Az utóbbi hetekben érdekes vita bontakozott ki a Brexitről, illetve az Egyesült Királyságról, az ott élő magyar és más uniós bevándorlókról. Kiskacsa írása egy héttel a referendum után jelent meg, erre jött válaszul (és kavart némi vihart) bbb posztja, amiről sokan elmondtátok a véleményeteket a kommentekben. Nos, Resident Alien tovább ment és egész posztban fejtette ki véleményét – ez következik most. Még az is kiderül, mi a közös Neumann Jánosban és Cristiano Ronaldóban.

Az Egyesült Királyságban élsz? Vagy nem, de van véleményed a Brexitről? Másként viselkednek az emberek a népszavazás óta? Írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

„Az elején szeretnék tisztázni egy ellentmondást: mi habzószájú magyarok törtetünk, mégis a semmittevésért kapjuk meg az állampolgárságot, jól értem? Ez egymásnak erőteljesen ellentmond. Lehet valaki törtető vagy semmittevő, de semmiképpen sem mindkettő egyszerre. Abban egyetértünk, hogy a semmittevő egyik országban sem kívánatos.

Ha már viszont törtetünk, nem értem, mi ezzel a baj. Jobb életet szeretnénk mindannyian, nem? Nem gondolom, hogy ezzel kiszorítjuk az angolok gyerekeit, elvesszük a jogaikat, mindössze versenyt generálunk (ahogy ők is, amikor külföldre költöznek), amivel őket is arra késztetjük, hogy többet hozzanak ki magukból és ne hatalmasodjon el az „angol vagyok, tehát nekem ez jár” gondolkodás.

Az, aki elhagyja a hazáját, hogy egy másik országban próbáljon szerencsét, távol a családtól és a barátoktól, rengeteg nehézséggel néz szembe. Soha nem fogja a nyelvet úgy beszélni, mintha ott született volna, és emiatt, illetve a kapcsolatrendszer hiánya miatt hátrányból indul. Aki mindezek mellett meg tudja állni a helyét, az becsülendő.

Neumann János és Cristiano Ronaldo

Miért baj, ha egy tehetségesebb külföldi kap lehetőséget egy jó angol iskolában vagy munkahelyen? Ha egy lengyel villanyszerelő jobban dolgozik, mint egy angol, ráadásul még veszi is a fáradtságot, hogy Angliába költözzön, miért kellene rosszabbul élnie, mint az angolnak? Mert peches volt és Lengyelországban született?

Alapvetően nekem ez a kijelentés azt sugallja, hogy minden úgy jó, ahogy van, minek változtatni, régen minden jobb volt, és azt, hogy hogyan élünk, annak kellene befolyásolnia, hogy hol születtünk, nem pedig, hogy milyen eredményeket értünk el. Ezzel nem tudok egyetérteni.

Persze, ipari forradalom is minek volt, meg Neumann János. Talán Cristiano Ronaldónak sem kellett volna a Manchester Unitedben játszani, az Ubernek sem kellene Magyarországon jelen lennie és nekem sem kellene Angliában élnem.

Hadd legyünk csalódottak

Igaz, hogy mindenkinek joga van kifejezni a véleményét. Az angoloknak is. Meg is tették a népszavazással és ezt tiszteletben kell tartani, de az elsődleges érzelmi kirohanásokat nehéz kontrollálni.

Beengedtek minket, mi meg is köszöntük, dolgozunk, adózunk, de most hadd érezzük magunkat csalódottnak és álljunk értetlenül a történtek előtt. Én is el fogom hagyni ezt az országot, ha lehetetlenné válnak a körülmények, de ettől még nem kell egyet értenem az eredménnyel. Még akkor sem, ha megpróbálok az „átlag angol” eszével gondolkodni.

Ha már átlag angol... Először is válasszuk ketté az érzelmi és gazdasági érveket, illetve az Unión belüli és az Unión kívüli bevándorlást. A gazdasági érvekre most külön nem térnék ki, van erről elég tanulmány, statisztika, nem az én reszortom erről beszámolni.

Egyértelműbb jelenlétre lenne szükség

Azonban az igaz, hogy az előnyök sosem voltak világosak számukra, ahogy nagyon sok tagország állampolgárai számára sem, azokat különben is nehezebb felismerni (német autó adómentesen, olcsó benzin, nemzetközi kereskedelmet folytató cégek által történt munkahelyteremtés stb.), ellenben a játszótéren a csadoros anyukák látványa azonnal eléri a hatását. (Az épülő mecsetek látványa nem tudja, ugyanis nem hinném, hogy van ilyen, legalább is én nem látom, hogy egymás után húznák fel ezeket.)

Ebben része van az Uniónak és az egyes kormányoknak, valószínűleg láthatóbb, egyértelműbb jelenlétre lenne szükség, mert tényleg baromira messze vagyunk attól, hogy csak megközelítsük az Egyesült Államok egységességét.

