Július vége lévén a nyaralások heteit éljük, más kérdés, hogy a klímaváltozás miatt ez néha egészen érdekes helyzeteket eredményez, például Kanadában, ahol az erdőtüzek okoznak komoly gondokat.
A Juharszirup szerzői otthon, azaz Kanadában pihennek, méghozzá az Ontarióban lévő Tiny, ami egy alig 10 ezer fős település, viszont nagyon szép környéken van. Már amikor nincsenek az országban erdőtüzek…
„Ez a Tiny-ban töltött pihenésünk ötödik napja, amit nutellás palacsintával indítottunk. Nem az amerikai változattal, hanem igazi magyar vékony, tekerhetővel.
Ákos ugrott neki – a héten már másodszor – hogy elkészítse reggelire, és szuperjól sikerült! Két nappal ezelőtt is sütött egy kisebb adagot, és mivel semmilyen tölteléknek valót nem hoztunk otthonról, de volt a hűtőben túró, összedobott egy laza túrótölteléket. (...)
Elég furán néz ki az ég az elmúlt két napban. Először a magas páratartalomra gyanakodtunk, ha ez felszökik, szürkébbek lesznek a színek. Ilyenkor az ég sem igazán kék, és persze a látótávolság is rosszabb, innen például nem lehet átlátni a szemben lévő partig, Collingwoodra vagy a Blue Mountain-re.
Aztán a weather network-ön láttuk, hogy légszennyezettség riasztás van dél-Ontarioban. Manitoba tartományban ugyanis erdőtüzek égnek, egész közel Ontario határához, és a felszálló füstöt felénk fújta a szél. Torontoban vörös napot fotóztak, itt csak nem láttuk a napot, pedig nem igazán volt felhős az ég.
Délután aztán megérkezett a viharriasztás is és egyelőre kisöpörte a füsttel szennyezett levegőt. A tűz azonban továbbra sincs kontroll alatt, szóval csak a tűzoltók munkájában és a szerencsés szélirányban bízhatunk.”
A teljes posztot itt találjátok, olvassátok el!
(Fotó: instagram.com/juharszirupblog)
A franciák és az ikrek
Franciaországban 2010 és 2015 között minden 29. újszülöttnek volt ikerpárja, holott három évtizeddel korábban csak minden ötvenedik szülés volt ikerszülés - írja az Álomidők Párizsban.
(Fotó: pixabay.com)
„A szomszédságunkban négy kétpetéjű ikerpárról tudok, abból három a nagyobbik lányommal járt egy óvodába, a negyedikkel pedig minden este az apjuk sétál el a ház előtt.
Ikreket szülni még Párizsban sem lehet könnyű feladat, de itt felnevelni őket – kezdve azzal, hogy a szűk utcákon ikerbabakocsival kell közlekedni – őrült nehéz dolog.
Egy rövid ideig én is azt hittem, hogy rám is ez a sors vár, és ikreket fogok szülni itt, Franciaországban – legalábbis egy orvosi vizsgálat eredményeire várva eljátszottam a gondolattal.
Nem volt szükség sok empátiára belátnom, hogy akik ráadásul az IVF rögös útján váltak ikres szülőkké, minden tiszteletet megérdemelnek.
Franciaországban, ha egy gyermeket akaró, 35. életévét már betöltött nő fél év után sem esik teherbe, az orvosok meddőségi vizsgálatokra küldik a párjával együtt. Az eredményektől függően az orvos akár a lombikprogramot is javasolhatja, amelynek következtében megnövekedhet az ikerterhesség esélye.
A nőgyógyászati vizsgálatokat, a vérvételeket a nemes cél érdekében a nők viszonylag könnyen elszenvedik. A férfiakat azonban rendkívül megijeszti, amikor megtudják, hogy nekik is el kell végezniük a termékenységi tesztet.
A férjem már azt is nehezményezte, hogy telefonon kell erre időpontot kérni, többek között azért, mert akkoriban a mercin és a bonjouron kívül nem sokat tudott a gallok nyelvén. Engem kért meg tehát, hogy jelentsem be, figyelmen kívül hagyva, hogy én sem vagyok jártas a „franciául telefonon férfi meddőségi vizsgálati időpontok kérésében”.
Mégis tárcsáztam a labort, amelynek a telefonját – soha máskor még ekkora örömöt nem okozva – egy gép vette fel. Az örömöm tovább fokozódott, amikor kiderült, hogy angolul is folytathatom a menüsort: elég megnyomnom a kettes gombot.
Ezek után felsoroltak egy csomó vizsgálatot, amelyből a nyolcasra volt szükségünk. Aztán jött az instrukció, hogy várjak, mire bejelentkezik a kezelő.
Vártam.
Egy percet. Majd kettőt. Tízet. Már majdnem harmincat, amikor végre megszólalt egy férfihang.
A férfi belehadarta franciául a telefonba a labor nevét, de mintha kérdést tett volna fel a végén, hát készségesen válaszoltam, hogy: „oui” – igen –, utalva arra, hogy vonalban vagyok.
