Ma folytatódik az Én városom sorozat, ezúttal kissé rendhagyó módon, hiszen egyetlen város, Los Angeles a téma, méghozzá Susan szemén (és lencséjén) keresztül. Nekem azért is nagyon érdekes téma, mert Los Angelesről mindenkiben él egy kép (nyilván Hollywood miatt is) – nos, kíváncsi vagyok, bennetek módosul-e ez a mai posztot követően.

„Los Angelest szokták úgy emlegetni, mint a „földszintes” város. Eltérően a keleti parti metropoliszoktól, ahol szinte egymást érik a felhőkarcolók, Los Angeles belvárosát leszámítva nem jellemzőek a nagyon magas épületek.

Tulajdonképp a mi elképzelésünk szerinti „belváros” is elég nehezen körülhatárolható földrajzilag. Talán az üzleti negyedet tudnám említeni, ahol a legtöbb bank, irodaház és luxusszálló található. Ez a kép az, amelyet általában Los Angelesről ismerünk, na meg Hollywood híres utcáját.

Félállásban egy kisebb főiskolán tanítok angolt, mint idegen nyelvet, így a hét három napján elautózom a nyitóképen is látható környéken. Ez LA egyik arca.

A másik pedig a kertvárosok hatalmas távolságokra kiterjedő füzére. Valahogy úgy kell elképzelni, mintha Budapest minden kerülete önálló kisváros lenne. Ezeknek a „kerületeknek” más-más az arculata, attól függően, milyen a lakosság összetétele.

Egészen más például egy túlnyomóan ázsiai vagy mondjuk örmények által lakott városrész. De ez minden multikulturális városban így van, szóval nem mondtam túl sok újdonságot ezzel.

Délutánonként egy kaliforniai állami cég irodájában dolgozom, ez a munkahelyem a belvárostól kb. 15 mérföldre keletre van. Ez a környék is tipikusan dél-kaliforniai kertváros. Élvezem, hogy hazafelé mindig megcsodálhatom a hegyek látványát.

Sunland, ahol lakom, Los Angeles északkeleti részén, a már fent említett „belvárostól” mintegy 40-50 percnyire (a helyiek természetesen mindent vezetés idő szerint mérnek – lévén, hogy szinte mindenki autóval jár a gyér tömegközlekedés miatt) található kb. 15 ezres kisváros a San Fernando völgyben.

Átlagos, és tipikus kertváros, a lakosok nagy része a közeli Burbank-ben, Glendale-ben ill. Los Angeles belvárosában dolgozik, és naponta ingázik.

Nagyon szeretek itt lakni, elsősorban a gyönyörű környezet miatt. 1500-1800 m magas hegyek vesznek körül minket, számtalan túrázásra alkalmas út, ösvény van. Ezt ki is szoktuk használni, szeretünk a környéken túrázni, hegyet mászni.

Tőlünk kb. negyedórás sétára már a hegyekben vagyunk. Ugyanakkor Los Angeles közelsége lehetőséget ad arra, hogy ha valami kulturális élményre vágyunk, akkor elmenjünk színházba, koncertre.

Sunland, a kisváros, ahol lakom. Ez a felvétel egy kiadós téli esőzés után készült, ilyenkor a hegyekben néha hó is esik, és 1800-2000 m felett 2-3 napig meg is marad.

Természetesen, mint minden lakóhelynek, Sunlandnek is van vonzó és kevésbé vonzó arca. Elég élesen elkülönül (ez jellemző egyébként az amerikai városokra) a jómódú ill. szegényebb városrész.

A határvonal a főút, amely két részre osztja Sunlandet. A szegényebb negyedben kisebb házak, zsebkendőnyi előkerttel, vagy anélkül, a másik oldalon a „fű is zöldebb” – szó szerint

Az utcánk, és a házunk (amit végre hamarosan befejezünk:)). A háttérben levő dombok 15-20 perces sétával elérhetők.

Különleges pillanat: végre felhők az égen. :) Ez egy szomszédos utca, ahol a kisebbik lányom iskolája is található.

Egy másik szomszédos utca… a hegyek látványát nem lehet megunni.

Kis családom két tagja a közeli Tujunga Canyon-ban, ide gyakran járunk a kutyáinkkal. A már több mint egy éve tartó szárazság miatt még ezen a márciusi felvételen is minden ki van száradva, kevés zöldet látni. (Télen ebben a kanyonban szokott lenni egy kisebb patak, amelyet a hegyekből lefolyó olvadt hó ill. esővíz táplál.)

A már emlitett Foohill, kisvárosunk főutcája.

A városrész, ahol kevésbé zöld a fű. :-) Ez is Amerika…”

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.

Ha pedig arra vagy kíváncsi, hogyan lépünk át egy újabb határt közösen veletek, akkor kattints ide és olvasd el a posztot!