Mennyi idő kell ahhoz, hogy az ember otthonának tekintsen egy országot? Dia hét éve írt először Hollandiából, azóta persze rengeteg dolog történt vele. Például családja lett, szép karrierje és mostanában a járvány miatt kiköltözött a nagyvárosok vonzáskörzetéből egy csodás fríz szigetre.
Schiermonnikoog
„Majdnem 7 év telt el az utolsó poszt óta, amit még diákként/gyakornokként írhattam. Ahogy olvasom vissza az akkor írtakat, realizálódik bennem, hogy milyen sok is az a 7 év. Mennyi minden történhet egy ember életében és mennyire változhat (vagy pont nem) a látásmódja. Ez az én történetem: most már 31 évesen, 11 éve Hollandiában.
Először is szeretném kihangsúlyozni, hogy én érettségi után jöttem ki Hollandiába, tehát Magyarországot még igencsak „gyerekszemmel” láttam, ami azért egy teljesen más látószög, mint „felnőtt”(-ebb) fejjel. Hollandia most már az otthonom és lehet, hogy kis elfogultság is lesz a leírtakban, amit kérlek, nézzetek el, ugyanis felnőttként én már nem éltem Magyarországon.
És hogy is volt tovább?
Hogy folytassam, ahol 7 éve abbahagytam: az akkori gyakornoki helyem, a Jaarbeurs Utrecht, ami kiállításokat szervez (trade show-kat) Hollandiában és az én osztályom külföldön is, még jelenleg is a munkáltatóm.
Miután 5 éve megszereztem a Business Administration diplomát, international managament szakirányon, neki is kezdhettem a világ körberepülésének, hogy először konferencia managerként, aztán később project managerként segítsem a különböző cégeket, hogy piacot nyerhessenek Ázsiában, a Közel-Keleten, aztán 4 éve Afrikában is.
27 évesen ugyanis előléptettek project managernek és tettek felelőssé arra, hogy Afrikában is kikutassam a piaci lehetőségeket; van-e igényük az ügyfeleknek arra, hogy ott piacot nyerjenek és tudnánk-e nekik ott egy kiállítást szervezni, ahol jövőbeli vásárlóikkal találkozhatnak. Ez végülis elvezetett Ruandába, ahol már harmadszorra szervezhetem, kordinálhatom a kiállítást.
Kiállításmegnyitó Ruandában
Nagy szavakat használok. Igen, 27 évesen különösen azok voltak és mondjuk úgy, hogy az elején rendesen kétségbe voltam esve. 27 évesen ennyi felelősség! Hogy fognak engem egy fiatal ‘csitriként’ komolyan venni?
Különösen miután én úgy élten meg Magyarországot, hogy ott le kell húzni egy elég hosszú időt ahhoz, hogy bármilyen vezető-jellegű pozíciót megkapjon az ember (most 5 embert kell koordinalnom).
Itt: tök mindegy hány éves vagy, vagy mennyi tapasztalatod van, ha tudsz, akkor ennyi elég. Nem egyszer történt az, hogy beszéltem magyar ügyfelekkel és kérdezték: „Te az XY aszisztense vagy?”. „Ne-em, én az afrikai kiállítás project managere…”.
Ruandában gyerekekkel
Mondjuk ez nem csak Magyarországon tűnt fel, hanem Afrikában úgyszintén. Nagy lecke volt mindenesetre. Viszont nagyon pozitív tapasztalat, hogy nem csak azért léptetnek elő, mert már 25 éve a cégnek dolgozom, hanem mert látják a potenciált az emberben, és hogy képes lesz megtanulni, ami szükséges a feladatai elvégzéséhez.
Ó Friesland, te csodás!
Ami a magánéletet illeti; aki olvasta az előző posztot, tudja, hogy meglehetősen előítéletekkel telve közelítettem a frízek felé (egy külön nép Hollandián belül, saját nyelvvel, kultúrával).
