Határátkelő

Mindannyian gondolkodtunk már el életünk során (akár többször is) egy-egy sorsforduló kapcsán, hogy „mi lett volna, ha…”. Mi lett volna, ha nem indulunk el külföldre (vagy mi lett volna, ha elindulunk), vajon boldogabbak lennénk-e, hogyan alakul az életünk. Persze azt szokták mondani, hogy ezeken nem érdemes nagyon töprengeni, de az ember eljátszadozik néha a gondolattal. A lényeg persze a boldogság, derül ki wien74 írásából.

A mai poszt kicsit talán kilóg a határátkelős írások sorából, két okból mégis úgy éreztem, megosztom veletek. Egyrészt azért, mert szerzője, Zita legutóbbi, az amszterdami temetőkről szóló írása igen pozitív fogadtatásra lelt, pedig az sem kapcsolódott szorosan a blog témájához, másrészt azért, mert (és ezt külön le kellett bokszolnom vele, hogy leírhassam) az ő fia ugyanarra a londoni egyetemre jár, aminek a Mindenki rendezője is egykor hallgatója volt. Végül, de nem utolsósorban, mégis csak Oscar-díjat kapott egy magyar film, ami nagy büszkeség. Szóval lássuk, milyen gondolatokat indított el Zitában a Mindenki sikere!

Egyre nagyobb a bizonytalanság az Egyesült Királyság és főleg az ott élő uniós állampolgárok helyzete kapcsán, aminek az egyik következménye, hogy terjednek a hírek, melyek aztán hol igaznak bizonyulnak, hol kiderül róluk, hogy csupán arra jók, hogy rémisztgessék a már ott élő európaiakat, köztük a magyarokat is. Van azonban egy olyan joghézag, ami akár veszélyes is lehet, ha nem figyelnek oda a szigetországban élő magyarok (és más uniós tagállamok polgárai), úgyhogy arra gondoltam, erősen közszolgálati jelleggel ma erről írnék.

A címben megfogalmazott kettősséget alighanem sokan érezték már vagy érzik azok közül is, akik már határátkelők és azok közül is, akik csak tervezgetik a külföldi munkavállalást. Nincs ezzel másként Tamás sem, aki először szűk negyedszázada vágott neki, és akinek írását Din Serpahis minapi posztja ihlette.

Te mikor érezted először úgy külföldön, hogy otthon vagy? Volt egyetlen ilyen pillanat, vagy egy folyamat része az érzés? Esetleg soha nem fogod magad otthon érezni? Írd meg a tapasztalatod, véleményed a hataratkeloKUKAChotmail.com címre.

Nem lehet azzal vádolni a Norvégiában élő Tamást, hogy belesimulna a tömegbe (erre bizonyíték két korábbi posztja, amit itt és itt olvashattok el), és mai írásával sem hazudtolja meg önmagát. A poszt az otthonlét kérdését körbejáró sorozat része, a képeket pedig ezúttal is köszönöm.