:22

@tanato: Most viszont mi toled tudjuk/ nem tudtam/ es elraktarozzuk a fejunkben es ha ilyen sztoriba csoppennenk akkor tudjuk hogy mi a teendo mert kiszamithatatlan az elet.
Koszonjuk az informaciot...

tanato 2016.07.23. 20:51:19

@P.Elliot: Nagyon jó filmfeldolgozás volt,és tényleg érdekes történet.Szinte hihetetlen hogy életben maradt a kislány,de nagyon érdekelte a természet,így sok mindennel tisztában volt/mit lehet megenni stb./

tanato 2016.07.23. 21:07:23

@P.Elliot: www.youtube.com/watch?v=9mS00tGgIIU

Itt a film,sajnos csak angolul van meg a neten én még anno magyar szinkronnal láttam a moziban.

blackhairlady 2016.07.23. 21:23:14

@Catgirl: Edes Istenem! En erre mar nem is tudok semmit sem irni. Most hivatalosan is irigy lettem. Meddig is lehet jelentkezni a kovetkezo turara? :)))))))))

Azt hiszem a mocsarba esesnel en is a fenykepezomet vedtem volna:)
A kaja kepekert is kulon koszonet, kellett is a kaloria a sok gyaloglashoz.

tanato 2016.07.23. 21:30:57

@M. Péter: www.youtube.com/watch?v=9mS00tGgIIU

Itt részletezi jobban,mind egy család,de arányokat tekintve megvan a földrajzi különbség.

33621 2016.07.23. 21:37:36

Itt egy újabb rész a mennyek vagy maradjak sorozatból!
Ez a rész Hollandiáról szól!
index.hu/kultur/cinematrix/2016/07/23/menjek_maradjak_hollandia_premier_indafilm_kivandorlas/

Catgirl · http://chile-beautiful.blogspot.com/ 2016.07.23. 22:40:17

@blackhairlady: öööööö:))) az októberire már nem lehet jelentkezni, de bármikor szervezünk újabb túrát emiatt nem kell aggódni és arra jelentkezhetsz:))) Ritkán vagyok itthon fél évnél tovább:)
Fényképező: centik hiányoztak, hogy elsüllyedjen az is, de úgy gondoltam vesszen minden, vesszek én, faljanak fel a piranhák, de a fényképezőnek és az addigi képeimnek túl kell élnie:)))

blackhairlady 2016.07.23. 23:54:16

@Catgirl: Jol gondoltad, legalabb a kepek maradjanak meg az utokornak:))))))))0 De azert orulok, hogy tul elted, marcsak onzo okok miatt is, mivel akkor ez a poszt nem jott volna letre:DDDD

Barcsak mehetnek, sajnos nem nagyon tudok mozdulni meg a varosbol sem legtobbszor, igy marad a jo ertelembe vett irigykedes es a posztjaid olvasasa:)

FutureFry 2016.07.24. 04:34:02

@Herr Géza: Igaz nem non-stop (Los Angeles-ben “megáll”) de van végig ugyan azon a járatszám alatt futó New York - Sydney járat, aminek a nettó repülési ideje (nyugati irányban) több mint 21 óra.

FutureFry 2016.07.24. 04:49:12

@P.Elliot: Larry Walters-ről hallottál? Ő volt az “eredeti” amatőr légballonos “lawnchair-pilot” (1982-ből).

A sztoriját egyébként szerintem legjobban az (egy jó ideje sajnos már csak ismétlésekben létező) NPR-on futó, betelefonálós CarTalk műsor testvérpárjának (Tom (✝) & Ray Magliozzi) a “tolmácsolásában” lehet élvezni (“Infectious laugh” a jó kifejezés…).

Bredpitt Monika 2016.07.24. 07:24:03

@FutureFry: na, koszi most mar kevesbe erzem magam hulyenek

@Herr Géza: hello

Mice007 · http://kutyazzunk.blogspot.com 2016.07.24. 07:37:03

szuper írás volt, mint mindig! :)

Határátkelő 2016.07.24. 09:12:09

SZERK. KÖZL.:

No, hát kiderült a probléma oka.

A helyzet úgy áll, hogy a Határátkelő majdnem ötéves történetében akadtak már hosszú posztok, de olyan, amelyik túl hosszú volt, olyan még nem. Most kiakadt a rendszer, a hosszú szöveg + rengeteg kép kombót már nem bírta el. Megdönthetetlen rekord.

