A mai poszt kiindulópontja elsőre talán furcsának tűnhet, de reményeim szerint menet közben kiderül majd, milyen sok köze is van minden idők egyik legnagyobb futballistájának a határátkeléshez. Johan Cruyff nem csak csodálatos labdarúgó és zseniális edző, hanem legalább ennyire fontos teoretikus is, mostani filozófiája pedig szerintem kifejezetten érdekes és vitára ingerlő. Úgyhogy azok is bátran vágjanak a mai posztba, akiket nem érdekel a futball!

Az érthetőség kedvéért kénytelen vagyok pár gondolatot írni Johan Cruyffról, de ígérem, nem fog fájni! :) Minden idők legnagyobb holland sztárja (és bár én már nem láttam játszani, de alighanem befér minden idők 5 legjobb futballistája közé a világfutballban is) klubszinten játékosként és edzőként megnyert gyakorlatilag minden fontosabb trófeát, és magáénak tudhat egy világbajnoki ezüstérmet is.

Két klub, a holland Ajax és a spanyol (pardon: katalán) Barcelona is története legnagyobbjai között tartja számon, azaz ha valaki, ő aztán tud egyet s mást a határátkelésről és a külföldön elért sikerekről.

Ami ennél is fontosabb, hogy a futballról alkotott filozófiája alapjaiban határozta meg mindkét egyesületet, a Barcelona a 90-es évek elejétől gyakorlatilag arra a gondolkodásmódra épül, amit ő képvisel. (Filozófiájára egyetlen példa: „A futball egyszerű játék, csak éppen bonyolult egyszerűen játszani." Egy másik idézet: „Egész pályafutásom során azt próbáltam alkalmazni, amit tőle tanultam. Az egész világon ő gyakorolta a legnagyobb hatást a futballra, először játékosként, aztán edzőként" – ezt pedig nem más mondta, mint a jelen egyik legnagyobb edzője, Pep Guardiola.)

Hazavitte a legjobbakat

De hogy a témára térjek, Johan Cruyff négy éve visszatért nevelőegyesületéhez, az Ajaxhoz és igazi forradalmat indított el azzal, hogy a klub korábbi, külföldön (Olaszországban, Spanyolországban és Angliában) is sikereket arató játékosait helyezte kulcspozícióba.

A vezetőedző például Frank de Boer (1988-1999 között játszott a klubban 328 mérkőzésen, majd játszott a Barcelonában, a skót Rangersben és a török Galatasarayban is), a helyettese Dennis Bergkamp (1986-1993, 185 meccs, majd az olasz Inter és az angol Arsenal következett, ahol legenda lett), a védőket Jaap Stam edzi (ő csak pályafutása utolsó szezonjában játszott az Ajaxban, előtte az angol Manchester United, és az olasz Lazio és Milan világsztárja volt), a technikai igazgató Marc Overmars (1992-1997, 135 meccs, majd jött az Arsenal, és a Barcelona), a marketingigazgató pedig az az Edwin van der Sar, aki 1990-1996 között 226 meccsen védte az Ajax kapuját, majd az olasz Juventusban, Angliában pedig a Fulhamben és a Manchester Unitedben is sztár lett.

Ennél is fontosabb talán, hogy Johan Cruyff hatására az Ajaxnál úgy döntöttek, nem fizetnek ki többet hatalmas pénzeket a sztároknak, helyettük inkább a saját nevelésű fiatalokra építenek, akiket aztán hatalmas pénzekért eladnak spanyol, angol, olasz, francia, német kluboknak.

Barátként elengedni

Most jön a lényeg: Cruyff szerint azzal, hogy az Ajax komoly karrierhez (és az ezzel járó hatalmas fizetésekhez) segít játékosokat, egyúttal örök barátokat is szerez.

Ezek a sportolók ugyanis egyfelől valamikor a jövőben visszatérnek majd a klubhoz, hogy megosszák vele külföldön szerzett hatalmas tapasztalatukat (és itt nem csak a játékról, hanem életmódról és világlátásról is szó van), akár futballistaként, akár edzőként – mondjuk éppen a fiatalokat képezve.

Ha belegondolunk, ugyanez a tapasztalat és filozófia alkalmazható (lenne...) a határátkelésre is: nem megnehezíteni, kiátkozni, hanem támogatni kellene, ösztönözni mindenkit, főleg a fiatalokat, hogy menjenek, próbálják ki magukat külföldön. Szerezzenek értékes tapasztalatot, lássanak világot, harcoljanak meg a helyükért egy, a magyarnál sokkal nagyobb piacon, és tanuljanak!

Ha ezt komolyan vennénk, akkor ez nem csak a külföldön letelepedő, munkát vállaló határátkelőknek lenne jó, hanem az otthon munkát keresőknek is, hiszen a jól végzett munka külföldi lehetőséggel és több pénzzel kecsegtetne. Az az ország, amelynek szülöttei közül sokan érnek el sikereket külföldön, vonzóvá válik a külföldiek szemében is.

Jöjjön az Ajax-filozófia!

A határátkelésnek persze egy ország szempontjából lehetnek rövid távú hátrányai. Ugyanakkor Magyarország tíz éve tagja az Európai Uniónak, és én nem nagyon tapasztalom, hogy a dumán kívül nagyon sok minden történne az „Ajax-filozófia" alkalmazása terén.

A határátkelők nyújtotta lehetőségeket egy okos ország kihasználná. Kihasználná, hogy Európa-szerte ott vagyunk, tanulunk, dolgozunk, más kultúrát, életmódot, világlátást és filozófiát tapasztalunk, és még ha nem is jövünk haza, segíteni akkor is tudnánk, ha azt látnánk, hogy érdemes.

Az Ajax az elmúlt három holland bajnokságot megnyerte. A fiatalokat képző akadémiája elismerten a világ egyik legjobbja, játékosaiért kapkodnak a nagy európai klubok, de egyre többen vannak olyanok is, akik inkább maradnak, mert látják a lehetőséget. A lehetőséget, amit az teremtett meg, hogy a holland klub úgy tudta elengedni külföldre a legjobbakat, hogy lélekben megtartotta őket.

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.