Bangkokról talán még abban is él valamilyen kép, aki még soha nem járt a thai nagyvárosban. Stevék jártak, igaz, inkább csak első benyomásokról beszélhetünk az esetükben, viszont az néha legalább olyan érdekes, mint az, amikor valaki évek óta él egy városban.
„Egy hetet töltöttünk Thaiföldön, abból négy napot Bangkokban és hármat az északra eső Chiang Maiban. Oda vonattal mentünk. Bangkok ultramodern reptere (Helmut Jahn, német/amerikai építész) méltó a közel 10 milliós városhoz.
Megérkezés után egy olyan buszra ültünk, ami a pályaudvarra vitt. Itt megvettem a vonatjegyeket. Dolgunk végeztével taxiba ültünk, hogy a lefoglalt hotelünkbe menjünk. Mutatom a fiatal sofőrnek a papírt, amire a címet előre felírtam. Bólintott és elindult.
Észrevettem, hogy a taxióra nem megy. Megkértem indítsa el. Csak hümmög, hogy nagy a forgalom vagy valami, és csak nem akarta az órát működésbe hozni. Rámordultam, hogy ha nem indítja el, akkor kiszállunk és panaszt teszek.
El is kezdtem az ülése hátuljára ragasztott taxi- és vezetői adatokat egy papírra írni, fenyegetésként. Ez hatott és végre nyugodtan ülhettünk. Köztünk maradjon, gázos lett volna kiszállni. Nem éppen bizalomgerjesztő negyedben voltunk.
Na, húsz perc múlva elértünk a hotelunkhoz. Illetve a kis zsákutcához, aminek végén a hotel volt, a Chao Phraya folyó partján. A taxis nem akart az utcánkba behajtani, azt mondta, nehéz megfordulni.
Erről a butikhotelról a New York Timesban olvastam. Jobban mondva a NYT a híres étterméről írt, de megemlítette, hogy van vagy 6 szobájuk is. Az óvárosban volt, amit Rattanakisin negyednek hívnak. Egész közel ahhoz a templomhoz (Wat Pho) ahol a híres óriás arany fekvő Buddha látható.
Pillantás a helyiek életébe
Bejelentkezés és kipakolás után egy kis felfedezőútra mentünk. Hotelunk egy folyóparti kereskedőház átalakításának eredményeként született. Az első emeleten volt az étterem, egy nagy teraszon. Szuper kilátás a forgalmas folyóra, ami durván Duna szélességű.
A túloldalon egy gyönyörű buddhista templom volt, az Arun Wat. A hotel/étterem erről kapta a nevét. A második emeleten egy divatos bár. Este a kilátás a fénybe árasztott templommal, a számtalan kivilágított séta és vacsorázó hajókkal, ha lehet még csodásabb látványt nyújtott.
Az utcánk kis echte thai utca volt, némi rosszindulattal sikátornak is nevezhető. Tele régi földszintes faházzal. Séta közben megfigyelhető a helybeliek élete. Aránylag tiszta volt minden. A főzés sokszor a ház előtt, a járdán zajlik.
Gondolom, így kevesebb meleg és füst megy be az amúgy is rekkenő hőségben a lakótérbe. Ide kihozzák a háziállatokat is. Kis, alul nyitott drótketrecek alatt csipegetnek a tyúkok, külön a kakasok, a teknősbékák.
A házak eleje nyitott. Benézve látod, ahogy nagymama a díványon szunyókál, nagypapa valamit néz a TV-n, míg az unokák ki-be rohangálnak. Kisétáltunk a fő utcára, az tele volt kajaárusokkal, olcsó éttermekkel és más kis boltokkal. Nemsokára elértünk a hajóállomásra, ahol meg egy szabályos piac volt.
A vizek városa
Tudvalevő, hogy Bangkokban sok a víziút. A Chao Phraya folyó és a csatornák miatt a város kicsit Velencére emlékeztet. A folyó lenne a Grand Canal megfelelője. Ellentétben Velencével, a vaporettók itt nagyon olcsók. Csak ne aggódj, szállj be egybe. Visz, ahova visz.
Bámuld a kilátást, a nagy várost, a hidakat, az érdekes építészetet és a rengeteg templomot. Nem lehet megunni. Jön majd a kalauz, táskáját (tele aprópénzzel) tüntetően csörgetve jelzi, hogy aki még nem fizetett, fizessen.
Potom pénzért utazhatsz, amíg kedved tartja. A hajó sok helyen megáll. A dokkolásban segítő személyzet vad sípolással kommunikál egymással. Szállj ki akárhol, ha érdekes sétáljál egy kicsit, ha nem hát indulj vissza a másik irányt felfedezendő.
A vaporettókon kívül van más közlekedési mód is. A magasvasút (sky train) egy lábakon álló „földfeletti”. Guszta utazni rajta és légkondicionált. Van földalatti is. Felejtsd el a taxikat, úgyis állandók a dugók.
Nagyon ajánlom ugyanakkor a tuk-tuknak hívott motorbiciklis taxikat. Mi este béreltünk egyet. Mondtuk vigyen el minket a kínai városrészbe ahol vacsorázni akartunk. Megegyeztünk az árban. Beültünk.
Kapaszkodni kell, mert a tuk-tukosok vadul hajtanak, a forgalomba ki-be cikáznak. Olyan, mint egy vidám park, szóval kár majrézni, inkább élvezd.
Étkezés az utcán
A kínai negyed nappal egy nagy piac, estére egy része olcsó kajáló negyeddé válik. Több száz helyen lehet enni. Tele van helybeliekkel és turistákkal. A hosszú asztalok sokszor az utcák közepén vannak, a kuncsaftok egymás mellett ülnek és esznek.
Szokás szerint a helybeliek whisky-t hoznak magukkal és az asztal alulról nagyokat slukkolnak. Nem csoda, hogy a hangulat emelkedett. Mi sört rendeltünk. Körülnéztünk mit esznek a szomszédságunkban és mutattuk a pincérnek amit akarunk. Van angol menü is mindenütt.
Evés után béreltünk egy másik tuk-tukot. Megmagyaráztuk, hogy meg akarjuk nézni a piros lámpás negyedet. Nem szálltunk ki, pedig nagyon érdekes. Mondtuk vigyen haza. A késő esti utcákon már alig volt forgalom.
A vezető teljes sebességgel hajtott a fákkal szegélyezett széles sugárutakon. A fülledt nyári levegő felborzolta hajunkat. A sötét, misztikus, távol keleti város lassan belopta magát a szívembe.”
Barangold be a világot a Határátkelővel!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek