Ha Magyarországon történne az, amiről a mai ajánló egyik posztjában szó lesz, akkor alighanem ettől zengene a sajtó, és mindenki vadul sopánkodna (nem is ok nélkül, teszem hozzá). De nem Magyarországon történik, hanem egész meglepő módon abban a Kanadában, amiről általában csak a szép és jó jut az emberek eszébe. Mindjárt kiderül, miről van szó, elöljáróban annyit, hogy ma a szokásos három helyett négy posztot ajánlok nektek, melyek mind egy téma: a gyerekek, illetve az oktatás körül mozognak.

Kezdjük hát Kanadával, annál is inkább, mert amikor először elolvastam az Élet Montrealban blog posztját, nem hittem el, hogy ilyen van. Aztán elolvastam még egyszer, és még így is elég durva a sztori.

„Február elején kell az iskolák kindergarten osztályába beiratkozni, és mivel akkora a túljelentkezés ebbe az iskolába, a szülők már vasárnap elkezdenek sorban állni, hogy a hétfői irodanyitásnál bekerüljenek a kb. első 30 beiratkozó közé és biztosítsák a gyerekük jó iskoláztatását a következő cirka 11 évre… 

Valamint hozzáfűzte, hogy igaz, neki nincs gyereke, de tavaly ilyenkor is ott töltötte a hétvégét – mert sorban állt – bérbe… 

Na, ezek azok az infók, amikre hirtelenjében nem is szoktam tudni, hogyan reagáljak! Igyekszem én elrejteni a teljes rácsodálkozás, kissé hitetlenkedés arckifejezését… több kevesebb sikerrel, …mert azért valljuk be, hogy még ha enyhébb is a tél, azért kinn a mínuszokban tölteni 24 órát, azért szerintem emberpróbáló feladat! 

A történet minap folytatódott, mikor egy kedves baráti családdal épp korcsolyáztunk kinn a szabadban. Mesélték, hogy szeretnék, ha a lassan 5 éves kislányuk ebben az iskolában kezdhetné el a tanulmányait, ezért beadták a jelentkezési lapokat. 

Az általános iskolák nagy része kerületekre van osztva: az a tanuló jelentkezhet az adott iskolába, aki az iskola vonzáskörzetén belül lakik. Vannak viszont olyan iskolák is, ahova szabad bárhonnan jelentkezni (open-district). 

Az ilyen helyeken, és a legtöbb jó nevű iskolában lottóhúzás-szerűen döntik el, hogy kik kerülhetnek be az újonnan induló osztályokba túljelentkezés esetén. A magániskolákban – ahol a tandíj nagyon magas – pedig elbeszélgetés során döntik el, hogy kik a szimpatikus családok, akikkel a későbbiekben az iskola együtt szeretne dolgozni. 

Viszont ebben a suliban tényleg ez a „hagyomány”, hogy sorban állnak az utcán a szülők, várva a beiratkozás pillanatát. Elsőre talán elmosolyodunk ezen a felvételi rendszeren… de talán így olyan gyerekek is részesülhetnek nagyon jó oktatásban, akiknek a szülei céltudatosak, de sajnos anyagilag nincsenek annyira szerencsés helyzetben, hogy menő magániskolába írassák a gyereküket. 

Így ez a család is megtervezte ennek megfelelően a vasárnapját, beleértve a vasárnap éjszakát is, hogy melyik szülő mikor áll őrt és örültek, hogy van még egy szabad napjuk. 

Javában korcsolyáztunk, mikor 11 óra után felkiáltott apuka, hogy: Elkezdődött!! Az első szülők megérkeztek!! 

Ugyanis sms-ben kapott értesítést egy kedves baráttól, aki szemben lakik az iskolával és figyelte az iskola körül folyó eseményeket. Volt olyan rendes, hogy egyből kapta a kabátját és szaladt, hogy helyet foglaljon nekik, beálljon a sorba: kilencedik helyen!! 

Így sebtében hagyták el a koripályát, és már szombaton 11 órakor megkezdték a sorban állást a hétfői regisztrációhoz.

