A külföldi munkavállalás egyik nagy veszélye, hogy ha az ember nem elég óvatos, könnyen pórul járhat. Ez történt mai szerzőnkkel, Tiborral, aki egy tenerifei munka reményében vágott neki, de gyorsan csalódnia kellett.
Talán túlságosan éltek bennem az elmúlt évben Spanyolországban töltött hónapok. Nagyon szerettem volna ismét ott lenni, élni, dolgozni. Talán ez tett óvatlanná és ezért minden óvatosságot figyelmen kívül hagyva elfogadtam egy tenerifei állásajánlatot.
Egy magyarországi hirdetésre jelentkeztem, pár nappal később már repülőn ültem, és Tenerifén ébredtem.
Ott kiderült, hogy az a személy, aki „felvett" és kicsábított az itthoni referenciák ellenére, dilettáns. A vendéglátáshoz és az általa kibérelt étterem vezetéséhez semmit sem ért. És én ide jöttem szakácsnak.
Csak az ígéret volt
A beígért nyitásnak még nyoma sem volt, sőt kiérkezésemkor még a bérleti szerződés sem volt megkötve. De mivel azt az „ígéretet" kaptam, hogy ne aggódjak, a bérem ennek ellenére jár és megkapom, türelemmel vártam. Néhány napot.
Aztán látva az egyre nagyobb fejetlenséget, kezdtem aggódni és félni. És a magam szórakoztatására feljegyeztem a történéseket, gondolván arra, hogy később még jól jöhet. Igazam lett.
A munkáltatóm a szerződés megkötése után három nappal haza utazott Magyarországra. Ott hagyott bennünket alkalmazottakat, meghatalmazás és pénz nélkül, hogy a lehető leghamarabb nyissunk ki és termeljük neki a bevételt.
Alkalmatlan felszolgálók
Én egymagam voltam egy 40 fős étterem konyháján, a csekély spanyol tudásommal, ezen kívül volt két felszolgáló, aki sem angolul, sem spanyolul nem beszéltek még csak turista szinten sem.
Pedig az ottani célközönség 98%-a angol anyanyelvű.
A legnagyobb probléma ennek ellenére az volt, hogy a két felszolgáló (jelölt), sosem állt még a pult másik oldalán, de még vendégként sem kerülhettek vendéglátó egységbe, hacsak a McDonald's nem számít annak.
A nyitásra várásig 26 nap telt el, ezalatt képtelenek voltak megtanulni a kávé főzés fortélyait, nem tudtak felpakolni a tálcára és nem tudtak kinyitni egy üveges kólát.
Két és fél napig tartott
Mindezek ellenére március 26-án délután megkaptuk a nyitási engedélyt és végre dolgozhattunk!
Negyedgőzzel ugyan, hisz nem volt pénz, és a „főnök" sem küldött, hogy bevásároljunk a konyhára, de kinyitottunk. Majd 2,5 nap elteltével bezártunk, mert elfogyott a pénz és az üzletben az áramot is lekapcsolták, díjhátralék miatt.
Az azonnali skype összeköttetés sem hozott eredményt a „vezetéssel", ismét következett négy nap kényszermunkaszünet. Szívesebben írtam volna, hogy kényszerszabadság, mert azt fizetik.
Én viszont egy rövid skype üzenetben megkaptam a felmondásomat, és közölték, hogy vegyek repülőjegyet és nyugodtan menjek haza. Természetesen a havi bérem, fizetségem nélkül.
Készülök a következőre
Időközben megtudtam, hogy a munkáltatóm idehaza is tehetségtelenül vezet egy kastélyszállót, és perek tömkelege folyik ellene a munkabérek, szerződések elmulasztása miatt.
Nem volt értelme maradnom, az első géppel hazautaztam és a családom támogatásával megkezdtem a rehabilitációt és felkészülést a következő munkahelyre!
Az 1 hónap szomorú történéseit, kalandjait részletesebben is megírtam a blogomban, de mindenkinek ajánlom figyelmébe, akár külföldön, akár itthon akar munkát keresni."
Az utolsó 100 komment: