Reményeim szerint érdekes útra indulunk ma, jó messze Európától. Kiderül majd, miként fognak halálos ölelésbe egy egész országot a bandák, aztán egy frissen érkezett pár szemén keresztül vetünk egy pillantást Cincinattira, és a végére jut egy számvetés is Indonéziából. Jó utat!

Immár hagyomány így, nyaranta, hogy arra kérlek titeket, küldjetek nyaralós sztorikat, fotókat, esetleg videókat. Ne szakítsuk meg ezt idén sem, szóval várom, hogy megmutassátok, merre jártatok, mi érdekeset, szépet láttatok! A cím a megszokott hataratkeloKUKAChotmail.com!

Kezdjük utunkat El Salvadorban, ahol a Mirador blog szerzői szereztek újabb kalandos élményeket, méghozzá a helyi turizmus fellegvárának számító Suchitotóban.

„A Hostal Vista Lagóban kötünk ki, aminek teraszáról - hűen nevéhez - zseniális panoráma tárul a szemünk elé. Suchitoto alatt a Rio Lempát 1976-ban felduzzasztották, létrehozva ezzel El Salvador legnagyobb mesterséges tavát, a Cerrón Grandét.

Mivel sehol egy vendég, a legszebb szobájukat adják nekünk, bár az igazat megvallva, El Salvadoron kívül a szálló valószínűleg sehol nem kapna működési engedélyt. A tető lyukas, az ágy szakadt, a WC-kagylót pedig beépítették a zuhanytálcába. Igazából teljesen mindegy, a kilátás mindenért kárpótol.

Tíz éve, mikor itt jártam, egy ausztrál sráccal jártuk körbe a vidéket. Tisztán emlékszem, hogy egy vízesést kerestünk, de nem találtuk, most viszont a házninéni eligazít minket:

- A Los Tercios veszélyes környéken van, ráadásul nincs benne víz, mert már hetek óta nem esett. Ha mégis mennétek, menjetek el a rendőrségre, ők segítenek odajutni.

Így kötünk hát ki a suchitotói szerveknél, akik azonnal pattannak, és mellénk állítanak két fiatal rendőrt. De nem ám gyalogosan megyünk az alig három kilométerre álló vízeséshez, hanem kocsival.

A srácok az út alatt elmesélik, hogy El Salvadorban képtelenség felszámolni a bandákat, mert olyanok, mint a rák; amint felszámolsz egyet, azonnal lesz belőle kettő. (...)

A házinéninek sajnos igaza volt, a vízesés ki van száradva. Ettől függetlenül egy pillanatig nem bántuk meg, hogy ellátogattunk ide, főként a rendőrök miatt. Visszafelé is mesélnek, elsősorban arról, hogy mióta a rendőrség területet hagy a bandáknak, könnyebb a kommunikáció, megszűntek Suchitotóban a bandaharcok, és kvázi béke van.

Suchitoto határában szállunk ki a rendőrautóból. Próbálunk borravalót adni a srácoknak, de még egy kólát sem hajlandóak elfogadni tőlünk. Hihetetlen ez az ország. Mindenki segít, ahol tud, és soha senki nem engedi, hogy megháláljuk.

Olyan is történt már itt velünk, hogy egy boltban a hátunk mögött álló ragaszkodott hozzá, hogy kifizesse az üdítőnket és kekszünket, csak azért, mert ritkán lát külföldit a városában. (...)

Némelyik ház falán feltűnik egy madaras kép, ami alá valami olyasmit írtak, hogy az adott házban szabad, nők ellen elkövetett erőszak nélküli életet szeretnének. Erre, mint sok minden másra Suchitotóval kapcsolatban, a házinéni férjétől kapunk választ, aki éppen meccset néz, mikor visszaérünk a szállóra.

- Ez az ország egy vicc - kezdi José - Tíz éve nyugdíjaztak, és azóta egy fillért nem emeltek. Tanár voltam, és most van pofájuk 344 dollár nyugdíjjal kiszúrni a szememet. Ennyiből képtelenség megélni - panaszkodik.

- Ezért van a hostel?

- Ezért. De ez sem pörög úgy, mint régen. Túl sokba kerül a fenntartása.

- Sok az adó?

- Az nem. Az állam felé csak havi 4 dollárt kell befizessünk. A védelmi pénz a sok.

- Azt ki szedi?

- A bandák. Tíz éve volt egy boltunk. A végén már havi 1000 dollár védelmi pénzt szedtek tőlünk. Bezártuk, mert nem tudtuk kitermelni. Szerencsére kifüstölték őket innen, így megnyithattuk a hostelünket. Erre most tessék, ez a tetű kormány fogja, és amnesztiát hirdet a raboknak. Az elmúlt években megúsztuk 200 dollárból a védelmi pénzt, majd most megint lesz 1000, és zárhatunk be.

- A rendőrök a vízesésnél azt mondták, hogy béke van.

- Van egy fenét. A bandák tejelnek a rendőröknek, hogy hagyják őket békén, így megszűntek az utcai harcok. De most, hogy kiengedték a rabokat, megint minden a régi lesz.

- Mik ezek a madaras képek a falakon? - terelem más mederbe a beszélgetést.

- Az is csak propaganda. Ezzel akarja az állam elhitetni a lakókkal, hogy felszámolta a bandaháborúkat. Lehet, hogy a nők ellen nem követtek el annyi szörnyűséget, mint korábban, de majd most újra kezdődik minden. Ha a politika nem lenne benne nyakig a drogkereskedelemben, akkor talán a bandákkal is könnyebb lenne leszámolni. Ehelyett szabadon engedik őket. Röhej."

A teljes posztot rengeteg képpel itt találjátok, talán mondanom sem kell, érdemes elolvasni és végignézegetni a fotókat.

Első benyomások Amerikáról

Több dolgot is nagyon szeretek a vasárnapi blogajánló összeállításakor, ezek közül az egyik az, amikor sikerül egy-egy új blogot felfedezni. Pláne akkor érdekes ez, amikor a szerzők friss határátkelőként fedezik fel új otthonukat. Az Usazunk blog pont ilyen, a szerző és párja nemrég érkeztek meg Cincinnatiba, amit most kezdtek felfedezni. Lássuk, hol tartanak!

„A bank után volt egy kis időnk még és elmentünk megnézni azt a házat, amit már neten kinéztünk, Pat ismeri a tulajdonost, aki kiadja, így be tudtunk menni és körülnézni.

Hát a ház valami szuper. Viszonylag kicsinek számít, 2 hálószoba, (egyikből nyílik egy szoba, ami pici, de körbe ablakos és a kertre néz, ebbe kb. azonnal beleszerettünk!) lent egy nappali igazi kandallóval, ebédlő, konyha, terasz elöl-hátul, udvar, aminek egy része füves, egy részét be lehet vetni, plusz egy garázs és egy hatalmas pince a ház alatt. Az amerikaiak körében nem túl népszerű, mert csak 1 fürdőszoba van.

Hát nagyon tetszett nekünk a ház, a környék meg aztán végképp. Az utca tulajdonképpen egy zsákutca, a szemben lévő oldalon pedig nem házak vannak, hanem erdő! Erdő, a városban! Amíg ott voltunk láttunk 4 mókust és rengeteg madarat, olyat is, amilyet otthon még nem. Az erdő igazából egy park része, ami hatalmas.  A belváros sincs messze és a közelben is van MINDEN. (...)

Megnéztem a belvárost. A folyópart szuper! Tele van játszótérrel, hintaággyal, csomó vizes játékkal, meg persze ennek köszönhetően gyerekekkel. A parton kívül maga a belváros is tetszett, elég tiszta, és a felhőkarcolók teljesen lenyűgöztek (sosem láttam még). Az utcák amúgy teljesen párhuzamosak, ami elég sokat segít egy ilyen jól tájékozódó embernek, mint én. Egyszer sem tévedtem el. (...)

Az első benyomások:

Mindenki nagyon kedves

Tényleg! Ezt már a reptéren észrevettük. Kedvesek a securitysek, kedvesek az éttermesek, kedvesek az idegenek! Nem kell segítséget kérned, maguktól jönnek és segítenek, ha úgy látják, hogy kell.  Mikor ott tanakodtunk, hogy hogy van a beszállás (külön betűk voltak a jegyen) egy srác aki ott állt a közelben odajött és elkezdte mondani, egy másik a csomagoknál csinálta ugyanezt. (...) Teljesen idegenek is köszönnek az utcán és majdnem mindenki mosolyog.

Minden ÓRIÁSI

Az autók, a kaják, a tévék, a hűtők, a tűzhelyek, a kávék, a házak, a tusfürdők a boltban… minden. De annyira, hogy olyan autókat láttam, amiknek a motorházteteje a nyakamig ér és lépcsőn kell fellépni. És azok teljesen megszokottak. Még a kicsi kocsik is nagyok. A tűzhely és a hűtő a másfélszerese az otthoninak.

Minden „más”

A villanykapcsolók ilyen kis pöckösek, a kilincseket kb. függőlegesig le kell nyomni, a WC és a kád nagyon alacsony, kb. a lábszáram közepéig érnek, a kádban a dugót és a WC-lehúzót is 5 percig értelmeztem, plusz a csapot is majdnem letörtem, mert fel akartam nyitni, ahogy otthon, pedig fordítani kellett volna, én meg azt hittem csak beragadt.

A bankban a papírokon folyton elrontottam a dátumot, a címeket, a billentyűzeten folyton félrenyomtam. Szerencsére, nagyon kedvesek voltak és szerintem nem is néztek hülyének, csak megkérdezték, hogy „nálatok ez is más?” A mértékegységekről ne is beszéljünk. (...)

A távolságokat is teljesen máshogy értelmezik, ha azt mondják, á, ez az étterem közel van, az lehet 20 perc autózás az autópályán. De ha sétáról van szó, akkor ha valami 2 háztömbre van, az már nagyon messzi.

Vannak dolgok, amiket különösen imádnak.

A hideget

Mindenhol megy a légkondi, de ez nem a kellemes 23 fokot jelenti, hanem 20-at! Irtó hideg. Mindent teleraknak jéggel. Fullra.

A kávét

Mindenhol ki van rakva, újra lehet tölteni, stb. Mondjuk ha itt egész nap csak kávét iszol még akkor sem tartasz ott, mint otthon 2 igazi presszókávé után, mert itt a kávé nagyon híg.

Amerikát

Mindenhol kint van a zászló. Mindenből van amerikai zászló mintás, de ezt úgy értsétek, hogy tényleg mindenből. Tegnap pl. egyik munkás fején amerikai zászló mintás sisakot láttam.”

Érdemes persze ebben az esetben is elolvasni a teljes posztot, amit itt tehettek meg.

Sírva és nevetve

Az, hogy a Határátkelő heteken belül öt éves lesz, azzal is jár, hogy egyre több olyan blog van, amit jóformán az indulása óta figyelemmel követhetünk. Ilyen a 180 nap Indonéziában is, aminek különlegessége, hogy letelt a címben is jelzett fél év, de a kaland egy hazalátogatás után folytatódik.

Az egyik szemem sír a másik meg nevet. A síró szem a családom és a barátaim miatt sír és annyira sír, hogy alig tudom leírni ezeket a betűket. :( Szeretem Őket!!! És már most nagyon hiányoznak!

Mint ahogy Budapestet, a magyar nyelvet és a magyar ételeket is szeretem, de ezekről könnyebben lemondok, persze ezek is hiányozni fognak. Nagyon jó volt otthon, mindig is ez lesz az igazi otthonom, történjék bármi!

A nevető szemem boldogan tekint a kialakulóban lévő új életemre, a kezdődő barátságokra és arra a csodálatos helyre, ahol mindez megvalósulni látszik, hogy hol is van az otthonom most kicsit zavaros, talán egyszer itt lesz, de inkább csak otthonosan fogom érezni magam, mert mint már írtam, mindig Magyarország lesz az igazi otthonom!

Felmerül a kérdés, hogy megéri-e ilyen lemondások árán új életet kezdeni? Ezt majd az idő fogja eldönteni, de sajnos erősebb az érzésem még mindig, hogy Magyarország számomra megélhetési és gazdasági szempontból megszűnt létezni.

Annak örülök, hogy a jó dolgok jutnak csak eszembe, ha Magyarországra gondolok. Megszüntettem minden gazdasági kapcsolatomat vele és megszűntek a rossz érzéseim is.”

A teljes posztot itt találjátok.

HÍRMONDÓ

Határátkelők helyett robotok?

Érdekes következményekkel járhat a Brexit Nagy-Britanniában, ahol várhatóan a szinte korlátlanul rendelkezésre álló olcsó kelet-európai munkaerővel egyre kevésbé számolhatnak majd a brit munkaadók. Ráadásul az elkövetkező évtizedekben a robotok egyre nagyobb teret nyerhetnek a gazdaságban, és ezzel alapjaiban forgathatják fel a munkapiacot. A Resolution Foundation nevű brit agytröszt által jegyzett tanulmány szerint a Brexit hozzájárulhat ennek a folyamatnak a felgyorsulásához. Hogy miként, azt elolvashatod itt.

Lelkesen schmittel az elit

Az alsóház elnöke, a kulturális miniszter, és egy kormányzó is van azok között, akiket az elmúlt években azzal vádoltak, hogy csalással szereztek diplomát. Baja senkinek sem lett belőle, mert a plagizálás tömegsport az orosz elitben. További érdekességeket itt találsz.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!