A sors iróniája, hogy boldog párkapcsolatban élek fríz párommal, aki mellesleg lakótársam volt a tanulmányaim alatt, csak belekerült pár évbe, mire rájöttünk, miért is voltunk mi mindig is olyan jó barátok. ;)
Párom eredetileg szigetlakó volt; a holland Schiermonnikoogról származik, ami szerintem az egyik leggyönyörűbb hely a világon. Ez a kapcsolat lehetőséget adott arra, hogy újraformáljam a véleményem a frízekkel kapcsolatban.
Schiermonnikoog párommal
Ahogy egyre jobban ismerem meg párom családját, egyre inkább látok hasonlóságot az ő életstílusuk és a magyar között. Ami mégiscsak mindig a saját otthonomra emlékeztet és melegséggel tölt el.
Csak hogy párat említsek:
- Párom szülei is ebédkor esznek meleget.
- Ismerik a töpörtyűt!
- Amikor családi összejövetel van, anyósom kb. egy kisebb lakodalomra készül (szemben a hollandokkal, akik kiporcióznak mindent) és persze „soha nem eszünk eleget”.
- A józan paraszti ész fontos, szemben a felszínességgel.
- Szeretnek inni (hehe).
A Randstad és a „falu” (platte land) közti különbségek
A Randstad egy fogalom Hollandián belül és a nagy városokat foglalja magába (Amszterdam, Utrecht, Hága, Rotterdam és ezek vonzáskörzete). Sűrűn lakott, „busy”, a lakásárak az egekben és rohanás jellemzi.
Párommal a Randstadban lakunk munkánk miatt. Viszont az első koronahullám idejére félig felköltöztünk Schiermonnikoogra, mert míg itt egy pici lakásunk van, kert nélkül, főút mellett, addig ott élvezhettük a teret, a természetet és a nyugalmat. És nem utolsósorban család közelében voltunk, ami mindkettőnknek különösen hiányzott ebben az időszakban.
Ez az időszak igencsak sok mindenre döbbentett rá. Bár aztán lehet, hogy ez csak az életkorral jár (haha), mindenesetre a Randstad nem az a hely, ahol hosszú távon maradni szeretnék.
Diákként nagyon jó átélni a pörgést; hogy minden a közelben van, de én nem ilyen helyen nőttem fel. Én egy Szombathely melletti faluban laktam, térrel, természettel és akármennyire imádom a jelenlegi munkámat, a gyerekeimnek is ugyanazt a nyugodt környezetet szeretném tudni nyújtani, amiben én is felnőttem és mindig melegséggel tölt el, amikor visszagondolok a gyerekkoromra.
A Randstadban magával vitt mindkettőnket a karrier; a prioritásaink teljesen rossz helyen álltak és különösen krízis alatt tűnik fel, hogy mennyire más a gondolkodásom összehasonlítva azokkal, akik itt laknak.
Én imádok bulizni, fesztiválra járni, de jelenleg krízis van és én most csak egy dolgot szeretnék elérni: hogy én és a szeretteim egészégesek legyenek és a közelükben lehessek.
Eközben a Randstad-lakók többségének a legnagyobb problémája, hogy nem járhat el minden héten étterembe és hogy hétvégén nem mehet el bulizni, „mert hogy ez neki alanyi jogon jár, miután az egész hetet végigdolgozta”.
Én tavasszal teljesen meg voltam elégedve a természettel és hogy egyáltalán család közelében lehettem, miközben a sajátom 1300 km-re volt. Ez a környezet teret adott a kreativitásnak is (www.dianatoth.nl) és annak, hogy újraértékelhessem, párommal közösen, mi is fontos.
Hollandia az otthonom, de amint megint szabadon lehet utazni, sokkal többet szeretném a saját családomat és barátaimat látni. Hollandiában a pénz ritkán probléma. A kérdés csak az, hogy az ember mire költi.”
Utazd be a világot a Határátkelővel!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon�Birmingham, Anglia �: Tamás #birmingham #england #uk #birminghamuk #birminghamengland
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek