A holland befogadó nép, a tolerancia ezzel együtt is kényes kérdés az országban. Előkerül nyelvtanfolyamon, az ország gyarmati múltja kapcsán és bizony a legutóbbi magyarországi törvények miatt is – mint Vera írja, még az általános iskolában is téma volt.

„A nyelvi kurzusom utolsó óráin ismét kényes téma jött elő. A tolerancia - érintve a legutóbbi magyar eseményeket és a helyieket egyaránt.

Hollandiában élve - pláne, ha az ember eleve vegyes csoportban mozog a nyelvtanulás miatt - nem nehéz különböző népcsoportok más és más véleményébe és szemléletébe botlani.

Ilyenkor témától és embertől függően lehet a helyzetet kibeszélni, elviccelni vagy inkább elhallgatni. Ez utóbbit ritkábban. Kedves emberek közt élek.

Az, hogy az újonnan elfogadott „homotörvény” miatt csomóan minket kérdeznek vagy fejezik ki az értetlenségüket, egy dolog. Az általános iskolában (nyolcadik) is esett szó róla… A kislányom értetlenül jött haza.

„Igen, de…”

Ez sem csak fekete-fehér, mert ugyan az országban törvény az el- és befogadás, de sokan találják a „polkorrektséget” vagy ezt az elfogadást túlzásnak.

Az itteni helyzetről beszélek, Frízföld köztudomásúan konzervatívabb, mint az ország sok más része. Ami itt gyakori, az nem biztos, hogy Rotterdamban is ugyanez.

Itt már nem egyszer hallottam, hogy igen, elfogadjuk, de jobban örülök, ha ez nem a családban történik. (Az is igaz, hogy adott esetben elfogadnák a helyzetet.)

Az „igen, elfogadjuk, de” más téren is érvényes, ami jelenleg a hollandokat jobban, vagy többeket érint és a helyzet itt is bonyolult.

Hollandia és a gyarmatok

Hollandia aranykoráról és a gyarmatokról, a szerzett-rabolt kincsekről van szó. Egyre gyakrabban jön elő a téma, hogy amit itt a holland helyiek Gouden Eeuw- nak, azaz aranykornak neveznek – méltán -, az a helyiek másik felének, azaz a volt gyarmatokról származóknak gyászidőszak. Szintén jogosan.

Csakis összehasonlításképp: ez annyira kétélű, mint nekünk a románokkal szemben Erdély. Mi is és ők is másképp látjuk a történteket.

Anno Hollandia tengeri világhatalommá nőtte ki magát, meghódított egy csomó karibi szigetet. Ez időszak alatt hihetetlenül meggazdagodott, kulturális és művészeti szinten is hatalmas fellendülés következett be.

Elvileg a kis földterület miatt kerestek más lehetőségeket, hatékonyabb megoldásokat és ehhez kapóra jött a tenger és az elfoglalható területek. Holland gyarmat lett többek közt Indonézia, Suriname, a Holland-Antillák, Ceylon és pár indiai város, brazíliai, afrikai terület stb.

Mind-mind aranytojást tojó tyúkocska azt tekintve, hogy régen a fűszereket is aranyáron mérték. Szó szerint is. Így lett például a holland tea- és kávénemzet.

Viszont az itt élők közül sokan a rabszolgák leszármazottjai vagy a korábbi gyarmatok népe, akik az országuk felszabadulása, gyarmati sorból kilépése után Hollandiába költözhetettek.

Sokan megtették, mert az aranykor után is megmaradt az ország a maga gazdasági stabilitásában és mindenképp magasabb életszínvonalat nyújthatott, mint az egykori (kifosztott) gyarmatok.

Aranykor vagy gyászos évszázad?

Itt jön képbe a nyelvtanfolyam.

Az országban van egy kezdeményezés, hogy ha már annyi mindent tolerálnak, akkor miért marad az ország aranykora elnevezés, amikor százezreknek ez pont az országuk kirablását jelenti? Nem csak jelképesen, mert már évek óta próbálja több (sziget)ország az akkor elhurcolt nemzeti kincseit visszaszerezni.

Ugye megérkeztek a hódító hollandok és az „enyém az ország, enyém minden” alapon ami mozdítható volt (fűszer, arany, ember) vitték magukkal. Az arany, a műalkotás gyakran a mai napig megtalálható a múzeumokban és tart a huzavona: most kié is?

Csak udvariasan, mert már nincsenek letagadva a történtek, de a visszaadáshoz még itt is le fog folyni egy kis víz a Rajnán. Érthető: olykor felbecsülhetetlen értékekről van szó.

Viszont az órán a tanárunkkal szoktunk beszélgetni a heti aktuális történtekről, így ez is képbe jött. Megkérdezte, hogy mi a véleményünk, hogyan kell eztán nevezni ezt az időszakot: Gouden (aranykor) vagy Grauwe (szürke, gyászos évszázad) Eeuw?

A csoportban átlag tizenöten vagyunk, indonéztől ausztrálig. Persze a vélemények eltértek (minek megváltoztatni, megbolygatni a történelmet, stb.) egészen addig, míg elért a kérdés az indonéz, cuki, mindenkinek segítő és szuper intelligens csoporttársunkig.

Ugye az ő népe keményen érintett volt. Ő a Grauwe Eeuw-ra szavazott. Érthető. Az ő történelmük némileg mást mutat, mint a hollandoké.

Eztán jött a folytatásban az, amikor az ausztrál lány mesélte, hogy mennyire megalázó, ahogy a mai napig az jut az eszébe az embereknek, hogy esetleg az ősei elítéltként kerültek a börtönszigetre. (Gy. k.: Ausztrália az angolok börtönszigete volt. Időközben pedig a „felsőbbrendű faj” - a fehér - úgyszólván kiirtotta az őslakosságot.)

Mindenesetre ezekbe a beszélgetésekbe minimum érdekes belefolyni. Most a csoportból ilyen-olyan okok miatt többen is érintettek voltunk. Ha a tanárt, mint legalább két ügyben érintett hollandot is beleszámoljuk, akkor még többen.

Itt mi mindannyian elfogadók vagyunk. Ők elfogadják az én magyar véleményem a magyarországi eseményekről és nem bántanak miatta. Az indonéz lány és a holland tanár pedig szintén nem bántja egymást, pedig a történelmük okán teljesen a másik oldalon állnak. A tolerancia nélkül köpködhetnénk egymásra, de minek?”

Ha érdekelnek további hollandia történetek, olvasd Vera blogját!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!