Mégpedig egyenesen Hollandiából, ahol sok minden van – speciel a magyar viszonyokhoz szokott embernek jónak tűnő, megfelelő méretű lakás viszonylag kevés. Legalábbis ezzel szembesült Kata, aki (nagyon helyesen) meg is írta az albérletkeresés kálváriáját.

„Hamarosan költözöm Hollandiába, Rotterdamba. Kb. két éve forgatom a fejemben, hogy külföldre mennék, volt is néhány kísérletem, de azt hiszem ezek azért nem sikerültek, mert eddig soha nem veselkedtem neki igazán. Most viszont a kedvesem kapott kint munkát, úgyhogy én is költözöm hamarosan.

Ő már kiment – éppen ma hajnalban, én pedig decemberben vagy januárban megyek utána, van néhány elintéznivalóm még itthon, és ezalatt lejár az ő próbaideje is.

Igazából örülök a késleltetett költözésnek, mert már elkezdtem állást keresni itthonról, de egyelőre elkeserítőnek látom a helyzetet, legalábbis ahhoz képest, hogy itthon az elmúlt másfél évben több ajánlatot kaptam, amikor munkát kerestem. Úgyhogy örülnék, ha a Hollandiában élők tudnának egy kicsit biztatni, vagy tippeket adni. 

Beszűkült lehetőségek

Ami miatt írok, az a lakáskeresésünk, ami pár hete történt. Azóta szerencsére már találtunk és ki is béreltük egyet – de megdöbbentő volt számomra szembesülni az ottani lakhatási lehetőségekkel. Még úgy is, hogy a párom munkahelye szervezte az egész bevándorlást, tehát lakást sem nekünk kellett keresni, hanem tanácsadóval segített.

Nyilván ez is szűkítette a lehetőségeket, ahogy az is, hogy bútorozott lakást kerestünk – állítólag ott ez nem túl jellemző. Ezen kívül még ezek voltak az igényeink: terasz, balkon, vagy kertkapcsolat, minimum egy hálószoba (a nappalin kívül, a baráti látogatások miatt), jó közlekedés, max. 1000 eur/hó. Akkor még csak ezek voltak az igényeik. Ma már több mindent kötnék ki. :)

A problémák már ott elkezdődtek, hogy habár elég egyértelműen megadtuk a paramétereket a lakással kapcsolatban, a tíz megmutatott lakásból kb. 5 egyáltalán nem is rendelkezett a megadott feltételek mindegyikével, ha pedig az esetleg meg nem fogalmazott, ámde magyar viszonylatban magától értetődő igényekre gondolok – nos, hát olyan lakást nem láttunk, pedig itthon sem luxuskörülmények között élek.

Erkélye, terasza, stb. a lakások felének nem volt, de az már sokkal jobban zavart, ha egy hálószobája se, hanem a nappaliból egy könyvespolccal volt leválasztva a háló – szerintük ez külön háló volt. Mindez egyébként egy négysávos útra és a város vonatállomására nézett.

Ahol lehet, spórolnak

Rájöttem, hogy Hollandiában a népsűrűség és a nemzet praktikussága megmutatkozik a lakásokon is – ahol lehet, ott spórolnak is a helyen és a térelosztáson. Ahol lépcsős a lakás, vagy lépcsőn kell feljutni a lakásba, ott ezek a lehető legminimálisabb helyet foglalják el, és jó esetben nem csiga-, hanem keskeny, de legalább egyenes a lépcső.

Az biztos, hogy sosem fogok a szomszéddal szóba elegyedni a lépcsőházban – el sem férnénk egymás mellett. Aztán van, hogy a szuper csigalépcső-megoldás a lakáson belül van, kb. 50 centi átmérőjű csigalépcső, iszonyú keskeny, 10 centis lépcsőfokokkal és többszintes lakás lévén mindez duplán.

Igazából két ilyen lakást láttunk, az egyiknél a konyhában, a tűzhely mellől nyílt a vécé, a másiknál pedig a párom nem fért be a tusolóba – hosszában – ahogy említettem, ő mérnök, és nem kosárlabdázó.

Az csak apróság, hogy a mosógép a hálószoba ajtajában volt, a fő gond az volt, hogy én körülbelül első nap szörnyethalnék egy ilyen csigalépcsőn. Egyúttal megértettem, miért vannak minden lakásnak csodálatos nagy üvegablakai – mert máshol nem tudnának költözni.

Ritka a fürdőkád

Szintén a helytakarékosság indokolja, hogy csupán egy, újabb építésű lakásban volt fürdőkád, mindenhol tusoló. De mivel a fürdők nagyon kicsik, több lakásban is a hálószobában (is) van mosdó, ez nekem elég idegennek tűnt.

Ahogy az is, hogy ha lift van a házban, annak nincsen belső ajtaja, tehát ahogy mozog a lift, meg tudod érinteni menet közben a liftakna falát. El sem tudom képzelni, hogyan lehet benne többen utazni, vagy netán egy kisgyerek plusz még egy babakocsi kombit megoldani lehetőleg anélkül, hogy bármi becsípődjön menet közben.

Csodás lakás – kis hibával

Olyan lakást is láttunk, ahol szintén csak a kisebb gond volt az erkély hiánya – mert mindez egy étterem konyhája felett volt. De kedvencem egy csodálatos, régi kis ház tetőtéri lakása volt. Nagy tágas konyával, amelynek a teteje szinte üveg volt, két hálószobával – persze itt is volt mosdó, és a teljes tetőkert mienk lett volna.

De. Az egész ház egy idős házaspár tulajdonában volt, és ők is ott éltek benne. Meg az egyik fiuk. És az unokájuk is. A tetőtéri, kiadásra szánt lakásnak nem volt zárható lakásajtaja, lévén hogy gyakorlatilag a néni és a bácsi nappalijából nyílott, közvetlenül az unokák szobája és játszósarka előtt.

Ámde, ha úgy nézzük, ennek a lakásnak beépített liftje volt... ugyanis a bácsinak már a korából adódóan problémát okozott a mozgás, így kerekes szék mozgatásához szükséges lift volt kiépítve végig a lépcsők körül.

Ezek után milyen lakást vettünk ki?

Első emeleti, keskeny lépcsős, de legalább nem csiga. A nappaliban focizhatunk, mert kb. 40 négyzetméter, ámde a fogunkat majd a hálóban mossuk, mivel a fürdő körülbelül akkora, hogy épphogy nem a zuhanyrózsa alatt van a vécé.

Van egy kis loggia, ami ugyan egy árnyas udvarra néz, de legalább nem fognak tönkremenni a virágaim a tűző naptól, mint itthon. Van egy kis vendégszoba, és a konyha is kényelmes méretű. Igazság szerint a tízből ez volt az egyetlen, ami meg is felelt a kritériumoknak – és emellett használható is. Az csak grátisz, hogy jó és többnyire nekünk is tetsző ízléssel berendezett a lakás. :)