Az elmúlt években alapjaiban alakult át a hírfogyasztás és ennek következtében a médiavilág. Egyre nagyobb szerepet kaptak a közösségi oldalak (Magyarországon főleg a Facebook, a nyugati, és főleg az angolszász világban a Twitter is), miközben a hagyományos média szerepe csökken, de legalábbis átalakul. Vajon mit és mennyit fogyasztanak ma az Észak-Amerikában élők? Erről írta meg saját benyomásait Steve.
“Előre le szeretném szögezni, hogy főleg az angol nyelvű médiában vagyok járatos. Már amennyire. A magyar média ismerete nálam kimerül egy-egy látogatásban az Indexre és nagy ritkábban a HVG-re. Magyar ismerőseim a Facebookon olykor felkeltik érdeklődésemet más honlapok olvasására is.
Mióta a gyerekeink elköltöztek a maguk életét élni, és főképpen mióta nyugdíjassá váltam, több időm lett a híreket olvasni, mint azelőtt. Ennek dacára az általunk előfizetett napilapok száma kettőről nullára csökkent, ha a vasárnapi New York Times-t, ami még mindig jár, nem soroljuk ide. Ezt az előfizetést is csak azért tartom, mert ezzel a NYT honlapja a neten ingyen használható.
A híreket a TV-n nézem, és az interneten keresem fel. Az az érzésem, hogy az én példám, mármint hogy nem fizetek elő egy napilapra sem, terjed. Eredményeként sok napilap jövedelme csökkent. Ezért ma már legtöbbje az interneten korlátozza, hogy havonta hány cikket olvashatsz ingyen és azon felül csak internetes előfizetéssel. A nyomtatott médiára nehéz idők járnak. De a többinél is nagy a versengés, túl sokan vannak.
A tévé
A TV-n sokféle híreket nézhetsz. Tisztelet azoknak, akik még foglalkoznak világpolitikával. A „nagy három” (ABC, CBS és NBC) az USA-ban az esti 6:30-as hírekben, Kanadában (CBC, CTV és Global) este 9-kor jelentkezik. Én mindig nézem a vasárnaponként sugárzott (reggel 10:30) két befolyásos amerikai heti politikai összefoglalót is. Ezek az NBC-n a Meet the Press (Találkozz a sajtóval) és a CBS-en a Face the Nation (Szemben a nemzettel).
A műsorok házigazdái a legbefolyásosabb amerikai (és ritkábban más nemzetiségű) politikusokat és bürokratákat interjúvolják, ezt neves újságírók és médiaguruk panelbeszélgetése követi.
Persze vannak a hírtévék, mint például a BBC World News, az én kedvencem. Ez baloldalinak van nyilvánítva. A legismertebb a CNN, az utóbbi időkben egy Trump-ellenes adó lett belőle. Nos, Donald Trump már jó ideje nem elnök, de a baloldaliság (jobban mondva a demokrata párt támogatása) megmaradt.
Ide tartozik a jobboldali, a republikánusokat támogató Fox News is. Én mostanában néha nézem az Al Jazeera-t és az orosz RT News-t is, ezek más oldalról tárgyalják a híreket, mintha egy friss szél fújna belőlük…
És van számtalan más kábelcsatornás adó, sokuk kétes hírekkel és főként szenzációt hajszolókkal.
Ki nézi őket?
Szóval vannak hírek és azok szolgáltatói dögivel, de ki hallgatja őket? Nem tudom, egyetértesz-e velem, de én az embereket három tájékozottsági kategóriába sorolom:
1, Az elsőbe soroltak szinte semmi időt nem fordítanak a hírek hallgatására. Ők például nemigen tudnak az afgán helyzetről, hogy az Iránnal/Kínával kapcsolatos eseményeket meg se említsem. Ide tartozik az itt élő emberek nagy része. Ezen embereknek nincsen sem ideje, sem igénye hírekre.
Néhányuk ugyan a kocsiban munkába vezetvén, naponta kétszer értesül a rádió útján a környezetükben történő eseményekről. Ki gyilkolt/gázolt kit? A lebukott politikusok és más nevezettségek hírére is mindig van sok hallgató. A választások alkalmával az ide tartozók a hirdetésekre és persze szomszédjaik és munkatársaik véleményére hallgatnak és így döntenek.
2, A második kategória veszi a fáradságot, hogy naponta egy TV-híradást megnézzen, pl. az esti híreket. Ide tartozik, mondjuk az emberek 25%-a. Érdeklődésük egyenes arányban csökken a hír otthonuktól való távolságával.
Őket érthetően az érdekli, hogy az életüket miként befolyásolják ezek a hírek, és ha úgy látja, hogy sehogy, elereszti a füle mellett. Ide tartozik az a „jól informált” réteg is, aki imádja a szindikált rádiós „duma órák” gazdáit. Itt, Észak-Amerikában ezek a műsorok igen népszerűek.
3, Az utolsó csoportba tartoznak azok, akik több médiát is olvasnak és néznek. Ez a hobbijuk, imádnak politizálni, van véleményük sokszor nem a tieddel megegyező, de legalább lehet velük egy társalgásba belekezdeni. Az itteni emberek max. 5 %-át sorolnám ide.
Mi a helyzet a sajtószabadsággal?
Befejezésül beszéljünk az oly sokszor emlegetett sajtószabadságról, pontosabban arról, hogy igaz-e az elmélet, mely szerint a sajtószabadság csupán mese, a médiavilág hülyít és az orrunknál fogva vezet minket.
Az összeesküvéselmélet híveivel nem értek egyet, de egy kis igazság azért van bennük. A legtöbb média magánkézben van és így a tulajok véleménye és beállítottsága nem hanyagolható el (kivételek az állami adók: BBC, az amerikai PBS, a kanadai CBC és hasonlók, amelyek itt szinte kivétel nélkül balosak és politikailag korrektek.)
A médiatulajok gazdag emberek, sokszor részvénytársaságok. Ha nem is avatkoznak be minden nap, befolyásuk tagadhatatlan. Ha máshol nem, hát a lap vezetőinek összeállításában. Következésképpen idők során a lap (vagy TV-adó) beállítottsága az ő nézetüket fogja tükrözni.
Az sem vitás hogy egyes vezető médiák, pl. a BBC, a Guardian és a New York Times témaválasztásukkal talán akaratlanul, de megszabják, mely témák elfogadhatók és így tárgyalandók. A jobboldalon a Wall St. Journal, vagy a Fox TV tölti be ezt a szerepet. Akik ettől balra vagy jobbra akarnak beszélni vagy írni, azok sokszor nem szalonképesnek minősülhetnek.”
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Az utolsó 100 komment: