TROLLFIGYELŐ: Trollt láttál? Írj a hataratkelokommentKUKAChotmail.com címre és amint tudok, lépek az ügyben! Tegyünk együtt a Határátkelő kulturált hangnemének megőrzéséért!

„Be kell valljam, többször nekifutottam ennek a posztnak, mert annyi mindent kellett végiggondolnom, és mire leírtam valamit, addigra jött egy újabb intézkedés és felülírta az eddigieket - szóval jöjjön akkor most egy aktuális spanyol válságról szóló post – gondolom, mert talán sokakat érdekelhet, én legalábbis személy szerint nagyon sok kérdést kapok ezzel kapcsolatban.

Először is, hogy jobban megértsük miről is van szó, hadd idézzek a Haza és haladás blog ide vonatkozó bejegyzéséből: "Számtalan helyen leírták már, hogy Spanyolország problematikája teljesen eltérő Görögországétól. A gazdaság fundamentumai a válság kitörése előtt rendben voltak: 40 százalék körüli GDP arányos államadósság, szufficites költségvetés, növekvő GDP. Valójában a jórészt német bankok által finanszírozott, a világgazdasági válság hatására kipukkant ingatlanbuborék rántotta magával a gazdaságot. Ez hozta abba a helyzetbe az ibériai országot, hogy most az államadóssága 80 százalék-, a hiány bőven az EU által megkívánt 3 százalék fölött van, a fiatalkorú munkanélküliség 50 százalék körüli és a világ tizedik legkockázatosabb adósa. A gazdaság továbbra sem tudott kikerülni a recesszióból, idén másfél százalék körüli gazdasági visszaeséssel lehet számolni. (...)a spanyol probléma megoldását a bankok rendbetételével kellene kezdeni. Erre azonban a magánszektor nem hajlandó, a kormány meg nem képes. Ezért lenne szükség az EU segítségére a bankok feltőkésítésében."

Tehát még mielőtt bárki azt mondaná, hogy itt arról van szó, hogy a spanyolok lusták és ne is csodálkozzunk, hogy ide jutottak, azért nem árt megérteni a fentieket.

2008-ig, a válság kitöréséig (ami itt inkább a következő évben kezdte el éreztetni a hatását) minden rendben volt: a költségvetés egyensúlyban, az építőipar húzta magával a gazdaságot, hiszen a házakhoz kellett az anyag, azt valamivel szállítani kellett, az építkezésekhez emberek kellettek, akik a fizetésükből bőven fogyasztottak- pörgött a gazdaság.

Aztán ahogy kipukkadt az ingatlanlufi, leálltak az építkezések, leállt minden az építőiparhoz kapcsolódó gyártás és szolgáltatás, az itt dolgozó több százezer (millió) ember pedig az utcára került. Persze ezeknek az embereknek a családjai meghúzták a nadrágszíjat, vagyis drasztikusan lecsökkent a fogyasztás, ez újabb gyárleállásokat gerjesztett, ami még több munkanélkülit szült. Ez egy ördögi kör.

A 2010 novemberében (előrehozott választások) hatalomra kerülő néppárt, Mariano Rajoy vezetésével példásan kezdte el végrehajtani a megszorító intézkedéseket: közalkalmazottak bérstopja (itt a közszféra jóval többet keresett és kevesebbet dolgozott, mint a versenyszféra), szja-emelés, autonóm tartományok költségeinek lefaragása, és most a legújabb: áfaemelés (18-ról 21-re illetve 8-ról 10 százalékra), munkanélküli járadék csökkentése (2. évtől már csak a fizetés fele az eddigi 60 százalék helyett – értitek, a 2. évben! Ugye itt a munkanélküli járadék 2 évig jár...), munkaügyi reform (egyszerűbb elbocsátások, illetve a 30 év alattiak alkalmazása esetén járulékkedvezmény). Cserébe az EU megszavazta a spanyoloknak a bankok feltőkésítésére fordítandó pénzeket.

Hogy mi fog ettől változni nem tudom, de azt remélik, a bankok feltőkésítése újraindítja a kis és középvállalatok hitelezését, ezáltal újra elkezd áramolni a pénz a gazdaságban, magyarul újra elkezd, ha lassan is, de pörögni a gazdaság, ami munkahelyeket teremt és fogyasztást generál - ugye milyen végtelenül egyszerűen hangzik? (Pedig nem az.) De hagyjuk is el a közgazdaságtant, a fentiek hatását, hogy mennyire vált be, mindenképpen megírom.

Mi van a mindennapokban?

A válságot egyáltalán nem érzi az, akinek van munkája. Eddig is, most is meg lehet élni a fizetésből, OK, most az áfaemelés miatt egy kicsit megdrágul minden (de tényleg csak kicsit, az átlagos élelmiszereknél egy kb. 2 centes nagyságrendről beszélünk, vagy még annyiról sem), de gyakorlatilag azoknak az embereknek az életszínvonala nem fog változni, akik eddig is dolgoztak.

Az utcán járva onnan látni, azt, hogy válság van, hogy sok a bezárt üzlet, rengeteg eladó ház van, és nagyon sok ipari terület/csarnok áll üresen vagy hirdetik bérelhetőnek/eladónak. Ja, és megjelentek a kínai bazárok...

Csökkentek a fizetések

Aki munka nélkül van, annál hatványozottan jelentkeznek a válság tünetei: túl a megélhetési problémákon, az álláskeresés sem egyszerű. Nagy eséllyel állandó munkát nem kap, hanem 3 vagy 6 hónapos ideiglenes munkákat közvetítőkön keresztül (max. 2 évet lehet alkalmazni így valakit egy helyen, egy munkakörben). Ráadásul 1-1 állásra sokszoros túljelentkezés van, hacsak nem valami nagyon specifikus, akkor akár több százan is versengenek egy-egy pozícióért.