Még egyszer elnézést mindenkitől, nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges, de lehetséges. Majd legközelebb felhasználom a Határátkelő Instagram-oldalát is, meg a hataratkelo.com-ot is a képek közzétételéhez, hogy minden megmaradjon.

gabuschka 2016.07.24. 11:22:50

Baromi jo iras, koszonet erte! Lehet mar irta valaki, de a vizi diszno neve Capivara. ✌️

Catgirl · http://chile-beautiful.blogspot.com/ 2016.07.24. 11:26:41

@gabuschka: Köszönöm szépen:))
Írtam a posztban, hogy kapibara:)

Bredpitt Monika 2016.07.24. 17:13:16

@P.Elliot: ezt csak a vicc kedvéért írtam arra utalva, hogy én húsz óra alatt érek Rioba, üdv (a földrajz tanárt)

Bredpitt Monika 2016.07.24. 17:14:27

@tanato: köszi a felvilágosítást, egyszer volt már erről szó itt, valami köze van az aligátor és krokodil témának a sós és édesvizekhez is......

Bredpitt Monika 2016.07.24. 17:15:01

@Golf2: melyik ebből Clint Eastwood?

Bredpitt Monika 2016.07.24. 17:21:04

@Catgirl: csak azt akartam írni, hogy amikor láttam a Rio c. animációs filmet én akkor kezdtem el igazából Rio ba vágyakozni és ott fogott meg a nyomornegyedek hangulata, nyilván egy gyerekeknek készült produkcióban nem fogom látni a rettenetes dolgokat

pont tegnap este találtam egy filmet, amit fel is vettem magamnak Istenek városa (eredeti cím City of God) ami Rio nyomornegyedében játszódik, két testvérről szól, az egyiket beszippantja a bűn világa, a másik fotós lesz

A lényeg: nagyon izgalmas életed van, el fogom olvasni a további posztjaid is. Még annyit a párás levegőről, hogy én is éreztem Floridában és valóban, ehhez a levegőhöz alkalmazkodni lehet, az arizonai 3% os páratartalomhoz viszont nem nagyon, elég rövid időn belük kiszárad az ember, sokkal rosszabb, mint a páradús levegő.

Férjem hajnal négykor kezdett dolgozni az építkezésen, hogy abba tudják hagyni a munkát dél körül, napi 8 liter víz volt a minimum , amit megivott. Üdv és köszi a részletes, rekordot döntő posztot.

tanato 2016.07.24. 22:26:39

@Bredpitt Monika: Igen van sósvízű krokodil ami az egyik legagresszívabb fajta,a 2. vh. során dél-keletÁzsiában egy egész japán századdal végeztek.

tanato 2016.07.24. 22:30:49

@Bredpitt Monika: Itt is van a történet a japán katonákkal.

Ginix 2016.07.25. 10:43:34

lehet honvágya az embernek egy utazáshoz? mert nekem az lett!
nagyon kipróbálnék egy dzsungeltúrát, ahol nem!!! marnak szarráa szúnyogok! kolumbiában minden létező vackot magamra kentem és leis izzadtam, a lábaim 6 nap után úgy néztek ki, mint az ilyen elefántlábú emberekéi (na jó, kis túlzással). a hangyák miatt nem irigyellek, minden másért igen:)

Catgirl · http://chile-beautiful.blogspot.com/ 2016.07.26. 02:31:18

@Ginix: Engem is meglepett amúgy, hogy nem faltak fel elevenen! Én az az ember vagyok, aki ha 1o másikkal alszik egy szobában, akkor MINDIG engem talál meg az osszes szunyog. A Pantanalban az OFF elég volt tökéletesen éjjelre. Nappal egy fia szúnyog annyi sem volt, igy csak alkonyatkor fújtuk be magunkat lefekvésig(a szobák légkondisak voltak, ott nem volt egy sem), úgyhogy lefürödtünk és úgy aludtunk. Egyetlen fia szunyog nem csípett meg a föld legnagyobb mocsarában:) És mivel az összes betegség(ZIKA, sárgaláz, dengue láz) mind szunyogcsipéssel terjed, nem is kaptunk el semmit. Éppen ezért nem is értem annyira ezt az őrült hisztit a zika vírussal sem. HA Brazíliában a mocsárban elég volt ennyi védekezés a szúnyogok ellen, akkor Rioban és más nagyvárosokban ahol a TÖREDÉKE lehet a szúnyoglétszám a mocsárbélinek, nem hinném, hogy lehetetlen feladat lenne. Hozzáteszem, hogy mi nem laktunk a mocsárban...illetve oké ott laktunk, de nem az erdőben éjszakáztunk:))) Szóval lehet ha a dzsungelben alszunk szabad ég alatt, ott minket is csíptek volna:)))

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása