Határátkelő

Jó régen, jó négy és fél éve annak, hogy Öreghaver egy posztban megírta, miért és hogyan pakolt össze ötven fölött és vágott neki a határátkelésnek. Akkor a munkahelyén nem nagyon vették komolyan, (megkapta azt is, hogy hova menne ő, a „vén hülye”), ám mégis sikerrel járt. Most egy rövid levéllel jelentkezett, amiben megírja, hol tart, és hogyan látja most az elmúlt éveket. (Figyelem, a poszt a korábbi írás felidézésével kezdődik – nehogy félreértés legyen!) 

Te is ötven fölött mentél külföldre? Hogyan sikerült beilleszkedni, milyen az élet? Mesélj róla, írj a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

Vallomásos alapon kezdeném a mai poszt felvezetését. A vasárnapi ajánlók évek óta az egyik nagy kedvencem, mert olyan tartalmakat oszthatok meg veletek, amelyek nekem valamilyen oknál fogva személyes kedvenceim. És olyan bloggerektől, akiket érdekesnek, izgalmasnak tartok. Nos, a Szecsuán blog évek óta az egyik nagy kedvencem, szerzője, Veve / Liping / Vera (ennek feloldása hamarosan) elképesztő tempóban termeli a posztokat és jobbnál jobb tartalmakat oszt meg. Most sok szempontból mérföldkőhöz érkezett, hiszen öt év után otthagyja Kínát. Az elmúlt évek összefoglalójáról és a jövőről is szól a mai poszt, amit köszönök neki (a képekkel együtt).

Jövő tavasszal ismét parlamenti választás lesz Magyarországon, ami előtt borítékolhatóan megint felmerül majd a „miért nem szavazhatnak levélben a határátkelő magyarok?” kérdése, ami már eddig is komoly indulatokat kavart. Az egy dolog, hogy a kérdésfeltevés eleve rossz (erről majd később), ám legalább ilyen érdekes, hogy a Nemzeti Választási Iroda elnöke elismerte, a kérdés terítéken volt a közelmúltban is, de „alapvetően politikai döntés született”, amikor végül az a döntés született, hogy nem változik semmi.

Aligha kell ezen a blogon részletezni, milyen a címben megfogalmazott érzés, ám most csavarunk egyet rajta, mert sokkal inkább arról lesz, milyen az, amikor ezt az ember nem közvetlenül önmagán éli meg, hanem egy ismerősön keresztül. Na, ez így lehet, hogy egy kicsit furcsán hangzik, de mindjárt kibogozzuk. Emellett megnézzük, hogyan áll a svéd állam a sokszínűséghez, végül pedig egy egészen érdekes és jópofa holland hagyománnyal zárjuk a blogajánlót.

(Fotó: unsplash/sagardani)

Amikor az ember azon töpreng, mégis hova költözzön külföldre, az első kérdés természetesen az ország, ám ha azt sikerült eldönteni, mindjárt jön a következő dilemma: azon belül hova? Kisvárosba vagy nagyvárosba? Melyiknek mi az előnye? Beszélgessünk ma arról, hogy ti mi alapján döntöttetek vagy döntenétek, és elégedettek vagytok-e!