Arról viszont megjelent több cikk, hogy az angolok jelentős része nem is tudta, hogy mit jelent az Unióból való kilépés, sokukat valóban „csak” az Unión belüli és/vagy kívüli bevándorlók zavarták, illetve könnyen meggyőzhetők voltak a kampánnyal. Nem hiszem, hogy felmerült volna bennük, hogy „eddig lehetett az üzleti érdekek miatt szivatni, de ne tovább”.

Ha megnézzük a szavazási eredményeket, ott szavaztak a legtöbben a kilépésre, ahol kevés a bevándorló. Ez nem azt jelenti, hogy az átlag angol hülye. Leginkább csak tájékozatlan (ebben hasonlít az átlag magyarra) és véleményem szerint az ember attól fél, amit nem ismer.

Ha nem ismeri a kelet-európai bevándorlókat, a muszlim vallást, esetleg negatív tapasztalatai is vannak, ha még sosem járt/élt külföldön, akkor könnyű megnyerni a szavazatát. Ráadásul sokan, szigetlakók lévén, hajlamosak határozottan elkülöníteni magukat mind etnikai, mind gazdasági, mind földrajzi szempontból Európától és a világtól.

Érdekességképpen megjegyezném, csak hogy identitástudatukra utaljak, hogy a minap akadtam rá az Expats Radio nevű rádióállomásra, ami az Unióban élő britek rádiója. Csak szemléltetésképp, minket immigrantseknek hívnak, míg magukat expatnek gondolják. Bár a két fogalom azonos, mégis van közöttük egy elég erős érzelmi töltetbeli különbség.

Ezen kívül nem csak az átlag angolok szavaztak a kilépésre, amennyiben az átlag angol alatt a több generáció óta Angliában élőket értjük. Az egyik kolléganőm bevándorló család lánya, ő már itt született, angolnak vallja magát, és egy percre sem gondolt bele, hogy az ő szülei hogyan kerültek ide, illetve, hogy egy olyan divatcégnek dolgozik, aminek jelentős bevétele és a beszállítóinak egy része az Unióban van. Ő arról beszélt, hogy az ország újra erős lesz és meg fog állni a saját lábán. Érzelemből szavazott, nem gondolta végig a következményeket.

Ne általánosítsunk!

Ami az Uniós és nem Uniós bevándorlókat illeti, a kettőt szét kell választanunk. Arra már utaltam, hogy nem értem miért baj, ha a keményen dolgozni akaró kelet-európai fogja magát es Angliába költözik, ahol megküzd az elismerésért.

Ami a muszlim bevándorlókat illeti, az ő nagy részük pakisztáni, akiknek ittléte nem írható az uniós tagság számlájára, sokkal inkább az egykori gyarmatosításéra, ezért nem csoda, ha számukra az elsődleges desztináció az Egyesült Királyság. Az ő helyzetüket a Brexit nem befolyásolja.

Nem vagyok álszent, én is tartok a terroristáktól és látom, hogy sokan a muszlimok közül kerülnek ki. Azonban ha én általánosítok, rólam is bárki gondolhatja, hogy egy semmittevő, állampolgárságért ácsingózó magyar vagyok.

Sadiq Khan polgármesterré válása erre egy jó példa. Még mindig van olyan, aki azon van fennakadva, hogy muszlim, és nem beszél arról, hogy vajon több tapasztalata van-e, mint Zac Goldsmith-nek, a másik jelöltnek.

Ezt a kérdést sokféleképpen meg lehet közelíteni. Számomra az egészben az a legrosszabb, hogy feszültséget szít a különböző csoportok között. Beszólásokhoz, fizikai támadásokhoz vezet.

Prédát mindig könnyű találni, lehet az fekete, zsidó, muszlim, kelet-európai, idős és még sorolhatnám. Legközelebb kik kerülnek sorra? A fogszabályzósok, a diabéteszesek vagy a középkorú fehér férfiak? Esetleg az Unióban élő angolok?”

HÍRMONDÓ

Megrajzolták a tipikus határátkelő portréját

A három legfontosabb célország még mindig Nagy-Britannia, Németország és Ausztria. Inkább férfiak indulnak útnak, zömében 39 év alattiak – de hogy pontosan milyen is a magyar határátkelő, azt itt olvashatod el.

Amikor a negyvenesek lépnek le

Az, hogy a fiatalok külföldre mennek, egy dolog. Amiről talán kevesebb szó esik, az a negyvenes korosztály elindulása, ami azt jelenti, hogy már nem csak a jövő, de a jelen is elmegy. A spanyolok helyében mi elkezdenénk aggódni. Hogy miért, azt ide kattintva tudhatod meg.

„Mindenkinek hazudtak”

Nagyon érdekes látleletet ad nem csak a Brexitről, hanem (és ebben az esetben talán elsősorban) a közösségi oldalak, mint a Twitter és a Facebook működéséről a Hullban élő Will. A fiatalember elszánt maradás-párti volt a brit vitában, így most vesztesként érthetően kissé elkeseredett. Viszont nagyon érdekes dolgokat mondott a brit SkyNews hírtelevíziónak.

(Fotó: pixabay.com/MIH83)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!