A múltkori barbadosi esküvős posztot sokan szerettétek, ráadásul és szerencsére megihlette Cinkapankát is, aki úgy döntött, megírja az ő skóciai esküvőjük sztoriját. A Covid sajnos nekik sem maradt ki, ennek ellenére szuper esküvőt sikerült kerekíteni, miként arról a képek is tanúskodnak. Emellett lesz némi csokis keksz és megjelennek rénszarvasok is.

„Régóta nem írtam, de a múltkori esküvős cikk ihletet adott, hogy megírjam a történetünket. Mindketten magyarok vagyunk, párom 10, én 9 éve élek Angliában.

Valaki talán még emlékszik, ő a vonatos, én pedig az állatkertes. Ő még mindig a vasútnál dolgozik, én az állatkertet előbb egy pici kutyusboltra cseréltem, aztán manager pozícióra egy multinál (de a kutyusbolt maradt), lehet egy külön cikkben arról is írok majd, de ez most esküvő téma.

2018 februárjában történt az eljegyzés (nem Valentin-nap és nem Párizs, 19-e és Finnország). Már másnap kitűztük a dátumot 2020 augusztus 18-ra. Eredetileg 2021-et szerettem volna, de párom azt mondta, az túl messze van, legyen 2020-ban. LOL. Akkor még nem is sejtettük.

A következő döntés: hol legyen

Imádunk utazni, 100 százalék volt, hogy valahol külföldön lesz. Nem szeretnék bokáig süllyedni a homokban és 20 fokban már folyik rólam a víz, így tengerpart kizárt, viszont imádom az erdőt és a hegyeket.

Először Norvégiában gondolkodtunk, de oda a kutya nem tud velünk jönni (illetve tud, de nem szívesen tennénk ki egy repülőútnak). Majd jött az újabb helyszín: Skócia. Hegyek ott is vannak, legalább UK-n belül van, a közlekedés is több módon megoldható.

Mivel destination wedding, ezért tudtuk, hogy a legtöbb vendég úgysem csak arra az 1 napra érkezik, így keddi napra tettük a ceremóniát, mert 1, nagyobb a valószínűsége, hogy a szolgáltatóink ráérnek, 2, remélhetőleg kedvezménnyel kapunk néhány dolgot.

A szervezés

Nekem ez az első házasságom, páromnak a második. Mindketten kis esküvőben gondolkodtunk. Egyikőnk sem az a típus, aki szeret a figyelem középpontjában lenni, tényleg csak a családdal és közeli barátokkal szerettünk volna ünnepelni.

A szervezés elég könnyen indult. Megírtuk a vendéglistát (eredetileg 25 fő) majd több hoteltől is kértünk árajánlatot, végül a Coylumbridge Hotelre esett választás Aviemore-ban. Nagy merészen úgy lefoglaltuk, hogy személyesen meg sem néztük. Kicsit aggódtam miatta, de végül minden jól sikerült.

Nem vettünk igénybe esküvőszervezőt, én épp elég ocd vagyok hozzá, egy excel táblázat & nem kevés türelem, no meg kismillió email váltás és kész. Nagyon nem mennék bele az apró részletekbe, szinte mindent online rendeltünk vagy helyi kis butikokból szereztük be. Kivéve a menyasszonyi ruhát és a vőlegény öltönyét.

A fotóst már akkor kinéztem, mikor még meg sem történt az eljegyzés, szerencsénkre ráért és videóst is elég hamar találtunk.

Mázli, hogy Skóciában bárhol lehet házasodni, csak egy esketőt kellett találni. A Humanist Society Scotland oldalán csak beírod az írányítószámot és lehet válogatni az esketők közül. (Két éves tagsági díjat kell fizetni, ami kb. £50, illetve az esketőnek is van egy díja, ami fedezi a ceremóniát és az útiköltséget, a mi esetünkben ez kb £400 volt.)

Néhány levélváltás után meg is találtuk a számunka szimpatikus hölgyet, akivel későbbi látogatásunk során találkoztunk. Elmondta, milyen skót esküvői hagyományok vannak, ezek közül mik azok, amiket szeretnénk mi is a ceremónián, majd kaptunk házi feladatot: közösen írjuk le a megismerkedésünk történetét, illetve külön küldjük el neki, hogy mit jelent számunkra a házasság, három dolgot, amit szeretünk a másikban és egy dolgot, amin változtatnánk.

(Semmi komolyra nem kell gondolni, párom azt mondta, süthetnék több csokis kekszet, én pedig javasoltam, hogy gyakrabban elpakolhatna az étkezőasztalról, illetve értékelném, ha halkabban horkolna.)

A hivatalos része a dolognak szintén elég egyszerű volt. Anyakönyvi kivonat, családi állapot igazolás a londoni Magyar Nagykövetségtől beszerezve, válási papír hivatalosan lefordíttatva, valamint két nyomtatvány (M10 és tanúk adatai) kitöltve és mindez elküldve a helyi anyakönyvi hivatalnak az útleveleinkkel együtt.

A tényleges helyszínt megtalálni nem volt olyan egyszerű. Volt egy elképzelés a fejemben, de valahogy sehogy sem találtuk. Vagy túl messze volt a hoteltől, vagy nem lehetett busszal a közelben parkolni, nem fért volna el 25 ember, mert egy szakadék szélén volt, esetleg egy túraútvonal vágta ketté, vagy a legjobb... egy kettétört hídon kellett volna átmenni. Végül találtunk egyet, de úgy éreztem még mindig nem az igazi, de B tervnek jó lesz.

...és akkor beütött a Covid

Minden szépen ment egészen addig míg be nem köszönt Covid barátunk. Az elején még bizakodtunk... oh, hol van még augusztus, addigra biztos vége lesz. Aztán nem igazán akart eltűnni, ezért május végén úgy döntöttünk, halasztjuk egy évvel.

Az eredeti terv az volt, hogy ugyanúgy augusztus 18, csak 2021, viszont az esketőnk már foglalt volt aznap, így augusztus 17. lett, ami csodával határos módon mindenki másnak megfelelt (hotel, fotós, videós, torta). Értesítettünk mindenkit . . . és vártunk.

Eltelt egy év, még mindig elég bizonytalan volt a helyzet, pláne most már a mindenféle oltással kombinálva . . . ki milyet kapott, kell karantén, nem kell karantén, hány teszt kell, kit engednek el a munkahelyéről, hazaérve kell-e karantén.

Közben mi 2021 júniusában ismét ellátogattunk a hotelbe, megtörtént a menükóstolás, átmentünk a napirenden a hotel szervezőjével és reménykedtünk, hogy idén tényleg megtörténik.

Illetve tudtuk, mert lassan 10 év együttlét után mindketten úgy voltunk vele, hogy lehet csak a kutya lesz ott, de idén akkor is összeházasodunk. Az egyik kirándulásunk során pedig a tökéletes helyszínt is megtaláltuk 20 percre a hoteltől és még hegyet sem kellett mászni hozzá. Az csak később jött.

Két héttel az esküvő előtt adtuk le a végleges számokat (szerencsés 13), foglaltunk át pár repjegyet, mert kiderült, hogy mégsem három, csak egy embernek kell karantén, de végül szerencsésen mindenki megérkezett.

Mi is Skóciába Wokingból autóval, mert vonatjegyet elfelejtettünk venni és mire eszünkbe jutott, már mindet eladták. Úgyhogy autóbérlés, vőlegény & menyasszony & örömanya & labrador & 3 bőrönd & 1 TKMaxx szatyor és irány Skócia.

Az utat 2 részre osztottuk: Woking - Edinburgh, majd másnap Edinburgh - Aviemore. Hétfőn érkeztünk, még bementünk Invernessbe az anyakönyvi hivatalba felvenni a papírokat, aztán a hotelben vártuk a vendégeket.

Az esküvő

Az esküvő napja szerencsére tökéletesre sikeredett. Minden zökkenőmentes volt. Mindenki időben megérkezett, nem volt semmi dráma, csodálatos időnk volt, igazi skót nyár 17 fok, de napsütés. :)

A ceremonia a Cairngorm hegyen volt, a fenti parkolótól kb. 10 perc sétára, gyakorlatilag a domboldalon. A helyszíni fotózás után átmentünk a következő helyszínre, ami kb. 4 perc autózásra és 20 perc hegymászásra volt: Cairngorm Reindeers.

Az eljegyzés Finnországban volt, ahol egyik nap rénszarvas szánoztunk, itt pedig a Cainrgorm hegyen él egy rénszarvas csorda és naponta kétszer szerveznek sétát hozzájuk.

Mindketten elég nagy állatbolondok vagyunk, korábban már voltunk is itt, rögtön jött az ötlet, hogy ugyan magát az esküvőt nem tudjuk itt tartani (a rénszarvasok félnek a kutyáktól), de milyen jó lenne fotózásra feljönni. Szóval a délutánit lefoglaltuk csak nekünk és a vendégeinknek, szerintem nagyon jó élmény volt mindenkinek.

Nem szerettünk volna nagy bulit, csak egy meghitt vacsorát, így nem volt se zenekar, se DJ, a kis háttérzene bőven elég volt. A hotel nagyon szépen feldíszítette az asztalt és a menüvel is mindenki elégedett volt.

Másnap még kirándultunk egyet, csütörtökön pedig mindenki ment haza. Mi még megálltunk útközben Cotswoldsban egy éjszakára, hogy ne kelljen a közel 900 km-es utat egyben megtenni, majd ké nap pihi után elutaztunk nászútra Antiguára. Azt hiszem, nagyon ránkfért 10 nap pihenés.”

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.