Van az úgy, hogy az ember, amikor belevág a határátkelésbe, elképzelni sem tudja, hogy még egyszer visszaköltözik Magyarországra – aztán az élet másként hozza. Ez történt a Végtelen… talán blog szerzőjével és családjával is. Aztán ha már Thaiföldről visszatértünk Európába, megnézzük, mekkora költséggel is jár egy gyerek felnevelése Svájcban (előre mondom, hogy a biztonsági öveket tessék bekötni), végül pedig megemlékezünk a jelenleg is zajló Ramadánról, méghozzá egy egészen érdekes szempontból.

Magyarország 2.0 – a Határátkelő második pályázata, melynek célja Magyarország újratervezése. Te min változtatnál, milyen jó külföldi tapasztalatot építenél be? Nem csak határátkelők írhatnak – a pályázatról minden tudnivalót megtalálsz ide kattintva! A cím: hataratkeloKUKAChotmail.com.

VÁLTOZÁS! Mivel sokan kértétek, a határidőt június végéig meghosszabbítottam, szóval nyugodtan lehet még írni!

Az elmúlt pár évben elég sokat olvashattatok ti is Lizától, a Végtelen... talán blog szerzőjétől itt, a Határátkelőn is. Ő és családja nem a pénztelenség (szakmailag elismert pozíciót hagyott maga mögött) miatt költöztek el Magyarországról, hanem a jövőtlenség érzése okán. A Kanári-szigetek után Thaiföld következett, de sokat járt és dolgozott Indonéziában, a Fülöp-szigeteken és Malajziában is. Most viszont visszaköltöztek Magyarországra. Hogy miért?

„Távol lenni otthonról számomra sosem okozott nehézséget, én megelégedek a Skype-találkozókkal és a barátnőkkel a hosszú levelezéssel, de a fiúk nagyon szenvedtek.

Eredetileg azt gondoltuk csak pszichológiai kérdés, hogy mennyi kilométer választ el az otthontól, hiszen Kanárin is messze voltunk, most kicsit messzebb. A 6 órás időeltolódás még nem okozott olyan nagy gondokat, mint amikor néha amerikai kollégákkal kellett meetingelnem.

De a “messze” mégiscsak messze van. Máshogyan, de messzebb. A kultúra annyira más, annyira idegen vagy Ázsiában, hogy esélyed sincs beilleszkedni. Míg Kanárin megtanultuk a nyelvet, ettük a helyi eledelt, barátokat szereztünk… máris valamennyire beilleszkedtünk. De hát az mégiscsak Európa. És mi európaiak vagyunk, ez itt, a világ másik végén hirtelen nagyon fontossá vált, meglepően szembetűnő különbséggé.

Levinek nagyon hiányoztak a nagymamái és az apja, Gergőnek a testvérei. Nekem meg Európa. A családot is szerettük volna bővíteni, egy közös gyerekkel.

Így határoztuk el, hogy nem fogadjuk el a következő évre vonatkozó szerződést, helyette inkább babázunk. Többféle terv volt, majd végül amellett tettük le a voksunkat, hogy visszatérünk egy pár évre. Ha rajtam múlik, akkor messze elkerültük volna Magyarországot, de hát ott voltak a fiúk, akik nagyon szerettek volna már a nagyobb család körében élni kicsit.

A baba meg is érkezik nemsokára, elvileg én vele el leszek foglalva, míg Levi nagyizhat és Gergő tesózhat meg kicsit visszacsöppenhet a magyar civil szektorba.

Engem nagyon megvisel a hazaköltözés. Minél közelebb kerültünk az indulás napjához, annál inkább tört rám a pánik. Gergő nagyon könnyen és gyorsan kapott állást, hamarabb is egy hónappal, mint ahogy én elhagyhattam az állásom. Ázsiában egyébként csak 2-3 hónap anyasági szabadság van, az is a szülés után. (...)

Hogy mennyi időre maradunk, az még kérdéses. Bár ha rajtam múlik, akkor csak pár hónapra, ha a fiúkon, akkor több évig. Bár minden változhat, hiszen őket is megviseli a hazaköltözés.

Máshogyan ugyan, de nem könnyű nekik sem. Gergő az elején még nagyon lelkes volt, de egy hónap múltán már sokat veszített az optimizmusából. Levi előre stresszel a sulit illetően – minthogy kénytelen ő is követni a hazai oktatásügyet rajtam keresztül :(

Eddig minden országban annyira könnyen beilleszkedett, itt meg attól tart, hogy kevés lesz mindaz, amit tud, merthogy nem az számít, hogy mennyire kreatív, problémamegoldó, véleményalkotó, két nyelven beszél… hanem valami teljesen más.

Reméljük, nem épp azzal találkozunk az iskolában, amitől a legjobban félünk mindketten: hogy az alapján ítélik meg majd a tanárok, diákok, hogy mennyire képes „egyen-diák” lenni, alkalmazkodni, feladni önmagát. Reméljük meg tudja őrizni egyéniségét és nyitott szellemiségét.

Én meg… nos vannak ötleteim, hogyan tartsam fejem a víz fölött, de be kell valljam, eléggé parázok."

A teljes írást itt olvashatjátok el, szerintem érdemes és tanulságos is.

Mennyibe kerül egy gyerek Svájcban?

Természetesen nem csaptam fel gyerekkereskedőnek, és ugyanezt bizton állíthatom a Svájc és más blog szerzőjéről is, viszont az egy nagyon érdekes kérdés, hogy mibe kerül felnevelni egy gyereket az alpesi országban. A statisztika(i hivatal) azt állítja, sokba és ezt alighanem bárki, aki Svájcban él, tapasztalati úton is megerősítheti. De mennyi is az annyi pontosan?

(Fotó: familie.de) 

„Számszerűsítve a dolgokat a helyzet a következő. Minél idősebb egy gyerek, annál többet kell rá költeni. Átlagosan havi 942 frankkal kell számolni. 11 éves koráig ez alacsonyabb, csupán 691 frank, majd ehhez hozzájönnek olyan költségek, mint hobbik, iskolai kirándulások, iPad és mobiltelefon (akinek nem iPhone-ja van, azt szinte kinézik és nem csak a nagyobbakról beszélek, már alsósoknál is látni). A gimnáziumi tanulmányok pedig még tovább dobnak a költségvetésen (számítógép, tábor, külföldi nyelvtanulás költsége).

Ily módon egy gyerek 18. életévéig 200.000 frankjába kerül a szülőknek. Jó hír, hogy minden további gyerekkel csökken az egy gyerekre eső átlagos kiadás. 2 gyerek esetén az egy gyerekre eső havi átlagköltség pl. már csak 754 frank, 3 gyereknél pedig csupán 604.

Egy újszülött esetében havi 300-410 frank többletkiadással kell számolni, ami a következőképpen áll össze.

Krankenkasse (egészségbiztosítás) Baby: 70 frank

Pelenka: 80-100 frank

Étel (tápszer): 60-150 frank

Háztartási pluszköltség (mosószer, tisztálkodószerek): 40 frank

Ruházat: 50 frank

Nem szabad megfeledkezni a gyerekfelügyelet költségeiről sem. Az anyukáknak 12 hét szülési szabadság jár. Ezután vagy feladják átmenetileg a munkájukat - ekkor kiesik a fizetésük, vagyis gyakorlatilag feleződik a család bevétele, vagy újra munkába állnak - ekkor viszont a bölcsi (Kinderkrippe, Kita, Hort, Spielgruppe, Tagesmutter) költségével is számolni kell (napi költség általában 100 frank körül mozog). Ha esetenként el akarnak menni a szülők este, akkor babysiterre is kell pénzt félretenni.

Előfordul, hogy az anyukák részmunkaidőben mennek vissza a szülés után dolgozni, ilyenkor bizony nem sok marad meg a fizetésből (természetesen annak nagyságától függően), mert nagy része elmegy bölcsire. Két gyerek esetén pedig már egyáltalán nem éri meg az anyukának visszamenni dolgozni, amíg a gyerekek kicsik.

Talán kicsit költségcentrikusnak tűnik a gyermekvállalás ily módon való megközelítése, de ezzel azt kívánják elérni, hogy a friss szülőket ne érje meglepetésként a hirtelen költségnövekedés.”

Akit a teljes poszt érdekel, az egyrészt jól dönt, másrészt ide kattintson érte.

Ramadán reklámjai

Végül ne feledkezzünk meg arról sem, hogy javában zajlik a Ramadán (törökül Ramazan), olyannyira, hogy hamarosan félidejéhez érkezik. Mint szinte minden ünnep a világon, ez sem kerüli el a marketingesek a figyelmét, ebből a szempontból írt róla az Isztambul infó blog.

„A török reklámok, azon kívül, hogy sokszor nagyon igényesek és kreatívok, egyúttal ablakot is nyitnak az országra, amin keresztül bekukucskálhatunk és megleshetjük a kultúrát.

A Ramadánnal kapcsolatos reklámok pedig pontosan ezért nagyon jók. Mert képet kaphatunk arról, hogyan is zajlanak az ünnepek mindennapjai.

Sajnos a 2016-os Ramadán reklámok eléggé laposak lettek. És nem is készült belőlük túl sok. Még az olyan cég is, mint pl. a Coca Cola is eléggé egyszerű reklámot készített. Őt azért beraktam, mert van benne egy-két rész, amit a Ramadán hangulatát, értékét mutatja. Egyik ilyen, amikor a fiúnak adnak egy adag vacsorát.

Az Iszlám szerint ugyanis az ünnepekkor az ételt 5 részre kell felosztani. Egyiket kapja a család, másikat a rokonok, harmadikat a közeli ismerősök (pl. kollégák), negyediket a távolabbi ismerősök (pl. szomszéd), és az ötödiket a szegények.

Mindez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a Ramadán alatt az emberek egymást megvendégelik, ételt küldenek a másiknak, stb…

A Ramadánt az emberek tényleg úgy várják, mint máshol a Karácsonyt. Nincs sehol az, hogy jaj, megint egész nap nem eszünk, nem iszunk... A Ramadán tényleg az ünnepről, a társaságról, a megosztásról szól.

A következő Pınar reklám nekem azért tetszett, mert tényleg nagyon jól bemutatja, milyen is az igazi Ramadán vacsora. Amikor nem a roskadásig megrakott asztalról van szó.

Hanem az utcában összeül a pék a zöldséges, a kisboltos és a többiek (ilyen van nálunk is minden este). Vagy a taxiban falatoznak. Vagy ahogy az építők és a tervezők együtt vacsoráznak. Nem mellékesen roppant jó a kilátás onnan.

Ha érdekelnek még török, a témához kapcsolód reklámok (vagy egyszerűen szeretnél még többet olvasni), akkor olvasd el az Isztambul infó posztját!

HÍRMONDÓ

Nagyot bukik Magyarország az elvándorláson

Elképesztő mértékben csökkenti a termelő szektor árbevételét a munkaerő-piaci krízishelyzet. A kellő számú dolgozó hiánya miatt a termelőcégek bevétele a lehetségesnél 7-8 százalékkal kisebb, az elvándorlás pedig további 4-5 százalékos bevételkiesést okoz az iparban. A nagyobb cégek HR csapatai Kárpátalját, Erdélyt, a Vajdaságot, de még Szerbia északi részét is bejárják szakemberek, sőt betanított munkások után kutatva. Minden továbbit itt találsz.

Egyre drágább a munkaerő Európában

Az egész Európai Unióban drágább lett a munkaerő az első negyedévben. A legnagyobb mértékben, 10,4 százalékkal Romániában nőttek a költségek az első negyedévben, majd Bulgária (7,7 százalék) és Észtország (6,9 százalék) következik. Ugyanakkor Olaszországból 1,5 százalékos, Ciprusról pedig 0,3 százalékos csökkenést jelentettek. Ha érdekelnek a magyarországi adatok, azokat itt találod meg.

Ha jön a Brexit, megy a nagy fizetés

A ManpowerGroup toborzó cég felmérése alapján brit kilépés esetén csökkenhet az angol fizetések versenyképessége, és ez óriási munkaerőhiányt is okozhat. Ez különösen érzékenyen érintené az építőipart, mivel ez az ágazat nagymértékben támaszkodik a külföldi munkavállalókra. A magyar építőiparban is nagy a munkaerőhiány, azért is, mert 20-25 ezer építőipari szakember dolgozik külföldön, ami érthető, hiszen míg Magyarországon az ágazati bruttó átlagkereset 196 ezer forint havonta, addig Angliában egyetlen hét alatt ezer fontot is kereshet egy jó kőműves. További részleteket itt olvashatsz.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!