A bérek lejjebb mentek - eddig sem a spanyol fizetések voltak a legmagasabbak az EU-ban (pl. német ismerősöm friss diplomásként help deskesként kezdő fizetésnek évi 45 000 eurót keres, itt egy help deskes örül, ha az évi 20-22 000 eurót megkeresi, és ez egy jó kis fizetésnek számít, ha az ember kezdő a szakmájában).

Kevesebb ital, kevesebb utazás

Az emberek visszafogják a fogyasztást is. A bárok szomorúan konstatálják, hogy a hét közbeni "ir de copas" – munka utáni italozások száma jelentősen csökkent, hacsak nincs meccs - szerencsére a foci Eb és az olimpia emelte/emeli a bevételeiket.

Az emberek kevesebbet utaznak, az ún. "puentéken" (hosszú hétvégék) az eddigi belföldi turizmus nagyon lecsökkent, sokan otthon maradnak, mert nem engedhetik meg maguknak, hogy utazgassanak, vagy az arra szánt pénzt inkább félreteszik.

Az új autók vásárlása is lecsökkent, helyette a használtautó-piac virágzik. Az emberek a lakásvásárlás helyett inkább a bérlést választják, mert az ha nem is olcsóbb, de ha arról van szó, hogy mondjuk Madridból Granadába kell menni egy állás miatt, akkor könnyebb elindulni bérelt lakásból.

Sok fiatal, akik esetleg eddig bérelt lakásban vagy barátokkal közösen lakott, visszaköltözik a szüleihez, mert így a szülők tudják támogatni és meg tudja takarítani a külön lakás költségeit.

És mégis...

De aki azt hiszi, hogy a spanyolok lemondtak volna az életvitelükről, az alaposan téved. Az emberek továbbra is eljárnak bárokba, mert ez az életük része, csak most mondjuk 6 sör helyett hármat isznak meg. A nyaralásról sem mondanak le, csak most nem a Maya Riviera, hanem mondjuk egy belföldi helyszín az úticél. Ugyanúgy költ ruhára, de most még inkább kivárja a leárazást (eddig ez nem így volt, leárazáskor a turisták és a bevándorlók vásároltak, egy spanyol mindig az aktuális kollekciót viselte, ahogy megjelent az üzletekben az új kollekció, az emberek már vették is).

A spanyolok mentalitására jellemző, legutóbb nagy vihart kavart, hogy az egyik faluban kiírtak egy népszavazást hogy a 15 000 eurójukat költsék egy ember munkahelyére (felvettek volna egy ügyintézőt, ez az összeg az éves fizetése), vagy költsék a falu éves fiestájának a megrendezésére - döbbenetes, de az emberek a fiestára szavaztak!

Németek és spanyolok

Az egyik tv- műsorban hallottam azt, hogy a németek és a spanyolok között az a különbség, hogy ha a németnek 5 eurója volt akkor 5 eurót költött, a spanyolnak, meg ha 5 eurója volt, akkor felvett mellé még 4-et hitelre és 9-et költött. A német ember akkor vesz fel hitelt, ha biztos benne, hogy ha a jelenlegi helyzetében semmi sem változik, akkor is vissza tudja fizetni az összeget.

A spanyol felvette a hitelt, anélkül, hogy különösebben belegondolt volna mi lesz 2-3 év múlva, vagy abban bízott, hogy addigra leesik a lottónyeremény, vagy valahogyan hirtelen több pénze lesz és jobb élete.

Úgyhogy mielőtt megbélyegezzük a spanyolokat, hogy lusták és ostobák, nézzünk jó mélyen magunkba: nem hasonlítunk egy kicsit mi, magyarok rájuk? Legalábbis ebben?

Eljött a való világ

Az itteniek elképzelhetetlenül el voltak kényeztetve: ingyenes egészségügy, ingyenes oktatás (kivéve az egyetemeket és a magániskolákat), hihetetlen infrastruktúra, elképesztő választék, biztos jövőkép, nyugdíjas állások (hiszen régebben elbocsátani gyakorlatilag senkit sem lehetett) gondtalan, stresszmentes, boldog élet.

A spanyoloknak a válság igazából a "való világot" hozta el, azt, hogy napi szinten küzdeni kell az életszínvonalad fenntartásáért, azt, hogy nem tolnak mindent a feneked alá, hogy nem magától értetődő, hogy lesz állásod, lakásod, pénzed... a spanyolok azért szenvednek, mert a saját korábbi életüket látták összeomlani, és valahol a lelkük mélyén tudják, hogy a "vivir de la puta madre" (elnézést, a kifejezésért ez kb. annyit tesz szlengben, hogy él, mint Marci hevesen) időszak véget ért. Ezentúl is lehet jól élni, csak küzdeni kell érte egy kicsit.

Szerintem a spanyolok csak úgy tudnak majd kilábalni a válságból, ha valamelyest alább adnak az igényekből, ha egy kicsit alázatosabbak lesznek és persze, ha újra feltalálják a mediterrán életérzést, amit a megváltozott körülményekhez tudnak majd alakítani. Hogy sikerülni fog-e nekik? Szerintem igen. Hogy miért? Mert a spanyol egy büszke, tradicionális, de megújulásra képes nép, és mert ebben az országban rengeteg a kiaknázatlan tartalék- akár az emberek energiájára, akár a környezetre gondolok."