Angliában (meg nyilván máshol is) a külföldi élet sok határátkelő számára az ügynökségi munkánál kezdődik. Így volt ez Józseffel is, aki még 2010-ben költözött a szigetországba, először egyedül, majd ment utána a felesége is. Posztjából kiderül a kezdeti nehézségeken (és jó pár tanácson) túl az is, hogy vajon miről érdemes és miről nem beszélgetni az otthon maradottakkal. Az utolsó mondat pedig különösen erős.

A kép illusztráció

„Azért ragadtam billentyűt, mert a blog eddigi cikkeiből hiányolom az olyan írást, amelyik egy külföldi munka vagy kitelepülés esetén az alapokat mutatja meg. 

Mindenki azt olvashatja, hogy kimentem Londonba, majd szállást és munkát kerestem, majd dolgozni kezdtem. Egy olyan embernek, akinek nincs előre leszervezett állása, szállása, diplomája, komoly angoltudása, pont ezek az első napok a nehezek. Ebben szeretnék praktikus tanácsokat adni, a saját példámat felhasználva. 

Az indulás 

2010 elején, 46 évesen vágtam neki a világnak, Angliának. A család maradt egyelőre, a nejem a tervek szerint fél év alatt lezárja az otthoni ügyeket, a fiam leérettségizik, a lányom meg felmond, és akkor jönnek majd utánam, ha én már megragadtam, s ők is felkészültek. 

A lökést a váltásra az otthoni viszonyok romlása és egy már kijött régi barátom adta, aki mindent objektíven elmondott az itteni életről. Döntöttünk és egy sporttáskával, 800 font költőpénzzel elindultam. 

Az angolom gyenge volt, csupán az önképzésemnek (soha nem tanultam a nyelvet iskolában, én még az oroszok időszakban jártam oda) és a számítógép használat során megragadt szavakat tudtam. Soha nem dolgoztam gyárban addig, de reméltem, hogy beleszokok. 

A kiutazás kocsival történt, az a barátom éppen otthon járt, vele jöttem ki, és ők adtak nekem szobát az első időszakban, persze pénzért. Jegyezzük meg: az üzemanyag, a gáz, áram, a kaja itt is pénz, soha ne élősködjünk senkin, még a barátokon sem. 

Nem csak London van 

Egy angliai kisvárosba jöttünk, 50.000 lakos, körülötte több hatalmas iparnegyed, utólagos becslésem szerint kb. 200 nagyobb és megszámlálhatatlan kisebb gyár, raktár, egyebek, vagyis a munkakeresés reményteljesnek látszott. 

Nem London a világ egyetlen külföldi városa, de ott elég magasak a rezsi költségek, a lakásárak. Ha Londonban szerencséd van, találsz olyan munkahelyet, ahova csak 1 óra a busz és metró, reggel, este. Itt minden közel van, a város relatíve kicsi. 

Megérkeztünk 1 nap autózás után, ezt követte egy fürdés, majd egy kiadós alvás. Másnap pihenés (vasárnap), majd hétfőn indult a munkakeresés. 

Az ügynökség 

Angliában, aki nem fix állásra jön, annak keresni kell azt. Engem a barátom elvitt a városban működő tizenvalahány munkaközvetítő iroda mindegyikébe. A kapitalizmus jellemzője a nagy tömegű, mobil, bármikor mozgósítható munkástömeg. 

Ha például egy szendvicsgyár napi termelése függ a megrendelésektől, akkor nincs minden munkásuk felvéve, hanem csak a szükséges létszám, Ha nagyobb rendelés esik be, akkor a gyár üzen az ügynökségnek, aki másnapra a beregisztrált munkásokból annyit küld, amennyit a gyár igényel. 

Egy ügynökség (agency) természetesen több gyárral áll kapcsolatban, és egy gyárnak több agency is ad munkásokat, vagyis egy olyan rugalmas rendszer működik, amelyik mindig adja az optimális munkáslétszámot. 

Vagyis a kinti munkakeresés első állomása a beregisztrálás az agencykbe. Az első eset, amikor az agency létszáma teljes, vagyis nem fogad több regisztrációt. Ekkor közlik, hogy nincs munka, nézzél vissza máskor. 

A jobb lehetőség, hogy beregisztrálnak. Ekkor kapsz egy alapfokú tesztlapot, azt kitöltöd. Nem nagy dolgok, legtöbbször a személyi adatok kellenek, egy elérhetőség (erről később), pár matematikai alapfeladat, és pár angoltudást mérő kérdés. 

Nem kell félni, mert az alap ügynökség munkást nem mérnöknek veszik fel, nem várnak el tőle sokat. Értse meg az alapparancsokat, tűz esetén ki tudjon menekülni a gyárból, ennyi az alapkövetelmény. 

Az első munkák többsége rakodás, dobozpakolás, raklaphúzgálás. Felteszel egy üres dobozt, ha megtelik, kicseréled, ennyi. Ha szerencséd van, akkor a beregisztrálás után hamar hívnak dolgozni, kizárólag telefonon. 

Ezért a kintlét első lépése egy telefon, illetve mobilszám vásárlása. De csak alaptelefont szabad venni, mert az okostelefonok itt is drágák és egyelőre feleslegesek. Az új munkahelyen elvesztheted, ellophatják, vagyis felesleges. 10 font feltöltéssel el lehet lenni egy hónapig, most kb. 13 szolgáltató verseng, és tényleg verseng érted. 

Nem lehetsz fáradt 

Ha nem sikerült beregisztrálni, akkor mégy a következő agencybe. A tapasztalat az, hogy minden másnap érdemes bekukkantani az ügynökségekbe. Ebből látják, hogy tényleg akarsz munkát és előbb-utóbb megunják és beregisztrálnak. 

Alapszabály: ha az agency hív, akkor menni KELL dolgozni. Nincs kifogás, nem lehetsz fáradt, nem lehet női bajod, nem lehetsz másnapos, nem mondhatsz nemet hétvégi, éjszakai műszakra sem, egyszerűen menni kell. 

Ha egy agencyt kétszer elutasítasz, akkor azok gyakorlatilag lemondanak rólad. Ez vonatkozik a későbbi munkákra is, aki hajlamos a lógásra, indokkeresésre, az ne jöjjön ide. Itt dolgozni kell, aki nem, annak a helyére hamar akad más. 

A dupla munka veszélyei 

Nekem az első két hét szokatlan volt, de aztán belejöttem. Az első munkahelyem egy narancslégyár volt. Éjszakai műszakban álltunk egy szállítószalag mellett és az utazó narancsok közül kidobtuk a hibásakat. Könnyű munka volt, szólt a zene a fejünk felett, de hideg volt, mert a narancsokat hűtötték. 

Aztán beütött a baj. Mivel több agencyben voltam regisztrálva, több helyre hívtak egyszerre. Ilyenkor mérlegelni kell, hol jobb, hova érdemes menni, lavírozni kell úgy, hogy a káposzta és a kecske is. 

Én azt választottam, hogy éjjel a narancsokat figyeltem, nappal meg mentem a másik ügynökséggel dolgozni. Így pl. takarítottam a helyi autóversenypályát, állítólag Schumit várták oda, pakoltam cipőket egy kínai raktárában. 

Azt gondoltam, bírom kevés alvással, de végül a narancsos gyárban egy szünetben lebuktam a kantinasztalra és elaludtam. Felkeltettek, majd közölték, hogy itt nem alszunk és kirúgtak. 

Pocsék melók és tanulás 

Szerencsére addigra már a többi agency is elkezdett hívogatni, így kerültem egy hatalmas tűzcsapokat gyártó helyre, ahol egy hónapig vasakat kellett rakodni. Nehéz volt és koszos. 

Aztán új telefon és átkerültem egy műanyagflakon-gyárba. A gépek ontották a flakonokat, azokat kellett dobozba rakni. Ráadásul itt 12 órás műszakok voltak, igazi szar hely volt. Meleg, monotónia, szar főnökök. 

Mindeközben nem tétlenkedtem. A keresetemből nem laptopot, okostelefont, tabletet vettem, hanem elvégeztem az itteni targoncástanfolyamokat, 2 nap és 240 font egy kurzus. Hamarosan a kezemben volt kétféle jogosítvány.

Ennek fényében újra végigjártam az agencyket, ahol frissítették a regisztrációmat, s a jogsikból látták, hogy tényleg akarok dolgozni. Nemsokára kaptam is egy targoncás állást egy hatalmas élelmiszerraktárban, de pár hónap után kirúgtak, mert zabáltam a csokit. 

Ezután egy mosogatószivacs-gyárban szivacsot pakoltam, majd ismét targoncás munka következett egy chipsgyárban. Bent 40 fok, odakint télen –20 (kemény tél volt), ki-be járkálás a géppel, de szerettem. Végül 4 hónap után onnan is mennem kellett, mert beleettem a chipsbe. 

Irány a malom! 

