Arról már hírt adtam korábban, hogy Diggerdriver blogjából színdarab lesz Budapesten, méghozzá hamarosan, május 9-ei bemutatóval. Bagossy László, a darab rendezője a készülő előadásról azt mondta, tulajdonképpen egy másfél órás monológról van szó, aminek a végén reményei szerint mindenki jobban megismeri majd a címszereplőt. Interjú.

Ne felejtsétek el a Magyarország és én pályázatot sem! Részletek itt!

(fotó: Digger)

Hogyan lelt rá Digger blogjára? Miért lett érdekes, mint alapanyag?

Az emigrációról szerettem volna előadást csinálni, mert ez a téma mostanra jelentős társadalmi problémává dagadt, így aztán fontossá vált a színházak számára is. Az első idevágó előadást Máté Gábor készítette a Katona József Színházban, Illaberek címmel (volt itt, a blogon is interjú Máté Gáborral, itt olvashatjátok el - HÁ), mindenkinek nagyon ajánlom.

Én is sokat kutattam, olvastam a kivándorlással kapcsolatban, és a cikkek, tanulmányok mellet rengeteg blogon is átrágtam magam. Ekkor bukkantam rá Digger naplójára, aki azonnal elvarázsolt, mert a szövegei olyan különleges humorral, őszinteséggel és szenvedéllyel vannak megírva, mondandója olyan gazdag, érdeklődése olyan sokirányú, hogy magasan kiemelkedik a bloggerek szürke tömegéből.

Az a kifejezőerő és igazságkereső ambíció, amivel rendelkezik, nagyon meglepő egy markológép kezelőtől, egy „egyszerű melóstól”, ahogyan ő szokta saját magát nevezni.

Miközben olvastam az írásait, egy színészkollégám is azonnal eszembe jutott: Epres Attila, és attól kezdve az ő hangján hallottam magamban az egészet. Hosszú ideig csak olvasója voltam a blognak, aztán amikor az Örkény Színházban lehetőségem nyílt rá, hogy előadást készítsek belőle, felvettem Diggerrel a kapcsolatot, és elmeséltem neki a terveimet. Az volt az elképzelésem, hogy monodrámát rendezek, de egy „néma” női szereplő (a feleség) és egy kisfiú (a fia) is megjelennek a színpadon.

Hogyan alakult a szöveg? Mennyire szólt bele a szerző?

Digger teljesen szabad kezet adott nekem, és a rá jellemző bölcsességgel azt írta, hogy nem akar beleszólni semmibe, hiszen én vagyok a színházi szakember, és ha markológép vezetést akarnék tanulni tőle, ő is elvárná, hogy feltétel nélkül rá bízzam magamat. E-mail kapcsolatban vagyunk, időnként beszámolok neki a munka alakulásáról, de a szöveget a premier napján fogja először hallani.

A hatalmas anyagot másfél órás monológgá szerkesztettük-sűrítettük, és nagyon remélem, hogy elégedett lesz a végeredménnyel. Izgatottan és kíváncsian várjuk, hogy Digger miként szembesül majd a saját sorsával és történetével a színpadon, és hogy kis családjának tagjai, akik szintén jelen lesznek a bemutatón, hogyan találják magukat szembe színpadi képmásaikkal.

(A darab plakátja)

Hogyan válogattak a szövegből, hogyan döntötték el, milyen témák kerüljenek be, mi maradjon ki?

Minél több témát szerettünk volna megtartani, de a játék tervezett időtartama korlátokat szabott. Így a legjellegzetesebb, legszebb szövegrészekre támaszkodtunk, és a próbák során ezekből alakult ki a végleges változat.

Egy monodrámánál is fontos, hogy az előadás változatos és gazdag legyen, és hogy íve legyen a folyamatnak: el tudjunk jutni vele valahonnét valahová. Mivel Digger szövegei nem egyetlen történetet mesélnek el, hanem mozaikszerűek, ez a folyamat inkább arról fog szólni, hogyan ismerjük meg őt egyre jobban, és a sorsa hogyan válik egyre érthetőbbé és átélhetőbbé a számunkra. Hogyan lesz a kezdetben bizalmatlan, nagyképű hőzöngőből közeli és szerethető ismerősünk. 

Persze azt muszáj hangsúlyozni, hogy a színpadi figura sohasem azonos teljes mértékben a valóságos személlyel, és akkor is a képzelet szüleményének kell tekintenünk, ha egy létező személy szövegeit adjuk a szájába.

Mit szeretne, mit vigyenek haza az emberek ebből a darabból?

Nem szeretem azokat az előadásokat, amik egyetlen mondatban megfogalmazható „üzenetekkel” vagy „mondanivalókkal” traktálják a nézőt. Akkor miért is kéne másfél órán át beszélnünk? Azt szeretném, hogy Diggerdrájver lényével és sorsával szembesüljünk, a maga szépségével, humorával, gazdagságával és ellentmondásaival. A tanulságokat pedig mindenki vonja le a maga számára.

Hol lesz a bemutató?

A bemutató május 9-én tartjuk az Örkény Színház szomszédságában található Shure Stúdióban. Az érdeklődés máris örvendetesen nagy, ám a hely kicsi, egyszerre 60 ember nézheti az előadást, amit ebben az évadban még 8 alkalommal fogunk eljátszani. A következő szezonban viszont igyekszünk majd minél többször műsorra tűzni.

A moderálási alapelveket itt találod.

Ne felejtsétek el a Magyarország és én pályázatot sem, amiről minden fontos részletet ide kattintva olvashattok el!