Felkészülve jelentek meg: szék, plédek, forró tea termoszban, az éjszakázáshoz pedig sátor, kegyetlen mínuszokat is kiálló hálózsákkal… És hogy az éjszaka kényelmesebben teljen, az iskola bérelt „konténert” is, mert azért nem tenne jót a hírnevüknek gondolom, ha hétfő reggel összefagyott szülőkön keresztülmászva kellene megkezdeni a tanítási hetet." 

Ha ennyi nem volt elég, akkor kattints ide, és olvasd el az egész történetet. Durva.

Mi a különbség a magyar és az osztrák tananyag között? 

A magántanulóság egyfajta biztosítékot jelent a külföldre költözött gyerekek szüleinek, hiszen így nem marad le a magyar tananyagban, és más előnyei is vannak. A Bécsből jelentjük blog szerzője is ezért gondolta, hogy a gyerekei legyenek még egy ideig magántanulók, ami aztán az egyik esetében sikerült, a másiknál nem. Viszont érdekes tapasztalatokkal gazdagodtak.

„A fiam otthon kijárta a hetediket, majd a tavalyi évben azt az évfolyamot megismételte Ausztriában egy nyolcosztályos gimnázium 3. osztályában Außerordentlicher tanulóként. (Rendkívüli státuszban, akit csak abból osztályoznak, amiből pozitív eredményt tud elérni.) 

Idén negyedikes lett a gimnázium alsó tagozatán, ami itt is a továbbtanulás éve, és továbbra is ebben a rendkívüli státuszban maradt, de alapvetően csak németből és elvben tanév végéig van erre lehetősége. 

Az iskolában azt mondták, hogy az Oberstufe-ra (a felső tagozatra) azonban felvételi nélkül, csak akkor tudják felvenni, ha minden tárgyból lesz jegye már félévkor, különben felvételizni kell. Amire, ha képes is, azért anyanyelvűekkel versenyhelyzetben nem biztos, hogy megugrotta volna, hogy felvegyék. 

No ekkor jártam utána a dolgoknak, és kiderült, hogy ilyen esetben sok helyre magyar bizonyítvány alapján is felveszik a gyereket. Illetve találkoztam a másik véglettel, olyan családdal, ahol a gyermek annyi idősen jött Ausztriába, mint anno a fiam, de a 8. osztályba (NMS 4. osztály) íratták, azt járta kétszer, de a második év AO státuszban sem lett osztályozva, és mivel így nincs lezárt 8. iskolai évfolyama (sehol), egyáltalán nem tud továbbtanulni Ausztriában, sőt mivel elmúlt 15 éves, nem is tanköteles. 

Szóval biztos, ami biztos Vili nyolcadikos magántanuló lett otthon a régi iskolájában. Annyit sikerült elérni, hogy ne a hivatalos magyar félév idején, hanem a bécsi szemeszteri szünetben menjünk vizsgázni, azaz most pénteken. 

Időközben Vili az osztrák gimnázium negyedik osztályában teljesített minden követelményt és kilépett az Außerordentlicher tanuló státuszából, teljesen normál tanuló lett. Németből az írásbeli dolgozaton túl, egy szóbeli vizsgát is tett, ahol osztrák kettesre (jóra) értékelték. 

Így másfél év után automatikusan felvételre kerül(t), a gimnázium felső tagozatára. Marad továbbra is a nyelvi osztályban, szeptembertől a német, angol, latin mellett kezdi az olaszt is. 

Mindez azonban egy héttel a magyar vizsga előtt derült ki, így azt nem akartuk már lemondani, és azért sem, mert készültünk rá. (...) Az eredmény: öt db ötös, és öt darab négyes, azaz 4,5-ös átlag. (...) 

Vilivel való készülés során tanulságos volt a magyar és az osztrák tananyag összehasonlítása. A matek, legalábbis a nyolcosztályos gimnáziumban (a nem reáltagozaton is), Ausztriában van sokkal, de sokkal előrébb, mint Magyarországon, de az osztrák sokkal gyakorlatiasabb. A kémia Magyarországon tart előbb, a fizika, földrajz hasonló, de az osztrák könyv sokkal jobb. 

