Zsófi egy kéttannyelvű gimnáziumban tanult, két nyelvet is felsőfokon beszél, ugyanakkor az is gyorsan egyértelművé vált számára, hogy államilag támogatott helyen nem nagyon tud továbbtanulni. Pénzgyűjtésre Ausztriát és a pincérnőséget választotta. Ennek fél éve. Lássuk, miként látja a helyzetét és a világot hat hónappal később!

Magyarország 2.0 – a Határátkelő második pályázata, melynek célja Magyarország újratervezése. Te min változtatnál, milyen jó külföldi tapasztalatot építenél be? Nem csak határátkelők írhatnak – a pályázatról minden tudnivalót megtalálsz ide kattintva! A cím: hataratkeloKUKAChotmail.com.

VÁLTOZÁS! Mivel sokan kértétek, a határidőt június végéig meghosszabbítottam, szóval nyugodtan lehet még írni!

„Mostanában nagyon sok helyen láttam a különféle cikkeket, hogy milyen Magyarország helyzete a nagymértékű kivándorlás miatt. Már régóta gondolkoztam rajta, hogy megírom a saját történetem, de csak most érzem, hogy eljött az ideje.

Azzal kezdeném, hogy egy kéttannyelvű elitgimnáziumban tanultam. Felsőfokú nyelvvizsgám van spanyolból és angolból. Nem voltak hatalmas vágyaim, hogy én atomfizikus, vagy orvos szeretnék lenni, ugyanis engem főként a gazdaság, a tőzsde, és a különféle gazdaságot befolyásoló tényezők vizsgálata érdekelt.

Még azt sem kötöttem ki, hogy én egyetemre (jelen esetben a Corvinusra) szeretnék járni, megelégedtem volna egy főiskolával is. Főként azért, mert egy egyetemet sokkal nehezebb kifizetni, mint egy főiskolát.

Azt tudtam, hogy államilag támogatott helyre nem sok esélyem van, ugyanis a 465 pontos ponthatár úgy, hogy 5 főt tud az állam támogatni, elég elérhetetlennek tűnt, még úgy is, hogy elég jó érettségit sikerült összehozni, az emelt szintekkel és a nyelvvizsgákkal.

Szépen lassan rájöttem, hogy nincs más választásom, és a két felsőfokú nyelvvizsgámmal, és a dicséretes érettségimmel elmehetek dolgozni, és gyűjthetek az egyetemre.

De valahogy őszintén szólva nem volt kedvem 120 000 forintért olyan helyen dolgozni, ahol nekem kell könyörögni mindenért, nem vagyok bejelentve, és ahol egy jó szóra sem méltatnak. Ahol a kollégák irigyek, és kibeszélnek, és két ember munkáját kell végezned, mert többet fölvenni nincs pénz.

És akkor ért a felismerés. Belém csapott, és hirtelen megvilágosodtam. Elhatároztam, hogy kimegyek külföldre dolgozni. A párom példája lebegett előttem, ugyanis ő 3 évet dolgozott Németországban, és közben vett egy telket, kocsit, és egy 100m2-es gyönyörű családi házat jó nagy kerttel. Mivel ő csak németül beszélt, rám meg úgyis ragadnak a nyelvek, német nyelvterületen kerestünk munkát.

Az elején utáltam az egészet

2015. december 7-én indultam el Ausztriába pincérnőnek, nulla nyelvtudással, de annál nagyobb reményekkel. Az elején utáltam az egészet. Annyira más világ, mint „otthon”. A munka szokatlan volt és fárasztó, a főnök pedig finoman szólva is idegbeteg.

Négy hónap múlva 2.000.000 Ft-tal a zsebemben azt mondtam, hogy másik munkahelyet keresek, mert be kell látni, hogy rossz munkahely mindenhol van. A szezonnak vége volt, mindenki ment haza… Én nem akartam. A célom az volt, hogy minél hamarabb jöhessünk vissza, mert már nem olyan volt „otthon” lenni, mint azelőtt.

Két hetet voltam Magyarországon, de az bőven sok volt. Hazafele úton megálltunk az első magyar benzinkúton, és a parkolóban lopott telefont próbált nekünk eladni egy komplett család. Zaklatták az autósokat, tukmálták mindenkire a „zsákmányt”.

Az utcán 15 éves kislányok cicagatyában és kamu Gucci táskával villognak, mert azt hiszik, hogy ők a menőcsajok, és irigykedve néznek és leszólnak, mert mondjuk én nézek is ki valahogy és én nem vagyok olcsó.

És itt az olcsó alatt nem azt értem, hogy drága ruha van rajtam, ugyanis nem a pénz a fontos. Hanem a belső értékek, amik a legtöbb magyar fiatalból már elég korán kipusztulnak, és csak a felszínesség és a külcsín marad.

Mindenki nézi, hogy a másiknak mije van, és egy kedves szavuk nincs egymáshoz az embereknek, mert közben belülről mindenkit szép lassan felemészt a mérhetetlen becsvágy és irigység.

Kint megszoktam, hogy ha fizetek a kasszánál, akkor megköszönöm illedelmesen, szép napot kívánok egy nagy mosoly mellett és távozom. Ezt itthon is próbáltam, de cserébe egy köszönés helyett azt kaptam vissza, hogy a ruhaboltban dolgozó kikent kifent kiscsajok engem néztek és rólam beszéltek, mert a ruhát, amit felpróbáltam, fölakasztottam a próbafülke mellett található, erre a célra kijelölt helyre, és nem vittem vissza a helyére.

Ezzel biztosan félbeszakítottam a facebookozást, ezért nagyon mérgesek lettek. Őszintén sajnálom, hogy egy külföldről Magyarországra érkezett ember ezt a képet látja a társadalomról.

Megszoktam, hogy rendes fizetést kapok

Fél év (ami nevetségesen kevés) kint töltött idő után eljutottam arra az álláspontra, hogy hányingerem van az otthoni mentalitástól, és remélem, hogy a leendő gyermekem sosem fogja megismerni ezt a mérgezett, irigységtől bűzlő környezetet. Úgy gondolom, hogy Magyarország nem érdemli meg, hogy ott költsem el az itt megszerzett pénzemet, és nem érdemli meg, hogy a tudásomat ott hasznosítsam.

Mostanra már 3 idegen nyelvet beszélek, megtanultam egy szakmát is, és megszoktam, hogy megbecsülnek, meghallgatják a problémáimat. Ha jó vagy, itt honorálják. Megszoktam, hogy rendes fizetést kapok, és nem kell azon aggódni, hogy mi lesz velem a jövőben. 20 éves vagyok. Sajnos anyukámnak, és a nagyszüleimnek ezt a mai napig nem sikerült elérni.

Kedves otthon dolgozók!

Ne tűrjétek el, hogy semmibe nézzenek titeket. A munkáltatónak, főleg manapság, nincs választása. Ha otthagyod, ő lesz a legnagyobb bajban. Ha nem jó neked ott, akkor menj el! Keress más lehetőséget, mert aki keres, az talál.

De ha csak mondogatod, hogy úgysem lesz jobb, és nem is keresel mást, akkor ne várd a csodát. Becsüld meg magadat, hogy mások is megbecsüljenek téged és elismerjék a munkádat. Nem kell mindent eltűrnöd! Ha több ezer embernek sikerült, neked is fog! Gyere külföldre!

Akik megtehetnék, hogy kijönnek, és szeretnének is, de halogatják, és valótlan problémákra hivatkoznak, azok vessenek magukra. Nagyon sok ilyennel találkozom, hogy mondják, hogy ki szeretnének jönni, de amikor megkérdezem, hogy hol szokták keresni a külföldi munkalehetőséget, jön a válasz, hogy sehol.

Mert még nem lehet, mert még ezt megvárom, meg még az kiderül. Meg egyébként is lehet, hogy… És végül észrevétlenül elszáll mellettük a lehetőség, elhagyja őket a tenni akarás, és leélik a kis középszerű életüket csendes kétségbeesésben, és mindennapi küzdelmek közepette.

És itt most nem az elitiskolákból kikerült társaimra gondolok, hanem a társadalom 80%-ára, aki azt hiszi, hogy ilyen az élet, és nincs választása.

Nekem már összegyűlt az egyetemre a pénz… Te mire gyűjtenél?”

HÍRMONDÓ

Mit hirdet Orbán Viktor Angliában?

Napokkal a britek uniós jövőjéről szóló népszavazás előtt elég nehéz más témát találni, mint a Brexit, pláne, ha már a magyar kormány is egész oldalas hirdetésben szólítja meg a brit választókat. Ráadásul az erősen Brexit-párti Daily Mailben. És minő meglepetés, a magyar kormány (Orbán Viktor aláírásával) a maradás mellett buzdít. Hogy pontosan miként, azt itt olvashatod el (és nézheted meg).

„Nem fog tetszeni a norvég modell”

Ha már itt tartunk, akkor még egy kormányfői megszólalás, méghozzá egyenesen Norvégiából, ami azért érdekes, mert elég sokat példálóznak vele a kilépés mellett érvelők. Nos, Erna Solberg norvég miniszterelnök szerint a briteknek „nem fog tetszeni” az élet az Európai Unió peremén. Norvégia (annak ellenére, hogy nem tag) a közös európai gazdasági térség tagjaként befizet az uniós költségvetésbe és kénytelen beengedni az uniós munkavállalókat. Ezért cserébe - a mezőgazdaság és halászat kivételével – hozzáférést kap a közös piachoz. Ráadásul a szabad mozgást biztosító Schengeni-övezet tagja is… Érdemes elolvasni a teljes cikket, sok érdekesség és elgondolkodtató dolog van benne – ehhez ide kell kattintani.

Magyarország és a hűbéri mentalitás

Nem is olyan régen rendkívül nagy port kavart egy Norvégiában született, és mostanáig több évet Magyarországon is élő magyar fiatalember írása (amit a Határátkelőn is olvashattatok) arról, miért gondolja úgy, hogy ideje elhagyni Magyarországot. Kesselbauer Ábel most interjút adott, amiben egyebek mellett arról beszélt, elsősorban a keseríti el, hogy a volt kelet-európai országokhoz képest milyen rosszul teljesít Magyarország és annak elitje. Nem a lepukkant metró vagy néhány korrupciós botrány miatt ment el, hanem olyan döntések miatt, melyekkel az állam a szűkös erőforrásait stadionépítésekre és kormányzati presztízsberuházásokra költi, holott válságban az egészségügy, az oktatás és rengeteg szegény ember kilátástalanul tengődik. A teljes cikket itt találjátok, ne hagyjátok ki!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!