A férfi tovább beszélt, amiből kiderült, hogy a vizsgálat után érdeklődik. Teljes nyugalommal válaszoltam neki angolul – hiszen a kettes gombot választottam –, és mondtam neki, hogy: „spermology”.
A férfi erre csenddel kezdett el verni. Ezt igazán nem vettem jó néven, mert már eleve zavarban voltam. Hallózni kezdtem, de válaszra sem méltatott. Majd aztán mégis: a túloldalról hallani véltem egy elhaló „hallót”.
Arra gondoltam, hogy nyilván az angol lepte meg, ezért magyarázkodni kezdtem, hogy én a kettes gombot nyomtam:
„I pressed two, because I wanted to speak in English.”
„Bah, no” – jött a felelet.
„Bah, oui” – válaszoltam, de ezt már tényleg nem kellett volna, mert emiatt ismét csak hallgatott.
Vártam megint hosszú perceket, de semmi.
Aztán arra gondoltam, hogy biztosan azt nehezményezi, hogy nem maga a vizsgálatot kérelmező férfi hívta fel őket, hanem egy nő. „Valószínűleg azt hiszi, hogy telefonbetyárkodom, és ezért nem vesz komolyan. Abszurd!” – gondoltam. Mivel más nem jutott eszembe, még egyszer elmondtam angolul, hogy milyen vizsgálatra szeretnék időpontot.
A fickó agresszívan válaszolt, kikérte magának az angolt, majd franciául elhadart valamit, amiből értettem a „vérvétel” szót. Erre válaszul – az izzadtságtól már a mobilhoz ragadva – gyenge franciatudással, de elmagyaráztam, hogy tényleg jobb lenne, ha angolul folytatnánk.
Pufogott. Azt mondta, hogy „no” meg hogy „ez nem lehet igaz”. Már azon gondolkoztam, hogy feladom, amikor az öregúr nagy levegőt vett, és minden erejét összeszedve mégiscsak átváltott töredezett angolra. Lassan beszélt, mint egy robot, lehet, hogy a Google-fordítóról olvasta fel.
„I really do not understand why I need to speak in English in my own country, en France, but if you want it so much, okay, I would like to book a blood test for Thursday.”
„Tényleg nem értem, miért akarja, hogy angolul beszéljek a saját hazámban, Franciaországban, de hát ha ennyire akarja, legyen: szeretnék egy vérképet csináltatni csütörtökön.”
És akkor leesett, hogy a férfi azt hitte, hogy én vagyok a diszpécser. Én meg azt, hogy ő az. Hogy a gép valahogy összekapcsolt kettőnket. Az öregúr egy vérképet akart kérni, de a labor titkárnőjének hitt valaki állandóan arra utasította, hogy angolul beszéljen, miközben gyenge franciatudással spermavizsgálatokat ajánlgatott."
A teljes sztorit itt találjátok.
Változik az olasz élet
Meghosszabbították a vészhelyzetet év végéig, új feltételrendszert alakítottak ki a régiók „színezésében”, de ami az Olaszországba utazó magyarokat leginkább érinti, az a Green Pass kötelezővé tétele egy sor szolgáltatás igénybevételéhez – foglalta össze Olaszmamma.
„Amit azért nem árt tudni, bár ez nem szorosan a szabályokhoz kapcsolódik, de az olasz helyzet megértésében talán segít: Mario Draghi miniszterelnök nem politikus.
Világszerte elismert gazdasági szakember, akit azért ültettek a székébe, hogy kivezesse Olaszországot a Covid által okozott rendkívüli gazdasági válságból. Nem akar szimpatikus meg jópofa lenni, nem érdekli, hogy a következő választásokon ki hova szavaz , ő ugyanis nem gyűjt szavazatokat.
A sajtótájékoztatón elég lassan és érthetően mondta, hogy vagy Green Pass vagy zárás, és ő nem fogja megengedni, hogy az olasz gazdaságot az oltatlanság veszélyeztesse.
Az sem véletlen, hogy augusztusra időzítették a szigorítást. Mára már jóval nagyobb az olasz lakosság oltott vagy egyéb más módon mentesülő szelete, mint az, akiknek nem lesz Green Pass-uk augusztus 6-áig (figyelembe véve, hogy az első dózis után már jár).
Az olaszok ugye hagyományosan augusztusban mennek nyaralni, úgyhogy ezzel az időzítéssel a kisebb szeletnek komoly fejvakarást okoznak, majd eldől, hogy mi lesz az erősebb: a vidám vakáció iránti vágy, vagy a rezisztencia.
Az igazi vesztesek persze azok az utazók, akiket keleti vakcinával oltottak, Olaszország ugyanis ezeket, az uniós iránymutatásoknak megfelelően nem fogadja el.”
Az eredeti posztot (további részletekkel) itt találjátok.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!
Utolsó kommentek