Azt már egy ideje tudjuk, hogy Amerikában nagyjából minden (és mindennek az ellenkezője is) van. Például egy bajor kisváros is, ami persze nem annak indult, csak aztán jött egy ötlet... Meg egy látogatás Susanéktól sok képpel.

„Előfordult már veletek, hogy egy-egy művészien fotózott tájkép vagy videó láttán arra gondoltatok, milyen jó lenne az adott helyet meglátogatni? Nos, pontosan ez történt velünk.

Hálaadás környékén, november végén Dél-Kaliforniában még a meleg ősz utolsó napjait élveztük, de az üzletekben és mindenhol már Karácsonyra hangolódott mindenki. Bár az évek során hozzászoktunk az itteni klímához, a fehér Karácsonyok gyermekkori nosztalgiája megmarad az emberben.

A YouTube-on „szörfölgetve” álmodoztunk a lányommal, amikor egy videóban egy szinte mesebeli, gyönyörű kisváros főutcájának égősorokkal gazdagon díszitett hófödte házai, és a hóesésben boldogan szánkózó gyerekek látványa ragadta meg a figyelmünket.

Ide el kell mennünk! – szinte egyszerre szaladt ki a szánkon, és a lányom számára - aki kiskorától kezdve be lett „oltva” az utazás, más tájak, kulturák felfedezésének szeretetével – nem volt kérdéses, hogy ezt a spontán ötletet valahogy meg fogjuk valósítani. A potenciális utazás lázában máris elővettük a Google térképet, és Washington államban találtunk rá Leavenworth-re.

Miért ne lehetne bajor kisváros?

Ha hiszitek, ha nem, ez a település nem volt mindig ilyen mesebeli, autentikus bajor hangulatot árasztó kisváros. Az 1800-as évek végén, az aranyláz idején települt erre a vidékre sok szerencsét próbáló ember és prémvadász.

A bevételek jó részét azonban leginkább a fakitermelés adta egészen addig, amíg a városon átvezető vasút útvonalát megváltoztatták. Leavenworth szinte szellemvárossá vált, és több évtizedig a teljes elnéptelenedés fenyegette.

Csak a 20. század második felében jött a városvezetők ötlete, hogy valamivel a településre kellene csalogatni a látogatókat! A táj, amely a maga fenséges hegycsúcsaival a bajor Alpok „ikertestvére” lehetne, szinte kínálta a lehetőséget: alakítsák át a település arculatát, és legyen belőle egy bajor kisváros!

Az ötletet tettek követték. A teljes belváros renoválása mellett egy sor fesztivál - többek között a legnépszerűbb karácsonyi fények fesztiválja - is hozzájárult, hogy ma Leavenworth az első számú „winter wonderland” az USA-ban, és a Pacific Northwest (az USA északnyugati partvidékének összefoglaló neve) kedvelt turista desztinációja.

Autó vagy repülő?

Na de vissza az úti terveinkhez! A Google térkép tanulmányozása után jött a második kérdés: autó vagy repülő? Köztudott, hogy az USA-ban nagy távolságok léteznek, és bizony ez a mi esetünkben sem volt másképp: Los Angeles és Leavenworth között a távolság 1,128 mérföld (kb. 1,815 km).

Ha kocsival akarunk menni, át kell vezetnünk egész Kalifornián és Oregonon. Ha szerencsénk van, és Washington államban sem ragadunk a hóba, ez minimum két teljes nap. A téli időjárási viszonyok Washington államban (ami, ne feledjük, már Kanadával határos) kicsit megingattak abban, hogy bevállaljuk a hosszú kocsikázást.

Igy aztán kizárásos alapon maradt a repülő. Sikerült egy diszkont légitársaság (Avelo) járatára foglalni, amely Pascóba repült, a kiválasztott Airbnb  szálláshelyünktől kb. 2.5 órányira.

Washington állam keleti része, ahova érkeztünk, a mi dél-kaliforniai hegyekhez szokott szemünknek nagyon laposnak, szinte kietlennek tűnt. A téli hangulatot itt még csak a kopasz fák, és a jóval alacsonyabb hőmérséklet (kb. 4-6 c) biztosították.

Ahogy haladtunk nyugat felé, a táj változni kezdett. A Columbia folyó mentén autózva először dombok, majd havas hegyoldalak váltották fel az alföldi tájat. A Columbia egyébként az USA északnyugati vidékének legjelentősebb folyója, amely a kanadai Sziklás-hegységben ered, és vízgyűjtő területe mintegy 7 államot foglal magában. Rendkívül népszerű a lazac- és egyéb halfajtákra horgászók körében.

Majdnem olyan, mint „otthon"

A decemberi rövid nappal után már szinte sötétben érkeztünk a szállásunkra, de a látvány már ekkor megragadott. Az átlag dél-kaliforniai, zsebkendőnyi telkekhez szokott szemünknek hatalmasnak tűnt a házat körülvevő, most hóval borított kert, amelynek végében egy patak is csörgedezett. Napokkal később az egész területet bejártuk.

A városka valóban autentikus német hangulatot áraszt, ehhez nemcsak az épületek dekorációja, hanem a számtalan, jellegzetes bajor ételeket kínáló étterem is hozzájárul.

A képeslapra kívánkozó, remek fotóanyagot biztosító belvárosi séta után este szinte „otthon” (Európában, Magyarországon) éreztük magunkat, amikor a finom „wiener schnietzel” és savanyú káposzta után egy Feketeerdő-tortával zártuk a vacsoránkat az egyik vendéglőben .

Az év utolsó napját hótalpon kezdtük. A snowshoeing magyar fordítására rá kellett keresnem, mert fogalmam sem volt, mi ennek a megfelelője.  Aki még nem próbálta ezt a téli sportot, annak csak ajánlani tudom!

A mi lábunkon is most volt először, és hatalmas élmény volt a friss hóban gyalogolni a gyönyörű, napsütéses időben a szállásunk közelében levő parkban. Ez a program annyira tetszett, hogy még egyszer megismételtük pár nap múlva egy másik helyszínen, Lake Wenatchee festői elhelyezkedésű parkjában.

A Szilveszterünk viszonylag csendesen telt, lévén hogy nem egy New York-i Times Square – méretű és atmoszférájú helyen, hanem egy kisváros annál is kisebb “plaza”-jában (aminek hétköznapokon amolyan beltéri piac/bevásárló központ szerepe van) töltöttük, több helyi lakossal együtt. A hangulatot élő zenekar, és több helyen árult finom ételek alapozták meg.

Évindítás egy rénszarvas-farmon

2023-at egy nagyon érdekesnek igérkező programmal kezdtük, amikor ellátogattunk egy rénszarvas-farmra. Nem igazán tudtuk, mire számítsunk, de roppant kellemesen csalódtunk, mert a nagyon informatív idegenvezetésnek köszönhetően rengeteget tudtunk meg magáról a farmról és ezekről a fantasztikus állatokról, sőt még testközelből is megcsodálhattuk őket. A családi vállalkozást 2016-ban hozta létre egy norvég származású házaspár. Van egy gyanúm, hogy az állatszeretetük mellett a hazájuk iránti nosztalgia is közrejátszhatott a döntésükben.

Ahogy megtudtuk, a rénszarvas a vadon élő karibu háziasított változata, és több északi országban régóta az ember segítőtársa. A család terve az volt, hogy Alaszkából szállíttatja le a kiszemelt 6 rénszarvast a Washington állambeli farmra – amely egyébként ugyanazon a szélességi körön van, és hasonló klímával rendelkezik, mint a legegészségesebb karibu csordáknak otthont adó mongol sztyeppék.

A vállalkozás első kihívást jelentő feladata rögtön a szállítás megszervezésével indult, ugyanis egyetlen légitársaság sem vállalta, hogy rénszarvasokat fuvarozzon a raktérben. Igy maradt a hajóút! Az állatok szerencsésen megérkeztek a farmra, ahol rögtön az első évben borjak is születtek! Azóta minden évben tavasszal ez az egyik legizgalmasabb időszak, amikor is a látogatók akár szemtanúi lehetnek 1-1 borjú születésének (mint ahogy ez meg is történt pár évvel ezelőtt).  

Azt is megtudtuk, hogy a rénszarvasok esetén – rokonaiktól eltérően – mind a nőstény, mind a hím állatok növesztenek agancsot, amit minden évben elhullajtanak, és évről évre nagyobb, súlyosabb koronát növesztenek ismét.

A népszerű karácsonyi gyermekdal, up on the housetop click click click  egy valós megfigyelésre épül! A rénszarvasok lába (térde) valóban ilyen kopogó hangot ad ki télen, ugyanis ez segíti őket, hogy hóviharok idején is együtt maradjon a csorda.

A rénszarvasok patája az időjárás függvényében változik: télen kisebb és keményebb, ami a hóban és jégen való járáshoz alkalmazkodik. Ezzel szemben tavasszal és nyáron puhább és jobban szétterül, ami a süppedős, esetleg sáros talajon való könnyebb járást teszi lehetővé.

A rénszarvasoknak sok egyéb fantasztikus, egyedi tulajdonságairól is hallottunk. Aki kíváncsi rájuk, egyébként itt is olvashat róluk.

Téli kalandunk a vége felé közeledett, ezért az utolsó két napot szerettük volna még alaposan kiélvezni. Ez pedig egy 2 órás síleckét jelentett a család ifjabb tagjai számára (akik számára ez életük első alkalma volt). A közeli kisebb síközpont kiváló terepnek bizonyult, és a lecke végére már egészen belejött mindenki.

Minden jó, ha a vége jó, ahogy mondani szokták. A spontán téli „kiruccanásunk” valóban nagyszerűen sikerült, és az élményekkel teli rövid hét után feltöltődve indult számunkra az új év. Reméljük, hogy 2023 tartogat még pár ilyen „meglepetést”! 

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.