Határátkelő

Külföldre költözni és otthont teremteni két különböző dolog. Utóbbihoz alighanem hosszútávra szóló elhatározás is kell, a beilleszkedés akarása. Meg persze sok minden egyéb is, miként az a mai posztból is kiderül.

A kérdést, hogy mi az otthon és hol van, szinte mindenki felteszi magának. Határátkelők esetében azonban a válasz kicsit bonyolultabb. Mi az otthon: egy ház, egy város, egy ország? Vagy valami egészen más? Talán egy érzés és nem egy hely? Ahány ember annyi válasz – én most…

Külföldön élve egy idő után az ember hirtelen arra jön rá, hogy már se itt nincsen, se ott nincsen, mintha két világ között lenne. Aminek persze megvan az az előnye, hogy az ember „ismerősből ismerősbe érkezik”, és persze van hátulütője is, hiszen egyik helyen sincsen otthon igazán. Ha ez a bevezető…

Nem lehet azzal vádolni a Norvégiában élő Tamást, hogy belesimulna a tömegbe (erre bizonyíték két korábbi posztja, amit itt és itt olvashattok el), és mai írásával sem hazudtolja meg önmagát. A poszt az otthonlét kérdését körbejáró sorozat része, a képeket pedig ezúttal is köszönöm.

Ma folytatódik az a sorozat, melyben azt próbáljuk meg a szerzőkkel körbejárni, mikor jön el a pillanat, amikor az ember először otthon érzi magát választott országában. Ma a blog történetének egyik „ősszerzője”, bandi republic erről szóló posztját olvashatjátok. Mikor érezted először úgy…