Mielőtt bárki a szívéhez kapna, természetesen nem érdekel senkinek a fizetése, ám Heni mai (erősen rendhagyó) írása éppen arról szól, hogy miért nem vagyunk képesek békén hagyni a másik magánszférájának olyan részeit, amelyhez valójában semmi közünk. A poszt történetéhez hozzá tartozik, hogy eredetileg csak az általa készített képet kaptam meg, és külön kértem Henit, hogy írjon még mellé pár sort. Előre szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy a mai írás az általában bevett stílustól eltérő, provokatív és humorérzéket és öniróniát is kíván. Na, a fenyegető sorok után tényleg lássuk a posztot.
„Odahaza, ha „rossz társaságba" keveredünk, az első kérdés, amit nekünk szegeznek: mennyit kerestek? És nem. Nincs előtte "Szia, hogy vagy?"....
..."jár a nyelvük, mint a rokka..."
Tegyük fel, hogy valaki kerítésfestő-ecsetet vásárol. Hamar záporoznak a kedves „biztos lopta, csalta, hazudta, gazdag amerikai nagybácsitól örökölte" vélemények, mert ugye munkával boldogulni magyar jobbágynak tilos, különösen ha a felmenői is jobbágyok voltak...
Nem szeretem az álmosolyokat és álbeszélgetéseket, amelyeket hátam mögötti valódi utálat követ. Jobban kedvelem, ha valaki közvetlenül ide, a ráncosodó szemembe gurítja, hogy ostoba liba (tudatlan majom, rohadt ribanc... szerintem valami fontos szókapcsolat még hiányzik, már én sem vagyok a régi...), ugyanis ez becsületesebb, mintha Annus nénitől hallom vissza, aki amúgy a piacon tudta meg Katuskától, neki pedig egyébként Ilus mesélte a közértben, de ő is valamelyik szomszédjától kapta a hírt, a szomszéd persze egy régebbi lakótársának a távoli rokonától értesült róla, vagyis nemzetbiztonságilag is igaz lehet.
Na. Ez a magyar test-vér-fáma, ez tényleg nem hiányzik.
Zokni, ami büdös
Bár viccesnek vicces, de nem érdekel az sem, hogy „képzeld, Bütykös Gézuka talicskával közlekedik a nagyforgalmin". Ugyanis:
Ki a nagykabát az a Bütykös Gézuka?
Ha esetleg tudom is, hogy ki ő, akkor jószagú rózsabokor, miért olyan fontos, hogy két év után, amikor ismét találkozunk, Bütykös Gézuka akármilyen ingóságáról és földrajzi elhelyezkedéséről diskuráljunk egymás hogyléte helyett?
Ha van zoknid, de nekem nincs: utállak
Ha nincs zoknid, de nekem van: lenézlek.
Ha mindkettőnknek van zoknija: melyik márkásabb?
Ha az enyém márkásabb: lenézlek.
Ha a tiéd márkásabb: utállak.
Ha egyikünknek sincs zoknija: sírjunk közösen, és utáljuk karöltve azt, akinek van.
Ha én kapok zoknit valakitől, de te nem: lenézlek.
Ha te kapsz zoknit valakitől, de én nem: utállak.
Ha mindketten kapunk zoknit valakitől: szeretet, világbéke... a tiéd milyen márkájú?
Amúgy tetszik a fülcimpád, de van zoknid, ami nekem nincs: utállak.
Anyádnak sem volt zoknija, akkor neked miért van: utállak.
Hurrá szereztem én is zoknit, ami jobb, mint a tiéd: végre lenézhetlek.
Neked már sok, színes zoknid van, pedig régen csak egy darab, szürke zoknid volt: utállak, utállak, utállak.
Neked is egy darab, szürke zoknid van: szeretet, világbéke...az enyém még nem lyukas, és a tiéd?...
Ha valamit kihagytam, az jobb is, mert szégyenletes.
Más dolga van
Cseh ismerősöm, ha nem tud időt szakítani rám, azt mondja: más dolga van. Nem kíván mindenáron beavatni az életébe, hogy például fáj a sógor szeme, ezért ő olvassa fel neki az újságból a sportfogadás eredményeit, és további finomságok. Nincs hozzá közöm, azért, és így a helyes.
Ha én annyit mondok: „csak", cseh ismerősöm úgy értelmezi: CSAK, és nem úgy, hogy: „a kis némber biztos nem takarított, azért nem hív be egy kupica páleszra".
Lehetne mg tovább ragozni, de inkább öt idegennel sörözök egy jót, amíg száz ismerős ostobaságokat fröcsög rólam szabadidős tevékenység címszó alatt."
A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.
Az utolsó 100 komment: