Továbbra is érkeznek az írások a Magyarország 2.0-ra pályázatra, melynek célja Magyarország újratervezése, azaz hogy ti mit valósítanátok meg a külföldi jó példákból, min változtatnátok. (Küldjétek még bátran az írásokat, a cím: hataratkeloKUKAChotmail.com, a további részleteket itt találjátok!) Nos, szakasz2 mai posztja egészen konkrét javaslatokkal él a nagycsaládosok támogatásától kezdve a közlekedésen át a népszavazások rendszeréig.

Szavazni ezúttal is a poszt végén és a Facebookon lehet.

„Gyanítom, hogy elég szokatlan írás lesz az enyém, bizonyára itt-ott túl száraz is. Ugyanakkor rengeteg olyan apró-cseprő szabályozás van befolyással a mindennapi életünkre és motivációinkra, hogy a tartósan rossz elemek tartósan negatív beidegződéseket - és ad absurdum komoly társadalmi problémákat - okoznak.

Három ilyen téma részletesebb bemutatása mellett a végén feldobnék három könnyebb labdát kevés magyarázattal, hogy azokat a kommentekben szabadon lehessen (le)csapkodni. ;)

1. Társadalombiztosítás

Bizonyára nagyon kevesen tudják, hogy annak, hogy a cégek nem szeretik a gyakran beteg/táppénzen levő embereket, nem csak a „gonoszságuk” az oka. Először is az első 15 napnyi betegszabadságot minden évben nekik kell fizetniük, ez még talán ismertebb tény. (Mt. 126 § (1))

De ha ez még nem lenne elég: "A foglalkoztató az 5. §-ban említett biztosított betegsége miatti keresőképtelensége, valamint a kórházi (klinikai) ápolása időtartamára folyósított táppénz egyharmadát hozzájárulás címén fizeti meg." (Tbj.19 § (5))

Tehát nem elég, hogy a dolgozó bére alapján rendszeresen kb. 14% egészségügyi járulékot/hozzájárulást von el az állam, és ha hosszabban beteg, akkor a cégnek kell a "helyettesítést" plusz pénzért megoldani, még a TB is kiszámlázza neki a keresőképtelen dolgozója táppénzének a harmadát.

Hol van itt a társadalombiztosítás? Az állam ott csökkenti a felelősségvállalását, ahol csak tudja, miközben a betegség miatti pénzügyi terhek jelentős része a cég nyakába szakad! Ezek után csodálkozunk, ha a cégek az ilyen "betegeskedő" emberektől mihamarabb megválnak?

Javaslat

A Tbj. 19 § (5) törvényhely azonnali törlése. Ezáltal hosszabb távon elérhető egy igazságosabb motivációs rendszer, hogy a cégek tudják, hogy a befizetett járulékért valódi értéket/biztosítást kapnak, és kevésbé "kényszerülnek" arra, hogy betegeskedőktől megváljanak illetve az ilyenektől idegenkedjenek.

2. Nagycsaládosok támogatása

Kevés dologért nem lehet szidni a jelenlegi kormányt, ezek egyike a 3 vagy több gyereket nevelők támogatása (illetve ennek rendkívüli kibővítése). Annak ellenére, hogy 4 gyerekkel bőven haszonélvezői lehetnénk a rendszernek, azt mondom, hogy ez így nagyon nem jó.

A brutális mértékű adókedvezmény mellett jár magasabb családi pótlék, GYET, ingyenes iskolai tankönyv, félárú étkezés, gázártámogatás és... 90%-os utazási kedvezmény (a szülőknek is).

Nos, nézzük csak meg pl. ez utóbbinak a logikáját:

Először is csak távolsági közlekedésre jár, helyire nem! Logikus, mi? Másodszor is mi történik, ha 3 gyerek utazik vonaton vagy volánbuszon (pl. iskolába)? Ha felszállok és velük megyek, majd egy teljes árú jeggyel (legyen ez X Ft) hazajövök, akkor 4*X*10% + X = X*140% Ft-ot kell fizetni, ami kevesebb, mintha csak a 3 gyerek száll 50% kedvezménnyel csak oda fel a buszra, mert az 3*X*50% = X*150% lenne. Tehát, ha én is megyek pluszban oda-vissza és többen többet használjuk a buszt, akkor olcsóbb. Ez is logikus, mi?

Javaslat

Az adókedvezmény és családi pótlékon kívüli összes nagycsaládos kedvezmény megszüntetése. Felesleges, logikátlan szabályoktól és a kedvezmények mértékéhez képest bonyolult adminisztrációtól szabadulunk meg.

3. Ha már a közlekedésnél tartunk...

A közösségi közlekedés annyi sebből vérzik mind a szolgáltatási színvonal, mind az árazás szintjén, hogy ihaj, de azért nézzünk meg pár árazási kérdést, amin simán lehetne változtatni, hogy egyszerűbb és igazságosabb legyen az élet

Javaslat

Legyen gyerek- vagy diákjegy a helyi közlekedésben! Elképesztő, hogy amit szinte minden kulturált európai országban és városban üzletpolitikai kedvezményként biztosítanak a gyerekeknek/diákoknak, arról itt még csak nem is hallottak. Mivel nincs rá állami támogatás, ezért a közlekedési cégek nem foglalkoznak vele.

Javaslat

Legyen egyszerűbb árazás, kevesebb fajta, de ésszerű kedvezmény a közlekedésben! A gyerekjegyet és a zónákat ugyan nem ismerjük, de soktucatnyi egyéb variációt és kedvezményt igen. Érdemes rákattintani, hogy mekkora káosz van itt, már akkor is különbözik az ár, ha magánszemély, vagy ha cég veszi a bérletet – például Budapesten. Vagy itt a MÁV-Start kedvezményrendszere 10 (!) oldalon keresztül:

Összehasonlításképp pár európai város árazási struktúrája, hogy hova lehetne fejlődni: Prága, Bern és környéke.

Javaslat

Munkáltatói közlekedési költségtérítés leépítése és igazságos tarifák! Mi történik manapság, ha egy dolgozónak, mondjuk, 100 km-es távolságról kellene dolgozni járni vonattal? Miért nem szeretik a cégek az ilyen embereket felvenni? Nézzük csak meg megint a félresikerült árazást:

Ez alapján a díjszabási ár (másodosztályon) havi 71 200 Ft (!), aminek persze a 86%-át a munkáltatónak kell fizetnie. Nézzük, mit kaphatunk ennyi pénzért?

- Először is 38 db teljes árú jegyet, vagyis szinte semmi kedvezmény nem jár a havi bérletre a jegyhez képest (átlagosan havi 20 munkanap esetén)!

- Másodszor is 3 darab (!) első osztályú (!) az ország összes vonatára (tehát nem csak erre a 100 km-re!) érvényes Start Klub VIP kártyát.

- Tekintsünk kicsit messzebbre, mondjuk Svájcba, ahol azt hiszem a világ legjobb tömegközlekedése van. Itt a teljes árú 2. osztályú Generalabonnement, ami az összes vasút mellett az összes Postbus-ra (kb. Volánbusz), az összes város helyi közlekedésre (!), a hajókra és egyes hegyi vasutakra is (!) érvényes, nos, ez kerül kb. havi 90 000 Ft-ba, vagyis kb. annyi, mint a fenti másodosztályú havi bérlet ára, meg mondjuk egy budapesti és egy másik város helyi bérletének az ára, ami még kell a munkahelyre való eljutáshoz.

Az, hogy a svájci ár- és szolgáltatás színvonal minimum a duplája a magyarnak, gondolom nem kérdés.

Szóval, az 1. ponthoz hasonlóan itt is a „gonosz” munkáltatók fizetik a „nemzeti” vasúttársaság borzasztóan túlárazott szolgáltatásait, és ezáltal is kevéssé lesznek motiváltak nem helyi munkaerő felvételére.

Javaslat

A közösségi közlekedés komoly fejlesztése, a busz- és vonatmenetrendek összehangolása. Csak egy példa, Esztergom felé jár Budapestről busz is meg vonat is, egymással párhuzamosan. Mindkettő nagyságrendileg félóránként-óránként. De ugyanez sok más városra is igaz.

Svájcban ilyen nincs, távolsági buszok nincsenek, csak olyan általában „mellékvonalakon”, ahol nincs vasúti pálya. A vasút viszont minimum dupla sűrűséggel jár, és szinte minden vasútállomás mellett közvetlenül ott a kisebb-nagyobb buszpályaudvar, hogy az 5-10 km-re levő szomszéd településekre el lehessen jutni.

És minő csoda, még a menetrend is össze van hangolva, hogy a vonatról leszállva pár perc múlva induljon a busz, és viszont. Az pedig már a non-plus-ultra, hogy ha a vonat netán késik, mondjuk 5 percet, akkor a busz bevárja, és inkább ő is késik pár percet, de a vonat utasai nem szenvednek további késést. Mindezt rengeteg különféle magán- és állami szolgáltató között hangolva.

Magyarországon végső soron minden közlekedési szolgáltató állami tulajdonú, akkor miért nem lehet rendet tenni?

Hosszabb távon ez jelentené szerintem a legnagyobb esélykiegyenlítést, mobilitási lehetőséget az elmaradottabb térségeknek, szegényeknek. Persze, drágulást hozna, de hát valamit valamiért.

4. „Nincs ingyen ebéd”

Szinte minden szolgáltatás ami (látszólag) ingyen van, azt az emberek nem becsülik meg, és a finanszírozás követhetetlensége miatt előbb-utóbb káosszá válik. Élő (vagy inkább félholt) példa az egészségügy. Úgy vélem erős összefüggés van az egészségügy állapota és e között, sőt a hálapénzre is az önrészes finanszírozással lehetne a legnagyobb csapást mérni.

Úgy tudom, szinte minden más európai országban a betegeknek valamilyen önrészt vagy vizitdíjat fizetnie kell, ha orvoshoz/kórházba megy - nálunk az istenadta nép persze leszavazta, annyira, hogy még Orbán sem mer hozzányúlni (igaz, sajnos Gyurcsányék is elég szerencsétlenül és bénán vezették be).

5. Adótitok csökkentése

Manapság Magyarországon az adótitok borzasztó erős és szinte csak a csalókat védi. Svájcban tudtommal elég sok információt ki lehet kérni konkrét adózókról, akár a szomszédról is, hogy milyen bevallást adott be a luxusvillájából. Persze van az adatkérésre korlátozás, meg talán pénzbe is kerül, de itt volt rá példa, hogy tényfeltáró újságírók eredtek adóeltitkolók nyomába. Önmagában ennek már csak a lehetősége is szerintem jelentősen javítaná az adómorált.

Egyébként dolgoztam svájci adóhivatali rendszereken is, egyetlen személyes adat volt, amit szigorúan kellett védeni és biztosítani... (dobpergés...) ... mégpedig az adózó vallási hovatartozása! Nem viccelek, én is csak lestem ezen.

6. Népszavazások jelentős kiterjesztése

„1848. és 2006. év között szövetségi szinten összesen 543 népszavazás volt. A nagy gyakorisággal bekövetkező voksolások, parlament által hozott bármilyen törvényt felülbírálatának a lehetősége, valamint felesleges részvételi küszöbök és más hatalmi eszközök hiánya, amellyel a népszavazást a politikai hatalom megakadályozhatnák, élénkítik a pártok és a közvélemény kapcsolatát.

Ugyanakkor arra készteti a parlamenti erőket, hogy a reformokat közösen, mindenki által elfogadható kompromisszumokkal dolgozzák ki. A népszavazás erős mivolta teszi Svájcot az ún. kompromisszumos (konszenzusos) demokrácia mintaországává. A népszavazások több mint fele az utolsó 35 évben valósult meg és egyre népszerűbbek." (Wikipédia - Svájc: Törvényhozás, népszavazás, végrehajtás, igazságszolgáltatás)

Az, hogy Magyarországon mi a helyzet talán ez jelzi a legjobban: az alkotmányt (és költségvetést) érintő kérdésben tilos népszavazást tartani; Svájcban alkotmányos kérdésekben automatikusan kötelező, és bármilyen egyéb kérdésben (pl. autópályamatrica-áremelés, adótörvény változás) is lehetséges kellő számú aláírással.

Talán ha ebben a kérdésben közelednénk a svájci mintához, akkor gazdaságilag/társadalmilag/politikailag is képesek lennénk rá. Igaz, a népnek is meg kell rá érnie (ld. 4. pont), szóval nyilván csak hosszabb átmenettel lehetséges ez.

Hát, aki idáig bírta az olvasást, annak minden elismerésem és köszönetem. Reménykedjünk, hátha megvalósul ezek közül egyik-másik, talán nem túl sokára.”

HÍRMONDÓ

Nobel-díjas tudósok a brit uniós tagság mellett

Az Európai Unióban való bennmaradásért szállt síkra nyílt levelében 13 Nobel-díjas brit tudós, akik arra hívták fel a közvélemény figyelmét, hogy számos kockázattal jár a szigetország kilépése. Mások mellett Peter Higgs fizikus (aki megjósolta a szubatomi részecske a Higgs-bozon létezését), Paul Nurse genetikus, és Martin Evans őssejtkutató írta alá a levelet, melyben arra figyelmeztettek, hogy a kilépéssel veszélybe kerül a Nagy-Britanniában folyó tudományos kutatások pénzügyi támogatása. A minap Stephen Hawking professzor vélte úgy, hogy az Európai Unióból való kilépés katasztrófát jelent a brit tudományos élet számára. A teljes cikket itt találod.

„Nem akarok csak azért dolgozni, hogy fussa a csekkekre”

Biztosan nem kap majd mindenki a szívéhez, de azért közhírré tesszük, hogy a közeljövőben Németországba költözik Molnár Anikó, akit a legtöbben alighanem a Nagy Ő című műsorból ismernek (ha egyáltalán). A celebnek elege lett abból, hogy úgy érzi, Magyarországon nem tud előrébb jutni. „Jelen pillanatban annyit dolgozom, hogy hajnalban elmegyek, este pedig csak egy ölelés jut a kutyáimnak. Mégis hatvan évig fizethetem a házam hitelét” – panaszkodott. Hogy merre indulna, azt ide kattintva elolvashatja, akit érdekel.

(Fotó: pixabay.com/Jimmarn)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!