Határátkelő

Finnország igen népszerű lett az utóbbi hónapokban a blogon, így aztán talán különlegesen érdekes lesz az egyik első posztot újraolvasni. Szerzője, Alexa az elindulás nehézségei, buktatói mellett ezt a csodálatos országot is részletesen bemutatta.

A kezdetek

Idén nyáron döntöttünk úgy párommal, hogy szerencsét próbálunk Finnországban. Mivel többen is figyelmeztettek minket a nehézségekre (melyek elsősorban a nyelv nem-ismeretéből fakad), szép kis tervet kovácsoltunk a kiköltözéshez. Nem jellemző ránk, hogy fejjel rohanjunk a falnak, és az összeszedett információkból azt is hamar leszűrtük, hogy ez nem Anglia, vagyis sokkal nehezebb itt külföldiként akár még a gyorséttermekben is munkát vállalni. Nem lehetetlen persze, de igen nehéz.

Hagytunk időt magunknak, úgy terveztük, egy-másfél év bőven elegendő lesz ahhoz, hogy beszerezzük a szükséges Europass bizonyítványokat, elsajátítsuk a finn nyelvet, piacképes szakmát szerezzünk és összegyűjtsük a kezdőtőkét, illetve szép nyugodtan felszámoljuk az otthoni életünket. Ahogy már lenni szokott, az élet közbeszólt. Ember tervez...

B tervvel nem rendelkeztünk, így rögtönözni kellett. Az élet úgy hozta, hogy teljesen másként kellett hozzáállnunk a dolgokhoz, és gyorsan kellett döntenünk. Nehéz volt, de nem láttunk más megoldást: úgy döntöttünk, hogy megpályázunk otthonról néhány állást, akit először felvesznek, az indul előre, egyedül, hátra hagyva a másikat. Így, ha valami rosszul sül el, még mindig biztonságban haza lehet jönni, és meg lehet próbálni máshogy.

Au-pairként mentem előre

Nem szaporítom tovább a szót, én voltam az, aki au-pairként el tudott helyezkedni, meglehetősen gyorsan, 10 napom volt összepakolni és nekivágni a nagy kalandnak (számomra az). Így legalább nem volt időm tépelődni, mert ennyi idő nem túl sok.

A tervek szerint jövő tavaszig-őszig csinálom az au-pair munkát, addigra bizonyos fokig elsajátítom a finn nyelvet, és mehetek szerencsét próbálni, jobb fizetésért, és regisztrációval a zsebemben már könnyebb lesz az ügyintézés (lakásbérlés, munkavállalás stb.), így már ketten folytathatjuk tovább az itteni életet.

Biztos vagyok benne, hogy itt köztetek is vannak olyanok, akik nálam jóval többet tudnak Finnországról, de remélem, hogy az eltelt idő során megismertethetlek titeket ezzel a csodálatos országgal, az itteni helyzettel lépésről-lépésre, párhuzamosan azzal, ahogyan én szembesülök a nehézségekkel, örömökkel stb.

Hogy miért szerettem volna veletek megosztani a történetünket? Őszinte leszek, egy itteni poszt hatására döntöttem úgy, hogy megkeresem Határátkelőt: eddig egy cikk született erről az országról, és én eléggé megütköztem a fiatal kutató mondandójának lényegén http://hataratkelo.postr.hu/hogyan-lehetsz-sikeres-kulfoldon : ide nem érdemes au-pair, illetve hasonló kitérő munkákkal kijönni, kell egy jó szakma stb.

Ha kutató, orvos, mérnök vagy hasonlóan fajsúlyos szakmával rendelkeznénk, jó eséllyel otthon is boldogulnánk. De nem így van, tehát a hozzánk hasonlóknak nem marad más lehetőségük, mint alulról kezdeni. Ha nincs éppen más, akkor au-pair munkával, mert hiszem, hogy innen is el lehet indulni. De ezt majd az idő eldönti, én pedig igyekszem bizonyos időközönként beszámolni róla, hogy sikerülni fog-e.

Biztos nem fogok tudni mindenről rögtön az első posztban beszámolni, igyekszem a legfontosabbakkal kezdeni.

A munkavállalás nehézségei

Finnország EU tagország, így értelemszerűen munkavállalási engedélyre nincs szükség, három hónapig EU polgár nyugodt szívvel próbálhat szerencsét. Ennél hosszabb tartózkodáshoz azonban regisztrációra van szükség a helyi rendőrségen, aminek egyszeri 47 eurós költsége van, illetve útlevél, finnországi lakcím, a finn munkaadó neve és címe, illetve munkaszerződés is kell hozzá. Vagyis közel sem olyan egyszerű, mint ahogyan azt sokan gondolják.

Ha egy családból egy személynek meg van a regisztrációja, bizonyos feltételek mellett lehetőség van a családegyesítésre. A regisztrációról szóló igazolás kézhezvételét követően meg kell igényelni az állandó finn személyi számot, mely minden ügyintézéshez szükséges (ez nem egyenlő a személyi igazolvánnyal), ehhez a Maistraatti-ba kell elzarándokolni (Népességnyilvántartó Hivatalnak felel meg) (elvileg az országba érkezéskor az ideigleneset meg kell igényelni, nekem ezt egyelőre nem mondták, de ez ugye nem jelenti azt, hogy ne így lenne).

Amíg nincs meg a regisztráció, a finn állam kérheti annak igazolását, hogy az ittlétünket tudjuk anyagilag fedezni, szóval az itteni kezdéshez valóban szükség van kezdőtőkére, 200 ezer forintból nem lehet elindulni, mint látni fogjuk, egy havi albérlet kerül kb. ennyibe.

Önadózó leszek

A KELA kártyáról, illetve az adózással kapcsolatos dolgokról még nem sokat tudok, idáig még nem jutottam el az ügyintézésben, de hamarosan aktuális lesz, és akkor megírom. Az adózásról egyelőre annyit tudok, hogy progresszív, de nekem, mint au-pairnek máshogy működik a dolog, a munkáltatóm tájékoztatása alapján valamilyen szabálynak köszönhetően nekem januártól kell minden hónapban befizetnem a kiszabott (egyáltalán nem magas) adót.

Vagyis önadózó leszek, mert úgy beszéltük meg, hogy ő természetesen annyival többet ad, mint amit be kell fizetnem, de az ügyintézés legyen az én gondom. Természetesen eszemben sincs elsunnyogni az adófizetést, ez nem az az ország, ahol ezt érdemes, és amire egyáltalán gondolni szabad  Valahogy látva az itteni stabil életet, meg sem fordul az ember fejében, hogy ne adja be a közösbe, amit be kell.

Au-pairként egyébként mindenhol meg kellene kapjam a minimális 252 euró havi zsebpénzt (ritkán adnak ennél többet, ha mégis, akkor cserébe nem fizetik a nyelviskolát, a buszt vagy hasonló módon "kompenzálnak"), vagyis ez az időszak számomra valóban arra jó, hogy nyelvet tanuljak, regisztrációt szerezzek stb. (a bérekről később még írok, a napokban jelent meg egy napilapban mellékletként néhány bértáblázat).

Bankszámla nyitása

Bankszámlát nyitni minden munkavállalónak kell, itt nincs feketézés, nincs kézbe fizetés. Gondoljatok bele: a munkáltatóm minden további nélkül adhatná kézbe is a fizetésem, hiszen egy helyen lakunk, de mégsem teszi, nyoma kell, hogy legyen annak, hogy mennyit kaptam. A regisztrációs kötelezettség is (szerintem) az adócsalás-fekete munka elkerülését hivatott szolgálni.

Bankszámlát egyébként egyedül nyitottam, bár a munkaadóm jelezte, hogy egy rokon szívesen elkísér, mert ebben a bankban, ahová én mentem, jó eséllyel nem beszélnek angolul. Nem tévedett nagyot, de azért akadt egy kolléga, aki igen, így kaptam egy időpontot fél órával későbbre az illető hölgyhöz, és 25 perccel később, három papírral a zsebemben távoztam egy új finn bankszámlával.

Olyan kérdésekre kellett többek között válaszolnom, hogy hova kívánok adózni (Mo, vagy Finno.), van-e regisztrációm (ha nincs, akkor meg kell adni egy Mo-i lakcímet is), munkáltató neve, címe, telefonszáma, saját telefonszám, lakcím (ha van), kellett útlevél, személyigazolvány, illetve olyan apróságokat is tisztáztunk, hogy akarok-e külföldre utalni, illetve külföldről pénzt fogadni, ha igen, milyen gyakran (per hó) és maximum mekkora összeget.

Beszélni kell a nyelvet

Finnországban munkát találni angol vagy egyéb, nem finn nyelvtudással szinte esélytelen (vagy nagy mázli kell hozzá), az állásokat a központi munkaügyi hivatal hirdeti meg (elektronikus úton is), sok esetben csak finn nyelven. Ha angolul meg is hirdetik, alapvető finn nyelvtudás akkor is fog kelleni (kivétel mondjuk takarítói munkára, de ez sem mindig igaz). A munkákat egyébként itt hirdetik meg.

Ennek ellenére itt igen magas arányban beszélnek angolul. Én meglehetősen közel lakom az orosz határhoz, azonban eddig három emberrel találkoztam, aki nem beszélt angolul (kivétel nélkül 50 év felettiek). Otthonról itteni munkát keresni felesleges, úgyis azokat fogják behívni, akik az országban tartózkodnak. Kivételt képeznek persze a fejvadászcégek által kiközvetített hiány-és topszakmák (pl. orvos, IT, mérnök), akárcsak a többi ország esetében.

Szóval a legtöbb esetben itt kell lenni. És az nem olcsó mulatság. Alapvetően albérletet találni sem egyszerű, a regisztráció, munkaszerződés megkönnyítheti a dolgok menetét, akárcsak az, ha a leendő munkáltató leszervezi a szállást előre, vagy ha van ismerős, aki itt él (sokan kezdetben ismerősnél laknak, amíg a regisztrációt meg nem szerzik).

Ha ez megvan, akkor 1-3 havi kaucióval is számolni kell. Az albérlet kereséshez elméletben csak pénzre van szükség, minél több, annál jobb (értsd, annál könnyebben kapja meg a külföldi a lakást), de a gyakorlatban egy frissen érkezett, munkával, fizetéssel, finn nyelvtudással nem rendelkező személy meglehetősen nehezen tud ingatlant bérelni. A finnek igencsak védik a munkaerő-piacukat.

Eddig úgy tapasztaltam, hogy az itt dolgozó külföldiek nagy része vagy előre leszervezett munkára érkezett, kevesebben vannak, akik csak úgy belevágnak (még kevesebben azok, akiknek ez így sikerül), utóbbi meglehetősen tőkeigényes vállalkozás és nagy adag szerencse is szükségeltetik.

Hogyan juthatunk lakáshoz?

Lakás bérelhető önkormányzatoktól, vagy magánszemélyektől. Az albérletek ára országrészenként eltérő lehet, értelemszerűen Helsinki és környéke a legdrágább. Míg vidéken már 3-400 eurótól lehet lakásokat találni (de ugye kevesebb a munkalehetőség), addig ezen az áron Helsinkiben apró lakásokat adnak ki, ott inkább 500 eurótól érdemes számolni, de ezek sem sokkal nagyobbak 25-35 négyzetméternél, egy 50 négyzetméteres lakás bérleti díja 7-800 eurónál kezdődik, határ persze a csillagos ég, és városrészenként is vannak eltérések (munkaadóm elmondása szerint Helsinki meglehetősen drága város, és bár a hétköznapokon ott dolgozik, ő is inkább a közeli Vantaa-ban bérel ingatlant). Vagyis a kezdőtőkét túlnyomórészt a lakhatásra fordított összegek teszik ki.

Rezsiköltségekkel kapcsolatban eddig ennyi információm van: a vízdíj egy főre 10-18 euro, ezt annyi emberre kell fizetni, amennyi az adott lakásban él! A parkolási díj 5-8 euro, ha jól tudom, ezt akkor is fizetni kell, ha nincs autónk, illetve villanyárat nem tudok, mert ez attól függ, hogy melyik szolgáltatóval kötünk szerződést beköltözéskor. A lakások a legtöbb esetben bútorozatlanok! (vvo.fi, oikotie.fi, vuokraovi.fi)

Internetszolgáltatás az ország minden pontjáról elérhető, ezt a finn állam biztosítja (magát a lehetőséget, nem az ingyen internetet :)), itt vidéken a legtöbben a wireless mobil internetet használják, elmondásuk szerint ez gyorsabb és olcsóbb, mint a DSL net.

Tudtommal előfizetéses szerződést (akárcsak telefonvásárlás esetében) csak az köthet, aki már legalább két éve Finnországban él, de kicsit drágábban hozzá lehet jutni kártyás változatokhoz is (a pontosabb áraknak a későbbiekben utána nézek, akárcsak a mobiltelefonokkal kapcsolatos költségeknek, percdíjaknak, a közeli jövőben aktuális lesz ezek beszerzése).

Szauna, édesség és közlekedés

A közhiedelemmel ellentétben a finnek nem szaunáznak minden nap, és nem ugrálnak a jeges vízbe. Már csak azért sem, mert a legtöbb finn nem közvetlenül vízparton lakik. A legtöbb család heti egy alkalommal szaunázik, azoknak, akik házban élnek, jellemzően saját szaunájuk van, míg a városi lakásokban többnyire nincs saját szauna, a lakók bizonyos beosztás szerint a közös szaunát használják heti egy alkalommal.

A vízbe ugrálás tehát inkább a mökkiben (tóparti nyaraló) fordulhat elő, ezek a kis faházikók valóban a víz mellett találhatók. A szaunát egyébként illik úgy magunk mögött hagyni, ahogyan átvettük. Itt, ahol én élek, nem használják minden héten, jellemzően a hidegebb időkben, vasárnap esténként ülnek be egymás után a családtagok, majd vesznek egy zuhanyt (a szauna a zuhanyzóba nyílik), nyáron ritkábban használják.

Ami számomra szokatlan kicsit (a saját életmódom miatt) az a rengeteg édesség, amit esznek (ismétlem, a saját fogyasztásomhoz mérten). Cukorkák, csokik, sütemények, és rengeteg fagylalt! Igen, még télen is. Én ilyen fagylalt-és édességválasztékot még sehol nem láttam, mint itt :! A cukorkák kimérten és zacskós változatban is kaphatók, és mindenből a hazai márkákat helyezik előtérbe.

Hazai minden mennyiségben

Ez egyébként jellemző a finnekre minden téren, náluk valahogy ilyen formában mutatkozik meg a nacionalizmus: a saját termékeken jól látható a finn zászló, és bár egyéb ország termékei is megtalálhatók, jóval több a finn márka, és természetesen olcsóbb is (ez azonban nem a minőség rovására megy).

Például lila tehenes csokit én még nem láttam, az édességes polcokon főként a helyi márka, a Fazer-gyár termékei találhatók meg, ezeknek az árai is nagyjából hasonlóak a különböző boltokban. Nagyon kedvelik az ánizsos, medvecukor ízű dolgokat, láttam már fagyira való öntet, cukorka, csoki, gumicukor, fagyi formájában is, töltött keménycukor változata a salmiakki, szerintem a finneken kívül kevesen szeretik... De ők nagyon, a cukorkás polcokon jó sokféle változat kapható ezekből.

Nem tudom, hogy más finn családoknál hogy oszlanak el az étkezések, nálunk az alábbi módon: reggeli 6:30-7:00 között, uzsonna kettőkor, majd ebéd/vacsora délután ötkor.

A reggeli általában müzli, pikapuuro (gyümölcsös zabkása) vagy szendvics teljes kiőrlésű kenyérből (ezerféle változatban kapható, az otthon megszokott hagyományos péksütik és fehér lisztből készült kenyerek, zsemlék stb. itt nem kaphatók), uzsonnára valami kis egyszerű, szendvics, gyümölcs, joghurt, majd vacsorára hús, hal vagy tésztaétel salátával, illetve igen kedvelt a mustamakkara (különféle ízesítésű sütnivaló kolbászféle). A magyarok által olyannyira kedvelt levesek és főzelékek errefelé nem túl gyakoriak (főzelékek egyáltalán nincsenek, leves ritkán, az is inkább halleves).

Közlekedés

A fővárosi közlekedésről egyelőre semmit nem tudok, de a vidékiről annál többet. Sok családnak két autója van, mivel a legtöbben nem itt helyben dolgoznak, hanem valamelyik városban (a főnököm pl. Helsinkiben, ami innen négy óra autóútra van).

Mivel vidék, így inkább a praktikum a fontos (mint az élet minden területén), így nagy fekete, elsötétített autókat itt nem igen látni, a többség terepre is alkalmas kombikkal, családi autókkal, terepjárókkal mászkál (érdekes beszélgetést folytattam a minap egy Ázsiában élő ismerősömmel, aki szerint ott pont az ellenkezője igaz: aki tehetős, az autója méretével, márkájával is igyekszik azt minél inkább köztudomásra juttatni).

Jellemző a használtautó vásárlás (főként, ha két autó van a családban), igen jó állapotú autókat lehet itt venni. A kerékpár az, amivel szinte minden finn rendelkezik, idősek-fiatalok egyaránt ülnek biciklire nap, mint nap. A gyerekek azzal járnak iskolába (kivétel, ha a suli egy másik településen van, akkor busszal), itt nagyon jó a közbiztonság és a közvilágítás, így gyakran a sötétedés utáni órákban is látni bicikliző gyerekeket.

Kerékpár fillérekért

Használt bicikliket egyébként mindig lehet elég nagy választékban kapni, egyetemi városokban főként, ahol az itt tanuló diákok hazatérésükkor akár már 40-60 euróért is túladnak kétkerekű járművükön (ennek beszerzését is tervezem a közeljövőben, mivel a bicikliutak itt meglehetősen jó minőségűek, és állandóan takarítják azokat).

A kétkerekű járműveken azonban mindig van biztonsági zár, mert bizony enélkül lába kélne (erre munkaadóm is felhívta a figyelmem: bárhol is tegyem le a bringát, tegyek rá zárat), kivétel, ha mondjuk a kertben áll (ami azért is érdekes, mert itt ugye nincs kerítés) akár napokig.

Buszjáratból kétféle van: a távolsági, és a helyi járatok. Előbbi falvakat, kisebb településeket köt össze a várossal, míg utóbbi a városban jár. Ezeket készpénz vagy matkakortti (bérletszerű kártya) ellenében lehet igénybe venni, felszálláskor csak be kell tenni a kártyát a leolvasóba, és megmondani, hova szeretnénk menni (az enyém egy útvonalra érvényes, harminc napig, utána fel kell tölteni egy havi egységgel, mely maximum 59 utazásra jogosít fel).

Igényelni a matkahuolto nevű irodában lehet, személyigazolvány vagy útlevél ellenében, ehhez is kell finnországi lakcím, szerződést köt a delikvens ugyanis az irodával, ezt kell átadni ügyintézés céljából. A kártya nem ruházható át, névre szóló, ha a sofőr úgy ítéli meg, személyit is kérhet az igazolás céljából. Lógás tehát kizárva. A kártya díja egyszeri 6,5 euro, plusz 70 euro havi bérlet díja. Ez a rendszer tudtommal egész Finnországban működik, az utazási költségek mértéke azonban eltérő lehet.

A buszmenetrend nem túl sűrű, vagyis nem szabad úgy elképzelni, hogy az ember csak kiugrik a megállóba, aztán jön a busz. Hétköznap általában óránként jár, hétvégén ennél sokkal ritkábban. A megállóban ne is várjuk, hogy a busz azért meg fog állni, mert várakozó utasokat lát, itt le kell inteni a járművet, ha fel akarunk rá szállni.

A finn mentalitás

Még otthoni létem alatt sokat hallottam, olvastam a finnekről, úgy döntöttem, majd megpróbálom magam leszűrni, milyenek is lehetnek. Rögtön az első találkozás alkalmával megdőlni látszott az a tézis, miszerint nem szeretik a felesleges locsogást, nem a small talk nagymesterei. Nos, ez így elég általános, a munkáltatóm pl. kifejezetten beszédes figura . Ennek mondjuk, az lehet az oka, hogy ő eléggé kozmopolita, több országban is élt már hosszabb ideig, és elég nemzetközi a munkahelye.

Az viszont biztos, hogy a finnek nem vájkálnak az emberek magánéletében, nem tolakodóak, nem kérdezgetnek anyagi természetű és gyakran személyes dolgokról sem. Bár többen szembesültek már azzal itt, hogy külföldi vagyok, soha nem kérdezték, hogy mit keresek itt, hol lakom stb. Nem az ő dolguk, és ezt tiszteletben is tartják.

Ha angolul szólalok meg, azonnal váltanak angolra, és segítenek, amiben tudnak. Sőt, olyan idős hölggyel is találkoztam már, aki nem beszélt angolul, mégis útbaigazított készséggel finnül  (a bolt nevét értette, amit kerestem). Kedvesek, mosolygósak, az otthoni stresszes, komor, lehajtott fejjel battyogó embereket itt még nem láttam. Nincs lökdösődés, türelmetlenkedés, felesleges dolgokon történő morgolódás.

Példa: a múltkor egy nagy üzletben álltam sorba, mikor feltűnt, hogy már jó 5 perce nem haladtunk egy lépést sem, valami elromlott a pénztárnál (csúcsforgalom, szombat délután, mindenki vásárol). 10 perc sorban állás után még mindig nem hallottam egyetlen panasz szót sem, újabb 10 perc után csendben, nyugodtan a finnek elkezdtek szépen átszállingózni egy másik pénztárhoz. Ennyi, nem csináltak belőle nagy ügyet.

A feminizmus előnyei és hátrányai

Vannak, akik panaszkodnak, hogy a finn férfiak nem udvariasak. Otthoni mércével mérve bizony ez így van, nem fognak előreengedni azért, mert nő vagyok, nem nyitják ki nekem az ajtót, nem adják át a helyüket stb. Ennek az oka a feminizmus, ami ebben az országban teljesen természetes, és a nemek közötti egyenlőség minden formában megnyilvánul: nem csak az előnyöket élvezik a nők, hanem a „hátrányokat" is.

Vagyis egy nő gond nélkül folytathat komoly előmenetelt a karrier terén (az ország vezetője már két ciklus óta nő), bármilyen pozícióban dolgozhat, nincs úgynevezett karrierplafon, azonban számolnia kell azzal is, hogy nem fogják neki kinyitni az ajtót csak azért, mert ő nőnek született. Engem ez valahogy nem zavar, van, aki bunkóságnak tartja (nem a finnek természetesen).

Takarékosan élnek

A finnek meglehetősen takarékosan élnek, és vigyáznak a környezetükre. Nem veszik körül magukat mérhetetlen mennyiségű felesleges holmival, a praktikusság számukra mindennél fontosabb. Az autó, a ruházat, a tárgyak mind ezt a célt szolgálják. Mosogatáshoz annyi vizet használnak, amennyire szükség van, ha nem muszáj, két tányér miatt nem kapcsolják be a mosogatógépet.

Fűteni itt nálunk heti kétszer, ha nagyon hideg van, háromszor szoktak (masszívabb kályhák vannak, mint otthon, az is tény). A szemetet szelektíven gyűjtik a legtöbb helyen, amit lehet, elégetnek, amiből lehet, komposztot csinálnak (nálunk pl. a szemetesbe a boltban vásárolt zacskókat teszik, nem vesznek ezért feleslegesen szemeteszsákot).

Bár abban a hitben éltem, hogy itt az emberek nem szemetelnek az utcán, sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez túlontúl utópisztikus elképzelés volt, bizony itt is láttam már nem egy eldobott szemetet az utcán, de még közel sem olyan mértékben, mint otthon (pl. cigarettacsikket még soha, de csoki papírt igen).

A fény a minden

Egy dologgal nem spórolnak soha: a fénnyel. Itt a tél kifejezetten sötét, sokszor napközben is erős szürkület van, nyolc körül világosodik most nálunk és fél három körül már sötétedik. A lámpákat, gyertyákat kifejezetten kedvelik és használják is előszeretettel. A mérhetetlen kávézással is (elmondásuk szerint) a sötét ellen küzdenek, magam is megtapasztaltam, hogy bizony igen nyomasztó lehet ez az idő, így én is bőszen iszom a kávét. Egyesek szerint ez közel sem olyan erős, mint otthon, én ezt cáfolnám.

A finn emberek igen aktív életet élnek, sokat sportolnak, és szabadidejükben sem a televízió vagy az internet előtt ülnek (tapasztalatom szerint). Az idősek ugyanúgy sportolnak, mint a fiatalabbak, sokan űzik a nordic walkingot (speciális botokkal a kezükben gyorsabban sétálnak a normális tempónál) gyakran többedmagukkal, sok a kutyasétáltató, a bicikliző, a futó ember, és persze igen népszerű a floorball és a jégkorong.

Mindenféle sporthoz megtalálhatóak a szükséges eszközök a sportruházatok számos üzletben. Sokat ügyködnek a ház körül, a múltkor pl. mínusz egy fok volt, de csodásan sütött a nap, a szomszédság nagy része sürgölődött kint, miközben én melegedtem a kályha előtt.

Mindig is vonzottak az északi országok, így mikor felvetődött, hol szeretnénk és tudnánk élni, egyértelműen erre a régióra esett a választás, és hamar rábólintottam párom finnországi javaslatára. Mindig is érdekelt ez az ország, kamaszként már kicsit ismerkedtem a nyelvvel, szeretem a jégkorongot, és nagyon közel áll hozzánk a mentalitásuk, szemléletük. Jól érzem itt magam, és hiszem, hogy kemény munkával sikeresek lehetünk itt."

Ez egy archív poszt, melynek eredetije itt jelent meg. Kommentelni itt, a poszt alatt nem lehet, ha beszélgetni, hozzászólni szeretnél, azt a mai Klubsarokban teheted meg.