Határátkelő

Judit egy liverpooli állami középiskolában dolgozik, így aztán belülről látja a magyartól (tagolásban és elvárásokban is) meglehetősen eltérő rendszert. Kérésemre megírta tapasztalatait, és pár tanáccsal is tud szolgálni azoknak, akik esetleg iskolás korú gyerekkel fontolgatják a költözést.

Igazi sikersztori a mai, és nagyon sokat megértet abból, miért mennek külföldre azok, akik így döntenek. Igaz ez a magyarországi, és aztán az angliai részre is. A poszt legfontosabb mondata azonban így szól: „Minden visszajelzésből érzem, hogy becsülnek és szeretnek.” Márpedig ez ér annyit, ha nem többet, mint az anyagiak.

Te is 50 fölött vágtál neki a határátkelésnek? Milyenek a tapasztalataid? Írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

A kép illusztráció

Ha azt írom, Belfast, akkor a legtöbb embernek még ma is egy etnikai, vallási és mindenféle konfliktusokkal terhelt, finoman szólva sem túl biztonságos város jut az eszébe. Pedig a mai Belfast nagyon messze van a két évtizeddel ezelőttitől, olyannyira, hogy nyugodtan London olcsóbb, és sok szempontból élhetőbb alternatívájának is tekinthető.

Nehéz mit írni Anyidzsam levele elé, de az mindenképpen kiderül belőle, hogy nem szerencsés „hinni” dolgokat, érdemesebb utánajárni és pontosan tudni, különben az ember könnyen bajba kerülhet. Mindenesetre azzal bocsátom útjára a mai posztot, hogy hátha tud valaki segíteni, vagy tanácsot adni Anyidzsamnak.

Neked is nehézséged akadt külföldön? Megoldást keresel? Írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

A mai poszt címe lehetne az is, hogy mítoszok és igazság az amerikai zöldkártya lottó körül. A poszt történetéhez annyit tudni kell, hogy pár hete kaptam egy levelet, melynek szerzője arról érdeklődött, hogy ha már elkezdte egy nem bevándorló vízum igénylését, azt veszélybe sodorhatja-e, ha regisztrál a meglehetősen népszerű zöldkártya lottóra. Miután nem vagyok szakértő, válaszolni sem tudtam neki, viszont kerestem olyat, aki tud. A Visumwings válaszát olvashatjátok ma.