Egy ország, amely többet ígér fiataljainak, mint amennyit képes betartani. Egy ország, ahonnan a fiatalok közül sokan elvágynak. Egy ország, ahova a már elköltözött fiatalok nem akarnak visszatérni. Egy ország, ami maga a beteljesületlen ígéret.

„A hazám számomra és sok hozzám hasonló fiatal számára egy beteljesületlen ígéret, egy elérhetetlen álom, egy vakációs úti cél. Mióta? – teszi fel a kérdést a 26 éves Irene, aki Genfben él.

Irene a spanyolországi Valladolidban született, de már hat éve tanul és dolgozik a svájci városban. „Álmatlan éjszakákat töprengtem át a kérdésen: maradjak itt vagy térjek vissza Spanyolországba” – írta az El País napilapnak, mely azt kérdezte olvasóitól, milyen fiatalnak lenni 2021-ben.

A lap szerint Irenét és sok százezer társát Spanyolország cserbenhagyta. A felhívásra 350 üzenet érkezett, közülük sokban merül fel a kivándorlás lehetősége, mint a bizonytalan jövő előli menekvés egyik alternatívája.

A stabilitás és a hiánya

A 2016-ban Hamburgba költözött Héctor például utólag is bölcsnek tartja öt évvel ezelőtti döntését: „Megnősültem, született egy kislányom, a második úton van és vettem egy házat. Mindez szó szerint lehetetlen lett volna Spanyolországban”.

A 30 éves Álex is arról írt, hogy van egy munkája, amit szeret, és kutatóként szakmai elismerésben is részesül. Mindezt annak köszönheti, hogy 24 éves korában határátkelő lett.

Az egyik leggyakoribb szó, amit a spanyol fiatalok leírtak, a stabilitás. Még gyakrabban, mint a hivatás. A 21 éves Fernando nemzetközi kapcsolatokat és jogot tanul Dél-Koreában, még egy éve van hátra, de már aggasztja a jövője, ugyanakkor nem akar az egyetemen maradni.

„A döntés egy pillanatig sem volt nehéz”

Persze nem mindenki kényszerűségből megy külföldre, van, aki abból a meggyőződésből, hogy így fejlődhet a személyisége. A Kölnben élő komolyzenész Amarilis például 10 éves kora óta tudta, hogy az ő jövője Németországban van, „ahol a zene átitatja az utcákat”:

„A döntés egyetlen pillanatig sem volt nehéz” – meséli a 23 éves zenész, hozzátéve, hogy esze ágában sincs visszaköltözni Spanyolországba, mert a németek nagyra értékelik.

Az Egyesült Királyságban élő 24 éves Maria szerint az ő története „a tudomány elvándorlás tipikus esete”. Mallorcán hónapokig küldözgette az önéletrajzát, de soha egyetlen telefont sem kapott. Próbaképpen egyet elküldött külföldre. Ma kutatóasszisztens a Cambridge Egyetemen, két vakcinaprojekten dolgozik.

Egyre rosszabb a helyzet

A spanyol statisztikai hivatal adatai szerint 2009 óta folyamatosan nő a külföldön élő spanyolok száma. A legfrissebb számok azt mutatják, jelenleg 475 ezer 20-34 év közötti spanyol fiatal él külföldön, a teljes korosztály közel 18 százaléka. A három legfontosabb célország Argentína (!), Franciaország és Németország.

A 25 éves Ernesto a Föld másik felén, Sydneyben kötött ki, ahol szakácsként havi 3000 eurónak megfelelő dollárt keres: „A bizonytalanságot nekem nem az jelenti, hogy lesz-e munkám vagy sem, hanem hogy milyen munkát válasszak. Nagyon sajnálom, hogy a családomtól távol kell élnem, de itt látom a jövőm, egyszerűen gazdasági okokból”.

Persze nem csak sikertörténetek vannak. A 26 éves Manuel hét hónapot élt Londonban egy pékségben és étteremben dolgozva. Ő maga is elismeri, hogy nehéz időszakon ment át.

„Hatszáz fontot fizettem egy szobáért, amibe alig fért el egy ágy, négy emberrel osztoztam egy lakáson. Bizonytalan helyzet volt, nem olyan, amilyennek elképzeltem” – mesélte.

(Fotó: pixabay.com/Dimhou)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.