Időben és térben komoly utat járunk be Csodabogár posztjával, hiszen valamikor a háború utáni Szegedről indulva Budapest érintésével eljutunk a hetvenes évek Zürichjébe, Badenbe, majd vissza napjaink Budapestjére. Ami összeköt ezeket a térben is időben messze lévő városokat, az (mi más is lehetne ilyenkor, farsang idején) a bál. Ráadásul Csodabogár fényképeket is megosztott velünk, amit külön köszönünk. Jó bálozást mindenkinek!
Gyerekkoromban szüleim jártak bálozni ilyenkor, farsang idején. Meséltek a pesti Vigadóban rendezett ún. Rongyos bálról, ahova a köznép is bemehetett. Persze senki se volt rongyos, de nem is a pénz és egyéb arisztokratáinak rendezték a bált. Mint mondták igen jó hangulatú bál volt.
Aztán közvetlenül a háború után, 1945-48 közt, Szegeden (ahol akkor laktunk) is rendeztek bálokat. Mindig áhítattal néztem, ahogy szüleim extra eleganciával mentek a bálba.
Másnap anyám elmesélte, hogy az első bálozó lányokon milyen ruha volt, Ezt én, a már akkor ruhamániás, áhítattal hallgattam és számoltam az éveket, még 4, amikor nekem is lesz olyan szép ruhám és első bálozó leszek. A történelem közbeszólt, fiatal első bálozó soha nem lettem.
Budapest, 1956 után
Valamikor 1956 után rendeztek egy „operabált”, Persze nem az Operában, hanem valahol Zuglóban, ahol a honvédségnek volt valami épülete. Nem tudom kitől elvett, államosított kis palota.
Akkor a fiúknak nem volt szmokingjuk, ráadásul a belépő is elég húzós volt az akkori viszonylatban. Így aztán apámmal mentem el, kíváncsiságból. A ruhámra nem is emlékszem, csak a kölcsön kapott csodás kis ezüstróka kabátkára.
A közönség valami iszonyat vegyes volt. Sokan nem tudtak mit kezdeni a többfogásos vacsorához kirakott eszközökkel és poharakkal. Vacsora után táncoltunk egyet-kettőt, aztán eljöttünk. Nem voltam elragadtatva a báltól.
Zürich, 1974
Legközelebb 1974-ben Zürichbe mentem bálozni. Nos, az már volt valami. Egész Svájcból jöttek a magyarok, mert a zürichi magyar bál híres volt. Kb. 1000 ember lehetett, nagyon kis százalékban nem magyar.
A bál este 10-kor kezdődött. Aki éhes volt, rendelhetett valamit, de nem az evésen volt a hangsúly. Egy hatalmas szálloda teljes első emeletét bérelték. A nagy teremben egy igazi big band játszott.
1974, Zürich
Mi mindig ott kezdtük az estét. Aztán úgy éjfél felé átmentünk a kis terembe, ahol egy magyar cigányzenekar játszott, ezek direkt itthonról jöttek ki. Nagyon jók voltak.
Miután a fiatalabbak a nagy teremben voltak a modern zenével, a kis teremben már az érettebb korosztály szórakozott. Nekünk játszották a mi ifjúságunk számait, amitől időnkét a táncolók spontán dalra fakadtak.
Nekünk a fő szám a csárdás volt. Férjem 56 után bele került kint egy néptánc csoportba. Szerette, utaztak minden fele, sikerük volt, még a tv-ben is szerepeltek.
Persze mikor én oda kerültem, már rég nem csinálta, de még tudta a lépéseket. Menet közben átadta nekem is és úgy bele jöttem, hogy a gyorscsárdásnál már rendszerint csak mi maradtunk a parketten.
Baden
Hasonló volt a badeni bál is, csak kisebb létszámmal a badeni kaszinóban. Mindig volt tombola is. Férjemnek kétszer is kihúzták a főnyereményt. Bár a lottón lett volna ilyen szerencséje.
Ezeket a bálokat minden évben megrendezték ekkora közönséggel. A régi értelemben véve nem volt azért igazi, mert ha valaki egyedül ment oda, esélye nem volt, hogy felkérik. Voltak ugyan minden évben első bálozók is, de azok is már vitték magukkal a fiúkat.
Régen a bál az ismerkedés helyszíne volt. Szerintem jobb és érdekesebb, mint az interneten vagy a diszkókban, ahol beszélgetni sem lehet a zajtól.
És ismét Budapest, ma
Sajnos a férjem már 27 éve meghalt és azóta nem kerültem bál közelébe, egészen mostanáig. A minap ugyanis bálban voltunk. A csodás Budapesti Fesztivál Zenekar rendezett adománygyűjtő bált a Hagyományok házában. Ez eredetileg a Budai Vigadó volt.
Nagyon érdekelt az épület, amit nemrég, talán 2-3 éve adtak át teljesen felújítva. Nagyon szép klasszicista épület. Nem olyan csicsás, mint a pesti. A bál már este 7-kor kezdődött.
A bejutás után azonnal egy nagy teremebe tereltek mindenkit és orrba turkálós tesztet kellett csinálnunk. Az oltási igazolványt már a kapuban kérték. Nagy csodálkozást váltottunk ki, mikor bejelentettük, hogy ez az első tesztünk, így a Covid 3. évében.
Lelkes fiatalember osztotta a teszteket és rögtön felkarolt minket, magyarázott, csinált mindent. Mi turkáltunk az orrunkba a pálcikával és hamarosan meg is mutatkozott az eredmény: egy szép ki rózsaszín csík jelezte, hogy nem fertőzünk. Ezután felvonulhattunk a szép kétkarú vörös szőnyeges lépcsőn.
Amint felértünk már kínálták is a fehér és rozé pezsgőt, volt narancslé is, valamint a jobbnál jobb falatkákat. Kerek asztalok körül álldogáltunk, ismerősökkel beszélgettünk.
Végül a zenekar harsonásainak hangja mellett kinyíltak a terem ajtói, bementünk és megkerestük a helyünket. A színpadon helyet foglalt egy vonósokból álló szalonzenekar, persze a zenekar rendes tagjaiból és az előételhez már szóltak a harmincas évek magyar filmjeiből való zenék.
Legkésőbb a Meseautónál már mindenki hangulatba jött. A főétel előtt még a zenekar igazgatónője és a karmester mondtak néhány üdvözlő szót. Feltehetően sok külföldi volt, mert mindent elmondtak angolul is, sőt volt, aki csak angolul szólalt meg.
Miután a főételt is megettük, színre lépett a zenekar fúvósaiból álló big band és fantasztikus talpalávalókat kezdtek játszani. Fellépett egy kis tánccsoport is, hogy meghozza a kedvet a tánchoz. Hamarosan a fél terem a táncparketten ropta.
Szünetben aztán jött az aukció, amin igen jól szórakoztunk, mert a kortárs festményeken kívül mókás dolgok is voltak. Például Fischer Iván kilukasztott inge, amiben vezényelt a Hősök terén, miközben egy orvos beoltotta az első Covid-oltással. Az orvos is ott volt. Csillagásztati 1100 Euróért kelt el a végén.
Vagy lehetett licitálni egy privát grillezésre 8 személy részére a hárfaművésznő és színész férje házában.
De a legnagyobb sikert az érte el, hogy egy ismert kortárs író következő könyvében meg lehet nevezni egy szereplőt a történetével együtt és azt beleszövi az író a könyvbe. Ez valakinek 3000 eurót ért.
Mikor lement az aukció, ismét tánc következett. Éjfél tájt, mikor eljöttünk, még tele volt a táncparkett, biztos jó sokáig eltáncikált még az az inkább középkorú ifjúság.”
És akkor most ti jöttök, milyen (magyarországi és külföldi) farsangi élményeitek vannak?
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek