Viszonylag ritkán van szó arról, itt, a blogon, hogy milyen a vállalkozói élet külföldön. Pláne Svájcban, ahol a jelszó az élni és dolgozni hagyni, és ahol a hivatalok is inkább segítenek, mintsem a legrosszabbat feltételeznék. Svájci országfelelősünk, Tilmir mai írásából kiderül, hogy akadnak-e ügyeskedő vállalkozók ott is.

„A Határátkelőn megjelent cikkek közül nagyon kevés foglalkozik vállalkozásokkal, pedig szerintem sokan keresik kenyerüket ebben a formában külhonban is. Talán egy pici hiánypótlás lesz és akad, akit érdekel, hogy éljük ezt meg, Svájcban. Mi építőiparban dolgozunk, de körbekérdeztem más vállalkozókat is. Csak szólok, hosszú lesz.

Ismerőseim körében – vállalkozók és nem vállalkozók -, gyakran téma az otthoni (ellehetetlenített) vállalkozói környezet, így arra gondoltam írok egy keveset az itteniről, illetve néhány ponton összehasonlítom a két rendszert.

Tudom, sokaknak most emelkedik a vérnyomása, és rögtön eszükbe jut „Pista" a festő, aki egész évben fusizik, kifesti Marika meg Gizike házát egy vagyonért, de számlát nem ad. Egy évben maximum egy hivatalos munkája van, a helyi óvoda/iskola, amit bejelent és abból adózik. Mennyit? Kb. semmit.

Ugye mindenki ismeri „Pistát"?

Nem ezekről lesz szó.

Az éremnek mindig két oldala van, vannak olyan vállalkozók (otthon is), akik minden fillér után becsengetik az adóforintokat, és méltán lázadnak a megszorítások miatt.

Mi volt otthon?

Otthon 1994 óta dolgoztam, dolgoztunk hol fő-, hol mellékállásban vállalkozóként. Kezdetben magánvállalkozó, majd Bt, végül Kft. formájában. A végén, mert fontos, hogy több lábon álljon az ember, már három céget vittünk, különböző tevékenységi körrel.

Szeretek nyugodtan aludni, ezért mindig az adott keretek közt dolgoztunk, és mivel a tevékenységeink az ipari jellegű beruházások körébe tartoztak, még csak elméletben sem jöhetett szóba, hogy valamiről ne adjunk számlát. Ha egy csavart behajtottunk, azt már számláztuk.

Nagyjából 2003-ig egészen normálisan lehetett élni ebben a vállalkozói életformában. Bár a cégek szép árbevétellel rendelkeztek, az adózási számok már akkor sem voltak túl kedvezőek, de családunk megélhetését biztosította (és még 20 másik családét)

Nem, nem volt Bömbi X5, meg karibi nyaralás, de gondjaink sem voltak.

Arról álmodtam, hogy majd a gyerekek, és utána az unokák viszik tovább a céget (tudjátok, mikor a filmekben feltűnik a tábla: Since + évszám), és milyen büszkék lesznek az elődökre. Aztán lassan felébredtem, mert beleért a kezem a bilibe.

2004 táján lett divat, a „nem fizetik ki a számlát", és „mennyit kell adjak zsebbe, hogy legyen munka" attitűd. Ezt egy darabig az ember próbálja kezelni, de idővel eljön az a pont, amikor mind erkölcsileg, mind anyagilag kezelhetetlenné válik a dolog.

Így bezártuk a cégeket.

Svájc, a pénz(mosoda)

Lehet, sokaknak nem tetszik, de csúnyán fogalmazva így igaz. A világ jelentős része itt mossa tisztára a pénzét. Szebben fogalmazva: a lehetőségek országa.

Persze, itt is több részre kell bontani a dolgot. Van, aki ide csak a székhelyet, max. a bürokráciát hozza, hisz valóban nagyon kedvezőek az adózási feltételek egy-egy kantonban. Nem mindenhol, de pl. Kanton Zug vagy Schwyz 8 % körüli társasági adóval megelégszik. Épp most tárgyalnak a további csökkentésről. Lehet, ők is hallották a mondásunkat: Jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint.

Vicces, mert két nem túl nagy kantonról van szó, és egy csomó multinak ott van a központja.

Ismerek olyan magyar érdekeltségű céget, akik sok magyar vállalkozást idecsábítottak, közel 100, kisebb-nagyobb vállalat ügyeit intézik.

(Szóval, Svájc sem a dolgos parasztok munkájának gyümölcseként tart ott, ahol.)

És vannak a „valódi vállalkozók", akik itt élnek és dolgoznak. Róluk lesz szó a továbbiakban.

Vállalkozás Svájcban

A válság kezdetén érkeztünk, amikor alkalmazottként nagyon nehéz volt elhelyezkedni, ezért egy lehetőség volt a tartózkodási engedély megszerzésére: vállalkozásba fogtunk. Annak ellenére, hogy jóval nehezebb körülmények között kellett felépíteni a céget, hisz nem ismertük a vállalkozói környezetet, nem voltak kapcsolatok, és még nyelvi nehézségek is adódtak, sokkal egyszerűbbnek tűnt az egész. Főleg, így utólag.

Nekem a mai napig összerándul még a gyomrom egy-egy hatóságtól érkező levél láttán, kicsit izzad a tenyerem, ha a hivatalban kell ügyet intézzek, pedig itt felesleges. Nem bűnözőként tekintenek rám, hanem egy vállalkozóra, aki dolgozik a saját és nem utolsó sorban az ország anyagi jólétének megteremtéséért.

Hogy működik ez otthon?

Aki vállalkozó volt valaha, biztosan emlékszik a kutakodó tekintetekre az ügyintézők részéről. Még az is összecsinálta magát, akinek semmilyen bűne nem volt.

Cégalapítás

Hozzávetőlegesen ugyanazok a feltételek, mint otthon. Némi tőke, alapító okirat, bankszámlanyitás, adó bejelentkezés.

A szükséges tőke GmbH esetében 20 ezer frank. Mivel kell egy Treuhandler (jogi képviselő) is a társasági szerződés megszerkesztéséhez, az ő díja pár száz frank és a bejegyzés az egy picit húzós, 800 frank körül van.

Magánvállalkozáshoz nem szükséges tőke, csak az alapítást/bejegyzést kell fizetni. Ha valakinek ennyi sincs, erre is van megoldás. Igaz, egy kanyi fillér nélkül vállalkozni merész húzás.

Könyvelési kötelezettség: csak GmbH-tól felfele előírás a könyvelő alkalmazása, egy magánvállalkozó magának csinálja, mert itt tényleg elfér egy söralátéten.

Természetesen itt is van program, amit az adóhivatal bocsát ki, így hibázni sem nagyon lehet.

Számla

Sohasem felejtem el a pillanatot, amikor elkészültünk az első munkával és számlaírásra került a sor. Hol van a nyomtatványbolt, hol kapok szigorú számadású bizonylatot? Ja, hát olyan nincs és különben is, mi az a szigorú számadású bizonylat? Telefonos segítség: van egy papír körülötted, van egy tollad? Na, ha mindez a kézben, akkor írd rá a cég nevét, a vevő nevét, a dátumot, hogy mit csináltál és mennyiért és kész a számla. Csak néztem, mint Rozi a moziban.

Aztán később persze gyártottam otthon egy szép excell-táblát és már onnét számláztam. Közben kiderült, hogy a helyi ABC-ben lehet kapni tömböt, amit lehet számlaként, szállítólevélként, vagy nyugtaként kiállítani. Ahogy, és amit akarsz.

Megjegyzem számlát Rózsi néni szobafestésére is adunk, ő ugyanis leírja az adójából.

Vállalkozói szerződés

A legfőbb megrendelőnkkel 5 ujjas szerződésünk van. (Remélem, tudod mi az.) Soha egyetlen napot sem késett, sőt volt olyan, hogy nem küldtem időben a számlát és kérdezte, hogy most mi van, hogy fizessen, ha nem számlázok.

A kisebb – ismeretlen megrendelők – esetében szoktunk írni szerződést. Eddig egyszer szaladtunk bele –rögtön az elején -, hogy nem fizettek ki.

Ez egy osztrák cég volt, aki aztán el is tűnt. Itt szerencsére még nem jött divatba a körbetartozás. Olyan is volt már, hogy aznap átutalták a számla összegét.

Az esetleges ki nem fizetett számlát természetesen le lehet írni. Nem amikor a cég megszűnik, hanem azonnal. Pont azért, hogy ne kelljen befizetni utána az adót.

Hogy működik ez otthon? Hiába az írás, ha nem fizetnek. A cég becsődöl, és Isten neki fakereszt. Ha esetleg valaki arra vetemedne, hogy saját maga hajtja be, akkor bizony a saját egészségét teszi kockára.

Könyvelés, alias Magic

Számomra maga a misztérium. Annak ellenére, hogy én is rendelkezem könyvelői képesítéssel, már évek óta nem sikerül megértenem az ittenit. Olyan egyszerűek a szabályok, hogy csak nézek, amikor „eltűnik" a főkönyvből pl. a pénztár sor. Igen, erre mondja a könyvelő, hogy minek ezt bonyolítani.

Gyakorlatilag a cég bevallása 2 db A4-es oldal. Rajta 5 számmal. Ugyan van kiegészítő melléklet, azon is van vagy 10 szám. Nincs felesleges bizonylatolás, pénztárkönyv, s más, a vállalkozók életét megkeserítő nyilvántartás nyilvántartásának a nyilvántartása.

És ismét egy példa otthonról: soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor a revizor megkérdezte, hogy minek vettünk cementet. Itt meg kell említenem, hogy nem sütödei vállalkozásunk volt, hanem építőipari. Tényleg, minek egy építőipari cégnek cement? Érthetetlen.

Költségek elszámolása

Gyakorlatilag mindent el lehet számolni. Jó-jó, a tejet és kenyeret nem, de a pénteki sörözést a haverokkal igen.

Itt mi a lényeg?

Dolgozz, keress pénzt, fizess adót, költsd el a nyereséget. Nagyjából ez a pénzügyi politika.

Fizetendők

Mielőtt valaki azzal a váddal illetne az eddigiek miatt, hogy „ez itt maga a Kánaán" és biztos adózni sem kell, jelentem, nem így van. Itt sem kevés az adóteher, de nem követhetetlen.

A céget terhelő járulékok közül a legdurvább a TB, ami 5,5 % (a munkavállalónak is ennyi), aztán van még a balesetbiztosítás, a munkanélküli járadék. Nagyjából 10 %. Az áfa most 8%, a vám 7,6 %. A nyereségadóról nem tudok írni, mert az kantononként más. Nagyon nagyok a különbségek, van ahol 8 %, de van ahol 20 %. Hmm.

Aztán van a helyi adó természetesen, ez szintén nagyon eltérő. Amikor megkaptam az első Steueramt (adóhatóság) levelet, tele lett a bugyim, hogy mennyit kell fizetnem. Ugyan, akkor még nem kellett szemüveg, de feltettem, hogy biztosan jól látok-e. 16,95 frank volt, de ha befizetem x ideig, akkor csak 16. Mint kezdő vállalkozás, gondolták, hogy ennyit csak ki tudok fizetni. Kitudtam.

Ekkor voltam úgy, hogy ezt szívesen postáznám az otthoni adóhivatalnak is.

Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy itt sem árt nyereséget generálni, mert ha állandóan veszteséges a cég, akkor itt is megkérdezik, hogy akkor mi a bánatnak vállalkozol. Szóval itt sem hülyék teljesen.

Minden önkormányzatnak van adóhivatala, tehát egy kisebb településen szemet szúrnak a dolgok. Nem járási, vagy „mittudomén" milyen központtal működnek. Megjegyzem ez szerintem nagyon jó. Egyből kiderül, ha valaki csak úgy el kezd tollasodni. :)

Hivatalok hozzáállása

Cégkivonat lekérése interneten, a másnapi postával érkezik. Díja 30 frank, utólag fizetendő. Adóhivatal: mindenben meg lehet velük egyezni. Pl.: az első év után elégedetlen voltam a könyvelővel, ezért újat kerestem. Úgy jött ki, hogy a váltás után egy hónapon belül be kellett volna adni az éves mérleget.

Az új könyvelő azt mondta, hogy nincs kedve kapkodni vele(!), bemegyünk és kérünk néhány hónap haladékot. Bementünk, előadtuk a problémát, illetékes kedvesen mosolyogva megkérdezte, hogy december 31-ig be tudjuk adni? (ekkor volt május). Csak pislogtam. Nem kellett nyomtatvány, illetékbélyeg, semmi.

Ha elmaradsz valamivel, felhívják a figyelmet a mulasztásra és kérnek, hogy pótold 30 napon belül. Ezt még hajlandóak többször is megtenni, mielőtt bírságolnak.

Munkaügyi hivatal: otthon bérletük volt hozzánk, itt még a hírüket sem hallottam, pedig állítólag léteznek.

Adóellenőrzés: csak a nagyoknál, illetve a notóriusan csalni próbálkozók körében. A kicsikkel nem éri meg foglalkozni.

Ha bemész és nyilatkozol valamiről, nem feltételezi, hogy hazudsz, vagy csalni akarsz.

Ha valami olyan kérdés merül fel, amire nem tudják a választ, akkor utánajárnak.

Bankok

Eddig csak autóvásárlással kapcsolatban kerestem meg bankot hitel céljából, ez is nagyon meglepő volt. Míg otthon visszamenőleg x évre kérték a főkönyvet, DNS, széklet-, és vizeletmintát, ezzel szemben itt elég volt a cégkivonat (amit lekértem az internetről), a kereskedő által kitöltött igénylőlap, amin a cég neve, száma, és címe volt rajt, valamint az autó adatai.

Ezt aláírva elküldtem a banknak és másnap ott volt a szerződés. Ekkor még nem volt egy éves a cég. Ez azóta annyiban változott, hogy a hitelbírálat már egy órán belül kész.

Hatóságok - Ellenőrzések

A lakásunk alatt egy pékség van. Szerintem az ÁNTSZ (még ez a neve?) be is zárná. No, nem azért, mert annyira gáz, csak itt nem érvényesülnek az EU-s alapelvek, sok idióta megvalósíthatatlan követeléssel. Egy 70-es években épült háztömb alsó, illetve pince szintjén üzemel, ami kevésbé hasonlít az otthon már műtőként is működtethető pékséghez.

Nem arra akarok kilyukadni, hogy az normális, ha egérürülék van a raktárban, de véleményem szerint az nem releváns, hogy az öltözőben milyen távolságra van egymástól két mosdó. Egyszer emiatt nem adta ki az ÁNTSZ a működési engedélyt.

Étterem: Zárjegy? Az micsoda? Kint volt a vámos, megnézte a termékeket, egy kérése volt, hogy tartsák külön az idegen országból érkező cuccot, de legjobb, ha ráírják, hogy az privát, és akkor ők meg se nézik. Próbálj meg otthon privát árut tartani a céges hűtőben.

Építkezés: Elméletileg van munkavédelmi hatóság, gyakorlatban nem láttam még. Ha kimennek, első körben azt ellenőrzik, hogy van-e feketemunkás.

Határidők

Ettől voltam otthon teljesen kész. Mindenki ismeri az ÁFA-bevallás menetét. Hónapot/negyedévet követő hónap 20.-ig be kell vallani és fizetni az adót. Eszi, nem eszi, nem kap mást. Itt erre két hónap a határidő. Tehát egy példával élve: az első negyedévet május 30.-ig kell bevallani és befizetni.

Költségek

Ami kicsit húzósnak számító költségek, azok a biztosítások. Nem árt, ha van. Nekünk otthon is volt felelősség-, és balesetbiztosításunk is.

Itt az 5 M frankos felelősségbiztosításra fizetünk évi 800 frankot. Aztán van még jogi biztosítás, ez ennek csak a fele nagyjából. Mivel azonban az ügyvédek óradíja 300 frank körül mozog, célszerűbb ezt választani. Ilyen esetben a biztosító képvisel bármilyen jogi probléma esetén. Az autók biztosítása változó, egy közép kategóriás autó casco-kötelező esetében évi 2000 frank, plusz a súlyadó 400 frank évente.

És hogy ne csak a kiadásról beszéljek:

Vállalkozói díjak

Fodrász: Egy férfivágás 30 franktól kezdődig, egy női vágás, festés 160 frank.

Pedikűr: Igénytől függően 75-150 frank.

Kozmetikus: 150 frank.

Szakmunka vállalkozói díja 80-120 frank óránként.

Egy weboldal elkészítése 400 franktól kezdődik.

Ami problémát okoz, az a szakmunka elismerése. Egy segédmunkás óradíjáért 30-35 frankot lehet felszámolni. Ez az itteni árak mellett nem sok. Persze, a fővállalkozó inkább kifizeti a 35 frankot, mint a 80-t.

Viszont – mi a mai napig nagyon furcsának találjuk -, hogy itt nincs teljesítménybér. Az órabér az elfogadott.

Végezetül, mielőtt valaki azt hiszi, hogy itt nem stikliznek a vállalkozók, akkor téved. Itt is próbálnak kisebb megtakarításokat eszközölni, nevezzük divatos szóval adó-optimalizálásnak, de ezzel a hatóság tisztában van.

Hogy mik ezek? Mondjuk, elszámolja a gyerek szülinapi partiját, mint céges rendezvényt. Egyik vállalkozó ismerős – mivel átlépte volna az Áfa fizetési kötelezettség 100 ezer frankos bűvös határát, az év végi számláját nemes egyszerűséggel kukázta.

Szóval nem akkora bűnök ezek.

Attól sem több az ilyen jellegű „csalás", hogy itt az adócsalás csak szabálysértés. Egyszerűen más a mentalitás. Jut is, marad is.

Konklúzió? Amíg fizetsz adót – aki nem hülye, az fizet –, és esetleg eltartasz még a sajátodon kívül más családot is, akkor nem piszkálnak.

Hagynak élni és dolgozni."