Gépjárműadó, tévéadó, full üres lakás – csak egy pár azon tételek közül, melyek meglepetésként érhetik a külföldre költözőt, különösen akkor, ha nem tájékozódik részletesen előre. Lássuk, ti mi mindent szedtetek össze norvégiai posztunk kapcsán!
Az élet apró luxusai és a helyismeret
István levélben írt picit hosszabban arról, számára mi minden jelentkezett rejtett költségként, amikor külföldre költözött.
„Én nem nagyon tudnék egyetlen dolgot kiemelni, inkább azt mondanám, hogy a kisebb tételek tudnak nagyon gyorsan komolyabb kiadássá összeadódni. Cigizni nem cigizek, de azért egy kis alkohol néha lecsúszik és pláne ha ez egy helyi pubban történik, akkor elég gyorsan összejön egy nagyobb összeg.
Szóval azt mondanám, az alaptételeket akár Magyarországról tervezgetve is viszonylag könnyű kiszámolni, nem lesz gond a lakbért, a közüzemi számlákat, stb. összeadni, ám a hétköznapi kis „luxuskiadások” elég drágák tudnak lenni, ha nem figyel oda az ember.
Kicsit más téma, de nem árt számolni vele, hogy az ember nem jut olyan könnyen hitelhez, mint otthon. Nem is nagy összegekről van szó, de már az is érdekes helyzet, hogy az ember tud-e részletre mondjuk mobiltelefont, laptopot vagy tévét venni, mondjuk ha nincs megfelelő hiteltörténete (a többiről nem is beszélve), vagy ha igen, akkor a kamaton bukik.
Ami a legtöbbe kerül mégsem ez, hanem a helyismeret hiánya, legalábbis szerintem. Míg otthon az ember pontosan tudta, hogy melyik üzlet(lánc) milyen árakkal dolgozik, mely márkák milyen minőséget nyújtanak, hol mi a legolcsóbb, addig ennek megtanulása külföldön bizony időbe telik – márpedig az idő ebben az esetben szó szerint pénz.
Amikor az ember hirtelen külföldön találja magát, a helyismeret és az azzal járó tudás hirtelen semmivé lesz, ami pénzbe kerül. Ráadásul az első hónapokban hajlamosak vagyunk, én legalábbis, a leginkább kézenfekvő helyeken vásárolni, márpedig ami kézenfekvő, az jó eséllyel nem a legolcsóbb.”
Adók minden szinten
A Határátkelő Facebook-oldalán többen a különböző adókat említették meg a kérdésre válaszolva. „Dániában a 160%-os gépjárműadó azért mellbevágott” – írta például László.
„Csatornaadó, vízadó - ez itt Hollandiában annyira nem meglepő-, kutyaadó, nem vág mellbe, de ezt látjuk illetve épp, hogy nem, mire fordítják, ugyanis vannak utak, ami mellé üríthet a kutya.
Ezt a városgondozás takarítja (mindig szép, füves, nyírt részek), emellett a kutyaparkban vannak zacskók, bent a városban is vannak ilyen kukák és van elengedő terület, minden jelezve, térképen feltüntetve” – említette meg Lilla.
Ritának már maga a külföldre költözés is „rejtett költség” volt! „A többi már csak a megszokottól eltérő! Váratlan az, amitől pánikot hirdetek (ez helyzettől függően 1 napig is tarthat, addigra kidolgoz az agyam még egy c tervet is a szitura)” – tette hozzá.
Ildikó számára nem a költözés időszaka volt mellbevágó, hanem az, amikor hat évvel később a már kint született gyermek bölcsödébe ment…
„Szar volt azzal szembesülni, amikor a full üres lakásba beléptem Németországban! (Hála istennek, már 2019 áprilisában megszabadultam attól a lakástól.) És a tévéadó még… semmilyen elektronikai eszközöm nem volt a magyar sim-kártyával rendelkező telefonomon túl, így azt be sem fizettem mind a mai napig” – írta Zsófia.
A szintén Németországban élő Barbara a tévé- és rádióadót emelte ki.
Anikó az eredeti, norvégiai posztra reagálva azt írta, a helyi fizetésekhez mérten igazából csak a sör és a szeszesitalok drágák, amihez Katarine hozzátette még, hogy a tejes cuccok helyett az oatly, ami „brutálisan drága, még az itteni fizetésemhez is...”
„Meg a dohány. Meg az útdíj. Meg bármilyen szolgáltatás” – jegyezte még meg András.
Minden relatív
János még Németországban dolgozott, amikor a svájci árakat látva „ki akartak esni a szemei”.
„Svájcban dolgozva viszont teljesen rendben van most már... A „luxusigényeinknek” pedig mindenhol ára lesz... főleg egy nem EU-s országban. A mérleg szerintem még így is pozitív irányba mutat” – tette hozzá.
Barbara kicsit más véleményen volt szintén Svájc kapcsán, mondván szerinte ott aránytalanul sokat nyúznak le az emberről, ami például Németországban nem jellemző.
„Nem mindenki keres úgy, hogy kényelmesen élhessen, vagy például egyedül él, egyedül neveli a gyerekét, a szüleit kell otthon támogatnia, a szakmájában nincs jól megfizetve, nincsen lehetősége tovább- ill. átképezni magát, önhibáján kívül kerül kétségbeesett, kiszolgáltatott helyzetbe, egyik hónapról a másikra él, nulla félretett pénzzel.
Ez a réteg pedig a mostani helyzetet tekintve még jobban kiszélesedik. Ez a „hype”, ami Svájcot körülveszi, egyáltalán nem olyan rózsás, mint ahogy azt ők olyan büszkén magukról állítják.”
Barbara és János aztán még elvitatkoztak a kérdésről. János szerint nincs szó hype-ról Svájcban, inkább arról van szó, hogy ha az ember segédmunkát vagy rosszul fizetett munkát választott, akkor belefuthat ilyen problémákba.
„Svájc nem EU, nem is Németország, hál' isten, itt elvárják, hogy felelj magadért, ami szerintem rendben is van, mert az a pampering, ami az EU-ban jelen van, extrém, és a legtöbben elveszítik az önállóságukat” - érvelt.
Barbara ugyanakkor úgy látta, az államnak kötelessége lenne támogatni és nem elvonni: „Legfőként a minimumot keresők (ám sok esetben főiskolát/egyetemet végzettek) átképzését segíteni, a gyereküket egyedül nevelők mindennapjait megkönnyíteni, a gyakran betegeskedőket felmenteni a magas egészségügyi költségek fizetése alól, lakhatási támogatás, stb.”
„Jogos követelés lenne, tekintve azt, hogy 10-20-30 évig az ember lánya csak BEfizet, és a támogatásra jogosultság alatt nem az 5 gyerekes, analfabéta balkáni családra gondolok. Az érti meg ezt igazán, aki már volt ilyen helyzetben. Egyről a kettőre csak akkor lehet ugrani, ha van miből, ha havi 500-800 frankod marad (sokaknak annyi se) a számlák befizetése után, nem gondolhatsz még álmaidban sem egy itteni főiskolára” – írta.
A hazautazás
A végére jusson még egy rövid email Gabitól, akinek a hazautazás jelentett némileg meglepően magas költséget.
„Nyilván nem mindegy, hol él az ember, Ausztriából vagy akár Németországból viszonylag gyorsan és olcsón haza lehet utazni (most felejtsük el a pandémia miatti lezárásokat).
Ugyanez távolabbi országokból azért már bonyolultabb és drágább ügy. Amíg egyedül van az ember, addig még hagyján, de ha már ketten utazunk, esetleg gyerek is van, akkor hirtelen nagyon meg tudnak ugrani a költségek.
Amerikában élő ismerőseim szokták mesélni, hogy nekik azért bőven 1000 dollár fölött van egy repülőjegy Magyarországra és hárman vannak – és a 3-4000 dollár még amerikai fizetés mellett sem elhanyagolható összeg.
Persze nem is rejtett költség, hiszen ezt tudni lehet előre, de mégis más ezzel élesben szembesülni. Ja, el ne felejtsem, amikor a család ment ki hozzájuk, abba is be kellett szállniuk, mert a szülők nem engedhették volna meg maguknak a teljes árú jegyet.
De igaz ez Európán belül is. Ha valaki mondjuk a UK-ben él, de mondjuk nem Londonban, egy hazaút repülővel, ha mindent összeadunk (vonatjegy Londonig, stb.), elég komoly összeggé adódik össze.
Szóval engem ez lepett meg kicsit, hogy amikor már nem egyedül utaztam, akkor hirtelen elég drága lett.”
Barangold be a világot a Határátkelővel!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
(Fotó: pixabay.com/stevepb)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Az utolsó 100 komment: