Bizonyos szempontból mintatörténet is lehetne Luca Simmonsé, aki egy borsodi kisvárosból, elvált szülők gyerekeként indult és jutott el saját erejéből a németországi szállodáig, ahol immár több mint egy évtizede dolgozik. Emellett azért Magyarországra is visszajár, vett egy házat is a Balaton mellett. Olyan karriertörténet ez szerintem, amiben nincsenek nagy csodák, de van kemény munka és kitartás – ami alighanem éppen elég.
A kép illusztráció (fotó: J.Stiegler)
„Leszögezném az elején, a most következő pár sorban az életemnek egy elég fontos szakasza lesz olvasható, ami úgy kb. 12 évet ölel fel. Azt mondhatom elég lazára sikerült, hisz mentes mindenféle tragédiától, erőlködés nélkül sikerült beilleszkedni, elfogadtatni magam egy másik országban, egy a német - holland határ melletti félmilliós lélekszámú városban.
Tettem az álomért
Pár szó rólam. Borsodi kisváros, munkanélküliség, elvált szülők gyerekeként hamar rájöttem, itt valamit csinálnom kell, ha pattanni akarok innen, akár nagyobb városba, de én már 18-20 évesen is külföldre szerettem volna.
Nem jártam kéttannyelvűbe, mégis sikerült angolul, németül „a magyar” középfokút letennem 1996 és 1998-ban. Nyáron nyelvi táborokba jártam, tehát tettem úgymond valamit az álomért, ha egyszer sikerül, ne ezen bukjon meg a dolog. Kitérők után (Miskolc - munka, Eger - suli) a Balcsi parton kötöttem ki, ahol először éreztem jól magam életemben.
Volt munkám (éjjel éjszakás portás egy hotelben, nappal pénzt váltottam az araboknak, alvás napi nettó 4 óra / 3 hónapon át, kellett a pénz, :) volt albérletem, barátok és mellette fősuli (turizmus szak), így minden passzolt.
Aztán egyszer csak történt valami, többször is töltöttem föl német nyelvű álláskeresőkbe önéletrajzot, bár soha nem történt semmi, eddig… Most igen, csörgött a telóm a szám +4921... egy hívás Németországból.
Felvettem... angolul szóltak bele, van-e pár percem... munkát ajánlanának... ebben a percben épp egy pizzát burkoltam be a Balaton parton... Mondtam, persze.
Small talk. Aztán megkérdezték, hogy folytathatjuk-e németül a beszélgetést. Ennyi történt. Mondták, küldenek emailt olvassam el. Király, de hol. Akkor még mobilinternet se volt, se smartphone, számítógépem se volt még otthon sem, nemhogy laptop internettel. Egy kedves lányt kértem meg egy hotel recepción, hogy ki tudná-e nekem nyomtatni a mail-t.
Elolvastam az ajánlatukat
Nagy dilemma volt, épp egy újonnan nyílt Heves megyei 4*-os wellness hotel recepciójára választottak ki mindenesnek - hisz mondanom sem kell a vállalkozónak csak pénze volt turisztikai tapasztalat semmi - tehát olyan pozíció, aki az egészet intézi, irányítja, figyeli és ötleteket ad. Tetszett. Már volt mögöttem 4 év fősuli és 1,5 év munkatapasztalat. De, az a hívás... +4921...
Mondták, gondoljam át, ugorjak ki pár napra, nézzek körül, küldenek emailben egy repülőjegyet, ha úgy gondolom. Csak 3 csillagos, azt hittem akkoriban ez számít, ma már rájöttem, nem sokat.
Ez egy kifejezetten business hotel és semmi köze a nyaralós all inclusive szállodákhoz és fürdőpapucsos, lángosszagú turizmushoz. A mostani butik hotelok elődjének mondanám.
Mivel életemben nem hallottam a város nevét se, szinte semmit nem tudtam róla/róluk, volt bennem valami érzés, de nem félelemnek mondanám. Izgalom talán.
Megbeszéltem a barátokkal, szülőkkel, mindenki azt kérdezte nem jó neked itt? 130e nettó nem rossz itthon 2003-ban.
Egyből mélyvíz
Nem érdekelt, úgy éreztem ez lehet az, amire vártam. Felültem a repülőre, egész idő alatt magoltam a bemutatkozást, hogyan válaszoljak a standard kérdésekre, szinte mindenre volt kétfajta válaszom és párhuzamosan két nyelven.
Már ekkor éreztem azt, hogy muszáj megfelelnem, hisz küldtek repjegyet és címet, de onnantól semmi. Rám volt bízva, hogy jutok oda, senki nem jött ki elém a reptérre, egyből mélyvíz. Szerintem teszt volt.
Mondták, menjek nyugodtan, van egy szoba a részemre, bekészítve sajttál, gyümölcsök, kétfajta ásványvíz, olyan minőségű fürdőköntös, amit Axel Foley osztogatott a Beverly Hills-i zsaruban a film végén.
Másnap reggel megmutattak mindent, sokat meséltek, félig angolul, félig németül, amit nem értettem, elmagyarázták másik nyelven. Mintha valami angol rezidenciára csöppentem volna.
Leszögezném, nem dolgoztam soha Budapesten, tudom, ott voltak és vannak hasonló gyönyörűen berendezett szállodák, régi villák. Pláne ma már, de 2004-ben nem nagyon. Ám én nem ilyenekben dolgoztam, nem ismertem, csak ámultam és bámultam.
Rendesek voltak, aztán hazajöttem.
Miért is volt ez dilemma? Fél évet kínáltak gyakornokként. A fizu valami 240e Ft-nak megfelelő euró, nem sokkal több, mint otthon, kb. 100e Ft különbség. Fél év után mi lesz, ha hazajövök vajon a wellness hotelos vállalkozó visszavár?! Álmatlan éjszakák és 2 hét gondolkozás után 2004. júniusban felültem arra a gépre, egy bőrönddel és 1000 euróval a zsebemben.
Kánaán és országimázs
A wellness hotelos megerősített benne, ha nem jön össze, akkor visszavár. Fél évre mentem. Ezután elém raktak egy 1 évre szóló szerződést, mint éjszakás recepciós. Saját szobát kaptam ingyen, tv-hűtő-internet. Kánaán.
Kezdtem belejönni. A vendégek imádtak, viccelődtem velük németül, ha elkezdtem a hazámról mesélni, tátott szájjal hallgatták. Azóta már 5 család is járt Magyarországon én intéztem mindent, az egyik házat is vett, megtetszett nekik is a hazám. Mi ez, ha nem országimázs?!?!
Sokszor hazajártam ebben az időszakban, még hiányoztak a focimeccsek, a sörözések, beszélgetések, az otthoniak.
Aztán ritkulni kezdtek a hazautak, a barátaim is kezdték elhagyni a magyar Titanicot, más irányba indultam, felfedezni a világot, ami kinyílt előttem. Nyaralni 2005-ben voltam életemben először saját pénzből. Boldog voltam.
Aztán következett Monaco, a Karib-tenger, a Maldív-szigetek, Dubai - csak, hogy párat említsek. Nagy kontraszt, amikor Kazincbarcikán nézed a tv-ben a Forma 1-et a Monacói Nagydíjat, aztán pár évre rá, meg ugyanott körözöl egy Ferrarival (rohadt drága volt, de megérte). Szóval elkezdtem élni.
Az önmegvalósítás ördöge
Eltelt 11 év, kollégák jöttek, mentek osztrákok, svájciak, németek... én maradtam egyedüli magyarként a recepción. Hű vagyok, nemcsak a magánéletben, autóhoz, tárgyakhoz, munkahelyhez is, nem cserélek azonnal valami jobbra, újabbra, ami bevált annál maradok. Megbecsülnek, számítanak rám, és ez nagyon jó érzés. Tudom ez sokaknak nem nagy karrier, számomra az, ha azt nézem, honnan indultam.
Azt mondják sokan, nyugdíjas állásom van. Tudom, de bennem van az önmegvalósítás ördöge. Vágyom egy nagy(obb) dobásra. Szállodaigazgató lenni, három interjún vagyok eddig túl, a korom volt a gond, azt mondták, ne legyek türelmetlen. Nem vagyok.
Addig is megtanultam franciául és megajándékoztam magam egy kis 100 éves parasztházzal a Balaton parton, apránként majd kicsinosítom. Mert szeretek otthon lenni, dönteni nem tudok, nem is akarok, hol jobb. Mindkettő jó, örülök, ha indulok haza, de várom azt is, mikor indulok vissza újra dolgozni. Jót tesz ez a kettősség, kiegyensúlyozott lettem ezáltal.
Magyar ajánlatok
Kaptam két ajánlatot is volt főiskolai tanáromtól vezetői pozícióra Magyarországon vidéken. Új szálloda, gyere jó lesz, nagyot alkotunk stb. az egyikre azt mondtam ilyen árakkal ebben a régióban halott, bele fogtok bukni, felesleges az 1 milliárdot beledobni. Nemet mondtam, és a hotel 3 év (és 3 tulaj) után eladó – asszem 1,5 milliárdos tartozással.
A másik hotelt csak terven láttam. Azóta nem hívtak (5 éve), a múltkor jártam arra, az alapok még mindig ugyanúgy, ahogy elkezdték a mélygarázst kialakítani, elfogyott a pénz. Most ezért / erre menjek haza „menedzsernek”?! :)
Kösz, nem.
Szeretnék nyugdíjas lenni majd a Balcsi parton (Mallorcára nem fog telni) és örömmel fogok minden percben visszagondolni az itt kint eltöltött évekre, arra, amiket átéltem, megéltem és addig meg végzem a munkám.
Egyszerűbb így. No stress!
Úgy érzem, tudatosan, de mindig a célt szem előtt tartva, megcsináltam. Én, megcsináltam!
Mi kellett hozzá? Azt gondolom egy nagyon fontos dolog. A kitartás!”
A moderálási alapelveket itt találod.
Utolsó kommentek