Ezután kerültem a mostani helyemre, egy malomba. Eleinte alapfeladatok, zsákrakodás orrvérzésig. De a malom tele mindenféle géppel, és én szeretem a gépeket. 

Minden számítógép-vezérelt, bonyolult, eleinte áttekinthetetlen sokaságban csigák, szállítószalagok, daruk, töltőgépek, ventilátorok, rakodórobotok, raklapok, zsákok és csövek minden mennyiségben. 

Lassacskán kiismertem a rendszert, a kollégák tanítottak mindenre. Fél év után újabb betanítás, s egy egyszerűbb zsáktöltő gépsort kezeltem, majd jöttek a bonyolultabbak sorban. 

Most az enyém a legbonyolultabb gépsor, tudnom kell programozni a zsákrakodó-raklapépítő robotot is, de ha kell egész nap a lisztet söpröm. Teljes munkaidős vagyok, a fizetésem normális még angol viszonylatban is, vagyis nem igaz, hogy minden magyar mosogat Angliában minimálbérért. 

Út a teljes munkaidőig 

Itt a munkásság első lépése az ügynökségi lét. Ilyenkor a telefonodtól függesz, ha hívnak, mégy, ha nem, nem. Az agency alkalmazottja vagy, tőle kapod a fizut, ő adja az szabadságodat is, de erről hajlamosak elfeledkezni, kérni kell, mert jár. 

Ha egy helyre sokat hívnak és megkedvelnek, mert jól dolgozol, akkor következik az agency-full time állapot, vagyis már csak egy helyre jársz, nem hív minden nap az agency, hanem hetekre előre megkapod a beosztásodat. 

Így dolgozol pár hónapot, megtanulod az adott munkát, rád bíznak komolyabb feladatot is. Ezután ha kellesz, akkor a munkahely szól neked, hogy add be a full-time kérelmedet. Ezt interjú követi és a cég átvesz a rendes munkásai közé. 

A fizetésed magasabb lesz, kapsz munkaruhát, kulcsokat mindenhova, vagyis megbecsült tagja leszel egy munkás közösségnek. Lehet, hogy először csak próbaidős leszel, majd pár hónap múlva letelik és bent vagy. 

Én így ragadtam meg. Közben fél év után béreltem egy lakást, ahova megérkezett a családom is. A gyermekek beszélnek angolul, a nejem nem sokat, de végül a fenti módszerrel mindenkinek van munkája. 

Márpedig a nyelvet tudni kell 

Az angolok nem néznek rád idegenül, ez tévhit. Ők megszokták az idegeneket, évszázadok óta van beáramlás a gyarmatokról, a világ minden részéről. 

Igyekezz angolul beszélni velük. Ha nem is beszélsz rendesen, mutasd, hogy akarod. Soha nem nevetnek ki, de amíg nem beszélsz normálisan, addig nem bíznak rád komolyabb dolgok, mert nem érted. 

Értened kell az alap biztonsági szabályokat és feliratokat, mert az itt komolyan veszik. A nyelv ahhoz is kell, hogy megvédd magad. Ha a főnök azt mondja, hogy hozz be tíz raklapot, de te csak hatot találsz, és a főnök rád néz, azt hiszi nem értetted. De ha te elmondod, hogy csak hatot találtál, de már beszéltél egy targoncással, hogy hozzon még, máris ki vagy védve. 

Minden alkalmat ragadj meg a nyelvtanulásra. Nézz angol tévét, hallgass rádiót, az utcai táblákat, feliratokat igyekezz megérteni, beszélgess a kollégáiddal. Tudatosan menj olyan környezetbe, ahol beszélned kell, például ne ragaszkodj a magyar lakótársakhoz egy közös albérletben. 

Rögtön legyen mobil elérhetőséged. Enélkül nincs reményed. De ezt ne arra használd, hogy az otthoniakkal napi kapcsolatot tartasz, mert az nagyon drága. Arra ott a net, a Skype, vagy a fészbuk. 

Miről beszéljünk az otthoniakkal? 

Mi a nejemmel megegyeztünk, hogy olyan dolgokat a különlét fél éve alatt nem is említünk, amit a távolság miatt nem tudunk megoldani. Vagyis a „beteg a kutya, mert hányt” jellegű témák kimaradtak, mert úgysem tudtunk volna segíteni egymáson. Általában kerüljétek a szomorúbb témákat, mert vidáman könnyebb átvészelni a külön időszakot. 

