Határátkelő

Hat évvel a szigetországba költözés után Puhacica a saját vidéki házából („a világ egyik legszebb helyéről”) írta ezt a posztot. Csak örülni lehet a boldogságuknak, hiszen megdolgoztak érte és nem kevés nehézségen kellett átmenniük. (A képekért külön köszönet neki!)

Már több mint másfél évtizede, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, így tulajdonképpen már felnőtt egy generáció, aki gyerekként került ki külföldre és ma már akár a húszas éveiben jár. Vajon hogyan tekintenek ők magukra? Miként használják a nyelvet? Ennek járt utána egy határátkelő, Olaszországban és Angliában élő testvérpár, Luca és Márti.

Bevallom, mindig érdeklődve olvasom, milyen benyomásokkal gazdagodnak a Magyarországra látogató határátkelők. Érdekes ugyanis látni, mi az, ami szerintük jól működik, mi tetszik és mi nem. Így voltam Steve történetével is, ők most ősszel töltöttek egy hónapot Budapesten.

Nem mindenkinek való a külföldi élet, ráadásul a körülmények változása is hozhatja úgy, hogy az ember a hazaköltözés mellett dönt. A napokban két történetbe is belefutottunk, melyeknek több közös pontja van – az egyik az, hogy mindkettő főszereplői Németországból költöztek vissza Magyarországra. Az okok eltérőek, a végeredmény azonos.

Egy parlamenti (vagy elnök)választás minden országban feszültséggel jár. Az azonban nagyon nem mindegy, hogy ez miként nyilvánul meg a hétköznapokban. A Fülöp-szigeteken például nem sokkal a jövő évben esedékes magyar parlamenti választás után döntenek majd a leendő elnök személyéről, a körítés azonban szinte biztosan más lesz – legalábbis ha Meték két évvel ezelőtti ottani élményeiből indulunk ki.