Határátkelő

Bevallom, mindig voltak bennem kérdőjelek az észak-amerikai építkezéssel kapcsolatban, például nem nagyon értettem, miért olyan ritkaság a téglaház az Egyesült Államokban és Kanadában. Nos, a családjával másfél éve Dél-Ontarióban élő Ákos posztja azért sok mindenre választ ad.

Amikor az ember azon töpreng, vajon határátkelőként melyik országot, melyik várost válassza, tapasztalatom szerint e két név elég gyakran felmerül. Érthető okokból persze, hiszen a nagyvárosokban jellemzően jobbak a munkalehetőségek, Hollandia pedig a britek elhúzódó szerencsétlenkedése miatt egyébként is egyre vonzóbb célország az elsősorban angolul beszélők számára. Az alábbiakban olyanok véleményét próbáltam meg összegyűjteni, akik mindkét városban éltek (vagy legalább jól ismerik), így van összehasonlítási alapjuk.

„Vágyakozom egy másik életre, de ahhoz másoknak meg kell halniuk” - írja Detti, és sajnos egyáltalán nem túloz. Nekem valami azt súgja, hogy nincs is egyedül, sokan járhatnak hasonló cipőben.

Zsuzsáék jó hat és fél éve lettek határátkelők, a németországi Augsburgban kezdték meg külföldi életüket. Akkor írtak is posztot a velünk történtekről (itt olvashatjátok el, szerintem érdemes!). Most kérésemre hat évvel később veszi fel Zsuzsa a történet fonalát – és van mit felgöngyölíteni, mert nem kevés dolog történt azóta velük. (A képeket is ő küldte, a külön nem jelöltek Frankfurtban készültek.)

Egy vegyesházasság egyik következménye az, hogy két országban is kell(het) esküvőt (vagy legalábbis egy nagyobb fogadást) tartani. Külön zamatot ad a dolognak, ha történetesen a pár egyik tagja hongkongi. Ilyenkor aztán a barátoknak is dönteni kell, elmennek-e mindkét eseményre. Nos, Utazó Tódiék úgy döntöttek (… illetve a többes szám nem feltétlenül indokolt, pár soron belül kiderül, miért), hogy akkor irány Hongkong!