Bankszámla 

Legyen azonnal bankszámlád, mert mindent oda kapsz, az agency is oda utalja a fizetésedet. Banktól függ, van, ahol könnyű, van, ahol lehetetlen azonnal számlát nyitni. 

Kérj a beregisztrált ügynökségtől egy igazolást, és arra általában nyitnak neked számlát, a lehető legegyszerűbbet, akár ingyeneset is. Ne nyiss hitelszámlát, ne legyen hitelkártyád, mert nagyon hamar áteshetsz a mínusz oldalra, s annak a költségei hatalmasak. 

Legyen csak egy alap bankkártyád először, amivel pénzt vehetsz fel és fizethetsz vele. Ezek itt Angliában mind ingyenesek, érdemes rászokni. Ha egy bank nem áll veled szóba, akkor menj vissza máskor, mert egy másik ügyintéző másként áll hozzád. 

Jogosítvány és közlekedés 

Ha van jogosítványod, cseréltesd ki angolra. Ez itt 40 font, a DVLA-ba (Driver and Licence Agency) kell bevinni vagy beküldeni, leadod a magyart és 2 hét múlva megkapod az angol jogsit. 

Ez személyi is, lakcímkártya is egyben, sőt „B” kategória esetén 30 évre kapod az egészségügyit. Bátran használhatod Magyarországon is, nem szólhat érte a rendőr, mert EU-s. 

Az autózásról pár szót. A kocsik itt nagyon olcsók, amire otthon még hitelt veszel fel, az itt pár havi fizuból megvan. 3000 fontból majdnem új (2-3-4 éves) kocsit vehetsz. 

Minden kocsira fizetni kell adót, ez kb. 100 font félévente. Ezzel vehetsz részt a forgalomban, használhatsz ingyen (szinte) minden autópályát, hidat. Viszont nincs súlyadó, átíratási illeték, eredetvizsgálat, törzskönyv. 

Évente kell vinni a kocsit műszakira, ez itt az MOT. Van viszont biztosítás, ami komoly tétel lehet. Függ a korodtól, a kocsitól, vezetési évektől. Ha tudsz, hozz Magyarországról a régi biztosítódtól bónusz igazolást (angolul persze), beszámítják. 

Alapesetben a fiatal sofőrök sokat fizetnek, ahogy korosodsz és szaporodik a balesetmentes éved, úgy csökken. Az egészet a neten kell intézni. Itt nincs igazoltatás, de a rendőrség kamerákon és rendőrautókon át figyeli a forgalmat, ha nincs valami rendben, hamar kikapnak a forgalomból. 

Vita nincs, a kocsit elkobozzák, 2 hétig őrzik, hogy bepótold a hiányt, majd bezúzzák. Itt nincs korrupció, kenőpénz. A forgalomszervezés példás, az utak jók, a sofőrök udvariasak, te is hamar megtanulsz nyugodtan vezetni. A jobb kormánytól ne félj, hamar megszokható (1-2 nap). 

Bérek 

A minimálbér jelenleg 8.73 font, ez havi kb. 1100 font, adózni ebből alig kell. Egy átlagos gyári munkás 8-9, egy targoncás 8-12 fontot keres óránként. A munkavezetők (teamleaderek) következnek, majd a középvezetők és a menedzserek. Az ő fizujuk már 50.000-100.000 font éves kategória. 

A minimálbér egy nap alatt kb. 70 font. Azt mondják, egy héten egy napot dolgozol a szállásért, egy napot a kajádért, a többi a tied. 

Én mint gépkezelő/technikus évi 30.500 fontot kapok most, ez 14.31 óránként. A túlórám ennek másfélszerese. Vagyis átlagban havi 2200 fontot kapok kézhez adózás után. 

Árak 

2-3 szobás lakás bérlete: 550-700 font/hó, plusz a rezsi. A rezsi (gáz, villany, víz, adó (100 font) kb. még 400 font/hó. Szobabérlet egy hétre: 60-80 font. Ebben benne van minden rezsi, internet, adó. 

Tej: 1 font/4 pint (2.2 L)

Kenyér: 1.20-1.40 /vekni

Benzin: 1.35 font/liter. A dízel drágább, 1.40 körül. 

Most úgy látom, érdemes volt váltani. Nyugodt, politikamentes élet meglehetős anyagi biztonságban. Azóta vettünk házat, mindenki, aki részt vett a folyamatban, értékbecslő, bankos, hitelügyintéző a javadat akarja, itt nyoma sincs a bürokratikus gőgnek, ami otthon megkeseríti az emberek életét. Soha nem megyünk haza.”

(Fotó: organics.org)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.