"...érdemes így végiggondolni a fent leírtakat." - se nem érdemes, se nem érdekes.
Aki igazán várja a gyermekét, az nem gondolkodik se előtte, se utána azon, hogy ez mibe került neki.
Nem szoktam kifogásolni, egy poszt minőségét, mert könnyű kritizálni, de ettől nemigen volt gyengébb írás.

Így, a hosszú évek költségeit még nagyon konzervatívan számolva és összeadogatva brutális számok jönnek ki, de ez egyáltalán nem meglepő. Nyilván tolerálhatóbb a költség havi bontásban, de az sem hangzik sokkal jobban, hogy akkor egy több évtizedes kötelességvállalásról beszélünk.
Minden tisztelet azoknak a becsületes középosztálybeli embereknek, akik ennek tudatában is bevállalják és sikerrel teljesítik.
Egyébként ez sehol sem egy olcsó mulatság, már akkor, ha az ember normálisan fel szeretné nevelni a gyerekeit, csak Svájc egy nagyon drága ország. Az USA-ban csak egy menő egyetem többe kerülhet ennél. :)

@dikusz.: "Aki igazán várja a gyermekét, az nem gondolkodik se előtte, se utána azon, hogy ez mibe került neki." - Pedig jó lenne, ez is a felelős gondolkodás része. Érdekes? Valakinek biztos? Érdemes? Szerintem nagyon is az volna. Valahogy ezt kellene tudatosítani a milliárdszámra szaporodó szegényekben, kár, hogy nem tűnik lehetségesnek.

Svájc 20 év gyerek,kb. 4 évi fizetés. Itthon: 20 év gyerek 20 milla kb 7-8 év fizetés,átlagban.

@dikusz.: És nem vitatom, hogy gyenge poszt, de legalább megszakította a "Hogyan ... COVID ... ?" jellegű posztok hosszú sorát...

@dikusz.: részben igazad van de @Arthamyr: -nek nagyon igaza van.

Pénz, munka és ész nélkül nem lehet gyereket szülni és felnevelni, mégis sokan megteszik.

@Arthamyr: Én meg direkt nem rontottam a hozzászólásomat még azzal is, hogy odaírjam: "ettől még a covidos posztok is jobbak voltak"...:)))

Mindenesetre több hozzászólás jön azokhoz a posztokhoz, mint egy jól megírt útibeszámolós íráshoz.

@SzZoole: Ezért is írtam azt a kommentembe, hogy "Aki igazán várja a gyermekét".
Azt hiszem jól gondolom, egyikünk se azt számolgatta előre, és utólag sem, hogy mennyibe került a gyereknevelés.

@dikusz.: ez így van, nem számolgattuk előre, hogy mennyibe fog kerülni egy gyerek, de, nekünk volt egy 3 szobás hitel mentes házunk és mindkettőnknek teljes munkaidős NEM minimálbéres munkája!

Ha mindez nem lett volna meg, nem biztos, hogy gyereket vállaltunk volna, bármennyire is szerettük volna, teccik érteni? :-)

@dikusz.: Jogos. :) A posztok minőségét meg nem a hozzászólások (mennyisége és minősége) alapján ítélném meg.

Nem gondolnám, hogy ilyen szinten számolgatni kellene, mennyibe kerül egy, vagy akár több gyerek felnevelése. Egy gyerek nem szamszerusitheto. Egyébként ha már itt tartunk, azt is kiszamolhatnank, hogy saját magunk, vagy hazastarsunk mennyibe kerül összességében, és levonhatjuk a következtetést, hogy kár volt megszuletnunk, irány az ongyilkossag, ill. a gyilkossag...

@dikusz.: Pedig nem ártanak kicsit gondolkozni, mert nem jó egy gyereket vagy többet nyomorban felnevelni.
Alapelvem volt, hogy ha nem tudok egy gyereknek egy bizonyos szinvonalat biztosítani, akkor inkább nem kell gyerek. Sajnos kevesen gondolkoznak így, pedig mennyivel kevesebb nyomor lenne a világon.

@dikusz.: Ez a baj. Aztán jönnek a sirámok az egyedül nevelem a gyerekem kezdetű írások. Mert van aki gyorsan megunja a nyomort vagy talán csak a folyamatos nélkülözést és inkább tovább áll. Sem házasságkötésben sem gyerekszülésben nem szabadna, hogy a hormonok vezessék a nőket. Sajnos a feministák ezer más dologgal foglalkoznak, de ezt a gondolatot még soha sehol nem láttam, pedig nagyon kellene.

@kardio1: Nyilván, de ha magadat nyomorba döntöd, az a te bajod. Viszont a szerencsétlen gyereket nyomorban felnevelni a gyerek életét teszik tönkre. És ez józan gondolkozással meg lehetne előzni.

@kardio1: "Egyébként ha már itt tartunk, azt is kiszamolhatnank, hogy saját magunk, vagy hazastarsunk mennyibe kerül összességében" - Ez is igen hasznos dolog, így lehet hosszú távra tervezni. Mondjuk szerintem akárhogy számolgat az ember, ritkán jön ki az optimális megoldásnak az öngyilkosság/gyilkosság, azért az más műfaj, mint nem vállalni gyereket. Így ez még fontosabb, szinte elkerülhetetlen, ha az ember szeretne valami kontrollt a saját élete felett és nem csak sodródni akar a körülményekkel.

Sok hozzászólónak: azért azt se felejtsétek el, hogy van "megélhetési" gyerekszülés is, családi pótlék, segély, stb.. Borzalmas, de van.

Svájc esetében is van családi pótlék, én amit találtam 200-300 Fr., kantononként változó. Van 18 éves kortól iskolai támogatás is, 250-400 Fr., szintén kantononként változó.

Ez beszámításra került?

@fhdgy: Ettől még sokba kerül, csak nem (mindet) a gyerek szülei fizetik.

@Arthamyr: Volt egy amerikás ismerősöm, aki azt szokta mondani, hogy nem drága, nem drága, csak nincs annyi pénzem, hogy megvegyem!

A gyerekeket pedig nem pénzben kellene mérni!

@kardio1: jaj doktor úr, de szélsőségesen teccik látni a dógokat :-)

@Csodabogár: egyet értek veled és szeretnék kérdezni valamit, de ha túl személyesnek érzed a kérdésem ne válaszolj és az el elnézésedet kérem előre is.

A te élet történetedet ismerve, a kezdeti nehézségek után, jobbra fordulván az életed, férj jó munka stb. miért maradt ki a gyermek az életedből?

@Csodabogár: nyilván sarkitottam. De a gyerek nem pénzben mérhető. Az ilyen méricskélésnél mindig az az érzésem, hogy a lényeg sikkad el.

@Arthamyr: a nagy kontrollkeresésben csak az vész el, hogy az ember arra születik, hogy szeressék és szeressen. Ez a lényeg, nem az, hogy hány kisautot, vagy babàt tudsz megvenni a gyerekednek.

@SzZoole: csak tovabbvittem a gindolatmenetet.

@kardio1: van neked gyermeked doki?

@kardio1: "az ember arra születik, hogy szeressék és szeressen" - Ez is egy megközelítés/kiindulási pont. Viszont ezt elfogadva elsődlegesnek sem gondolom, hogy a nyomor és a mindennapi szükség évtizedeken át lenne az út az elérésére.
Valóban egyáltalán nem az a lényeg, hogy hány kisautót meg babát tudsz megvenni a gyereknek (az ilyen opcionális dolgok amúgy sem drágák), de amikor már annyira nem futja (egészséges) étkezésre, hogy hiánybetegségekben szenved vagy éhezik a gyerek, meg kilakoltatnak, mert nem bírod fizetni a hitelt (és ez még a jobbik eset, mert szerencsétlenebb helyeken sokkal sanyarúbb körülmények vannak, ez csak a fejlett világban lényeges probléma), akkor nem gondolom, hogy a szeretet annyira túl fog tengeni, hogy a család (és főleg a szerencsétlen gyerek) simán átlendül ezeken a problémákon a puszta szeretet erejével.
És most csak "a piszkos anyagiakról" beszélünk, még ott vannak az olyan "apróságok", hogy papa/mama inkább félrekefél, majd kilép a kapcsolatból, vagy csak simán nem bírják elviselni egymást, esetleg valamilyen mentális betegséggel élnek és válnak elviselhetetlenné és kezelhetetlenné (nagyon gyakoriak a különböző függőségek, pl. alkoholizmus). Vagy ezek valamilyen kombinációja.

@fhdgy: "A gyerekeket pedig nem pénzben kellene mérni!" - Nem tudom, ez alatt mit értettél pontosan, és ki tette. Itt ha valamiről, inkább arról volt szó (a részemről biztosan), hogy a leendő szülőknek önmagukat kellene "mérni" (anyagilag is), hogy tényleg elég erősek-e ahhoz a teherhez, és valóban kívánják-e (mindenestől) azt, amit a szülőnek lenni jelent. Lehetőleg előre. Jelzem, szerintem párkapcsolat esetén sem hülyeség, mert az sem csak öröm és boldogság, de abból legalább erkölcsileg kevésbé elítélhető módon is lehetséges kilépni, míg egy apaságot/anyaságot nem illik (illene) csak úgy lerakni, mert az illető utólag rájön, hogy mégsem bírja/kívánja.

@kardio1: "Az ilyen méricskélésnél mindig az az érzésem, hogy a lényeg sikkad el." - Azt mondod, hogy az nem lényeges/fontos (lényegtelen?), hogy egy szülő képes-e elfogadható jólétben felnevelni a gyerekeit, ha a lelki dolgok 100%-ban rendben vannak (feltéve, mert szerintem ez nagyon ritka együttállás lenne)?

Senki sem mondta, hogy a lelki dolgok lényegtelenek, szerintem viszont mindkettő nagyon fontos. Szoktak cikkek foglalkozni azzal is. Okkal.

@Arthamyr: Igazad van! Nem neked céloztam, csak úgy általában.

Az, hogy nem pénzben kell mérni egy gyereket, "csak" annyit jelent, hogy nem pénz kérdés. Kár lenne a világot abba az irányba elvinni, ahol mindent pénzben mérünk, hisz már így is túlzásokba esünk.

@fhdgy: Szerintem viszont pénzkérdés is. Legalábbis nagyon jelentős az a réteg, nem csak egy elhanyagolható méretű csoport a periférián, akiknél pénzkérdés is, és sajnos a kérdést csak nagyon kis részük teszi fel magának.

@Arthamyr: Most, amit írok, kifejezetten rossz értelemben írom!

Túlságosan sokan is pénzkérdést csinálnak belőle.

Azokra gondolok, akik azt mondják, hogy szülök majd 8-10 gyereket és megélek belőle.

Szerintem ez a legrosszabb variáció.

Most már nem rossz értelemben ( csak kicsit elborzadva ):

Gondolhat akárki, akármit úgy sem lesz ebben a gyerekkérdésben igazság. Nem is lehet.

Túl sok ember él a Földön, legyen kevesebb gyerek!

Túl kevés gyerek születik, elöregszik a társadalom.

Az egyik azt mondja, hogy mi szaporodjunk, de ők ne! A másik fordítva!

Ha így megy, lesz gyerekszülési kvóta a széndioxidkvóta mintájára?

Hol a határ???!!!

@fhdgy: hol a határ? Megmondom én a tutit! VAKCINÁLÁS!!!

Tudni vélem, hogy titkos mikrocsippek vannak az oltóanyagba és ha azt az emberekbe innyektálják, akkor a háttér hatalom tuggya szabályozni, hogy kinek lehet gyereke, milyen bőrszínű és milyen nemű legyen az és mindenki más meddő vagy magtalan legyen. :-)))

Csak vicc volt.

@fhdgy: "Ha így megy, lesz gyerekszülési kvóta a széndioxidkvóta mintájára?" - Azért ettől még nagyon messze vagyunk. Egyelőre elég erősen támogatott dolog a gyereknevelés. Jó pár lépést lehet még tenni, mire ide jutunk.
A társadalom meg elöregszik, ezzel meg kellene tanulnia együttélni. A kérdések azok, hogy mennyire gyorsan öregszik el, illetve milyen sokan leszünk.

@Arthamyr: Nálunk elöregszik, igaz.

Afrikában is, Ázsiában is, Dél-Amerikában is?

Esik a hó, qrva jó!

@fhdgy: Nem tudom. De annyira nem is érdekel, így nem foglalkoztam vele, hogy mondjuk az afrikai országok (társadalmi) problémáit tanulmányozzam.
Mondjuk ott szerintem más, ennél nagyobb és fontosabb problémák is akadnak, ahol nem.

Ilyen adatok időnként Magyarországon is megjelennek. Én konkrétan emlékszem a Tárki 2007-es felmérésére, amiben arra a következtetésre jutottak, hogy 18 éves koráig kb. 30 millióba kerül egy gyermek felnevelése. Amikor 10 év múlva a HVG aktualizálta a számokat (40 millió), a mi családunk az új számok alapján már 120 milliónál tartott.
Szerintem egyáltalán nem haszontalanok az ilyen adatsorok, bár mi sem ennek alapján döntöttünk arról, hogy hány gyermekkel gyarapodjon a család.
A kutatásokat ez a két cikk elég jól összefoglalja:
grantis.hu/ennyi-millioba-kerul-egy-gyermek-felnevelese/

www.penzcentrum.hu/oktatas/20170310/durva-annyiba-kerul-ma-egy-gyerek-mint-pesten-egy-lakas-1053945
(A második cikk kattintásvadász címéért én kérek elnézést.)

@Arthamyr: Igaz, igaz, de több afrikai kicsi néger, több migráncs...

Ők ugye nem kellenek a társadalom fiatalításához!

Nem akarom tovább ragozni, mert nem vagyok migráncs ellenes.

Tetszik, nem tetszik, a Föld úgy is homogenizálódik.

Én hiszek abban, hogy csak egy emberfaj van, a Homo sapiens, bár általában a viselkedésünkkel nem szolgálunk rá a sapiensre.

Holland adatsort nem találtam. A holland statisztikai hivatal adatai alapján ezt a becslést hozták nyilvánosságra.
A kétkeresős családokban az 1. gyerekre az elkölthető jövedelem 15%-át költik. 2 gyerekre a jövedelem 25%-a, 3 gyerekre a 29%-a, 4 gyerekre a 35%-ot fordítják. A gyermekeket egyedül nevelők esetében a százalékok így néznek ki: 1 gyerekre 23%, 2 gyerekre 31%, 3 gyerekere 37%, 4 gyermekre 42%.

A gyerekek és Föld kérdéséhez:

Találtam az indexen egy ökológiai lábnyom kalkulátort.

Kitöltöttem, az jött ki, hogy 12 Földre lenne szükség, ha mindenki úgy élne mint én.

Az is kijött, hogy nekem 21 hektárra lenne szükségem ( igaz, 72 van ). A világátlag 2,75 Ha/fő.

@SzZoole: Nem fért bele az életképembe. Biztos valami hibával születtem, mert soha nem volt nagy vágyam a gyerek, van ilyen is. Persze a megkötöttséget se szerettem semmilyen formában és hát egy gyerek minimum 20 év lekötöttség.

@Csodabogár: értem és köszönöm, hogy válaszoltál.

Mi felneveltünk négy embert, mert csak a mennyiség számított, nem a minőség. Dobáltuk ki a jó magyar forintot meg a spanyol eurót az ablakon.

@SzZoole: Azért a nyomor és a "kifizetett, saját 3+ szobás ingatlan" között van ám néhány szint még... :D
Mi nem örököltünk/kaptunk otthonról, és sajnos nem kapkodtam el a külföldre költözést sem, amit, ha 4-5 éve teszek meg, már nekünk is ott állhatna a kifizetett ház, önerőből (de akkor nem ismerem meg a feleségem pl.),
viszont bőségesen el tudnék tartani egy gyereket, mellette párhuzamosan tovább gyűjteni saját otthonra, és mire egyre többe kerülne a kis "Ctrl+C/Ctrl+V", addigra meg is lesz a kégli is, lehetőleg hitelmentesen.
Azonban, ha arra várnék most még, hogy mindenképp előbb saját ingatlan legyen további megtakarításokkal, akkor a gyerek(ek) érettségijére, de jobb esetben is a diplomaosztójára járókerettel mehetnék... :D
Rengeteg ember tud boldogságban és anyagilag teljesen korrekt körülmények között nevelni 1-2 gyereket akár albérletből is. Főleg, hogy pl. Magyarországon egy elég jó fizetéssel, de szintén nulla családi támogatással (csúnyán: "aládtolással") kb. esélytelen belátható időn belül akár egy közepesebb panel is, pláne tehermentesen. De ettől még lehet pénz a gyerekre, max nem 10-15 évig van egy helyen az ember, hanem 3-5... De még én is erősen leszűkítettem a variációkat, kb. végtelen kombináció és élethelyzet van, és nem csak zsé' kérdése, hogy boldog és teljes életet él-e a gyerek.
Ettől függetlenül teljesen érthető a Te/Ti hozzáállásotok is, szívem szerint én is így csinálnám, csak hát, mást osztott az életem eddigi része, majd most... :D

Érdekes lehet ilyen számokkal játszani, de ez csak elmélet és hatalmas szórások lehetnek. Már az ingatlanárakban is hatalmas különbségek vannak helytől és típustól függően, de a kajában és a ruházatban is nagy a szórás.

Mint o'jh sok dologban, itt is az arany középút helyes: nem szabad számolgatni gyerekcsinálás közben, hogy mibe fog ez kerülni, mennyi a jelenértéke - de fel kell mérni, hogy tisztességgel, nem mások budgetjára terhelve fel tudjuk-e nevelni.

Nem kell kvóta, de a Föld megtelt - tehát az első gyerek nem kaphat nagyobb ajándékot, mint hogy NEM születik Testvére - akkor jobb eséllyel lesz neki boldog időskora.

Hibás az elv, hogy (pl. egy kis nemzet) gyerekszüléssel meg tudja változtatni a helyzetét.

Hát, az echte svájcinak biztos drága a gyereknevelés. A "menekültnek" már kevésbe, konkrétan szerintem több pénzt tud csak az utcán guberálással meg egyebekkel keresni, mint amennyit "odahaza" havonta megkeres. És persze az állam őket támogatja, ami mondjuk Svájc esetében nem a legjobb ötlet, mert ha ilyen "liberálisan" gondolkodnak, akkor lassan a széfekbe is "menekülteket" költöztetnek, azzal oda a banktitok és akkor Svájcból nem marad más csak egy rakat hegy meg hó. Persze lehet, hogy idővel az újonnan érkezettek is civilizálódnak, de arra Afganisztánban nagyobb esély van.

@Vrancisco: mindenkinek más az élethelyzete, van aki beleszületik a jóba, van aki megdolgozik érte és van aki egy életen át szenved. :-)

Két babánk van. Zürich mellett élünk. Elég jól. A cikk egy jó nagy baromság.

Szomorú és sajnálatra méltó az a társadalom melynek tagjainak egy gyermek születése kapcsán az jut az eszébe,hogy mennyibe is kerül majd az a gyermek.Aki így gondolkodik az bizony inkább ne vállaljon gyermeket.

@dikusz.: @Arthamyr: @SzZoole: ha az emberek mindig csak akkor vállaltak volna gyereket, amikor tutibiztos volt a jövőjük, munkájuk, a politikai helyzet, a házasságuk, minden együttállt a boldog jövőhöz, akkor a többségünk most nem lenne itt.

A szüleim a második világháború (apám) illetve a Rákosi-rendszer legsötétebb éve idején (anyám) születtek.
Nagybátyám is a második világháború végén, amikor az oroszok már a spájzban voltak. Nagynéném akkor, amikor a kommunisták elkezdték felszámolni a demokráciát.
Nagyszüleim az első világháború közepén illetve a tanácsköztársaság végén, amikor a románok bejöttek.

Soha, senki nem született "jókor" a családomban! És mind diplomás, nyelveket beszélő, dolgozó, családot alapító emberek lettek, akik magyar szemmel normális anyagi körülmények közt éltek.
Én akkor születtem, amikor a diplomás szüleim egy egyszobás szolgálati lakásban tengődtek és nem volt nemroma szomszédjuk. És diplomás, nyelveket beszélő határátkelő lettem. Vihettem volna többre? Biztosan. De ahhoz nekem kellett volna legyen több ambícióm, nem csak a jobb körülmények kellettek volna hozzá. Lehet, hogy ha nyugatabbra születek, akkor nem is diplomázok, mert egy kényelmes szakmunkás életet élhetnék és nem lett volna meg a motivációm a felemelkedéshez, belesüppedtem volna a fogyasztói társadalom kényelmébe.

Ami rossz történt gyerekkoromban az sose az anyagiak hiánya miatt volt.

Most Kelet-Ázsiában élek, a fizetések itt sokkal magasabbak, mint Magyarországon, az adók alacsonyak, igaz az iskoláztatás drágább, de a fizetésekhez képest nem megfizethetetlen, a diákhitel egyetemre teljesen menedzselhető itt, aki akar, az mehet egyetemre, anyagiak miatt senki nem esik el ettől a lehetőségtől. Mégis a világon itt a legalacsonyabb a születésszám. Mert az emberek elvárásai hatalmasak, csak a legjobb partnerrel hajlandóak összeállni, alkalmazkodni nem akarnak, a nők hipergámok, a férfiak felső 20%-ának van esélye nősülni egyáltalán. De cserébe a szinglik élete rendkívül kényelmes. Egyedül is simán bérelhetnek egy kis lakást, naponta étteremben ehetnek, szórakozhatnak, rengeteg hobbit, pénzköltési lehetőséget tol az arcukba a kapitalista társadalom, amivel olyan kipárnázott életet élhetnek, amiből nem vágynak máshova. Aranykalitka. Közben a nők 40 évesen is kislányokként viselkednek, barátnőikkel járnak éttermekbe, kávézókba, mert mindent ki kell próbálni, mindenről posztolni kell az instagramon.
A méhük beszárad, jó részük szűzen hal meg, mert nem hogy gyereket, de férfit se tud elképzelni az életében. A helyi férfiak meg frusztráltak, hisz a hagyományos társadalomban a fiúnak kellene továbbvinnie a család nevét. És nincs esélyük nőt szerezni, mert a nők igényei olyan magasak. A párom húga 30 évesen is a nagybátyjánál, nagynénjénél lakik, akik ellátják, mosnak rá, így aztán sose fog férjehez menni. Mert igényei hatalmasak, csak ő maga semmit se tett le az asztalra. A jólét beteggé tesz, elöli a motivációt. A teljes kilátástalan szegénység se jó, de kikönnyített élet se, gyerekvállalás szempontjából.

@fhdgy: Kelet-Ázsiában élet, itt sokkal kevesebb gyerek születik, mint Magyarországon. Az emberek nem akarják feladni a jólétüket, utazgatást (most koronavírus miatt csak belföldön), önzők a jövőbeni gyerekükkel szemben is. Itt ha egy nő leszül, akkor jó eséllyel soha többé nem fog dolgozni, a férje eltartja, tehát onnantól egy fizetésből kell élnie a családnak, mert a nő nem hajlandó két műszakot tolni. Itt elképzelhetetlen az, hogy a nő dolgozik és mellette anya is.
Tehát a férjnek rögtön eggyel több eltartottat kell eltartania. Az egyik a gyerek, a másik a feleség, aki elkezd a hasonszőrű, unatkozó anyukákkal napközben éttermekben, kávézókban találkozgatni, shoppingolni, drága hobbikba menekülni az unalom elől. Ez a modern élet, amikor akkora a jólét, hogy már nem tudnak mit kezdeni magukkal az emberek.
Ilyen körülmények között aztán nem csoda, ha világrekord alacsony a születésszám itt.

@Örömhernyó: Ha már volt időd ezt a szövegpanelt iderakni, arra is szakíthattál volna egy kicsit, hogy tovább olvassál.

Mondjuk azert ugye Svejcrol van szo, tehat a tipikus svejci kozepretegnel (apu 90%-ban szinezi az excelt valahol, anyu 30%-ban adozasi okokbol) ez az evi 10e CHF/gyerek leginkabb azt jelenti, hogy 2 gyerek eseten 5 evente (-100e) nem a lerugott Porsche Panamerat csereljuk ujra (a regi autobol arabol meg kijon egy penznemszamit dubaji lazulas), hanem megint egy mindossze 6 eves Octavianak orulhet a csalad.

@Ekrü:
Leginkább a kelet-közép-európai országok gondoolkodnak így. Ott a TFR 1,5 körül billeg. Meg mondjuk az olaszok és spanyolok, de őket nem nevezném szomorúnak.
Valójában arról van szó, hogy minél fejlettebb egy ország a gyereknevelés annál drágább.
Ezért ha egy ország elér egy fejlettségi szintet, beesik a gyerekszám. És ha egy ilyen országba érkeznek bevándorlók, egy két generáció után közöttük is leesik a gyereszám.

Itt 1 millió svéd koronával számolnak, valszeg több lesz az.

