Határátkelő

Ha Magyarországon történne az, amiről a mai ajánló egyik posztjában szó lesz, akkor alighanem ettől zengene a sajtó, és mindenki vadul sopánkodna (nem is ok nélkül, teszem hozzá). De nem Magyarországon történik, hanem egész meglepő módon abban a Kanadában, amiről általában csak a szép és jó jut az emberek eszébe. Mindjárt kiderül, miről van szó, elöljáróban annyit, hogy ma a szokásos három helyett négy posztot ajánlok nektek, melyek mind egy téma: a gyerekek, illetve az oktatás körül mozognak.

Egy ismerősöm mesélte pár éve, hogy Franciaországban járva az ott élő barátaik útközben megmutatták az egyik nagy nemzetközi édességgyár két egymás mellett lévő gyártócsarnokát, mondván: az egyikben Nyugat-Európába, a másikban Kelet-Európába gyártják a terméket, ami ugyanolyan márkanévvel, csomagolással, stb. fut.

Mielőtt belevágnánk a mai történetbe, egy mondatban hadd emlékezzek meg arról, hogy a mai a 2000. poszt a blog történetében, ami öt és fél év alatt azt hiszem, nem kevés. Már sokszor elmondtam, de most is leírom, mert mindannyian tudjuk, hogy igaz: nélkületek nem létezne a blog, és bár az elmúlt években sok minden változott, a törzskommentelők közössége is cserélődött, de azért a történetek, írások még mindig érkeznek, ami nekem minden egyes alkalommal csoda. Szóval köszönöm, hogy vagytok és hogy általatok ez a blog is lehet.

Most pedig lássuk a mai írást, amit (ha már törzsolvasók és kommentelőnk) Din Serpahis küldött Svájcból, és amiben azt a pillanatot próbálja megragadni, amikor először érezte otthon magát – mit mondjak, neki ez elég hamar jött, hogy aztán az is kiderüljön, mi a határátkelés egyik nagy csapdája. (A képeket is köszönöm neki.)

Te mikor érezted először úgy külföldön, hogy otthon vagy? Volt egyetlen ilyen pillanat, vagy egy folyamat része az érzés? Esetleg soha nem fogod magad otthon érezni? Írd meg a tapasztalatod, véleményed a hataratkeloKUKAChotmail.com címre.

Akár kanadai munkavállalás lépésről lépésre is lehetne a poszt címe, hiszen Tucano nem csak érdekes, de informatív interjút is készített a Wellington megye Gazdaságfejlesztési Osztályán dolgozó Tom Lusisszal. Sok minden kiderül belőle, nem csak a gyakorlati tudnivalókról, de arról is, hogyan érdemes nekiállni a kanadai álláskeresésnek, kiköltözésnek. (A képeket is a szerző küldte, köszönöm.)

Több tízezren vettek részt az Egyesült Királyságban azon a kezdeményezésen, melynek célja az volt, hogy felhívja a figyelmet, milyen sokat jelentenek a bevándorlók (köztük főleg az Európai Unióból érkezett határátkelők) az országnak.