Külön érdekes volt, hogy a magyar történelemkönyv mit ír Martin Luther Kingről és mit az osztrák német tankönyv. (Itt németből tananyag.) Míg a magyarban az a „tanulság”, hogy valójában a feketék és fehérek közötti ellentéteket mai napig nem sikerült maradéktalanul felszámolni, addig az osztrák könyvben az, hogy ő és a montgomery-i buszbojkott, stb. mind kellett ahhoz, hogy utána több mint fél évszázad múlva Obama az USA elnöke lehessen. Mindkét állítás igaz, csak a személet más." 

A teljes posztot itt találjátok.

Ahány nyelv, annyi szemléletmód

A film a filmben mintájára most következzen egy blog a blogban, amennyiben a Hortobágyi Rántott Vombat meginterjúvolta a Kelta Vándor blog szerzőjét (mindkettő többször szerepelt már a vasárnapi válogatásban), ezt a lehetőséget pedig nem hagyhattam ki.

„Zsuzsa férjével és három gyerekével él egy Dublin melletti kisvárosban, Írországban. A három gyermek mindennapjainak terelgetése mellett life coachként igyekszik segíteni világjárók, édesanyák és mondjuk talán úgy, a „magukért tudatosan felelősséget vállalók” életét. (…) 

Az emberek alapvetően vidámak, kedvesek, segítőkészek, nagyon szeretik és nagyon közvetlenek a gyerekekkel is. Írország és Dublin is nagyon gyerekbarát, ami abból is következik, hogy rengeteg a gyerek (nem ritka a 4-5 gyerekes családok). Itt a három gyerek inkább átlag, mint „nagycsalád”. Nem is tekintem magunkat sem annak. 

A belépőjegyek is sokszor tükrözik ezt: gyakran eleve 2 felnőtt+3 gyerek a családi jegy a 2+2 helyett, na persze olyat is lehet találni. Illetve, ha pl. gyerekekkel járkálsz akár turistaként, akár helyiként, oda fognak figyelni rád és egészen apró gesztusokból is nagyon észre fogod ezt venni! (...) 

Azt tudni kell, hogy a mi gyerekeink nem igazán éltek Magyarországon azon kívül, hogy minden évben két hónapot eltöltenek ott nyáron. Csenge – aki a legnagyobb – másfél éves volt, amikor elköltöztünk, a többiek már Dublinban születtek.

A külföldi élet rengeteg dologban járult hozzá a gyerekek fejlődéséhez: világlátásban, szemléletmódban, nyitottságban, sokszínűségben, másokhoz való viszonyulásukban. 

Ahány nyelv, annyi szemléletmód, nagyon könnyen váltanak nyelvek és több nézőpont között már most, végtelenül rugalmasak és empatikusak, és ami nekem személy szerint nagyon tetszik, korukhoz képest nagyon jól ismerik a saját határaikat, ami szerintem sokszor sokkal idősebb korban sem feltétlen jellemző. 

Ezzel együtt persze ők is csak pont teljesen olyan gyerekek, mint bármelyik másik…: elevenek, kíváncsiak, őszinték, és igen: néha még idegesítőek is… :) 

De hosszú távon a fejlett emocionális intelligencián túl mindenképpen ad ez a kaland egy olyan kulturális empátiát is, amivel rugalmasan, könnyedén tudnak nézőpontot váltani és teljesen más hátterű emberek helyzetébe könnyedén beleképzelni magukat. 

Szerintem a jövőben bárhol is élnek, járnak majd ezen a Földgolyón, bárkivel is találkoznak, könnyedén megtalálják a közös hangot és bízom benne, hogy mindig a közös legjobb megoldást fogják keresni. Ezt suliban nem feltétlen tanítják... sajnos!" 

Érdemes elolvasni a teljes interjút, annál is inkább, mert én csak a gyerekekre vonatkozó részt emeltem ki belőle (ha már tematikus ajánló…).

Kína: tessék vigyázni, az ajtók záródnak 

Mármint azok előtt, akik esetleg úgy gondolták, angolt tanítva próbálnának egy kicsit kalandozni az ázsiai országban. A Szecsuán blog szerzőjére Kína-ügyben mindig érdemes figyelni, lássuk, hogyan látja ő az esélyeket.

„A legfontosabb: Kína legtöbb tartományában már nem lehet angoltanárkodni magyarként, csak akkor, ha a diplomát valamelyik elfogadott angolajkú országban szerezte meg az ember. Ezek: USA, UK, Írország, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland és esetenként a Dél-Afrikai Köztársaság.

Ha legálisan szeretnél Kínában angolt tanítani, csak ebben az esetben fogja tudni a munkahelyed megszerezni a szükséges papírokat. 

A rendelkezés várhatóan minden tartományban bevezetésre kerül, jelenleg 100%-osan csak Xinjiangot tudom kivételnek mondani, a népszerűbb keleti tartományokban biztosan életbe lépett már. Xinjiang mellett érdemes lehet még Gansuban vagy Qinghaiban próbálkozni, de ezekről nem tudok konkrétumot. 

Ami fontos: ez az állami intézmények mindegyikére áll, azonban egyes magániskolák, óvódák kikerülik a szabályozást. Esetenként business vízumot intéznek az alkalmazottnak (ami jogilag nem véd, mert ezzel is csak komoly megkötésekkel - max. 3 hónapot és kizárólag külföldi cégnek - lehet legálisan Kínában dolgozni, a kritériumok alapján az adott intézményekben általában nem), míg máskor a munkavállalási (Z) vízumot is el tudják intézni azáltal, hogy más munkakörben alkalmaznak papíron. 

Az általam látott hirdetések alapján leginkább óvodába lehet még Z-vízummal kikerülni, de természetesen elsősorban ők is natívokat keresnek, így a legális módszerek egyre nehezebbé válnak. 

Ettől még persze sok helyen alkalmaznának magyarokat is a magánszektorban, de ezek a lehetőségek már a helyben lévő emberekre vannak szabva. Ha magánúton kerülsz ki Kínába (jellemzően turista- vagy üzleti vízummal), nyelviskolák tömege kínál fel munkát, de ez illegális, s lebukás esetén akár Kínából való kitoloncolással, kitiltással is járhat együtt, de pénzbüntetéssel mindenképp. 

Kisebb iskolákban lebukni azért nem túl könnyű, különösen, hogy a fizetés jellemzően zárt ajtók mögött történik, azt pedig senki nem tiltja, hogy szabadidődben ingyen taníts.” 

A teljes írást itt találjátok, hajrá!

Külföldre mennél dolgozni? Már kint élsz, de munkát keresel? Válogass közel ezer álláshirdetés közül a Határátkelőn!

HÍRMONDÓ

Tragikus a magyar diákok nyelvoktatása

Az Európai Unióban teljesen bevett dolog az iskolai nyelvoktatás, olyannyira, hogy több mint 17 millió, a középiskolák alsóbb évfolyamaiba járó gyerek tanul legalább egy idegen nyelvet. Találós kérdés: vajon melyik országban a legalacsonyabb a két nyelvet tanulók aránya? Talált, süllyedt. (verkagrafomanka jogos megjegyzése, hogy ez a rendszer miatt lehet így, a magyar diákoknál később lép be a második nyelv. Még egy hozzátétel a részemről: az egy nyelvet tanulók aránya Magyarországon viszont 90 százalék, ami viszont pont az osztrákok mögött a második helyre jó.)

A legjobb 10 százalék ment el

Maga a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke mondta ezt, aki szerint nem csak az a baj a magyarországi munkaerőhiánnyal, hogy kevés az ember, hanem az is, hogy a legszorgalmasabbak mentek el.

Tízből négy európai orvos otthagyná a briteket 

Az európai kontinensről érkezett orvosok 42 százaléka fontolgatja az elvándorlást a brit szigetekről, ha az Egyesült Királyság elhagyja az Európai Uniót. Nagy-Britanniában 280 ezer regisztrált orvos dolgozik, közülük több mint 30 ezren érkeztek a kontinensről.