A legnagyobb összeg a kieső jövedelem. Nekem most kevesebb mint egyharmada jön be mint 7 hónapja (a baba születése előtt). Aztán kezdi az ovit, folyton beteg, otthon kell maradni vele... Ezért a baba a legdrágább, nem a tinédzser. De ez országfüggő hogy hol mennyi a gyes-gyed.

A másik nagy költség nekünk a hàz - ez szerintem nincs benne ilyen kalkulátorokban. Kölyök nélkül ellettünk volna a belvárosi bérlakásban. Gyermeket nevelni viszont kertes házban szerettünk volna. Hoppá, többmilliós hitel.

Nem a cucc a nagy összeg, ruha, bicikli semmiség. Mi majdnem mindent használtan vettünk fillérekért. A kieső jövedelem a nagy mínusz.

Ugyanakkor soha olyan boldog nem voltam mint most. Pedig nincs rossz munkahelyem egyébként. Előtte azt hittem pár hónap után megőrülök majd itthon az unalomtól. Hát nem. Kaptam egy évet amikor semmi dolgom mint a gyönyörűséges kölykömet puszilgatni, megismerni, figyelni ahogy fejlődik. Bárcsak tovább maradhatnék itthon vele!!!! "Sajnos" a férj is alig várja hogy gyesre menjen úgyhogy csak egy évet kaptam. Én inkább élnék még egy ideig ennyi pénzből csak több időt kapnék a családommal.

Amit keservesen bánok és rosszul csináltam az életemben hogy túlterveztem. Gyerek csak akkor ha anyagilag abszolút be vagyok biztosítva. Hülyeség volt. Így mire jött a gyerek megöregedtünk, 10 évvel ezelőtt lett volna ideális, akkor is ha anyagilag akkor szívás lett volna.

@sörm: “ a baba a legdrágább, nem a tinédzser”

Hahaha, még lelkes kezdő vagy :-))
Ismered a mondást, kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond :-)))

@Örömhernyó: Nem tudom, hogy ezzel mit is szerettél volna nekünk, megszólítottaknak mondani. Ha válaszolsz, kérlek rövidebben tedd, mert ebből a posztnak beillő kommentből bizony nem tudtam kihámozni a lényeget.

@SzZoole: Mondom, abban nem kételkedem hogy a tinédzserre több pénz megy el havonta. De egy egészséges tini mellett tudsz dolgozni. Egy baba mellett legalább egy fizetés eltűnik (országfüggő). Az meg nagyobb mínusz mint amit a tinédzser felzabál. Vagy mégse? :)

@sörm: Amikor leírtad, hogy "a legnagyobb kieső összeg a jövedelem" meg a "A kieső jövedelem a nagy mínusz." akkor számoltál, hogy ez tényleg több lesz, mint amennyivel pl. a nagyobb kégli (és esetleg a "rosszabb" helyre költözés) kerül?
Szerintem ott sem keresnek annyival jobban az emberek, hogy egy többmilliós hitellel érjen fel az egyéves keresetük. Sehol sem...
Pár év jövedelemkiesés nem vészes, ezt sokéves tapasztalattal (a feleségemmel együtt bőven 10 év felett járunk) és több évtizedes jövedelemkieséssel előre tervezve kijelenthetem. Viszont egy kis lakás, egy nagy lakás és egy nagy ház közti vételár- és fenntartási költségbeli különbség sem pár éves jövedelemnek felel meg, még átlagnál jóval magasabb jövedelem esetén sem. Ha 10-zel kevesebb év jövedelemkiesésünk lett volna, akkor sem lenne még egy extra lakásunk sem (ok, ha a legmagasabb bevétellel számolok, akkor talán, de annak meg köze sem lenne a valósághoz).

És akkor még ott van az, hogy évtizedekre veszít a család az alkalmazkodóképességéből, rengeteg kötöttség jön be, ezt nehéz számszerűsíteni, de szerintem ez is messze meghaladja a pár év bevételkiesést (lehet, hogy a lakhatást is, ráadásul részben emiatt kell pl. nagyobb lakás). És ez sincs benne az ilyen számításokban.

@SzZoole: egyet mesélj el. Mi addigra jutottunk el oda, hogy gyereket szeretnénk mire berobbant a covid. Munkahelyem és úgy általában az élet is bizonytalanná vált. Tehát ne vállaljunk gyereket? Vagy mégis mi az ötleted?

Mi lett volna ha ez a gyerek mondjuk 2019 augusztusában születik épp a covid előtt fogant még full biztonságban aztán végül megszületett full bizonytalanságban. Abortusz?

Ha valaki a 100%-os biztonságra vár egy gyerekvállaláshoz az ne vállaljon inkább, mert szerintem ez nem garantálható.

@sörm: egy tinédzsernek nagyobbak az igényei is amit neked kell finanszírozni. Hiába több a fizetésed egy tinédzser többet is visz el, és arról nem beszélve, hogy a tinédzsernek nem csak igényei nagyobbak, hanem szája is :-)

Egyszóval egy tinédzser több pénz és több ideg. Hidd el, 25 éves lányom van és egy 22 éves fiam, aki egyetemista, vegán és világmegváltó :-)))

@odamondó: nem konkrétan a mostani helyzettől beszéltem. Mi a ‘90-es években vállaltunk gyereket és konkrétan saját magamról beszéltem. A közeljövőben maximum unokám lesz, de ugye az már csak részben az én dolgom, nagyobb részben meg a gyerekeimé.

Nyugaton az iskolaztatas(=nem állami állatkert) meg különórák, edzes stb viszi el a sok penzt a gyerekeknel.

@Arthamyr: Ez igaz. Ugyanakkor gyerek előtt kb belvárosban laktunk annak megfelelő életmóddal (heti többször étterem, barátokkal színház, mozi, pergő társasági élet) és irtózatos összegeket elutaztunk. Na a társasági életnek egy unalmas kertvárosban vége :) Kisbabával szívesen utaznánk ha nem lenne járvány, de valszeg csak Európán belül. Szóval másutt meg spórol az ember a gyereken.

Nekünk a ház spórolás. Élveztük a belvárosi fantasztikus lakásunkat, de tudtuk hogy az rövid időre szól, anyagilag őrültség. Most a kertes ház kb 1/4ével olcsóbb, és a maradék összegnek is harmada törlesztés. Szóval ha ugyanabban a háztömbben veszel kétszobás helyett négyszobásat a gyerek miatt akkor igen, az a legnagyobb költség. Így meg nehezen összehasonlítható.

@Motorogre: "Nem kell kvóta, de a Föld megtelt - tehát az első gyerek nem kaphat nagyobb ajándékot, mint hogy NEM születik Testvére - akkor jobb eséllyel lesz neki boldog időskora."

Ennél nagyobb faszsagot rég olvastam. Ha ennyire zavar áldoz fel magad a társadalom oltárán.

@sörm: Igen, erről beszéltem, amikor a "rosszabb" helyre költözésről is írtam. Ha nem költöztetek volna olyan helyre, hogy ezeket be kelljen áldozni, akkor lehet, hogy annyiba került volna a ház, hogy egy élet alatt sem keresitek meg az árát.
Ha személyzetet vesztek fel, hogy ezekre a dolgokra is jusson idő gyerek mellett is, az megint nem olcsó, főleg évtizedes időtávlatban.

Szóval a pár év kiesett jövedelem semmiség. Főleg, hogy gondolom Svédországban anyagilag is eléggé támogatják a gyerekvállalást, csak nem esik ki a jövedelem 100%-a, így olyan hatalmas jövedelemkiesésről sem lehet beszélni.

Egy embert normálisan felnevelni mindenhol komoly "költség". Az igazi kérdés az, hogy ki viseli ezt a terhet, illetve a pénzbeniek mellett még mivel szivatják a kisgyerekes szülőket.

Svájc a kapitalistább helyek közé tartozik, ráadásul nem nagy divat náluk a női egyenjogúság, amit láthatunk a családpolitikán is: fizess mindent saját zsebből vagy anyuka maradjon otthon még a délben(!!) ebédért hazazavart iskolás(!!!) gyerekkel is.
Messze nem olyan ideális célpont egy fiatal kivándorló család részére, mint pl a skandináv országok - legalábbis se svéd, dán, finn vagy norvég ismerőst nem hallottam 18hetes szülési szabadságok, napi 3órás "óvoda", havi 2500CHF gyerekvigyázási költség miatt panaszkodni.

@SzZoole: A gyerek gond! Ahogy Hadházy mondta. Én azért cseppet se bánom! Bár az összes emberrel csak annyi gondom lett volna mint a gyerekekkel!